Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-10-15 / 10. szám
I 1957 október "KRÓNIK A” 5 Magheru, a bulgár Voutov, a cseszlovák Ullrich, a szerb Brilej és az ukrán Zabigailo rágalmakkal, magyar gyalázkodásokkal és szemfényvesztő megtévesztésekkel agitáltak. Nagyobb dolgoktól félnek. . . .! A világtörténelem legvakmerőbb nemzetközi terrorszervezete, azonban, most megkapta a méltó válaszokat: a. “Semmi olyant nem mondott, sem a Szovjet, sem csatlósai, sem a mai magyarországi hatóságok kiküldöttje (Mód Péter), amivel menthették volna azt a rosszat, amit elkövettek a magyar nép ellen! Világraszóló felháborodást okozott és az egész emberiség lelkiismeretét is felserkentette! Sem a dialektikai halmozások, sem a kitalált összeesküvés, sem az ellenforradalmi mese nem tudta az egyszerű és sivár valóságot elleplezni, hogy a szovjet uralkodók nem haboztak fegyveres erővel beavatkozni a magyar nemzet belső ügyeibe, csak azért, hogy rabságukban megtarthassák Magyar országot! Ezt cselekedve megsértették: 1. az elismert politikai, 2. igazságszolgáltatási és 3. az erkölcsi elveket! Ezért nem szabad, nem lehet sohasem magára hagyni a magyar népet s fáradhatatlanul, bátran törekednünk kell, hogy függetlenségüket és alapvető jogaikat visszaszerezzük! Ezt az utat követve bizonyosak lehetünk, hogy mögöttünk, velünk van és állandóan erősit bennünket az emberiség lelkiismerete. Ezt szögezte le Garin portugáliai követ. b. “a szovjet propaganda a magyar szabadságharcot szokása sze rint öszesküvésnek állítja be, reakcionáriusok és beavatkozók munkájának. . . De ezt a dallamot halljuk a Szovjettől, immár 30 éve! Ugyanis, ha valami bukását, akár csak élelmiszer krízist, vagy bármi mást nem képes elhallgattatni a Szovjet, külföldi összeesküvésről kezd ordítani és mutatványos pereket rendez bukásának leleplezésére! Összeesküvésről való beszéde — megfordítva -— erőszakos szovjetizálást jelent! Mert bizony, nem fasiszta reakció, vagy külföldi összeesküvés az, amibe a Szovjet beleütközik, hanem maga az emberi természet és az ember vágyódása a szabadság után. . . . Engedjetek szabad választásokat szervezni Magyarországon. . . .” így leplezte le az egész oktondi és nomád bolsevista terrorrendszert Georges-Picot francia delegátus! ' Hatván delegátus megállapításai más és más oldalról világították meg és hámozták le a szovjet lepíező-taktikát és megmentették az emberi méltóságot, árulók s bűnözők nemzetközi svihákjaival szemben! A becstelen román, szerb és cseh vádakat, amellyel Trianont és Yaltát is, a — kommunista profiton keresztül — ránkerőszakolták, most 60 nemzet elvetette, megbélyegezte s a magyar népet:” hősies nemzetnek, igazság szerető népnek: nép, amely nem fogadta el a sötétséget, küzdelmének igazát hallatja és uj kort nyitott a világtörténelemben szabadságharcával. . ismerték el! Cabot Lodge elmondotta a jövőt kialakító alapelveket: “nem lehet az emberi jogoknak kétféle törvénye, keleti és nyugati! Az emberi jogoknak nincsen különböző nyugati és keleti igazsága!” A még hezitáló és a nagy magyar szabadságharc örökségén vitatkozó magyaroknak befejezésül, Tsiang történelmi szavait közlöm a formozi vártáról: Sok liberális és progresszív becézgető: öntudatos, avagy könnyelmű segítői voltak a szovjet ügynek! Ezen a típuson kereskedve a Szovjet, a világ szabad országaiban nagy profitot aratott. A nemzetközi éghajlat megváltozott! A világ népei tanultak a Szovjet csalásokból! A nemzetközi kommunizmus tettei elnémították a moszkvai propagandát! Ez alkalommal már nem tudták a magyar szabadságharccal kapcsolatban elsütni propagandájukat!” Görög delegátus Palamas adta meg számukra a magatartásunk mércéjét: “gondolataink a lovagias népnek múltjáról a magyar nép jövője felé kell, hogy forduljon. A magyarok nemes és lovagias emberek, hűségesek maradtak nemzeti örökségükhöz s valamennyi elnyomott nép szabadságáért harcoltak!” Ez az uj hang, 1000 éves szolgálatainkért! (PSZY.) VENEZUELAI MAGYAROK ÁLLÁSFOGLALÁSA. Caracasi tudósítónk írja: A Venezuelai Legitimista Magyarok Baráti Köre augusztus 18-án tagjai teljes létszámú megjelenésével tartotta meg Caracasban szokásos évi közgyűlését, amelyet Szent István király emlékének szentelt. Az ünnepi szónok, dr. Babó Tivadar orvostanár méltatta az országalapitó nagykirály érdemeit. Majd a kommunista rémuralmat és a dicsőséges szabadságharcot vázolva, mint a nemzet nagy mártírjáról, a legitim, integer, magyar királyság élő megtestesitéjéről, emlékezett meg Mindszenty bíboros hercegprímásról. Meghajtotta a ke gyeletes tisztelet zászlaját a második világháború és az októberi szabadságharc elesett hősei előtt és a tagság felállással és csendes imával áldozott emléküknek. Majd dr. Babó professzor megemlékezett Ottóról, az emigrációban élő magyar királyról és az egyesület háláját és köszönetét tolmácsolta az áldozatos nagy munkáért, amelyet nemzetközi téren, előadások tartásával, cikkek, könyvek írásával, hatalmas összeköttetéseivel, hazánk, nemzetünk megmentése érdekében kifejt. A Kör tagjai ezekután üdvözlő táviratot küldtek Őfelségének és a Felséges Asszonynak, majd vasárnap La Floridában, a Kapucinus Barátok templomában résztvettek a Szent István emlékére tartott ünnepi szentmisén. TORONTÓBAN (Canada) vásárolja meg a KRÓNIKÁT a Centrum Book and Stationery Storeban 1578 Eglinton Ave. West A SZABADSÁGHARC TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEIBŐL: Mindszenty bíboros iránymutató beszéde Szabad Petőfi Rádió, Győr és Szabad Kossuth Rádió, Budapest, 1956 november 3-án 20 órakor. Igen gyakori mostanában, hogy a nyilatkozó a “múlttal szakítva, őszintén” beszél. Én ezt igy nem mondhatom; nekem nem kell szakitanom múltammal! Isten irgalmából ugyanaz vagyok mint aki voltam bebörtönöztetésem előtt. Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyőződésem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt- Azt sem mondhatom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem; vagyis kertelés nélkül azt, amit igaznak és helyesnek tartok. Ezt csak folytatom itt, mikor közvetlenül és személyesen, tehát nem magnetofon hangfelvétel utján szólók az egész világhoz és a magyar nemzethez. Rendkívül súlyos helyzetünkből külföldi és belföldi viszonylatban keli szétnézünk. Oly távlatból kívánok megállapításokat tenni, ahonnan áttekintés nyílik, de sorsunkhoz viszont oly közel hajolva, hogy mondanivalóimnak meg legyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára. Külföld felé élőszóval ma elsőizben köszönhettem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenekelőtt a Szentatyának, XII. Piusz Pápa őszentségének fejezem ki személyes hálámat, hogy a magyar katolikus egyház fejéről oly sokszor megemlékezett. Mellette mély hálámat küldöm azoknak az államfőknek, a katolikus egyház vezetőinek, a különböző kormányoknak, parlamenteknek, közéleti- és magántényezőknek, akik a börtönömben töltött idő alatt hazám és sorsom iránt részvéttel és segítő szándékkal viseltettek. Isten jutalmazza meg őket ezért. Ugyanígy hálát érzek a világsajtó képviselői és a rádiók világhálózata iránt, amelynek elektromos hullámai a humanum egyetlen légi nagyhatalmát alkotják. Örülök, hogy ezt most végre szabadon megmondhatom. Másrészt arról óhajtok beszélni, hogy az egész külső világ, a külföld úgyszólván osztatlanul mellénk állt és segített. Számunkra ez ugyanis sokkal nagyobb erő mint amennyi nekünk magunknak van. . . Kis ország . . . ám valamiben mégis elsők vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezer éves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500-ik évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk. Legtöbbször a nyugati országok védelméért. Ez megakasztotta a nemzetet s mindig újra saját erőnkből kellett felemelkedést keresnünk. Most van az első eset a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kulturnép valóban hathatós rokonszenvét élvezi. Mind meg vagyunk illetődve, egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép fölkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg, úgy, hogy himnuszunk zengi: “Isten áldd meg a magyart . . . nyújts feléje védő kart”. Himnuszunk igy folytatódik: “. . . ha küzd ellenséggel'’. De mi még rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincs ellenségünk, azért mi sem vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Olyan nemzetnél mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökerezik a múltba, különböző korszakok ismerhetők fel abban az érzésben, amivel helyet foglal a többi nép között. Fordulatairól, árnyalatairól le lehet olvasni a fejlődés jegyeit. Korunknak azonban ebből a szempontból általános jellemzője, hogy minden népnél egy irány felé halad a fejlődés. A régi nacionalizmusokat mindenütt át kell értékelni. A nemr I
