Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-09-15 / 9. szám
6 “KRÓNIKA” 1957 szeptember. ées szociális szeretet parancsa szerint békességben, testvéri szeretetben megfér és oltalmat nyer. De hatalom, tekintély is az apóstoli magyar király a külhatalmak szemében is. A legszerencsésebben szimbolizálja, sőt megtestesíti azt a fenséges eszmét, hogy a Kárpátok koszoruzta országban, melyet az isteni Gondviselés jelölt ki számunkra, él egy nagyrahivatott nép, akinek lelkében szétszakithatatlanul ölelkezik s elválaszthatatlanul összevegyül a Föld és az Ég. Ez a gyakran csak parázsló, de a veszedelmek közeledtére mindig lángralobbanó hit tartotta meg Hazánkat a Kard és Kereszt jegyében egy évezred tépő, szakgató, elsöprő viharaiban. . . A fialásokon látszott, hogy meghajolnak a józan logika, az érvek súlya, az igazság ereje előtt. Azonban Sulyánszky Jenő, az 55 decemberében letartóztatott kadét iskolások vezetője még mindig tett ellenvetést. — A királysággal mindenképen együttjár az önkény! — Erre egy nagytekintélyű, igen tehetséges politikusunk 47- ben a magyar parlamentben elmondott szavai cáfolnak rá. A zsarnokság nemcsak a királyi koronának lehet a tulajdona, hanem takarhatja azt a frigiai sapka és a köztársasági elnöki cim is. A magyar király különleges, kiváltságos helyet foglal el a királyok sorában. Nincs még egy ilyen a világon. Se hozzá hasonló: — apostol és vezér egyszemélyben. az örök Igazság és végtelen Szeretet küldötte és népének irányítója, gondviselője. Kapo.cs és közvetítő Isten és nemzete között. Emberfölöttien nehéz, de lenyűgözően szép, fenséges, csodás feladat! S ha egy ember magában hordja ezeket az adottságokat és méltóképen, népe egyetemes érdekeinek megfelelően teljesíti küldetését, vájjon hozzáférkőzhetik-e az ő fennkölt, magasztos személyéhez a zsarnokság? .. Fából vaskarika az, amit a materialisták hirdetnek s alig hihető, hogy qk maguk is komolyan, őszintén gondolják: egy még majd megszületendő, élet- és személytelen, sem nem jutalmazó, sem nem büntető szocializmus iránt érzett “szerétéiből” küzdenek a szocializmusért. Igazi szociális megnyilatkozást, — írja a Mozgalom egy amnesztiával szabadult, de minden, percben elfogatását váró vezetője — csak Krisztustól tanulhatunk. *» Igen: felelősségtudatot, őszinte önzetlenséget, áldozatoktól vissza nem rettenő szellemet, forró szeretetet csak egy létező Valakiből — Krisztusból — merithetünk, aki nem úgy tett, mint a “szocialisták”, hogy csak egy osztályt “szeretnek” (valójában csak önmagukat) s a többit fanatikusan gyűlölik s könyörtelenül eltiporják (a teknőből a vizzet együtt a gyermeket is kiöntik s végül őt magát is felfalják), hanem az egész emberiség iránt érzett felelősség súlyát viselte a vállán, önzetlensége mérhetetlen, áldozata végtelen értékű és szeretete lángoló és kimondhatatlan. ... — Ez minden kétséget kizáróan igaz! — felelték valamennyien. «— De ki legyen Magyarországon a király? Ottó nem magyar... . — Hát csak az a magyar, akit magyar szülők hoznak a világra? Ki volt Hunyadi János? — Zsigmond természetes fia ( anyja pedig a magyar történetírók szerint: székely, a románok szerint: oláh leány). Ki mondhatja el magáról, hogy nagyobb magyar őnálánál? II. Rákóczi Ferenc, történelmünk legönzetlenebb s legdicsőbb alakja anyai részről horvát volt. És az anyja? Zrínyi Ilona, Munkács várának védője a nemzet és hazaszeretet, az áldozatvállalás soha el nem homályosuló eszményi nőalakja! Zrínyi Miklós, a haláltmegvető bátorság önfeláldozás erényének ideálja! Zrínyi Miklós, a Szigeti veszedelem szerzője! Pázmány Péter! Petőfi, akinek apja Petrovics: szerb,; anyja Hruz Mária: tót! Prohászka, legnagyobb szociális apostolunk! ... És sorolhatnánk tovább. . . Napjainkban Mindszenty József biboros-herceg prímás! A bolsevisták fegyverei visszafelé sültek el, mikor sváb származásának minduntalan hangoztatásával a magyar sziveket el akarták Tőle idegeníteni. Hja, barátaim, a magyar szellemmel — s mindennel, ami magyar és isteni — megtelitődött lélek és szív, valamint ezek által mozgatott tettek tesznek valakit magyarrá vagy nemmagyarrá. A világtörténelem egyik legnagyobb, legbátrabb személye viselte egykor a Péhm nevet. Ő a Gondviselés által küldött tündöklő Üstökös, aki a Gonoszság és Elvetemültség által mesterségesen elsötititett magyar égen világit. Őbenne nemzetünk iránt érzett felelősségtudat és szeretet a legsúlyosabb és legizzóbb... Ottó nem magyar? . . . Magyar szülőktől származtak és jóhangzásu magyar neveket viseltek 45- től kezdve sokan, akik jól jövedelmező állásért, mandátumért, miniszteri vagy elnöki székért kacérkodtak, kollaboráltak a Haza nyílt vagy álcázott ellenségeivel, nemzetünk hóhéraival. ♦ ♦ Egy szép magyarnevü köztársasági elnök százával s ezrével irta alá a kommunista párt által rendelt “törvényeket” és halálos ítéleteket! Akkor egy “nemmagyar” ember égő szívvel és lángoló lélekkel hallatlan erőfeszítéseket tett és tesz ma is a kivégzések megakadályozása, nemzetünk megmentése érdekében. ... S ez az az ember — Habsburg Ottó, IV. Károly magyar király fia.. * Halálos biztossággal tudjuk, hogy: Magyar Ottó Ő és pedig — a legjavából.. ♦« Egyébként pedig ebben a kérdésben is a magyar nép fog dönteni szabadon, az igazság fényénél. Mi előttünk nem kétséges az eredmény... i Várjuk ki a végét tehát mi is, kedves Diáktársam s addig is, míg szerencsém lesz Önt személyesen is megismerni, fogadja igaz baráti üdvözletemet! Svájc, 1957 augusztus hó. K...........■„ szabadságharcos menekült. BOR Kötelességemnek érzem, hogy mint az 1956. októberi magyar szabadságharc Forradalmi Nemzeti Bizottmányának elnökhelyettese, felemeljem szavam forradalmunk szellemének s tisztaságának védelmében s azokhoz forduljak, akik ugyanígy szivükön viselik az elesett és kivégzett hősök vérrel megszentelt akaratát. Szembe kell szállnunk minden olyan torzítással, amellyel szabadságharcunk szellemét Európában és Amerikában is mindinkább marxi jellegűnek akarják feltüntetni. Ezért szükségesnek tartom az alábbi tények leszögezését: 1. Az októberi magyar szabadságharc nemzeti jellegű volt, minden bolsevista s marxista iránnyal élesen szemben állott. 2. A forradalom a kommunista kormányt lépésről-lépésre kényszeritette meghátrálásra. 3. Nagy Imre 1956. október 26- án a neki átadott követeléseinket október 28-án csak részben teljesítette. 4. A Gerő Ernő által életbeléptetett statáriumot és a forradalmat megbélyegző kijelentéseket csak a forradalom győzelmének napján vonta vissza. 5. A honvédség állandó sürgetésére sem volt hajlandó kiadni a honvédség bevetésére szóló parancsot. 6. A forradalom szellemét ezek a tények világosan tükrözik. Nyilvánvaló, hogy a forradalom még a győzelem kivívása után is szemben állt egy marxi vonalon álló kormánnyal, amelynek fokozatos leváltására, ugyanúgy, mint a katonai és polgári hivatalos szervek kommunistáinak, marxistáinak leváltására is az általános titkos választások után került volna a sor. A kormány, látva, hogy a tömegek hangulata nem éri be a kommunisták személyi cseréjének félmegoldásával, hanem nemzeti jellegű államformát követel és meg akar szabadulni minden kommunista befolyástól, határozta el magát az orosz katonai erők nagyobb arányú behívására. 7. Mindazok, akik már az első időkben is résztvettek a harcokban, meggyőződhettek arról, milyen elkeseredett volt a néphangulat s az elszántság, hogy érvényt szerezzünk annak az igénynek, mely a 10 éves elnyomásban elfojtott alapvető emberi jogokra épült, a szabadság és önrendelkezés jogára. 8. Ez az igény pedig szemben áll a marxi kommunista kiáltvány szellemével. 9. 1957 jul. 14-én Bruxellesben a szociáldemokrata miniszter Kéthly Anna kijelentette, hogy “nem volt soha antikommunista, mert a szociáldemokraták a marxi Kommunista Kiáltvány alapján állnak.” Ha ez igaz, mit keres akkor ez a marxista miniszter a forradalom képviselői között? És mit keres vele szoros szövetségben Király Béla, akinek szabadságharcunk szabadföldi képviseletében, a Magyar Szabadságharcos Szövetség ideiglenes elnöki tisztében tett nyi latkozata, amelyet 1957 júliusában Párisban, az Egységes Nemzeti Képviselet megteremtésére irányuló tárgyalások alkalmával tett, arról tanúskodik, hogy <— idézzük — határozottan és teljes meggyőződéssel, a Szociáldemokrata Párt álláspontjával azonosítja magát. Ez a két kijelentés megcsúfolása a magyar szabadságharc eszméjének, melynek a magyar földön 24 ezer hősi halottja volt s azóta közel félmillió áldozata. Megtagadása hazánk szabadságvágyának, a lelkiismeretlenség soha nem tapasztalt megnyilvánulása. 10. A magyar forradalom megköveteli, hogy a hazai és a szabad földön működő ellenséggel egyaránt vegyük fel a harcot. Aki hajlandó együttműködni akár a nyiltan bevallott kommunistákkal, akár társutasaikkal, az minden magyar szabadság-törekvésének árulója s egy uj diktatúrát segít hozzá, hogy népünket, ha céljait eléri, továbbra is rabságban tartsa. Kommunista vagy kommunista barát közöttünk nem lehet. 11. Magyarország államformáját és népképviseletének összetételét maga a magyar nép döntheti csak el. Az 1944-től kiszorított képviseletek folyamatos külföldi tömörülései nem képviselhetik népünk akaratát, amelyet pártpolitikai képviseletek egyenesen nem tükröznek soha. Egyetlen szempont létezhet csak: az egyetemes nemzeti érdek, amelynek mellőzése mind a szabad világ hivatalos köreinek, mind az emigrációs és otthoni magyarság félrevezetése és kiszolgáltatása. A magyar emigrációs tevékenységnek egy alapvető területre kell szorítkozni: megszabadítani hazánkat a kommunizmustól és annak minden válfajától. 12. A magyar forradalom szemben állt a diktatúrák minden fajtájával, legyen az kommunista vagy náci diktatúra. Egyetlen pontban rögzíthető le a magyar követelés. Demokráciát akart szabadságának és semlegességének biztosítását. A magyar szabadságharc követelései és célkitűzései ellenkezője mindannak, amit most marxi alapon és szellemben akarnak belemagyarázni. A magyar szabadságharc marxista beállításával, csak a világ közvéleményét akarják félrevezetni azok, akik az elkövetkezendő magyar rendezésnél ismét diktatúrát szeretnének ráerőszakolni sokat szenvedett népünkre. Felhívunk minden hazafit és szabadságharcost, akik a szabadságharc szellemi örökét magára kötelezőnek érzi, csatlakozzon hozzánk, akik nem tartjuk árunak a magyar forradalom eszméjét. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében hívtuk össze szabadságharcos bajtársainkat New Yorkban az 1957 julius 27 és 28-iki kongreszszusra, ahöl a megjelent new yorki
