Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-10-15 / 10. szám
s "KRÓNIKA” 1957 október. rácia és 2) a vértanúi, becsühÄes magyar: koldussága! Minthogy fejlődés, jólét és béke, csak ott lehet, ahol a társadalom és az állam, ez "a kettő egyvalóságnak, csak két pólusa”, igy a terror-állam légüres térben, elenyésző kisebbségével, de az ott állomásozó bolsi hadosztályokkal; vandáli életet, szellemi elfojtást és rabszolgaságot termelt ki! Vagyis nem számolt az ember alaptermészetével, a jogos alapigényeivel és a nemzet végső céljával! Csak magát látta és felemeltette marxista rendszerének vörös-szimbólumát a leromboltatott Magyarok Nagyasszonyának oltár-helyén! Az ezeréves magyar Védőaszszonyt, majd ezután a tifliszi-póstarabló és milliók gyilkosa fog- 4a helyettesíteni, ha tetszik a magyar nemzetnek, ha nem! A természettörvényeket a bolsi rendszer felrúgta, liquidálta a magyarság nemzeti életében! Nagy kizsaroló bolsi karámot óhajtott -végrehajtani, ahol ipar, föld, bánya, viz, hegy, pária és a szellem ts, csak ostoba hóbortjainak és világhatalmi álmainak szolgálhat, -«ak! Hogy embertelen és jogtalan nomád-világát megvédhesse és ottánál fogva vezethesse a nagyvilág vezető hatalmait, elzárta a magyarságot: 1. ) a népeknek egymásközti kapcsolataitól, vonatkozásaitól, 2. ) megtagadta és elitélte a ma-ar nemzetnek és polgárainak „ett jogait, más államokkal zsolatban s I..) a magyar nemzetnek ezeréves megbecsülését és tiszteletben tartását, — gazdasági, kulturális és kereskedelmi szerződéseit felszámoltatta és disqualikáltatni akarta az ősi magyar jellemet, dicső múltúnkat, alkotmányunkat és ezeréves elismert értékeinket! A nemzet-leirás tragikus stádiumába került a magyar nemzet és a háza! A történelmi erők és a szellem magasabb világa a magyar egyetemi ifjakban, a munkásságban, a (Föídfiaiban, a még megmaradt régibb hősi nemzeti öntudatban iáhgra lobbantak és drámai harcban felrázták a nagyvilágot s egyben feltárták a kommunizmus hitvány hipokrita és Meduzza arcát, falán természetét! a nagyvilág szivébe fogadta a magyar hősöket, megértette jogas szabadságharcukat! így az első halhatatlan évfordulón: 1. ) az egész világ elismerésének babérkoszorúját tehetjük jeltelen sírotokra, Ti magyar hős leányok, ifjak, apák, anyák és honvédek! 2. ) szabadságharcotok lángjai belevilágítottak a nagyvilág lelkiismeretébe és megteremtették a világ-egységét! 3. ) ez az egység ítélte el és leplezte le hivatalosan a világszéditő kommunista terror-maffiát! 4. ) uj történelmet írattak a nagy világgal, ahol, csak egyféle jog és igazság létezhet, Nyugaton és Keleten is! 5. ) az egyetemes szabadság megmentésében magas piedesztálra emeltétek az isteni és emberi jogokat, az emberméltóság örök értékeit! 6. ) a pesti gólem-szobor ledöntésével megrázó tanúbizonyságot tettetek a magyar eszmék és világideálok megmentésére! 7. ) nem nőhetnek a marxista véres fák a nagyvilág fölé, mert Ti, kis, de hősi, elszánt nemzet porba döntöttétek! Isten, haza, nemzet és az ezeréves magyar szellem vértanúja, Mindszenty hercegprímás, bíboros a világosság fiainak harcában újra tisztán és fénylőn ragyogtok, mint az életnek és történelemnek igaz alapjai és forrásai! Egyben tanúbizonyságot adtatok a világ diplomatáinak és államférfiainak, hogy minden jognak, igazságnak és bölcsességnek kezdete és lelkiismereti ereje az istenfélelem! 1957 október 23-án, tehát mi magyarok, de az egész nagyvilág is “tisztelettel ejtjük ki szent neveteket!” Ti pedig, akik megmaradtatok otthon és a hontalanságban is vigyétek az ősi és hősi magyar lángot töretlenül és hűséggel! így “nincs veszve, bármily ég alatt, ki el nem csüggedett!” (Vörösmarty) P. SZELÉNYI IMRE. A rabnépek szabadsága nélkül nincs igazi béke, sem szabad Európa! OTTÓ ÖRÖKÖS KIRÁLY BESÉDE A PÁNEUROPAKONGRESSZUSON. “Legnagyobb örömmel - fogad tam el a meghívást, hogy a Paneuropa Union nemzetközi kongresszusán résztvegyek. Mindenekelőtt boldog vagyok, hogy ekként újból alkalmam van gróf Coudenhove- Kalergi-t, az európai mozgalom nagy megszemélyesítőjét látni. Amikor már közkeletű “Europaer”-nek lenni, mivel mindenki, legalább szavakban, egyetért célkitűzéseinkkel, nem szabad megfeledkeznünk a fér fiúról, akinek volt bátorsága a zászlót először kezébe ragadni. Ez akkoriban még semmiképen sem volt könnyű dolog. Sokan nevezték őt álmodozónak, egy prófétának, aki a tényeket félreismeri. Csak a világtörténelem legesztelenebb háborújának borzalmai, romjai, pusztításai s modern rabszolgasák, mely meggyalázza kontia különböző európai mozgalmakban, melyek mindegyike a mi földrészünk közös gondolatmenetének egy-egy mozaikkövét ábrázolja. Ha mi a sokféleséget érvényesülni hagyjuk, mivel az számunkra a sza badságot jelenti, ennek dacára sem szabadna azt az anarchiával felcserélni. Mert mi egységet akarunk a nagy célban, amelyet el kell érnünk. Ezt szeretném az európai Dokumentációs Központ nevében kihangsúlyozni és önöket biztosítani, hogy az Europa megalkotásáért folyó harcban a Páneuropa-Union számíthat segítségünkre. Önök ma bennünket összehívtak ide, Ragaz-fürdőbe egy lelentőségteljes jeligével: “Európai alkotmányozó közgyűlés”. Ez a fogalom már magában merészséget jelent. Sokan újra azt fogják hinni, nensünket, tanítottak meg bennün- hogy a kitűzött cél ismét tulságoket arra, hogy az európai eszmény az egyetlen járható megoldás kontinensünk problémája számára. Olyan ember számára, mint amilyen én is vagyok, akinek hazája a Vasfüggöny mindkét oldalán fekszik, “Europa” fogalma talán még inkább élő valóság, mint azoknak, akiknek biztonságáért és jólétéért a mi tengerentúli barátaink kezeskednek. Aki kényszerűségből él távol földrészünktől, tudja, hogy az emberek a régi világot csak akkor becsülik meg igazán, ha az már elveszett. És ez fokozottabb mértékben illik rá azokra, akik akaratuk ellenére egy nem-europai uralomnak vannak alávetve és akik mégcsak nem is láthatják, mikor következik már el a véres borzalmaknak a vége. ^ Szeretnék néhány szót mondani az európai “Dokumentation und Information Zentrum” nevében, melyet most itt képviselni van szerencsém, együtt barátaimmal, a német, spanyol, francia és görögországi nemzeti központok vezetőivel. Az európai mozgalmaknak gyakran szemükre vetik sokféleségüket. Azt kívánják tőlük, hogy egyöntetű, egységes szervezetet alkossunk. Azt hiszem, helytelen volna, ha ilyent alkotnának, meri Europa nagysága az ő sokféleségében rejlik. Ezt tükrözik vissza san eszményi, hogy meg nem va lósitható álmodozásról van szó, pontosan úgy mint 1924-ben. Én ezt nem hiszem, mert e jelige számunkra különleges értelemmel bir. Azt jelenti, hogy elérkezett az óra, amikor valóságos népmozgalmat kell életre hívni Europa számára. Sem bürokraták, sem önző haszonélvezők nem fogják Europa egységét létrehozni. Ez a mi feladatunk. Nekünk kell az értelmiségi és erkölcsi kiválóságokat, de Európának minden népét is, amelyek a keresztény hagyomány évezredein át a legszebb emberi kultúra hordozóivá lettek, közös cselekvésre felhívni. Csak egy igazi mozgalom lendülete által fog számunkra lehetővé válni, hogy legyőzzük azon akadályokat, amelyek nemcsak hagyományos ellenségei Európának, hanem még sokkal inkább veszedelmesebb ellenfelei és mint félénkség, gyávaság, tunyaság, szellemi fogyatékosság és idejétmúlt görcsös ragaszkodás elavult privilégiumokhoz meredeznék utunkba, mint akadályok. Hát egyáltalán lehetséges egy hatalmas európai népmozgalom? Sokan kételkednek ebben és pedig kiváló Europaerek. Nincs igazuk, mert pesszimizmusukra rácáfol a Vasfüggöny mögötti népek bizalma, de a nyugati és szabad Európában történt események is. Én egészen mélyrehatóan érdek lődöm a politikai ügyek iránt, beleértve a választási technikát és a propagandát is. Ez okból a német választási harc utolsó heteiben körutazásokat végeztem a német szövetségi köztársaságban, hogy a különböző pártok számos nyilvános gyűlésein jelenlehessek. És ezalatt egy megfigyelés gyakorolt rám különösen erős benyomást: mindazon fogalmak közül, amelyeket csak hangoztattak, “Europa” volt az, amely kimagaslóan a legnagyobb lelkesedést keltette, úgy pozitív, mint negativ értelemben. így például Europa-ellenes megjegyzéseket hallottam az egyik jelölt beszédében, aki egyébként hallgatói előtt nyilvánvalóan kedvelt ember volt. Ennek dacára, amikor földrészünk integrációját támadta, maguk a barátai is elcsendesedtek és a hangulat fagyossá dermedt. Egyik pillanatról a másikra elvesztette befolyását hallgatóságára. “Az európai eszmény ezen nagy népszerűségének kellene végre hathatós kifejezést kölcsönöznünk. Az általános hangulatot ellenállhatatlan erővé kellene kialakítanunk, hogy kiküzdje az európai szolidaritás győzelmét! E jelige “európai szolidaritás” visszaemlékeztet egy mozgalomra, melyet éppenugy felkaptak a tömegek és amely az Atlanti Óceán túlsó oldalán azt a nagyhatalmat megteremtette, mely mint Európának Nyugat felé való meghosszabbítása bennünket a legsötétebb órákban megmentett és még ma is a legbiztosabb barátunk. Az egykori amerikai alkotmányozó gyűlés úgy pozitív, mint negativ értelemben megtanít bennünket néhány alapelvre, amelyek gondolatainkat megtermékenyíthetik anélkül, hogy szolgai utánzásra késztetnének. Mert ha Amerika bennünket olykor megfontolásra érdemes példákkal lát is el, semmi sem volna tévesebb, mint ha lemásolni próbálnánk olyasmit, amit odaát a tengeren-tul lejátszódott. Sohasem szabad elfelejtenünk azt a nagy különbséget, mely öreg Európánk és az Uj Világ közt fennáll és azon földrajzi fekvés között, amely egyrészt a mienk, másrészt a nyugati féltekén a mi szomszédunké. Ez a különbség szükségszerüleg megnyilatkozik a politikában. Az emberi életet nem lehet mathematikai szabályok kényszerzubbonyába beleszoritani. Nem vagyunk élettelen tárgyak. Ha mi ezen fenntartás mellett az amerikai atkotmányozás müvét megfigyeljük, akkor úgy tűnik számunkra, hogy különösen három intézmény, a legfelsőbb bíróság, a szenátus és az elnökség vezetett abban eredményre. Ezek megismerése hasznos útmutatással szolgálhat a jövőre nézve.” Ottó örökös király itt ismertette ez amerikai intézményeket, rámutatva arra, hogy nem mindenben egyeznek meg a speciális európai szempontokkal. Majd igy folytatta: “Ezen intézményeken tulmenőleg voltak még nagy alapelvek, melyek az Egyesült Államok megalapítóinak müvét sikerrel koronázták. Mindenekelőtt ilyen volt
