Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-05-15 / 5. szám
8 KRÓNIKA" Emlékezzünk... Mélyen Tisztelt Szerkeszd Ur! A KRÓNIKA februári számában Pater Szelényi Imre “Okoskodás bábáskodás” című' nagyszerű es igen figyelemreméltó cikkéhez, minek minden sora amúgy is megcáfolhatatlan igazság, — mégis szeretnék pár sorral, az igazság, a valóság megvilágosításahoz hozzájárulni. 1921 év őszén mint fiatal orvostanhallgató és az akkori budapesti tudományegyetemi csendőrtiszti zászlóalj tagja, a budapesti főiskolai Szt. Imre Collégiumban laktam. Egyik szomorú, esős november este megjelent köztünk egy fiatal százados, azon kormányparancs közvetítésével, hogy másnap hajnalban 5 órakor az egyetemi csendőrtiszti zászlóalj Szt. Imre Collégiumi részlege, egyenruhában sorakozzon fel a Collégium udvarán, fegyver és muníció szétosztása céljából, mert katonai teherautókon a Dunántúlra visznek bennünket, hogy segítségére legyünk a kevés létszámú reguláris magyar csapatoknak, s mert a cseh légionaristák betörtek az országba, dúlják a Dunántúlt, Sopront, Szombathelyt elfoglalták és Budapest felé menetelnek, annak elfoglalására. Abban az időben a csehek voltak azok, kik a rövid idő óta tartó felvidéki megszállásukkal, az onnan brutálisan tömegesen kiüldözött magyarok miatt, de közismert, érdemtelen, gyáva, áruló háborús magatartásukkal, a legjobban kiérdemelték, a magyarság megvetéssel párosult gyűlöletét. Mikor ezt meghallottuk, nekünk sem kellett sok bíztatás, a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoztunk a felhíváshoz, hiszen a csehek ellen megyünk, s minek eredménye kell, hogy a Felvidék visszafoglalása legyen. Midőn este szüleimtől ebúcsúzva. Édesapám felvilágosított a való helyzetről, hogy hiszen itt szó sincs csehekről, nekik éppen elég bajuk, gondjuk volt a Felvidék megszállásával, hanem a megkoronázott apostoli magyar király jön, királyhű seregeivel Sopron, Szambathelyen át Báró Lehár, Ostenburg, Báró Prónay ezredesek vezetésével Budapestre, hogy trónját elfoglalja, minek elfoglalását eddig ellenséges külső erőszak akadályozta. Ekkor tudtam meg, mily alávaló játékot űztek velünk A Collégiumba visszatérve, társaimat a tényállásról értesítve, még az éjjel teherautón Szombathelyre utaztunk és ott felesküdve, csatlakoztunk Br. Lehár és Ostenburg ezredesek seregihez. Ezekkel együtt vonultunk Budaörs alá, hol bizony véres ütközet folyt le, a félrevezetett egyetemi hallgatók és a királyhű csapatok között, minek eredménye több csendőr és 19 egyetemi hallgató eleste. A lakosság királyunkat, IV. Károlyt, a Királynét és csapatait mindenfelé, minden kisebb, nagyobb állomáson határtalan lelkesedéssel, virágözönnel, sok helyen örömtől könnyező küldöttségekkel fogadták, úgy, hogy a Királyi Párt szállító vonat mellett lovagoltunk, mintegy testőrségül, díszőrséget adva annak. Sehol ellentüntetés, mindenütt spontán lelkesedés, a lakosság váratlan nagy öröme, hiszen sehol sem volt idő, készülni a Királyi Pár fogadására, volt utikísérőnk. Budaörs alatt azután, bár kétségtelen lett volna IV. Károly királyunk diadalmas bevonulása Budapestre, a testvérpárt látva, e nemeslelkű, szentek ihlette nagy királyunk parancsára tettük le a fegyvert. Mi azután büntetésből egy heti laktanya-fogságot kaptunk, utána leszereltek bennünket. Ezekután a kormány-lapok többé nem csehekről, de az entente parancsáról beszéltek, tehát Anglia, Franciaország parancsáról, melynek következménye lett a Királyi Pár elfogatása és egy angol ágyúnaszádon, dunai monitoron való elszállítása. Vagyunk még többen szemtanúk és résztvevők, kik mindezt, mint átélt eseményeket állíthatjuk okulásául a fiatalabb, újabb magyar nemzedéknek, akiknek nagy része 14 év óta hamis, valótlan beállítással, történelmünk teljes felforgatásával, ideáljaink nagyjaink kigúnyolásával, a való tények meghazudtolásával lettek felnevelve, tanítva, tehát úgy, mely elsősorban a kommunista pánszláv orosz érdekeknek, de éppenúgy a cseh, szerb, román érdkekeknek kedvez, de nem a magyarságnak, nem az ezer esztendős apostoli magyar királyságnak. Ne akarjuk azt, amit halálos ellenségeink is akarnak, elvárnak tőlünk, mert az akkor biztosan nem lesz nekünk jó, hanem éppen sz ellenkezőjét, hiszen ez egészen magától értetődő, természetes is. Ne ugorjunk be a pánszláv és kommunista propagandának és ne fújjunk ezekkel egy követ s ne segítsük öntudatlanul is őket abban, ami nekünk csak kárunkra volt és van és a nemzet teljes pusztulására vezethet. Tanúskodhatok továbbá látható bizonyítékaimmal egyetemben, hogy Páter Szelényi Imrével, ő akkor mint első gimnazista, én mint hatodikos 15 éves gimnazista szintén jelen voltam Szüleim kíséretében az 1916 december hó 28.-án megtartott, örökre emlékezetes, az egész ország, Nagymagyarország 21 milliós lakosságának osztatlan, hódolatteljes lelkesedéstől kísért, koronázási ünnepségén a Várban, a Szentháromság téren s melyen Szüleim mint Havas Kárpát koszorúzza Egy meseország halárát, Hol hős sírok domborulnak Egy hosszú évezreden át. Vérből tetemnek pipacsok Könnyekből nyílik gyöngyvirág Szerény ibolya lilája Gyásznak leplével vonja át. Ezerfajta kis madárka Kesergi fájó kis dalát. Vércsék tort ülnek felette lm már egy évezreden át. Hol négy folyó fodros árja Vérverejtéktől duzzadott, Aranyróna zöldes selyme Remény sugarat alkotott. Ott gólyák, fecskék serege Évről-évre visszajárt, Mint hű visszatérő vándor Régi fészkére rátalált. Sírva csendült minden este A fehér templom kisharang, Míg elcsendesedett minden A kéklő magyar ég alatt. 1958 május napja Ma már lélekharang hangja Szólít imára szíveket, Némán htulló könnyek között Sirat névtelen hősöket. Istentagadó hitvány nép Liliomtipró vad hada, Orgiát ül szent Hazánkban Tébolyult — vodkás mámorban. Feileg elszáll, tisztul az ég Árad nap meleg sugara, Melegében élet fakad Nyílnak a hős sírok újra. Szent István lovára pattan A nagy sereg élére áll, Vezényli szent hadát előre! Síró nemzetünk visszavár! Keresztjén tündöklő napfény Arcáról szent mámor ragyog, Nemzetem! Itt vagyunk újra! Kiáltástok meghallottuk! Könnytől barázdás arcokra Remény sugára fényt vetít, Fájó szívekbe visszatér A Jóistenbe vetett hit! Euclid, Ohio. 1958. május Kiss Imréné, RÉVEY L. P. EMMA meghívottak vettek részt, közvetlen közelről gyönyörködve az eseményeken. Édesatyám amateur fotofelvételeket készített az egyes koronázási aktusokról, miket mint legbecsesebb emlékeimet őrzöm berámázva dolgozószobám falán. Az egyik képen a 4 pár hófehér mén által vontatott koronázási kocsi látható a benne ülő királyi párral, amint a Várból a Koronázási Mátyás templomba hajtatnak, a lelkesedő magyar közönség óriási éljenzése, virágesője, kendőlobogt'atása közepette. A második képen a Szent Háromság szobra előtt a már felkent királyunk Szt. István koronájával a fején az összes koronázási jelvényekkel királyi palástban, előtte dr. Csernoch János Magyarország bíboros-hercegprímása, teljes püspöki díszben, ö végezte a koronázási szertartást az ország összes püspökeitől kísérve. Látható a képen Prohászka püspök, Szmrecsánvi hercegérsek, Mailáth, Mikes püspökök, stb., majd Tisza István gróf miniszterelnök, Burján báró közös külügyminiszter, igen sok magyar úr díszmagyarban s ki e pillanattól kezdve Magyarország legitim, elvitathatatlan trónörököse lett s kinek homlokát a magyar nemzet egyetemes és boldog akaratából dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás éppen alig pár perc előtt a Szentkoronával érintette, mit mint élő tanú és hatodikos gimnazista, a kis első gimnazista Szelényi Imrével együtt láttunk. E pillanattól kezdve az ezeréves Szentkorona alkotmánya alapján Ottó királyfi lett törvényes és elvitathatatlanul jogos trónörökösünk és az Apostoli Magyar Király halála után törvényes királyunk, kinek megkoronáztatásával válik Magyarország apostoli királyává. A harmadik képen IV. Károly őfelsége a Szentkoronával és az összes koronázási jelvényekkel, királyi palástban lovagol gyönyörű pejlován szintén a közönség mámorító lelkesedésétől kísérve, a koronázási dombra. A negyedik képen látjuk szentéletü nagy királyunkat, amint felérkezve lován a koronázási dombra, a hagyományos ősi négy vágást teszi meg kardjával a világ négy tája felé, jelezve ezzel a meghatóan szép aktussal, hogy az országot, a bármely oldaláról támadó ellenség ellen, megvédi. Igen, mi ezt láttuk és fényképek igazolják. Látta az első gimnazista Szelényi Imi és a hatodikos Babó Tibi és sok, sok ezren még a ma is élők közül. Ezekben voltam bátor Páter Szelényi Imre amúgyis megcáfolhatatlan igazságait, megdönthetetlen megállapításait még jobban megerősíteni és bizonyítani. Caracas, 1958. május Tisztelő híved: Prof. med. Dr. vágvecsei BABÓ TIVADAR br. tart. m. kir. repülőorvosszázados
