Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-03-15 / 3. szám
2 "K R Ó N I K A" 1958 március many, amelyet felelős amerikai faktorok — ha nem is “de jure”, “de facto” mindenesetre — elismertek, mint az otthoni népköztársaságtól független magyar érdekek képviseletét. Hogy ez a testület megfelelt-e a feladatának, s bírja-e az emigráns magyarság egészének bizalmát, azzal itt nem akarok foglalkozni, de e pillanatban nem is érdekes. A Nemzeti Bizottmány, akár meg volt vele elégedve valaki, akár nem, a magyar érdekek képviselete volt, mert a szabad világ vezető hatalmasságának, az Egyesült Államoknak mondjuk így: “közvéleménye” ILYENNEK ELISMERTE. Ez a helyzet megváltozott. Ugyanazok az amerikai tényezők, amelyek a Nemzeti Bizottmány megalakulását elősegítették, most olyan szerv életrehívását kívánják, amely a felkelés alatt és után emigrált politikusokat is magában foglalja, az utóbbiak azonban — mint a lapok írják — olyan feltételeket szabnak a Bizottmány tagjainak, amelyekbe ezek nem tudnak, vagy nem akarnak belemenni. A vita hosszú hónapok óta folyik s legutóbb annyira elmérgesedett, hogy az új emigránsok egy politikai csoportja el is hagyta Amerikát, Mindezzel, persze, csak a magyar ügy szenved, amelynek ilyenformán idckint képviselete nincs többé. A Nemzeti Bizottmány immár nem az, mert EGYEDÜLI LÉTALAPJA, AZ AMERIKAI ELISMERÉS MEGSZŰNT, az új szerv pedig nem alakult még meg és az eddig tapasztaltak alapján valószínűleg ezután sem fog' tető alá kerülni. A személyi és politikai ellentétek olyan élesek, hogy az amerikai közvetítők minden erőfeszítése egy kompromiszszum érdekében meddő maradt. Kedves KRÓNIKA, azt hiszem, hogy az érvek és ellenérvek, érdekek és ellenérdekek immár túlontúl elhúzódó küzdelmében nem a résztvevők véreznek el, hanem azok a magyar testvéreink, innen és túl a vasfüggönyön, akiknek egy, A FELADATNAK ÉLŐ nemzeti képviselet BIZONYOS VONATKOZÁSOKBAN még a mai igen nehéz viszonyok között “is, segítségére tudna lenni. Gondolok elsősorban a menekült táborok magyarjaira, a letelepedési helyüket változtatni kívánókra, stb. de az otthon szenvedőkre is, akiknek érdekében állandóan ébren kell tartani a szabad világ érdeklődését. A pártok és pártképviselők nem tudnak megegyezni, forduljunk tehát — mondja a józan ész — a pártok FELETTI tényezőkhöz. Ilyen tényező magyar vonatkozásban kettő van. AZ ÖRÖKÖS-KIRÁLY és MTNDSZENTY BÍBOROS. A hercegprímás, aki valláskülönbség nélkül az egész elnyomott magyarság bizalmát bírja és vágyait hordozza, különleges helyzetében, mint területenkívüliséget élvező külföldi követség kényszerű vendége, politikai tevékenységet nem folytathat, az örökös-király azonban szabad. SEMMIFÉLE MEGKÖTÖTTSÉGGEL SEM KELL SZÁMOLNIA! Otthon is tudják róla, hogy összeköttetéseit, rendkívüli képességeit. széleskörű nyelvtudását felhasználva eddig is minden emberileg lehetőt megtett a magyar ügyért. Nem kézenfekvő tehát őt kérni fel ennek a vitás kérdésnek a megoldására? Tisztelettel indítványozom: INDÍTSON A KRÓNIKA SZÉLESKÖRŰ MOZGALMAT A MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÖRÉBEN, úgy Amerika, mint a többi földrészek területén, hogy az örököskirály gyűjtse maga köré azokat a PÁRTATLAN ÉS TEKINTÉLYES MAGYAR SZEMÉLYISÉGEKET, AKIK EGY NEMZETI KÉPVISELET MEGALAKÍTÁSÁRA AZ ő MEGÍTÉLÉSE SZERINT ALKALMASAK s az általuk életrehívott szervet, mint az EGÉSZ MAGYAR EMIGRÁCIÓ KÉPVISELETÉT mutassa be ä kérdéssel foglalkozni kívánó külföldi tényezőknek! Hogy ezek milyen álláspontot foglalnának el egy ilyen megöldással szemben, azt előre nem lehet tudni, mi, magyarok azonban mindenesetre POZITÍV LÉPÉST TENNÉNK ezzel az akcióval azon az úton, amely a mai fejetlenségből, gazdástlanságból és káoszból egyszer talán mégiscsak kivezet... Tisztelettel TELJES NÉV ÉS CÍM (Nevemet otthonmaradt családtagjaimra való tekintettel ne tessék kiadni.) 1958 MARCIUS A száztíz év előtti március 15-ére, a magyarság tündöklő fényes napjára, sóvárgó rajongással és szeretettel emlékszik minden magyar. Elnyomott, rabságban szenvedő népünk, ma összetört szívvel, könnyező szemmel és imádkozó ajakkal gondol 1848 március 15.-éré, amikor a magyar Ifjúság, a “Talpra magyar hív a Haza” vérpezsdítő hangjai mellett, az Európát megülő, elavult szellemet lerázta magáról, s vér nélküli forradalomban kivívta szabadságát: azt az édes, szent örömöt, mely után mindig vágyakozott s mely nélkül élni nem tudott és nem tud! Király és Nemzet boldog örömben osztozott e napon, a szabadságnak édesízű gyümölcsében, mely szabadsajtot, szólás szabadságot, gyülekezési jogot, alkotmányosságot, törvényességet és a szabadságnak minden térre való kiterjedését jelentette! A király kinevezte az első felelős magyar minisztériumot: Gróf Batthyányi Lajos elnöklete alatt, s kormányában részt vett Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos is. Márciusnak ezen Idusán, a szabadság ünneplésének szenteljük szívünket-lelkünket, de mély fájdalommal gondolunk rá. hogy a cseh befolyás alatt álló Kamarilla lemondásra kényszerítette az alkotmányos, törvényes királyt s meghiúsította az 1848 márciusi vívmányokat... Súlyos, nehéz idők követték Március Idusát, hogy a sok szenvedést, vérontást, megpróbáltatást kövesse 1867, mikor újra egymásra talált Nemzet és Király s egy békés, aranykorszak indult el, Wlyben boldog, erős és nagy lett a magyar! 1956 október 23.-a méltóképpen sorakozik be 1848 Március Idusa mellé, azzal a különbséggel, hogy míg a márciusi vér nélkül, addig az októberi szabadság sok-sok tízezer magyar munkás, ifjú, katona, asszony, leány és gyermek élete és vére árán virágzott ki! De győzött az októberi szabadságharc is, hogy annak gyönyörű virágait, az istentelen, vad bolseviki horda letörje s gyilkos terrorja szüntelenül véresre fesse a magyar eget! .Szent Istvánnak és Mindszentynek Népe bízva-bízil: Isten irgalmában és kegyelmében! Szentül meg van győződve, hogy az októberi szabadság is eléri célját és eljön az idő, talán nincs is messze, mikor lehull kezeinkről a rabbilincs s egy édes, boldog örömben ölelkezik össze a világon szétszórt és otthon szenvedő magyarság! ... ügyünk Isten kezében van és azt támogatja minden igaz ember, az értünk imádkozó Szent Atyánkkal, hogy a boldogság, a szabadság szárnyán visszatérjen szép Hazánkba és a megkínzott, s szenvedő magyarság egy gyönyörű “Te Deum”-ban adjon hálát Istennek! Ne feledjük, hogy a szenvedés nemcsak felsebzi, hanem meg is edzi lelkünket. Gondoljunk arra a római bíborosra, aki a magyar szabadságharcról ország-világ előtt kijelentette, hogy az olasz nép minden fia szeretné magát magyarnak érezni, annak a nemzet7 fiának, mely szabadságáért olyan hősiesen küzdött az elnyomóval szemben, milyennel alig találkozunk a világtörténelemben! És mi emigrációban élő magyarok, mondjuk el a nagy költővel, hogy: ‘Minden napot megáldjon a Teremtő, melyben nem ér bennünket semmi rossz, De azt legjobban, mind a két kezével, mely tégedet nekünk nagy nap visszahoz! Igaz, hogy már csak emlék, vagy, letűntél és helyedet elfoglalta más, De ami szent idő nem árthat annak, vallássá lesz, mint a feltámadás!” A magyarság rendületlenül bízik a magyar feltámadásban! Ezért dolgozik és imádkozik s türelmes szívvel hordozza keresztjét, mert tudja, hogy bánatra-öröm, csapásra-áldás és rabságra-SZABA DS ÁG következik. Igen! A magyar nép szent meggyőződéssel imádkozza, hogy: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Dr. DOBOLYI LAJOS HALÁLOZÁS GRÓF ESZTERHÁZY Károly, 1958 február 24.-én, rövid szenvedés és a halotti szentségek felvétele után, Ausztriában meghalt. Gyászolják felesége és gyermekei, valamint new yovki rokonai közül Esterházy Éva és Elvira, húgai, valamint fivére, Esterházy Jenő, Cleveland. Engesztelő szentmis áldozatot március 8.-án, a New York-i Szent István magyar templomban, Főtisztelendő Szlezák Imre OFM mutatott be a megboldogult rokonságának és ismerőseinek részvétele mellett. LEVELEKBŐL Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Ur! Engedje meg, hogy címváltozást ielentsek be, mivel folyó hó 12.-én, a vizűmért való 8 éves küzdelem után ennek birtokában az USA-ba települök át. Felhasználom ezt az alkalmat is arra, hogy hálás köszönetét mondhassak azért, hogy a nagyon komoly nevelő értékű és a kiválóan szerkesztett nb. lapját évek sora óta előfizetés nélkül kapom. Azt természetes kötelesség-emnek fogom tartani, hogy ha a USA-ban olyan mértékben javulnak meg anyagi körülményein! hogy elő tudjak fizetni, azonnal az előfizetők sorába lépek. Anyagi helyzeten* remélt megjavulásáig szabad legyen arra kérnem a Főszerkesztő Urat, hogy a nagyon kedvelt és hozzám nőtt Krónikát új címemre is küldeni szíveskedjék. Nagyrabecsülésem kinyilvánítása mellett maradok, London, 1958 február Berlányi Zsigmond
