Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-09-15 / 9. szám
1957 szeptember. “KRÓNIK A” 5 szovjet “légi cirkuszt” rendezett Moszkvában, ahol bemutatták az amerikai, angol és francia repülő tisztek előtt a modern orosz hadirepülőgépeket. Este bankett volt a külföldi vendégek tiszteletére. Itt Nikitából újból kitört a birkapásztor-természet. Leitta magát mint a ... kefekötő, ahogy mi szoktuk (helytelenül) mondani és mindenkit vérig sértett. Még pedig egy-egy koccintás alkalmával. Elképzelhető, menynyi vodka lehetett benne s mennyi sértegetést hozott ki belőle ez a veszedelmes orosz ital, ha hitelt adunk annak a nyugati vendégnek, aki a felköszöntőket megszámolta. Huszonnyolcszor emelte poharát felköszöntésre Nikita és mindannyiszor egy-egy sértés hagyta el a száját. Leszidott mindent és mindenkit, a kis országokat, Anglia légi haderejét, a franciák repülőit, Eisenhower kabinetjének tagjait. Nyelve azért gyorsan járt, mert a tolmácsok alig tudták követni. Zhukov sorban engesztelte a megsértetteket. A bankett után Bulganint két testőr vitte a kocsijához. Khrushchev jobban bírta az italt, mert ha dülöngélve is, de a maga lábán hagyta el a termet. Ami a legszomorubb, a legtragikusabb ezekben a kis mozaikokban . . . ilyen embertől, talán ettől az egy embertől függ a világbéke. Ennek az egy embernek a szava döntötte újból rabságba a magyar népet. TARCZ SÁNDOR. Meg kell találnunk a helyes utat Kedves Diáktársam! A Krónika júliusi számában olvastam a magyar restaurációs problémával kap csolatban irt leveléről, melyre a lap szerkesztősége nyomban válaszolt is. Úgy gondolom: ez a kérdés sokkal kényebb s egyben igen fontos is, semhogy lezártnak volna tekinthető csupán egy-két oldalról történt megvilágítással. Az Úristen minden ember szivébe beleoltotta a Jó, Szép, az Igaz: Önmaga utáni szomjat. Fáradhatatlanul keressük az Igazságot és ellenállhatatlanul vágyódunk a Boldogság (Szeretet) után. Az emberiség ..történetében ..nincs ..olyan korszak, amikor a népek, nemzetek vezetői nem kutattak lázas ütemben azok után az eszközök után, amelyeknek segítségével legkönnyebben s legbiztosabban vélték megtalálni evilági individuális és kollektiv, valamint transcenden tális boldogságukat. A gazdaság, gyár, az intézmények, társadalom és az állam is ennek az ideiglenes és végső célnak szolgálatába kell hogy álljanak, mert ha fordítva áll a tétel — mint azt a marxista filozófia elvein felépült népidemokratikus, szocialista és kommunista társadalom s államban tapasztalhattuk, -— megszűnik ezek létjogosultsága. A királynélküli magyar királyságban a nemzeti jövedelem mintegy kétharmada a kisszámú plutokraták, arisztokraták és nagybirtokotok zsebébe folyt. A nagy számú kisebb-nagyobb földdarabbal rendelkező parasztság tengődött. Nem is szólva a földnélküliekről. Ezek közül sokan nemre való tekintet nélkül kénytelenek voltak 80 filléres bérért elszegődni summásnak Mezőhegyesre, ahol nemcsak hogy látástól vakulásig dolgoztak, hanem teljesen ki voltak szolgáltatva a mindenható gazdasági intézők, ispánok és gazdák (előmunkások) jó vagy rossz indulatának s nemritkán alantas ösztöneinek is. A munkanélküliség többször ijesztő méreteket öltött az országban. A foglalkoztatott üzemi, gyári dolgozók állati munkával alig keresték meg az elsőrendű szükségleteik kielégítésére elegendő bért. Sokszáz érettségizett és diplomás ember boldog volt, ha villamos kalauzi vagy Máv fékezői állást elnyerhetett. S mindemellett ott diszlett az ország szivében a Mária Valéria nyomortelep, ahol — én is, apai részről árva, nincstelen kisdiák 2 hónapig “üdültem” — az emberi méltóságot meggyalázó, az anyagi s erkölcsi nyomornak rothadt levegője mérgezte az Isten képére és hasonlatosságára teremtett, természetjogokkal rendelkező emberek, gyermekes családok sok ezreit. Az Ön édesapja, kedves Honfitársam, m. királyi vezérőrnagy volt. Fortuna istenasszony kedveltje. Azok közé a kiváltságosak közé tartozott, akik magas méltóságot viseltek s az anyagi és szellemi jólétnek magas fokára hágtak. S hogy ennek ellenére sem álmodja Ön vissza azt az érát — bár királytalan, de mégis királyságot — tisztelettel meghajlok az Ön emberi nemessége előtt. Az ilyen állásfoglalás nagyfokú önzetlenségre, nemes lélekre vall. De ugyanakkor, mert el kell érnünk az Igazságot, kötelességszerüen kénytelen vagyok rámutatni alapvető tévedéseire is. Ön említett levelében egyebek közt azt írja: a magyarság nem tradicionális és ha Magyarország felszabadul, ott nem lesz királyság. A magyar népnek igenis vannak hagyományai. Sőt azok egyenesen oly mély barázdákat szántottak nemzetünk leikébe, annyira mélyen nyúlnak le a néplélekbe, hogy egy évezred zugó fergetege, pusztító vihara se bírta azokat onnan tövestül kitépni. Éppen ezeknek a tradícióknak volt döntő szerepük abban, hogy a keleti szláv-román és nyugati német behatások, valamint napjainkban a bolsevista áfium ellenére a magyar megmaradt -— magyarnak. Ön vagy a politikai csalhaíatlanság alapján állítja: Hazánkban nem lesz királyság — (márpedig a pápa is csak hit és erkölcs dolgában bírja ezt az isteni kiváltságot, mikor a kereszténység neADENAUER GYŐZELME. Szeptember 15-én zajlottak le a nyugatnémetországi általános választások és mint előrelátható volt, az Adenauer kancellár vezérlete alatti keresztény demokrata unió győzelmét hozták meg. Adenauer abszolút többséget jelentő győzelme nagyobb a négy év előttinél is. A 494 mandátumból pártja az eddigi jelentések szerint 270, a szociáldemokrata párt 169, a szabad demokrata párt 37, a német párt 32 és a többi töredékpárt 22 mandátumot kapott. Kruscsev augusztusi keletnémetországi kortesutja, amelyen ócsárolta Adenauer nyugat-barátságát és pöffeszkedve diktálni akarta a német egyesítés feltételeit, mint sokan előrelátták, csak használt Adenauernek. Nyugat Németországban a munkások emberséges, jó béreket kapnak és rendkívül nagy a gazdasági élet prosperitása. E belpolitikiai elégedettség is hozzájárult Adenauer győzelméhez, melynek külpolitikai jelentősége igen nagy. A nyugat német választók a szabad választás lehetőségétől megfosztott keletnémetek nevében is igazolták Adenauer Szovjet-ellenes politikáját, a Nyugattal való szoros szövetséget és ez kétségtelen megnyugtató, örvendetes eredmény a Nyugat számára. vében ex catedra szól), vagy mert úgy gondolja talán, hogy saját akaratát rá fogja erőszakolni 14 millió magyarra — ami, ugyebár lehetetlenség, mert a kommunistáknak is az állandóan kéznél levő orosz szuronyok segítségén kívül ördögien raffinált, partnereik és ellenfeleik gyengeségeit kihasználó cselvetések, történelmi hamisítások, szemfényvesztések szakadatlan láucolatát kellett kiagyalniok, mig ezt meg tudták csinálni —, avagy azért állítja oly biztosan, mivel látja a jövőt. — Ezt viszont úgy gondolom: minden józan s elfogulatlan ember kétségbe kell, hogy vonja, mert a jövőbelátás tudománya kizárólag Isten szuverén jogai közé tartozik. A Főutcai “Oroszlánbarlang”ban, a Markóban, Tatabányán, a Gyűjtőben és Vácon — ahol eszmetársaimmal, az 1948-ban illegálisan megszervezett Keresztény Nemzeti Ellenállási Mozgalom (52-től) Keresztény Nemzeti Újjászületés Pártja alapítói és vezetőinek egyrészével esztendőnél hosszabb időt töltöttem — igen gyakran felvetődött a király-kérdés is közöttünk, egyes régi és uj politikusok, valamint a Faddy Ottmár-, Sulyánszky, Forbáth és Fiala-féle szervezkedések bebörtönzött vezetői között. — A királyság ma már korszerűtlen, elavult intézmény, a mágnások, nagytőkések, mamutbirtokosok és az uralkodó hizelgőinek, kegyenceinek uralmát jelenti, aztán óriási anyagi teherrel is jár! — jelentette ki a fialások egyike, egy jólképzett evangélikus lelkész. — A faekét felváltotta a vaseke — kezdte fejtegetéseit a KNEM-KNIIP primus inter parese —, az előbbi nem avult el, csupán az anyaga cserélődött fel, de a cél, amire rendeltetett: megmaradt s az soha el sem avul. Ha egy kiváló anyagból készült ruha fazonja időközben kimegy a divatból, ostobaság lenne azt szemétre dobnunk — mikor annál csak silányabbat tudnánk vásárolni sokkal drágábban —, elvisszük tehát egy ügyes szabómesterhez és igényeinknek, hogy uj ízlésünknek megfelelően újra szabassuk. Minden kétséget kizáróan nem igazolható az, hogy a köztársasági elnökök udvartartása mindenütt és minden esetben kevesebb kiadással jár, mint a királyoké. De ha úgy volna is, — bejön a réven, amit elvesztettünk a vámon. Nemcsak a materiális tőkét kell meglátnunk, hanem a szellemi-erkölcsit is. Az 1946-os inflációs pokol után, augusztus 1-én, a megváltóként várt forint megjelenésének napján forint helyett — B.-listát nyomtak a markomba, mivel 45 óta semmi hajlandóságot nem mutattam arra, hogy bizonyos velem szemben támasztott politikai kívánságoknak eleget tegyek. Két apró gyermekem nyomorgott, éhezett anyjával s velem együtt. Még segédmunkásként is csak két hónap múlva tudtam némi keresethez jutni a könyörtelen párt titkos intézkedése folytán. A város legforgalmasabb utcáin kellett huznom-vonnow minden erőm megfeszítésével a malteres-festékes kétkerekű kordét. Korábbi tisztelőim és barátaim legnagyobb része elkerült engem, vagy úgy tett, mintha nem látna. Bezzeg vasárnaponként, mikor nem a meszes-festékes munkaruha volt rajtam, hanem egy finomanyagu, jólszabott, mutatós öltöny, még az is meglátott és a régi tisztelettel vonzódott hozzám, aki hétköznap messzire elkerült. Nem a ruha teszi az embert, tartja a közmondás. A gyakorlati élet rácáfol erre. A külső (mert többen vannak, akik csak testi szemmel látnak), a fény, csillogás, a pompa tiszteletre késztet, megragadja, lenyűgözi az embert. (Napóleonnak ez volt egyik döntő fegyvere a belpolitikában is, meg a külpolitikában is). A Napkirálynak nem a lángesze, bölcsesége, nem is a szépsége vonzotta a bolygókat, hanem Versailles. Szent István, a patrimoniális király, nemcsak uralkodója népének, hanem sorsáért súlyos felelősséget érző, rajongásig szerető, földi és tulvilági boldogságát vasakarattal munkáló atyja is. A magyar király a. Szent Koronával a fején jelenti minden igaz magyar számára (de a külföld előtt is) a történelmi, integer Magyarországot. Az Ő védőpajzsa alatt a nemzet valamennyi tagja — a legkisebbtől a legnagyobbig — a méltányosság, nemzethüség, áldozatvállalás mértéke arányában s végső fokon a szociális igazság
