Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-05-15 / 5. szám
"K R ó N I K AM 9 1958 május Tovább a helyes utón! A “Krónika” 1957. szeptember havi számában “Meg kell találnunk a helyes utat”, Svájcban lakó szabadságharcostól írt közlemény figyelemre méltó a magyar királyság helyreállításának szempontjából is. A fiatalok ellenvetései között említi többek között: “De ki legyen Magyarországon a király? OTTÓ nem magyar!” Ez utóbbi kijelentésre jónak látom válaszolni: 1) ősi alkotmányunk értelmében 1687 óta a királyi hatalom örökletes. A Habsburg ház fiágának kihalása után a “Pragmatika Sankció” alapján a Lothringen-Habsburg ház tagjai is ezen örökletes jogon léptek a magyar királyi trónra. Ezt az egész nemzet elismerte. 2. ) A Szentkoronával 1916- ban megkoronázott apostoli királyunk, IV. Károly király származása is azt mutatja, hogy anyja, Mária Jozefa szász királyi hercegnő révén a KOHÁRY család ivadéka volt. Ezen ősök vonalán több nagy szerepet játszó magyar családot, többek közt a Thurzókat és a hazánk történelmében páratlan dicsőséget és hírnevet szerzett gróf ZR1NYI- eket is az utolsó koronás királyunk, s így Ottó örökös király ősei közt lelhetjük fel. Köztudomású, hogy a szigetvári hős: Gróf Zrínyi Miklós is az örökös király ősatyja volt. A mi első magyar fejedelmi, majd királyi családunk uralkodói: az Árpádház tagjai nagy számmal fordulnak elő Ottó örökös király távolabbi ősei között. Szent Erzsébet, magyar királyleány, IV. Lajos, Thüringen tartománygrófjának neje is ősanyja Ottó örökös királynak. Folytathatnám itt a magyar ősök felsoxolását az örökös király őstáblájának adataiból. De nincs szükség ily érvekre a törvénnyel szentesített trónöröklési jog fennállása óta. A szabad választással választott uralkodóinknál inkább szokás volt a trónjelölt származási összeköttetéseire apellálni. E szokás érvényesült a szomorú trianoni évek után is, amikor a magyar királyi trónnak választással való betöltésére törekvő hívei Albrecht főhercegnek, Teschen hercegének érdekében kiemelték e főherceg édesanyjának, Izabella Croy hercegnőnek András Árpád-házbeli királynak Marcus nevű fiától való leszármazását. (Albrecht főherceg 58 éves korában Buenos Airesben hunyt el 1955. július hó 23.-án.) 3. ) Ausztriával az uralkodó közös személye kapcsolta össze hazánkat. Az osztrák császár 1804- szept- 11. óta egyúttal a magyar király* A XIX. századbeli Európában egész sora alakult a független nemzeti államoknak. Belgium, Bulgária, Görögország, Luxemburg, Románia, Olaszország, Szerbia. Ezeknek kivétel nélkül monarchikus államformájuk volt. Belgiumban 1831-ben Leopold szász-koburggothai herceget választják királlyá, Bulgáriában 1879-ben Battenberg Sándor herceget, majd lemondása után Ferdinánd szász-koburg-gothai herceget választják fejedelemmé (1908-tól király). Görögországban Ottó bajor királyi herceg, majd 1863- ban Vilmos dán királyi herceg (I. György révén) lesz a király. Romániában a nagyhatalmak 1866-ban fejedelemnek ismerik el Károly Hohenzollern-Sigmaringen herceget; 1881-től királyság. Luxemburg a Nassau ház alatt örökletes nagyhercegséggé alakul, a hatalmak 1867-ben semlegességét biztosítják, 1907- ben kimondják a Nassau dinastia fiágának kihalása után a női ág trőnöröklését. Olaszország a Savoya-ház szárd királyi ágából I. Viktor Emánuel király hatalma alatt egyesül olasz királysággá 1861-ben. Szerbiában a század elején a törökök elleni felszabadító harcok hős vezére Petrovics György, kit a nép Kara Györgyének hív, 1804-ben Szerbia gospodárja; fiát Sándort az Obrenovicsok elűzése után 1842- ben fejedelemmé választják. 1882-ben Törökországtól elszakadva királysággá alakul újra az Obrenovicsok alatt, 1903-ban Obrenovits Sándor király meggyilkolása után újra a Karagyorgyevits ház jut uralomra I. Péter személyében, ki 1918. novemberében a szerbek, horvátok, s szlovének királya címét veszi fel, fia Sándor pedig 1929- okt- 3-tól a Jugoszláv királyság királya. (Marseille, 1934. okt. 9.) Ezen ,Hantok példája természetesen hatást gyakorolt a magyarság teljes függetlenségre törekvő elemeire is. A történelmi múlt egyoldalú beállításával könnyű volt Habsburg-ellenes propagandát csinálni. De nem is annyira a dinastia ellen foglaltak állást, mint inkább a német szellem ellen. Kossuth Lajosnak 1894-ben Turinban bekövetkezett halála után a Kossuth-kultuszt a 48-as függetlenségi pártok tartották ébren. De loyalisak maradtak a dinastiával szemben és köztársasági, tehát antimonarchista propagandát nem fejtettek ki. A Szent Korona iránti hagyományos tisztelet mindenkor erős volt a magyarság minden rétegében felekezetre való tekintet nélkül. Az 1848-49-es szabadságharc történetét feldolgozó tárgyilagos munkák is bizonyították, hogy a Kossuth által 1849- ben Debrecenben kierőszakolt detronizáció nem volt népszerű és a honvédő tisztikar egy része az V. Ferdinánd király által biztosított alkotmányunk elismerésében kívánta a megoldást. A detronizációban olyan kihívást láttak, mely maga után vonhatja a dinastia megtorló lépéseit. Sajnos, ezeknek lett igazuk. A bizalom az uralkodóház iránt lassan valósul meg. E bizalom elérésében nagy szerepe volt IFerenc József hitvesének: Erzsébet bajor hercegnőnek, Maximilian bajor herceg leányának, ki a magyarság előtt csakhamar népszerű lett. Az 1867. évi kiegyezés, Deák Ferenc műve, közelebb hozta újra a dinastiát a nemzethez. Az évek múlása gyógyír a sebekre. Az idő meghozta az első világháború alatt a nemzet és uralkodó háza közötti megértés és bizalom szellemét. IV. Károly királyunk a legnagyobb bizalommal és elismeréssel eltelve a háborúban óriási véráldozatokat hozott nemzet iránt az osztrákmagyar monarchiában méltó helyet biztosított a magyarságnak. Sajnos a világháború szerencsétlen kimenetele miatt nem-Egy nemzetbe ágyazott nép az állami, nemzeti és népi dinamikus érdekek ütközőpontjában áll. Feltétlenül szembekerül előbb-utóbb a hovatartozandóság kérdésére adandó határozott^válaszkötelezettséggel. De tudnia kell, hogy válaszadásával szigorú erkölcsi kötelességparancsok járnak együtt. Legyen először, hogy egy népi egyed a kisebbséghez tartozónak vallja magát. így nem tagja annak a nemzetnek, melyben él, de alattvalója a nemzet államának. És tagja annak a nemzetnek, melynek állami fennhatóságához nem tartozik. Viszonyát ahhoz az államhoz, melynek területén él, az állam törvényei szabályozzák elsősorban. Kapcsolatát saját nemzetéhez vérségi és lelki kötelezettségek írják elő. Tisztelheti azt az államot, melyhez vérségi kötelékek kapcsolják, tartozik is ezzel lelki szükségszerűség alapján, de törvényes hűséggel kizárólag annak az államnak tartozik, melynek alattvalója. Szívével, vérével és nyelvével egy lehet azzal a nemzettel, melyhez tartozik, de nem lehet kihívója annak a nemzetnek, melynek tagjai között él. S az, aki beleolvadni kíván az államalkotó nemzetnek testébe, annak helyzete fentiekkel szemben egyszerűsödik. Feloldódnak a kettősség kétségei és a hűség és becsület egyaránt a nemzet és államához kötik és kötelezik. Mi a nemzethez-tartozás? Nem törvény és nem paragrafus, hanem vallomás és hit! Nem származás és anyakönyvi kivonat, hanem sírhant és szülő. Nem az a mi nemzetünk, melynek testén élni tudunk, hanem melyért meghalni és készek vagyunk. Melynek földjét verejtékkel öntözzük termővé, melynek szíve a mienkkel együtt dobban, .melynek lelkét megért -zetünk már nem lehetett részese e reményteljes és jobb időknek. A Trianonban megcsonkított "Magyarország történelmi eseményei Horthy Miklós kormányzósága alatt, a király nélküli királyságban nem pusztították el azon reménységet, hogy eljön az idő, mikor az egymásra utalt népek a Duna medencéjében újra megtalálják egymást, dinastia és nemzet végre egy úton haladhatnak a kölcsönös bizalom légkörében. Sokan rájöttek, hogy valamit akkor ismerünk el igen értékesnek, mikor már elvesztettük! A kölcsönös bizalmat nem tudja bárki megteremteni, választani sem kell személyek között, mert e feladatokat, e hivatást az atyja tragikus halálakor tíz éves Ottó királyfi örökölte. Ő mint a Szent Korona hívatott tehetséges, képzett várományosa lehet csak a mi királyunk! SZOLNOKI J. ANDRÁS újmenekült jük, még ha nyelvét nem is ismerjük teljesen. Ahol más a felhők járása, ahol más a szél zúgása, más a csillagok ragyogása, fék suttogása. Ahol otthon érezzük magunkat, ott a Hazánk s ez adja meg a nemzethez tartozásunkat. Szigorúan és határozottan egyéni és a lélek, meg a szív feladata a nemzeti hovátartozandóság kérdésére a válasz megadása. A nép tagjai és egyedei érzelmek által igen könnyen irányíthatók. Ezért nagy azok felelőssége, akik ezzel a tényezővel veszélyes játékot folytatnak. Veszélyes lehet a játék a népi és nemzetiségi kérdéssel, mert ezek történelmi tényezők. Nem lehet e kérdések etikájával, erkölcsiségével szembehelyezkedni. Nem lehet egy államban élve, más állam politikáját hirdetni. És elsősorban is nem szabad szem elől téveszteni, hogy két hazája senkinek sem lehet. Ezek megértéséhez és elfogadásához nem kell államférfiúi bölcsesség. De az államférfiúi és ' állampolgári kötelességek legelemibb becsületparancsai közé tartozik ezt figyelembe venni és ezzel vissza nem élni. Az a népvezér, aki egy állam polgáraként egy más állam népi politikáját folytatja: nem politikus, nem vezetésre hivatott, de mindenek felett nem becsületes! Árulója országának, melynek érdekeit ezen az úton. nem szolgálja, hanem inkább aláaknázza! Amint hogy egy népcsoport vezetői nem folytathatnak az otthont nyújtó állam ellen irányuló politikát, éppen úgy kerülendő, hogy ennek reakciójaként hasonló hibák történjenek. Politikának és mozgalmaknak nem lehet vezérelve, hogy “senki sem próféta saját hazájában.” Ha Magyarországon a népi né-A hűség becsület-parancsai
