Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-05-15 / 5. szám
10 "K R ö N I K A" met mozgalom természetes törekvéseinek irányát és lényegét követi, nem kellett volna szembekerüljön a magyar nemzeti gondolattal, az “egy nép, egy birodalom” jelszó jegyében sem! A hibát ott követték el, egyes vezetésre nem méltó akarnokok. ahol annyi más hasonló esetekben is: harcolni valami ellen, másodrangúvá tenni a miért kérdését! * * * Ez a hiba bármennyire is mély, bármennyire is alapvető, de mégsem jogosít fel senkit arra, hogy ezért most vonjon felelősségre olyanokat, akik azt nem elkövették, csak követték. A hibák általánosak voltak, a lényeg fel nem ismerése és a becsületparancsok figyelembe nem-vétele. Hogy a Magyarországon a magyar állam és nemzet ellen irányuló szervezet tagjai hová jutottak, és hová sodortak ebben ártatlan százezreket, azt az elmúlt 12 esztendő alatt láthattuk. És hogy az itt, Németországban a német állam és német nép ellen hangolással milyen út jelöltetnék ki, az kétséges nem lehet. Ezek a hűség és becsület parancsoló és tiltó törvényei. És mi legyen az út? Először is eltemetni az “ellen” szót és mindazt a negatívumot, mi ezzel együtt jár. És ugyanakkor megállapítani a ‘miért”-et, a célt és tartalmat adni! Tudatossá tenni a hovatartozást, mellyel hűség és becsület jár együtt. És ezzel a megnemesített életcéllel készülni a jövő feladataira, vállalni a szenvedéseket, a küzdelmet és imával, munkával, könnyel és verejtékkel felkészülni arra a napra, amikor a glóriával ékesített Haza újra fogad minket. Addig pedig becsülettel és megértéssel viseltetni azokkal a népekkel és nemzetekkel szemben is, melyek szintén csak szenvednek. Ne feledjük, hogy a mai apokaliptikus világfelfordulásért és szenvedésért nem a népek és nemzetek a felelősek, nem azok a bűnösök, hanem az Ember, azok a tévelygő, esendő emberek, akik szavukat és kezüket felemelik az Ur szándékai ellen... HARTMANN JÁNOS Waiblingen, Stuttgart Nyugat-Németország IP * * Hartmann János az 1945-ben száműzött németajkú magyar honfitársaink mozgalmainak egyik ismert lelkes szereplője. Magyar földrajzi nevek SUMIR és AKKAD eredete Copyright 1957 by SUZANNE KOVÁCS TELEKI MAGYAR FOLYÓK, MEZOPOTÁMIAI ISTENEK. A nagy régész, Gordon CHILDE “The Danube in Prehistory (A Duna a történelemelőtti időben) c. müvében állapította meg, hogy a Kr. előtti harmadik évezredben az Eufrates menti mezopotámiai művelődés Kis Ázsián keresztül az Ezeréves Magyarország területére hatolt. Ott kifejlődött a régészetben “Duna I.”-nek nevezett kultúra s G. CHILDE ennek az anyagi bizonyítéskait, leleteit tanulmányozta: a cserepei, edényei magas művészi képességről tanúskodó rajzait, festéseit; a fegyverket, fokosokat, kardokat; az ékszereket, függőket, karpereceket. Az Ezeréves Magyarország területén az egész “Duna I. kultúra” a mezopotámiai eredetet bizonyítja. Eddig a régészet, G. CHILDE korszakalkotó megállapítása. Azonban NEMCSAK AZ ANYAGI MŰVELŐDÉS hatolt az Ezeréves Magyarország területére, HANEM AZ EUFRATES MELLETTI TÖBBEZERÉVES VALLÁS IS, a lelki, szellemi élet e nagy kitevője. TÖBB MAGYAR FOLYÓ ÉS HEGYSÉG NEVE AZONOS az ősi, Eufrates és Tigris menti SUMIR ÉS AKKAD ISTENSÉGEK NEVÉVEL. A régészet bizonyítja, hogy a Kr. előtti harmadik ezredben az anyaistennőt tisztelték az Ezeréves Magyarország területén. A termékeny Alföld két legnagyobb folyója az ő nevét viselte az ókorban: ISTER (a Duna egyik ókori neve) és TISZA. Nem tudtuk, hogy az Eufrates menti ősi mezopotámiai vallás neve mind a kettő. ISTER neve megvan Mezopotámiában a régibb ötezeréves déli sumir szövegekben. TISZA (ékjelátírásban TISZU), úgy látszik, az északibb, akkad területen volt az istennő neve. ISTER-TISZA a szerelem és termékenység istenasszonya volt. Ahol elhaladt, források fakadtak, megindultak a vizek a folyómederben, kivirultak a földek, a mezők. Termés, bőség fakadt ISTERTISZU istenasszony nyomában. A Magyar Alföld két legnagyobb folyóját, melynek kegyétől a termés függött, az ő nevéről nevezték el. ISTER neve a keresztény időszámítás kezdetének idején tűnik le s a folyónak másik neve marad fenn: “DAN-UB, DUNA” (jelentése Megy Hab, Menő, Folyó), de a TISZA név megmarad s a szerelem istenasszonyának többezeréves neve hivatalos földrajzi nevünk ma is. A termékenység, bőség istennőjének pásztoristen, a fiatal 1958 május TAMUZ volt a párja. ‘Ö, te, Ister szerelmese, Tamuz!” így szólította meg imájában a hívő. Az ő nevének egyik változata Magyarországon az istenasszony-folyóval, az Isterrel (Duna) egyesülő TEMES. Sok névben maradt fenn tiszteletének az emléke: Temes megye—Tamuz földje, — a többi Temessel összetett füldrajzi nevünkben, s ami még érdekesebb, egy kis falú nevében is: DÖMÖS. Ez “DUMUZ”, a Tamuz név régi alakja, amely csak a legrégibb, ötezer éves sumir szövegekben fordul elő, ott is csak nagyon ritkán. A régészet bizonyítja, hogy a mezopotámiai művelődés az Ezeréves Magyarország területéről felhatolt a Rajna mentén Britanniába is. Ott is tisztelték TEMES-TAMUZ istent. Az ő folyója THAMES (TEMZ). írták a nevét egy időben ugyanúgy, mint a magyar folyóét: TEMES. Még más változata is van Temes-Tamuz nevének: TIBISZ. Mikor ókori térképeket forgatunk, amelyeket fökép német tudósok rajzoltak meg, akik áttanulmányozták a földrajzi neveket, meglepve látjuk, hogy a TISZA neve mellé gyakran TIBISZ nevét is odaírják. (Ugyanígy az amerikai térképkiadók is, akik főkép a német munkák után dolgoztak.) Az ókori írók soha nem jártak Magyarország területén, az értesüléseiket csak katonáktól, kereskedőktől, másod-harmad kézből vették. Összecserélték, összezavarták volna a TISZA és TIBISZTIMIS (Tamuz) folyót? Vagy a folyót eredetileg is az istenasszony és szerelmese nevével nevezték? Úgy látszik, hogy ÁLLANDÓAN egy folyót, a Temest nevezték TAMUZ nevével, de emellett még a Tiszát is nevezték egyszerre, vagy felváltva párjának, TAMUZnak nevén is. így kerülhet egyes térképen egymás mellé TISZA és TIBISZ, TIMISZ (TAMUZ) ugyanazt a folyót jelölve. \ , Fennmaradt Magyarországon a Tiszának ez a TIBISZ (TAMUZ) névváltozata is, de csak hivatalos, archaizáló, latin nyelvű iratban. A Tiszántúli Egyházkerület latin nyelvű szövegeiben ma is így irja: “Ecclesia TransTibiscensis.” ★ TAMUZ nevének van még egy gyönyörű változata: TAVASZ. Két Ister-Tamuz mythos volt Mezopotámiában, egy régi és egy újabb, s a Tavasz-Tamuz név összefüggését ennek a mythosznak a jelentése magyarázza meg. Meghal fiatalon Tamuz, a pásztoristen, búsúl érte a párja, Ister-Tisza. Elhervadnak a virágok, lehullanak a levelek, meghal a természet, de a szebbik mythos szerint Ister újra életre kelti szerelmesét és Tamuz visszatér a földre, kivirul újra a világ. A Tamuz mythos a természet körforgását, elmúlását és újraéledését, a tavaszt jelképezte, s Tamuz visszatérését a földre nagy ünnepségekkel ünnepelték Mezopotámiában. A görögség átvette a Tamuz mythost is, mint a mezopotámiai kultúra számtalan más elemét. Adonis kultusza a Tamuz-tiszteletnek csak egyik változata. Lenormant írja “Sur le nőm Tamuz” (Tamuz neve) c. tanulmányában, hogy az “M” és “V” hangot, jelet, nem igen különböztették meg s hogy a görög írók lejegyezték Adonisnak egy “MÁSIK” nevét is: “TAVUSZ”. EZ A MAGYAR TAVASZ, az újjáéledő természet, TAMUZ. Magyar költők verseket írnak róla és szerte Magyarországon mondják nevét ma is, hosszú tél után várva, hogy visszajöjjön a termés itenasszonyának szerelmese, TAVASZ. Tisza istennő néhány többi folyója is, amely hozzája ömlik, megőrizte mezopotámiai istenség nevét. SZAMOS az ősi vallásban a “NAP ISTIN” (Napisten). I TÚR a Tigris folyó istene, TUR-TAK. LATORCA ANU főistenség kilenc fia közül az egyik, LATARAT. STRIGY Hunyadmegyében Ister istennő neve. Eredetileg “ISTER ID” lehetett, sumirban TSTER FOLYÓ”, de a név erősebben kopott, alakult, mint más szavak. “ID-IGY”, változatban “UD-ÜGY” a sumir szó, megvan a régi magyar nyelvben, a jelentése kisebb folyó. BÁBA pataka Sárospatak mellett a születéseket védő BÁBA istennő vize, mert kisebb folyócskák, erek is viselik istenségek nevét. ZAZAR folyócskája Erdélyben Szatmárban egy kevésbbé ismert mezopotámiai istenség; ZAZARI. SZÉKÁS kis folyója Alsó-Fehérben szintén alig ismert isten neve, SZÉHÁS. SZIN-ÉR Szatmárban a hold-isten vize. SZÍN a holdisten legrégibb neve a mezopotámiai vallásban. ÁR, ÉR jelentése “folyóvíz” a legrégibb ötezeréves ural-altáji sumir szövegekben. Az Aranyos men Lén Szind falú nevében is megvan SZÍN, a holc^neve. Különben SZIN-ÉR nevének képzése ugyanolyan, mint a NAP-ÁR folyóé, a Kárpátoktól délre. Herodotos jegyezte le NAP-ÁR nevét, Kr. előtt az ötödik században. ,
