Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-03-15 / 3. szám
I VOLUME XV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y. 1958 MÁRCIUS No. 3 SZÁM AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY 10c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE A húsvéti hit ereje Ki hivja életre a magyarság külföldi képviseletét? IRTA: P. SZELÉNYI IMRE A Husvét lélektana és történelmi bizonysága felemelő igazságokat villant bele életünkbe! Az összefogott sötétség és félrevezetett tömeg ideig-óráig diadalmaskodtak, még Isten-Fia felett is. De az üres sír és a feltámadott Krisztus a feltámadás történelmi tényével igazolta, hogy a mi Megváltónk, AZ IGAZSÁG ISTENE s az élet és halál Ura! Hova is tűnt bőszült hatalmak és fejétvesztett tömeg a ti látszat-diadalotok? Igen komoly tétel is felötlik előttünk, hogy a szebb és boldogabb életért, valamint a kereszténység történelmi hódításáért, még Isten-Fiának is szenvednie és küzdenie kellett! Az Isten nemcsak szeretet, de igazság is s a megbántott Igazságot sok-sok áldozattal és nagy hittel lehet csak kiengesztelni! Az élet tehát nem ábránd és könnyeimüsködések halmaza, de mindennapi őrtállás, kemény önmegtagadások és kitartó munkálkodások nemes harctere: Istenért, Egyházért, Hazáért, lelkűnkért és boldogságunkért! Van egy belső és egy külső adottságunk, ami megfeszített és öntudatos harcot igényel. hogy megbírjuk tartani az egyensúlyt Isten és a világ között! Krisztus jött le, hogy bemutassa nekünk a Husvét diadalmas hitének fényében e munka értékét és biztonságát! önmagunk megnevelése és az erények gyakorlata fáradhatatlan hősöket és vértanúkat követel! Nem lehet balra, vagy jobbra kacsintgatni s bátra fordulni a Krisztus követés útján, mintahogyan a bátor túrista sem a völgyekben és kanyarokban éri el a célként ragyogó szirtek magasságát. Előttünk is a tökéletesedés nehéz és fárasztó művészverejtékezései élnek, ahol sok felesleges és látszat adottságokat kell lefaragnunk és levésnünk, hogy kibontakozzon az öntudatos és hajlíthatatlan jellem. Michel Angelo 5 millió kalapács-ütéssel hozta létre a Mózes szobrot és nem kis megelégedéssel sújtott kalapácsával a szobor térdére; adesso si parii!, most beszélj! Ima. munka, kitartás és állandó figyelem alkothatott nagyot és halhatatlant, még egy különleges géniusz adottságával is! Szalézi Szent Ferencek, Assziszi Szeráfja és annyi nagyja a Krisztus követésnek beigazolták az elszánt lélek diadalát, amit a Husvét hite vésett szívükbe! Ezért nem lehet felszámolni Szent István Intelmeit! Még nehezebb, amikor társadalmi, avagy nemzeti és nemzetközi vonalon mérlegeljük a kereszténység örök tanainak diadalra juttatását! Itt már a nehézségek tömege zúdul reánk, mint büszkeség, testiség és az élet földi értékeinek harácsolása! Goigotás távlatok merednek ránk, ahol nekünk fenékig kell innunk a keservek és bánatok poharát ! Annál is inkább, mert a vallásnak és erkölcsi világrendnek, valamint a becsületnek és a felebaráti szeretetnek nemes munkálatai közt is, vádakat, rágalmakat és hálátlanságokat kapunk! Ezt kapta Krisztus is az Isten-Fia, aki körüljárt és jót cselekedett, betegeket gyógyított és halottakat támasztott fel, aki megölelte a kisdedeket és siratta földi hazáját, Jeruzsálemet, hogy nem tért magához, hogy NEM ISMERTE FEL AZ IDŐK SZAVÁT! Feszítsétek meg!, lett a történelem nagy-nagy figyelmeztetője! S az Isten, még Fiának sem kegyelmezett, mert nagyok voltak a vétkek és bűnök a teremtői akarat és törvények ellen! A Husvét drámai kezdete, még az apostolokat is megkeverte és látjuk a két menekülő emmauszi tanítványt! Minden elveszett, nem volt értelme hároméves Krisztus - követésünknek, emberi álmaink és vágyaink ott fekszenek porbahullva a kereszt tövében! Rejts el bennünket Emmausz, te hegyi, csendes magány s többé nem beszélünk Istenről, Megváltóról, becsületről, lemondásról, lélekről és a túlvilágról, mert győzött a fellázított és megszervezett tömeg, akiknek a hatalom is behódolt, pedig tudta, hogy nincs semmi hiba Benne! A kézmosó Pilátusok gyáva hada okozta a legtöbb bajt az emberiségnek, már akkor is! De mind megaláztattak és a húsvéti feltámadás, mint letagadhatatlan történelmi valóság emel fel minden bölcsen és tisztán látó embert! A megváltott lelkek milliói ma már látnak és a húsvéti hit erejével a bárdosoktól őrzött és a kárörvendőktől rettegett, DICSŐSÉGES SÍRT LÁTJÁK! — LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ — KEDVES KRÓNIKA, a kommunista-ellenes magyar fölkelés menekültje vagyok s közel egy esztendeje élek ebben az országban. Ez alatt az egy év alatt sokat tanultam Amerikáról, a világról és a magyar problémáról is, mert igazán megismerni mindezeket otthon, a vasfüggöny mögött hiába is próbálná valaki. A felkelést tragikus és meg nem ismételhető kísérletnek tartom, amellyel a nemzet a saját erejére támaszkodva kézbe akarta ragadni sorsának irányítását. Tragikusnak mondom nemcsak a véráldozat nagysága miatt, hanem azért is, mert — mint egy évi külföldi tapasztalataink igazolják — eleve bukásra volt ítélve. És meg nem ismételhetőnek (pontosabban: A JELENLEG FENNÁLLÓ VILÁGPOLITIKAI HELYZETBEN meg nem ismételhetőnek), mert újabb hiábavaló áldozatok vállalása bűn volna a nemzet ellen és a jövő eshetőségeit is veszélyeztetné. Idekint barátaink azzal vigasztalnak bennünket, hogy az áldozat mégsem volt hiábavaló, mert a magyar név, amelyet ellenségeink annyit rágalmaztak, most fényesen ragyog az egész külföld előtt, a magyar probléma pedig egy kis nép vicinális pere helyett nemcsak európai, hanem egyenesen VILÁGJELENTŐSÉGET kapott. Adja Isten, hogy igazuk legyen! Én, igen sok menekült-társammal együtt, pesszimista vagyok. Kétségtelen, hogy a rokonszenv számos jele, amelyet az osztrák határtól kezdve állandóan tapasztaltunk, jól esett, de mégsem tudta ellensúlyozni a csalódás keserűségét, amelyet a szabad világ PASSZÍV MAGATARTÁSA miatt éreztünk. Ez a keserűség ma már nem olyan égő, a tanulság azonban: az a megismerés, hogy a szabad nemzetek társadalmának egyetlen tagja sem volt hajlandó tettleg is azonosítani magát a szabadságért minden kockázatot vállalt magyarsággal, az idő múlásával csak még pozitivabb lett bennünk. És meggyőzőbb is, mert idekint azt is megtanultuk, hogy az erőviszonyok mai eloszlása mellett egyetlen kis nemzet sem szuverén, s AHHOZ, HOGY HELYZETÉN VÁLTOZTATNI TUDJON, BARÁTOK ÉS SZÖVETSÉGESEK AKTIV SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE. Azzal a lehetőséggel tehát, hogy a magyar nép A MAGA EREJÉBŐL szabadítsa meg magát zsarnokaitól, le kell számolnunk és minden erőt összefogva, befolyásos barátok és szövetségesek szerzésén kell dolgoznunk. A feladat nem könnyű, hiszen az emberek hamar felejtenek, s az érzelmek fellobbanása idekint is csak szalmaláng. Egy év után aligha lehetne mégegyszer forrpontra hevíteni a világon a magyar szimpathiákat; gondoljunk csak arra, hogy a Kádár-Münnich rezsim terrorjáról szóló beszámolók, — tízezrek bebörtönzése, *— milyen nyomtalanul merültek el a lapok hírtengerében s mikor Budapesten átlátszóan hamis vádak alapján egy fiatal diáklányt akasztottak fel, a legszebb nevű humanitárius egyesületek sem mozdultak meg... Mindebből, persze, nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy ilyen körülmények között kár minden erőfeszítésért, hanem éppen ellenkezőleg, hogy annál nagyobb energiával kell hozzálátnunk ennek A FELEDÉSI FOLYAMATNAK A MEGÁLLÍTÁSÁHOZ. Mindezt azért bocsájtom előre, mert az emigráns sajtóban állandóan arról olvasok, hogy régebbiek, még régebbiek, újak és legújabbak között ádáz harcok dúlnak és áthidalhatatlan ellentétek mutatkoznak a magyarság külföldi képviseletének megszervezése körül. Hogy ilyen politikai — inkább azt mondhatnám: KÜLPOLITIKAI — képviseletre szükség van, az az előbb elmondottak alapján világos, de meggyőzően tűnik ki abból a tényből is, hogy a kommunisták budapesti hatalomátvétele után KÜLFÖLDI, ELSŐSORBAN AMERIKAI TÉNYEZŐK IS MINDEN LEHETŐSÉGET MEGADTAK A LÉTREHOZATALÁHOZ. Ha jól tudom 1950 óta működött itt, Amerikában a Magyar Nemzeti Bizott-
