Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-10-15 / 10. szám
VOLUME XIV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1957 OCTOBER. NO. 10. SZÁM. Ottó örökös-király üzenete az emigrációnak A MAGYAR ÜGY HELYZETÉRŐL ÉS AZ EMIGRÁCIÓ EGYSÉGÉRŐL A szabadságharc első évfordulója alkalmából a Krónika munkatársa az alábbi kérdéseket intézte OTTÓ örökös királyhoz: Az Egyesült Nemzeteknek a magyar ügyben hozott kedvező határozata után hogyan látja Felséged a magyar nemzet felszabadulásának ügyét? Őfelsége igy válaszolt: Az E. N. határozata kétségtelenül sokakat lehangolt, akik ismételten hangsúlyozták, hogy erről a részről most már nem szavakat, hanem tetteket várnak. El kell azonban ismernünk, hogy az E. N. közgyűlése saját keretében minden lehetőt megtett, amit tehetett. Ezt azonban már nem lehet elmondani az E. N. főtitkárságáról és a nemzetközi diplomáciáról. Ezek eddig nem úgy cselekedtek, ahogy az E. N. közgyűlés szelleme követelte. Legnagyobb érték Magyarország számára az a tény, hogy a világ erkölcsileg egységes a kegyetlen szovjet támadás elítélésében. Ezenfelül minden tárgyilagos szemlélő előtt világos, hogy a magyar szabadságharc által 1956 október-novemberben megindított folyamat még nem állott meg. A Szovjetbirodalom krízise tovább tart és mind erősebb arányokat ölt. Váratlan fejlemények fognak jönni, melyek már nem az eddigi események keretében mennek végbe! Anélkül, hogy részletekbe mennénk, legyünk meggyőződve, hogy a magyar felszabadulás ügyében nincs okunk pesszimizmusra, hanem ellenkezőleg bizalommal tekintsünk a jövő elé. Inkább, mint azelőtt! Mit üzen Felséged a régebbi és az uj emigrációnak? Előttem nincs különbség a régi és uj emigráció között! Egyedül egy egységes magyar emigráció létezik. Minden ilyen megosztásra való törekvés — csak bomlasztás. Ha csak egy csepp felelősség él bennünk a Haza és honfitársaink iránt, ezt a bomlasztást nem szabad megengednünk magunknak. Az egyes világnézetek és politikai irányok között sem lehet olyan szakadék, amely akadályozza őket a felszabadulásért folytatandó együttes munkában. Hazánk követendő belpolitikájáról, a gazdasági és alkotmányformáról csak a felszabadulás után, minden külső befolyás nélkül, a szabad és szuverén magyar nép tud csak dönteni. Minden más itt csak előkészítés. A mi feladatunk az emigrációban minden egyes emigráns szamait, a magyar nemzet becsült jóhirnevét és rabszolgasorsban levő honfitársaink mielőbbi felszabadítását szolgálni! A Szabadságharc évfordulójára A hősi és fényeslelkületü 1956 októberi Szabadságharcunk nagy történelmi szolgálat volt a nagyvilágnak és a magyar nemzetnek is! így nagyobb távlatokban kell megvonni, azokat az örök alaptörvényeket, amelyeket a nagyvilág felelős vezetői Trianonban és Yaltában is könnyelműen és bűnös bosszúval nem vettek figyelembe! A két Világháború 4 nagy fórumon okozott károkat*. 1. ) elpusztult a nemzeteknek a legegészségesebb ember élete, 2. ) nagyméretű kulturjavak lettek a harcok áldozatai, 3. ) az ilyen fanatikus háborúknak borzalmas a rombolása az erkölcsi világrend jövőt formáló erőiben, 4. ) és végül az erkölcsi és jogi szempontoknak nagyfokú elferdülése, avagy inkább hatalmi kiforgatása következik be. A győztes-nagyok nemzetközi ténykedései jól látták a bajokat és a háboruk-okozta nemzetközi veszedelmeket, de a “Világbékéjének” biztosítására hamis princípiumokból indultak ki! Úgy a Genf-i, mint a San Francigco-i Nemzetközi szervezeteik és alapításaik pártpolitikai, sőt sokszor bosszut-lihegő igazságtalanságokat szövegeztek össze és hoztak ki hatqrozatokként, amelyek főleg a pacifismus lapos és egyoldalú mániájában, inkább megkeverték, semminthogy meg békitették volna a szenvedő emberiséget és a megkevert világot! Az a béke-szellem, amit hirdettek, az nem a világbéke igaz gondolatának volt előmozdítása, azzal a felelősséggel, ami kötelez minden államférfit, avagy diplomatát! Az ő törekvéseik mögött igen gyat ra és férfiatlan szellem lapított, szinte legyilkolva a hősies lelkületet. A bolsevizmus lelkületet és öntudatot ölő filisztersége borult rá az egész világra és világuralmi nagyratöréseiben, a világbéke álhumanismusában 1 milliárd embert csempészett be terror-szervezeteibe! Mindenki félt és mindenki, mint korunk átkát emlegette, a bolsevizmusnak az UN-ban való Biztonsági Tanács Vétó-jogát! Itt vádlott és vádló, elitéit és elitélő lehetett egyszerre! Eme jogi abszurdum és a világ nemzeteinek megkötött keze, mint halálos-árny kezdte ellepni az egész nagyvilágot! Hatalmas propaganda szervezete és csak a harci felfokozásra dolgozó nehézipara, már-már kiverekedte számára a világhatalmas-' got, amit mindenki aggódva és fr leiemmel, de kezdett tudomásul venni! Amíg világhódító rongyain álmodott és fenyegetődzött a bolsevista gólem és lelketlen zsarolóin keresztül a biztos pusztulás útjára terelgette a “vértanú népeket”, a churchilli-satelliteket, addig a Kárpátok alatt más erők megujhódtak és megálljt parancsoltak az őrült bolsi-rendszernek! Az egész világ fellélegzett! Ez a Kárpáti-nép, a magyar nemzet volt! Nemzet, akiben a természeti és céljellegű népi-közösség melyet: hatalmas vérségi, nyelvköteléki, államösszetartozás, hősi-történelmi múlt, a közös javak jövő-tudata és az erkölcsi világrend éltetett és villanyozott fel a nagy-viadalra! Jól látták és tudták, hogy a rendes jogi és szociális keretet, amelyben egy öntudatos nemzet élhet, milyen agyafúrtan forgatták ki: 1.) a népbiróságok nemzetirtó céljaival, 2.) a földosztás kolhoszos hazudozásaival, és 3.) a kommunista terrorrendszer ördögi adminisztrációjával! Körülnéztek és 10 év múlva az igaz magyar” nem lelte, honját a hazában!” A marxista osztálygyülölet szembe állította az államot a társadalommal, az embert, a párt tagot — a honfival! Két világot lopott be a kezdet mézes-heteinek leteltével, ahol uralkodó kommunista párt-tagok dőzsöltek és a jó magyar lett a kulák, a reakciós, a kiirtandó! így bekövetkezett, hogy az állam hatalom a társadalomnak és a haza polgárainak# nemhogy nem adott oltalmat és védelmet, de üldözője és kizsarölója lett! Két élet zajlott: 1) a kitartott és ajnározott pártarisztok-
