Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-03-15 / 3. szám
1958 március "K R ó N I K A" 3 Napfényt akarunk, vagy sötétséget? Lourdes jubileuma (1858-1958) Lourdes kegyhely mint égi jel villan bele a háborgó napjainkba! Jel, ahol meg kell állni a modern és anyagias kevertségnek, hogy napi bajait és bizonytalan jövőjét megértse! A lourdesi-szikla barlang ősi népek letűnésének történelmi magánya volt hosszú évezredekig, ahol a Gave folyóban itatta fáradt lovát a római, a kelta, a góth és a szaracén lovas. Most másnak szemelte ki az isteni Gondviselés! A hittagadó világ szellemi káoszában a lourdesi barlang mélyén újra megjelent a bibliai "erős Asszony", hófehér ruhában, azúr szalaggal, hogy meghirdesse a lélek tisztaságának és az égi akaratnak fontos nyilatkozatát! Amikor már "mindenki temette a metafizikát és a túlvilágot" akkor "a majom-elmélet és szunyogivadékok" égi jelet kaptak, hogy a megbotlott emberiség és tévúton barangoló világtudósok térjetek észre és ne romboljátok le bizarr zagyvaságokkai és a pozitív tudományok nagyhangjával azt, ami bennük is isteni, a lelket és a lelkek örök otthonát! 1858 február 11-én maga a Teremtő nyúlt bele életünkbe és a világ folyásába, egy 14 éves tiszta lelkű lányka, Bernadette Soubirous angyali szivén és ártatlan lelkén keresztül! Most a Boldogságos Szűz Anya jött le közénk, a lourdesi barlang magányába, hogy üzenetet adjon a nagyvilágnak! Bernadette a szegény és dolgos lányka otthagyja társait s valami belső sugallatra a barlang felé sétál. Levetett cipőve I, ragyogó szemekkel gyönyörködik az erdő szépségében ahol a virágok, patak zsongás, szikla ormok és a néma magány a leikéhez szóltak mindig! Most fagyos a barlang és még megrendítőbb a jeges barlang táj. S míg, igy magába mélyedve halad a Massabielle szikla felé, valami titokzatos szélzúgás üti meg fülét! Oda pillant és azúrban-hófrhérben látja a "Hajnal Csillagát”, akinek kezében csüngött a Pózsafüzér! Megtöri! szemét, de az égi Aszszony, csak maradt a barlangon! Hazatér, de újra és újra húzza valami vissza a barlanghoz! 1858 február és március hónapokban 18-szor jelent meg Bernadettének az Égi Szűz, aki arra kérte kis jelöltjét és választottját hogy ne szűnjenek meg: imádkozni, tartsanak processiókat a barlang körül és építsenek kápolnát! Maga Abbé Peyramale sürgeti Bernadettet, hogy kérdezze meg, "ki vagy Te égi jelenség?" S Bernadette újabb találkozásuknál megkérdi: hogy hívnak? 'S a Megváltónk Anyja a bűnösök menedéke kijelentette: ÉN VAGYOK A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS! — Két ezredévnek dogmatikai vitái és IX. Piusz pápának 1854 ben kihirdetett "Szeplőtelen Fogantatás Dogma tétele" nyert igy beigazolást! Égi pecsétet, jóváhagyást kapott! Hittételünk szerint a Boldogságos Szűz Anya mentes volt fogantatásának első pillanatától az eredeti bűntől, amelyben mi emberek mindnyájan születünk és a Keresztség Szentségében tisztulunk meg! Lourdes így lépett bele a nagyvilág életébe és mondhatjuk a világtörténelembe! öröm és boldogság telítette a hívek lelkeit, de annál nagyobb riadalom gúnyolódott a majom-származásúak ócska trükkjeivel! Végre az illetékes megyés püspök decrétuma 1862-ben tisztázta a LOURDES-i csodák ügyét, amit beigazoltnak és elfogadottnak nyilvánított ki! A kis Bernadette lelke sugallatát követve beállt a Nevers-i apácák közé, ahol szentéletével örökre követte a Szeplőtelen Szűz Anyát az erények hősi gyakorlatával! 36 éves korában halt meg életszentség hírében akit XII. Piusz pápa 1933* ban a Szentek sorába felvett! Filmeken örökítették meg életét! 100 éves évfordulón boldogan állapíthatjuk meg, hogy minden orvosi galádság megbukott a lourdesi gyógyulások tagadásával! Már hivatalos és szakkomissziók ismerték el, hogy LOURDES-ben csodás gyógyulások ezrei történtek! A hálás lelkek milliói felépítették a művészi bazilikát és 1958 március 25.-én hódol a nagyvilág a Szeplőtelen Szűznek, aki ennyire szerette az emberek fiait! (P.) Ismét és ismét és mindig, amíg igaz magyar él ezen a földön, Március Idusán kipirulnak a magyar arcok, erőt vesz a lelkeken egy különös, sírásra kényszerítő öröm, kokárdát tüzűnk a mellünkre és ünnepelünk. Az év ezen a napján valóban magyarok vagyunk. Feszül bennünk az önérzet, ágaskodik a nemzeti büszkeség és elsimulnak a gyűlölet hullámcsapásai. E- gyütt nézzük az elbűvölő fényt, melyben a magyar múlt dicső napjainak örök lángjai lobognak. E napnak lelkesítő varázsát nem homályosítja el sem a jelen gyásza, sem a jövő felhőinek fekete árnyai. Jöhet ránk újabb rabság, övezheti homlokunkat újabb szabadságharcok glóriája, e napon az idő mindig lejátsza a 48-as szabadságharc lélekbemarkoló hatalmas filmjét. És kiknek köszönhetjük ezt a csodálatos, szívet-lelket lázító magyar filmet? Vájjon Petőfi és lánglelkű költőtársai nélkül is elkészült volna ez a csodálatos filmje a magyar szabadságharcnak? Mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy nem. Petőfi lelkesítő versei és személyes hősi kiállása nélkül nem lett volna olyan lendületes, olyan mindent elsöprő erejű a magyar szabadságharc, ő vetítette a nemzet szeme elé a haza sivár képét, ő csörgette meg a rabság bilincseit és adta fel a lázító kérdést: “Rabok legyünk, vagy szabadok?” Verseiből dörögnek ki Bem tábornok győzelmes ágyúi, onnan viharzanak ki a magyar honvédség diadalmas rohamai. Petőfi lelke lázadt fel elsőnek és dobta el a forradalom tüzes csóváját, melytől lángralobbant a 48-as magyar szabadságharc. És kik robbantották ki az 56- os magyar forradalmat? Ismét csak a költők lelke volt a gyújtogató. Lelkesedésük, bátor kiállásuk ragadta magával a rabságba merevült magyar nép tömegeit. Verseik, miket a halál árnyékában, penészes börtönök véres falaira írtak, épp úgy őrzői lesznek az októberi magyar csodának, mint Petőfi és társainak versei őrzik 48 márciusának dicső lángolását. A halál lezárhatja a szemeket, elnémíthatja az ajkakat, a közös sír elporlaszthatja a hősök csontjait, de az eszme, amiért haltak, a költők verseiben századokrólszázadokra száll. És ez az eszme, a legszentebb emberi jognak, a szabadságnak a lelke. Isten kitüntetése a szabadság, ami ott lobog minden ember szemében, ott piroslik az arcokon, virágzik a réteken és hullámzik szőke fényben a haza búzamezőin. Aki visszaél a szabadsággal, vagy más értelmezést ad neki, mint Isten bölcs rendelése, annak tanításai lidércfényként vezetik romlásba az egész emberiséget. Az isteni ihletés nélküli szabadságban csak a pokol lángjai lobognak és a zsarnokság korbácsai pattognak. Az igazi szabadságban Isten parancsainak igaz gyöngyei ragyognak. És ahol egy-egy gyöngynek a fénye kialszik, ott vérezni kezd a szabadság. És ez a vér a szabadságharcok kiömlő vére. ó be sok vér fog- még folyni érted, meg nem értett, szent világszabadság! Mondják, a szabadságra meg kell érni az emberiségnek. De megérhet-e, virágozhat-e valami, ha nem süt rá a nap? Az igazi értelemben vett szabadságnak érlelő napja az Istenben való hit. Csak ennek a hitnek melegében és fényében szökkenhet szárba az a csíra, melynek magvát Isten magvetője, Krisztus hintette el. Csak ennek a hitnek erejével lehet magasra emelni a szabadság leíiport zászlaját. Ez a hit inspirálja a költőket, érleli, neveli egy erkölcsi világrend emberi társadalmának hőseit és hitvalló vértanúit. E hitnek erejét, nagyszerűségét mutatja a világnak a 48-as és 56-os magyar szabadságharc. Szinte égi figyelmeztetés, hogy a hit ereje minden földi börtfSrit lerombolhat és minden rabbilincset szétszakíthat. Hogy e két hősi nemzedéknek szabadságharca vérbefult, még nem jelenti azt, hogy minden elveszett. A szabadságnak egészen meg kell halni, hogy diadalmasan feltámadhasson. Sok próbatételen kell átesni még a világ népeinek, amíg megértik, hogy a szabadság közös kincse az egész emberiségnek és ha sebet kap a Tiszánál, ez a seb sajogni fog a Rajnánál, a Mississippinél épp úgy, mint a Gangesnél. Az utolsó ilyen próbatételen Nyugat szabad népei buktak el szégyenletesen. Nem indította meg őket sem a magyar szabadságharc győzelmes harsonája, sem a legázolt szabadság haldokló segélykiáltása. Az ő vétkük, hogy a zsarnokság, harmincezer szabadságharcos holtteste felett, ma is orgiázhat és hogy ártatlanok könnye és vére áztatja azokat a köveket, amelyekből a sátán a még szabad népek börtöneit építi. Ezeknek a börtönöknek félelmetes falait látni kell mindenkinek. Nemcsak a költőknek, de látni kell elsősorban azoknak az államfőknek, elnököknek, politikusoknak, szenátoroknak, akik országok és népek sorsát irányítják. Nincs idő habozni! A magyar szabadságharcok hősei megmutatták, mit és hogyan kell cselekedni. A keresztény népeknek és minden szabad népnek és országnak összefogásán múlik, hogy milyen jövő vár rájuk és gyermekeikre. Csak egyet akarhat a világ, szabadságot, egyenlőséget és függetlenséget. És ebben az egyetakarásban ott kell lenni a magyar akarásnak is. Az emigráció tevékenysége nem merülhet ki utópikus álomkergetésben. Ha igaz, hogy egységben az erő, miért nem vagyunk egységesek? Miért az átkos pártoskodás? Ha valaha szét is húztunk, ha gyűlöltük, irigyeltük is egymást, most, amikor a legnagyobb a veszély, most tartsunk össze. Szóval és tettel, ki hogyan tudja. De mindig a megértő egység szellemében és a testvéri szeretet harmóniájában. Minden szónak és cselekedetnek értéke van, ha a reális helyzetet felismerve, önzetlenül, csak az egyetemes magyar nép érdekében történik kiállásunk. Se a 48-as, se az 56-. os szabadsághősök tetemein ne i
