Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-03-15 / 3. szám
4 KRÓNIKA" 1958 március A magyar kisebbségek ügye és a nagyszláv imperializmus akarjunk magyarkodni. Magyar- . kodjunk csak azzal a vérrel és áldozattal, amit a magyar jövő követel tőlünk. Különösen ne fárasszuk magunkat a múlt becsmérlésével. A magyar múltnak nemcsak vétkei, hibái, de erényei, értékei és hagyományai is vannak, amit illik minden magyarnak tiszteletben tartani. Ne fogyasszuk erőnket a múlt alkotásainak lerombolásával, minden erőre szükség lesz a jövő felépítésénél. Ne az ősi magyar királyság falait döngessük, előbb döntsük le a zsarnokság börtöneit és harcoljuk vissza a nemzet régi tekintélyét, amit a királyság erőszakos megszüntetésével eltemettünk. Magyarország a Magyar Szent Korona fényében épült fel és ebben a fényben lett egységes nemzetté a magyar nép. Ez a fény nem lehet egy hulló csillag sötétbe eltűnő fénye. Isten akaratának és kegyelmének szent szikrája az, ami ott ég a Szent Korona gyémántjaiban, drágagyöngyeiben és ott lobog Szent István templomainak örök mécseiben és minden igaz magyar lelkében. E nélkül a fény nélkül csak ködbe és sötétségbe vezet a magyar nép útja. A fáklya, ami egy boldogabb magyar jövő útjára világít, Mindszenty magyar bíboros kezében van. Az ő szavai és intelmei törnek fel abból a ködből, amelyen nem tud áttörni a szabadság napja, őt hallgassuk és őt kövessük, mint a magyar igazság és magyar szabadság legbátrabb élő harcosát. Mindszenty szelleme napfényre vezeti a magyar népet. Választanunk kell, napfényt akarunk, vagy sötétéséget? CSIGHY SÁNDOR FELHÍVÁS Nyugatnémetországi magyar állampolgárok május havában kirándulást terveznek Pöckingbe (Bajorország), ahol Ottó örökös király fogadja őket. Indulás Stuttgartból. Útiköltség oda és vissza 15 RM. Jelentkezés ápr. 15-ig Hartmann János címén: Waiblingen, Württ. Körber str. 48. ELŐFIZETÉS: külföldről megfelelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben launkra előfizetni. A couppnok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 8 cent értékben váltja be.) Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. Kéziratokat nem adunk vissza. Kérjük elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. Kedves Szerkesztő Uram! Legyen szabad mindenekelőtt néhány sorban bemutatkoznom. Egyike vagyok a legrégibb ausztriai magyar menekülteknek. Egy régi tüdőcsúcshurutom nyomai és az amerikai bürokrácia nehézsége az oka annak, hogy 1945 óta ittragadtam. Ma már nem is mozdulnék: osztrák állampolgár lettem, meg it tudok élni s őszintén megszerettem ezt a szép országot, amely nemcsak emigrációs alapon lett második házám, hanem közjogi felfogásom és történelmi ismereteim alapján is. Jókai Mórról olvastam, hogy Ausztriát egy beszédében “tágabb hazájának” nevezte s ezért a túlzó 48-asok vehemensen támadták. Igénytelen nézetem szerint a támadóknak nem volt igazuk. Az én nemzedékem emberei magyar hazafiaknak tudták magukat, de ugyanakkor az Osztrák - Magyar Monarchia polgárainak is és az utolsó évtizedek eseményei a mi felfogásunkat igazolták. A függetlenségi párt szeparatistái önkénytelenül is a magyarság ellenségeinek céljait szolgálták s amikor a megcsonkított ország papiroson “függetlenül”, de szomszédainak és a történelmi erők játékának fájdalmasan kiszolgáltatva került ki a trianoni békéből, későn döbbentek rá politikájuk következményeire. Dehát mindez már a múlté s nekünk a jövő felé kell tekintenünk. Azért szeretem a KRÓNIKÁT, mert hasábjain nemcsak az aktualitásokat beszéli meg, hanem helyet ad az általánosabb problémák megvitatásának is. Egy ilyen általános kérdés, amely jövőnk szempontjából döntő jelentőségű s amelyet én innen Ausztriából talán jobban látok, mint menekülttársaim a nyugati országokból, az úgynevezett utódállamokban maradt s most orosz uralom alá került magyar kisebbségek ügye. Hogy miért beszélek “orosz” és nem ‘ kommunista” uralomról, az a továbbiakból ki fog derülni. De nézzük az előzményeket: A ti'ianoni béke határmegállapításainak tarthatatlansága a két világháború közti időszakban az évek múlásával lassanként Európa-szerte köztudattá vált, úgy hogy, mikor német és olasz intervencióval a magyarlakta területek egyrésze visszakerült, a nyugati hatalmak közvéleménye hallgatólagosan elismerte a de facto helyzetet. Ha a második világháború megegyezéses békével végződhetett volna, az érdekelt utódállamokon kívül senki sem emelt volna szót a trianoni tévedés korrigálása ellen és ha a háborús felelősség kérdése normális atmoszférában kerülhetett volna nemzetközi vizsgálat alá, az utódállamok képviselőinek — az egy Jugoszláviát kivéve — egyáltalán nem lett volna könnyebb a helyzetük, mint nekünk. A náci hadsereg hadigépezete ugyanis a román olaj nélkül egyáltalán nem, a cseh hadfelszerelési ipar hozzájárulása híjján pedig csak igen kétségesen tudott volna 1944-ig elvergődni, már pedig ilyen döntő jelentőséget a magyar részről kapott segítségnek a legnagyobb elfogultsággal sem lehetett tulajdonítani. Szerencsétlenségünkre a párisi béketárgyaláson nemcsak ez a normális atmoszféra hiányzott, hanem egy olyan magyar delegáció is, amely a magyar ügyet valóban képviselte volna. így történt, hogy a budapesti kormány részéről még Teleki Pál öngyilkosságára sem mutattak rá, mint annak kétségtelen bizonyítékára, hogy Magyarország a nemzet akarata ellen és kényszerhelyzetben sodródott a háborúba. A Párisba küldött magyar delegáció orosz irányítás alatt állott és az oroszok a második világháború előtti statusquo fentartását kívánták. A párisi békeszerződés tehát csak újabb pecsétet nyomott a trianonira és a középeurópai magyar prob' lémát, amely pedig kulcskérdése minden Európa - rendezésnek, nem oldotta meg. Ha ráemlékezünk, hogy Lenin idejében egy oroszországi kommunista pártkongresszus hivatalosan imperialista békének bélyegezte a trianoni szerződést, joggal kérdezhetjük, mi oka volt erre a magyar-ellenes politikára a Kremlnek? Miért szerette jobban Sztálin a románokat és cseheket, mint a magyarországi kommunistákat, akiknek a 45-ös választásokon szenvedett csúfos bukásuk után elkelt volna egy kis népszerűség s ezt legkönynyebben úgy szerezhették volna meg, ha Párisból legalább valamit hazahozhatnak a felkavart közvélemény megnyugtatására. És ez az a pont, amiért előbb “orosz” uralomról beszéltem és nem “kommunistáról”. Mert Sztalinék politikáját nem a kommunizmus, hanem a cári Oroszország örökségeként rájukmaradt nagyszláv imperializmus céljai determinálták. Hogy még szemléltetőbb példára mutassak rá: nézzük a Kreml viszonyát kelet-német csatlósaikhoz. Nem vitás, hogy mint potenciális barátnak, vagy ellenfélnek, a németségnek értéke minden józan mérlegelés szempontjából sokszorosan felülmúlja a lengyelekét. Ugyanekkor Németország egyesítésének kérdésé a világ-politika egyik legfogasabb problémája, amellyel a nyugati diplomácia Moszkvának a legtöbb kellemetlenséget tudja okozni. Az is ismert dolog, hogy Adenauer határozott szovjetellenes politikájának Nyugatnémetországban igen erős ellenzéke van, s a Kreml egyetlen olyan gesztussal, amely az Odera-Neisse határ kiigazítását az elképzelhető megoldások közé sorozná, nemcsak a Keletnémet kommunista rezsimet erősítené meg befelé igen jelentékeny mértékben, hanem a szovjet szempontjából könnyebben kezelhető nyugatnémetországi szociáldemokrata ellenzék uralomrakerülési eshetőségeit is hatalmasan megnövelnél Miért nem teszi tehát meg ezt a gesztust Moszkva ? Ugyanazért, amiért a magyar revizionizmus igényeinek elismerése elől is elzárkózik. A nagyszláv érdekek parancsára! Ezek az érdekek azt kívánják, hogy Közé peurópában megmaradjanak és sokasodjanak a szláv expanzionizmus lehetőségei, tehát Lengyelország határai tolódjanak mentői nyugatabbra, Magyarország területén pedig mentői kisebb akadályok álljanak az északi és déli szlávok egyesülésének útjában. Hogy miért vonatkozik ez a politika a magyarlakta romániai részekre is, holott Románia néni szláv állam ? Azért, mert a magyarság földrajzi helyzeténél fogva kulcspozíciót tölt be a Duna-medencében és minden területi, vagy népességi gyarapodása erősíti az északi és déli szlávok közötti választóvonalat. Mindez nem titok, egy kis történelmi háttér-ismerettel könynyen átlátható és jelentősége a kommunista-ellenes nyugati világ esélyeinek szempontjából könnyen magyarázható. Azt hiszem Dulles külügyminiszter mondta évekkel ezelőtt, hogy Amerikának a vasfüggöny mögött százmillió pbtenciális szövetségese van, hiszen az elnyomottak természetszerűen szabadulni igyekeznek börtönükből. A magyar fölkelés mindenki előtt véresen igazolta ezt az axiómát. És ugyanezt lehet elmondani az utódállamok határai közé zárt magyar kisebbségi tömegekről is. Az egész szabad világot veszélyeztető nagyszláv imperializmus expanziójának természetszerű akadályai ők s ezért érdemlik meg minden szabad ember és minden szabad nép érdeklődését és segítségét. Ami hiányzik: az, hogy minden lehető alkalommal és lehető fórumon hívjuk fel rájuk a nyugati közvélemény figyelmét s magyarázzuk meg mindenkinek, mit jelent a puszta tény, hogy a Nyugat ellen irányuló nagyszláv offenzíva útjában a szláv államok határain belül is százezres nem szláv tömegek állnak s hogy ezek jogos törekvéseinek pártolását éppen ezért nemcsak a humanizmus, demokrácia és méltányosság kívánják meg, hanem a szabad világ legközvetlenebb érdekei is. A jelenlegi helyzetben persze ez a pártolás nem jelenthet köz-
