Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-09-15 / 9. szám

1957 szeptember.

"K R Ó N I K A”

7

szabadságharcosok s a független vidéki csoportok képviseletében kb. 1200 szabadságharcos hallatta szavát. Eljöttek erre a Kongreszszusra azok is, ■— egyének és vidéki szervezetek küldöttei — akik a Szabadságharcos Szövetség eddigi vezetőségnek politikája miatt mostanáig távol tartották magukat a Szabadságharcos Szövetségtől.

Kongresszusunk a következő határozatokat hozta:

1. Kinyilvánitotta, hogy az októberi szabadságharc egységes, antibolsevista szelleme, de a magyar nemzet immár évtizedeken át a bolsevizmus elleni folyamatos állásfoglalása egyaránt arra kötelez bennünket, hogy a kommunizmus elleni harcot szabad földön is töretlenül tovább vigyük. Egyenes következménye ennek, hogy a szabadságharcosokat olyan vezetőség,, amelynek tagjai a kommunista népelnyomó rendszert vezető pozícióban, bármilyen okból is kiszolgálta, nem képviselheti.

2. Leszögezte a Kongresszus, hogy a jövőben a magyar egység megteremtésének elősegítésére a Szövetség minden magyar előtt megnyitja kapuit.

3. Az ideiglenes vezetők alkotmányellenes intézkedését, amellyel a Szövetség nevét New; Yorkban még áprilisban, tehát a torinói értekezlet előtt a tagság hozzájárulása nélkül, önkényesen “Szabadság 5zövetség”-re változtatta át s az amerikai hatóságoknál is átjegyeztette, a Kongresszus nem ismeri el. A sezabadságharcosok ragaszkodnak Szövetségük eredeti nevéhez és célkitűzéseihez, amely név az egész világ megbecsülését vívta ki a magyar nép számára.

4. A Kongresszus a csoport reformtervének végrehajtására a new yorki megjelent szabadságharcosokból és a vidéki szervezetek megjelent képviselőiből nyolc tagú vezetőséget választott.

5. Végül táviratot intézett a Kongresszus Eisenhower elnökhöz, Nixon alelnökhöz, Dag Hammerskjoldhoz, a UN főtitkárához, valamint a három nagyhhatalom kormányához, követelve a magyar kérdés mielőbbi napirendre tűzését és szankciók hozatalát a Szovjet ellen. Üdvözlő táviratot küldött ezenkívül Vidovics Ferencnek, a dunántúli harcok hős szabadságharcosának, aki az utolsó rádiófelhivást intézte a szabad világhoz s aki még mindig egy ausztriai táborban tartózkodik.

* * *

Ezúton fordulunk a világ összes szabadságharcos szervezeteihez és szabadságharcosaihoz. Álljatok mellénk és segítsetek bennünket abban a harcban, amely ez egységes antikommunista front kialakításán munkálkodik, elsősorban a Szabadságharcos Szövetség keretein belül. Ragaszkodunk Szövetségünk eredeti szelleméhez és célkitűzéseihez. Nem alkuszunk és megtisztítjuk sorainkat a bolsevista befolyástól és a volt bolsevista vezető személyektől. Ezzel az újjászervezéssel az a célunk, hogy azokat a tömegeket is bevonjuk sorainkba, akik eddig még a fenti okok miatt nem csatlakoztak a Szövetséghez.

Kérjük a világ minden táján lévő szabadságharcos szervezeteket, küldjék el nekünk olyértelmü nyilatkozataikat, hogy célkitűzéseinkkel azonosítják magukat és az antibolsevista szellemű Szabadság harcos Szövetséggel hajlandók az együttműködésre. Szükségünk van tanácsaitokra, segítségetekre hogy itt, Amerikában nagyobb erővel harcolhassunk hazánk felszabadításáért.

Kérjük, közöljétek azoknak a szervezeteknek a nevét és címét is, akikkel együtt működtök, hogy velük is felvehessük a kapcsolatot.

A Szabadságharcos Szövetség antibolsevista táborának vezetősége nevében bajtársi üdvözlettel Szeredás Jenő

az októberi Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnökhelyettese.

Be kell látni, hogy politikai harc az emigrációban, — szélmalomharc. Az igaz, és intelligens fajta lévén helyes is, hogy semmilyen tételt, eszmét sem fogadhatunk el kritikátlanul. Mérlegelünk, vitatkozunk és a hasonló Ízlésű, véleményű emberekkel csoportokba verődünk, egyleteket, szövetségeket csinálunk. Ilyen magyar közösségek százszámra vannak a világ minden táján és többségükben — feltehetően — készek minden igaz magyar ügy szolgálatára.

Az igaz ügy pedig sürget. Legutóbb is újabb 85 ezer magyar deportálásának tervéről tudattak az újságok. Az ország java máris börtönökben sínylődik. Az E. N. vizsgálóbizottsága megirta ugyan részletes beszámolóját a magyar forradalomról, de az ügyet csak most kezdték tárgyalni.

Szólanunk kell, sikoltanunk a Nagyvilághoz. De ahhoz, hogy súlya legyen szavunknak, a tömegek nevében kell szólanunk.

Határtalan megnyugvással hallottunk az AMERIKAI MAGYAR HONVÉDELMI BIZOTTSÁG megalakulásáról. Soraiba csak szervezeteket vesz fel és máris tagja a legtöbb nagy amerikai szervezet. A Bizottság Magyarország felszabadítása érdekében kívánja egyetlen táborba tömöríteni előbb Amerika, majd az egész világ magyarságát. Jogos lehet a remény, hogy; rövid idő alatt az összes magyar érzésű szervezet a tagja lesz.

Hogy igy legyen, ahhoz csak az alábbi kérdésekre kell választ adnunk.

Akarjuk e:

1. A szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarország egész területéről.

2. Az E. N. ellenőrzése mellett szabad, demokratikus választások tartását.

3. Az összes politikai elitéit azonnali szabadonbocsátását és a Szovjetunióba deportáltak haladék tálán visszaállítását.

Ha valamely szervezet erre is

nemmel válaszolna, úgy legalább a jövőben külömbséget tudunk majd tenni magyar érzésüek és magyaros nevüek között.

Ha pedig válaszunk igenlő, —> haladéktalanul követeljük szervezetünk azonnali csatlakozását az Amerikai Magyar Honvédelmi Bizottsághoz.

Végezetül a Bizottság életrehivóihoz szeretnénk néhány szóval fordulni. Fogadják előlegezetten is azt a hálát és megbecsülést, melylyel rabságban sínylődő népünk fog adózni önzetlen munkájuk legkissebb eredményéért is.

Engedjék meg, hogy néhány javaslatot tegyünk:

a. Annak kifejezésére, hogy a Bizottság az egész világ magyarságát kívánja egyesíteni, megfelelően módosítsák a nevét.

b. A szervezet politikamentes jellegének ki'hangsulyozására kérjenek fel reprezentatív elnöknek oly kiváló személyiséget, — tudóst, művészt, — ki politikai tevékenységet még nem fejtett ki (— ahogyan a forradalom utolsó szakaszában otthon is felmerült, hogy legyen a választásokig a köztiszteletben álló zeneszerző, Kodály Zoltán a kormány feje, biztosítékául annak, hogy a közbeeső időszakot semmiféle politikai csoportosulás nem fogja kihasználni —)

c. Minden magyar újság állandó rovatban tájékoztasson a Bizottság felhívásairól, munkájáról, eredményeiről.

Ha az egység megvalósult és egy nemzet nevében beszélhetünk, ne legyen egy pillanat nyugta a Szovjetnek és az E. N.-nek: legyünk az élő lelkiismeretünk, mely a vétkekre emlékeztet és jóvátételüket sürgeti.

Mi pedig nyugodtabban hajthatjuk álomra fejünket, mondván, hogy rab testvéreinkért közelítően mindent megtettünk, amit csak a szabad világban tennünk lehetett. Magyar egységgel előre a szabad Magyarországért!

NEW-ORLEANSI

MAGYAROK.

Magyar egységet a szabad Magyarországért!

Világháborúk és forradalmak, a gazdasági nyomorúság esztendei, maroknyi népünk százezreit szórták szanaszét az öt világrész minden tájára. Többsége azzal a gondolattal indult a világnak, hogy öregségére csak hazavergődhet, ha másra nem, megpihenni az akác lombos temetőben. Egyrésze már végleg gyökeret eresztett az ujhazában, másik része pedig várja a pillanatot, hogy Szülőföldünkre visszatérhessen. Bármely részhez is tartozzunk azonban, szivünk nem szűnt meg egy pillanatra sem féltő és aggódó szeretettől dobogni óhazai testvéreink sorsa iránt.

Mindannyian érezzük a lelki kisbiró dobolását, hogy tennünk kell valamit a kiirtásra ítélt magyarság megmentéséért. Sokat nem tehetünk, — kis nép vagyunk ,s a nemzetek vadul orditozó bábelében hangunk nem hallatszik messzire. Sajnos azonban, hogy azt a keveset sem tehetjük, amit tehetnénk. Minden erőnk a jövő Magyarország árnyalatnyi pontosságig menő megtervezésében merül ki. Ebben a küszködésben minden erőnk és energiánk szétforgácsolódik.

Pedig egyet vigan, vagy szomorúan, de tudomásul kell vennünk. Ahogy most a forradalom alatt sem kértünk tanácsokat a jövő Magyarországának kibontakozására, társadalmi és politikai felépítésére vonatkozóan, ugyanolyan biztosak lehetünk abban, hogy esetleges visszatérésünk után sem mi, hanem az otthon szenvedő kilencmillió magyar fog jövőjéről dönteni és ebben a munkában mi csak egyetlen szavazócédulánk erejéig vehetünk részt.

VITA—FÓRUM

HOZZÁSZÓLÁS DR. BÁCSY PÁL HOZZÁSZÓLÁSÁHOZ.

Tisztelt Főszerkesztő Ur! Olvastam dr. Bácsy Pál ur hozzászólását a Krónika “A törvényes királyt illeti a vezetés” cimü cikkéhez és úgy érzem, hogy dr. Bácsy alaposan félreértette a cikket. Nincs benne szó arról, hogy a király beavatkozzék belpolitikai kérdésekbe, a róluk az emigrációban dúló pártharcokba.

A cikkíró Szelényi atya a király vezetési illetékességét kétségtelenül NEM A BELPOLITIKAI KÉRDÉSEKRE értette, mert azok voltakép NEM AKTUÁLISAK, amíg a felszabadulás meg nem valósul. A király a pártok felett áll és szinte érthetetlen számomra, hogy dr. Bácsy képes azt feltételezni, hogy önmaga is belebonyolódna a pártpolitikai harcokba! A király nem akar pártkirály lenni, hanem minden magyar királya. Nem valamely párt, hanem az egyetemes magyarság szabadsága, függetlensége és boldogulása a vágya, gondja. Semmi a világon nem áll távolabb tőle, mint hogy segítsen fokozni a pártoskodás rákfenéjét s maga is hozzájáruljon az emigrációa magyarság megbontásához, amikor az amúgy is oly sokfelé húz!

Mondhatni köztudomású és minden beavatott helyről származó információm szerint is a király a nemzeti egységet akarja, vállvetett összefogást a felszabadulás kiküzdésének oly nehéz feladata érdekében és más kérdések mellőzését, hogy erre lehessen központosítani minden erőt, törekvést.

Szelényi atya cikke sokunk szivéből beszélt, mert régóta érezzük, hogy a királyt illeti meg a főhely, az irányítás, a külpolitikai küzdelem, a Magyarország szabadságáért folyó harc élén. Most nagyrészt magukat kiskirályoknak képzelő "vezérek” tülekednek, mara-