Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-09-15 / 9. szám

*

"KRÓNIKA"

1957 szeptember.

természetének és eredményeinek megértéséhez elvitathatatlanul szükségesek. Ezek a tények a következők:

ÖNKÉNTES NEMZETI FELKELÉS

— I.A valóság az, hogy 1956 október és novemberében Magyarországon nemzeti forradalom tört ki, teljesen önkéntes jelleggel. Oka az ismételten elszenvedett sérelmek, amelyek a népet érték és amelyek kiváltották jogos haragját. Egyik e sérelmek közül Magyarország alsóbbrendüségi helyzete Oroszországgal kapcsolatban. A kormányzási szisztéma részben az ÁVO, vagyis a politikai rendőrség által gyakorolt terrorra épült, amely legalább is az 1955. év végéig az ügynökök és besúgók valóságos hálójába szorította az egész magyar társadalmat. Kezdve a szólásszabadság uniformis bevezetéséig, a társadalmi élet minden rétegében a külföldi befolyás uralkodott. A magyarság semmiféle személyes ellenségeskedést nem érzett a Magyarországon állomásozó szovjet katonákkal szemben, de ez a hadsereg egy olyan helyzetet képviselt, amely gyűlöletes volt e büszke nép előtt és a felszabadulás vágyát váltotta ki belőle.

II. — Azt az állítást, hogy a felkelést a magyarországi reakciós körök szították és hogy erejét ezek bői a körökből és a nyugati “imperialistákból” vette, a bizottság nem fogadja el. A forradalmat kezdetétől a végéig diákok, munkások, katonák és értelmiségiek vezették, akik közül sokan kommunisták, vagy volt-kommunisták voltak. A forradalom tartama alatt kinyilvánított politikai visszakövetelések legnagyobb része világosan hangsúlyozta, hogy a magyar politika felépítésének alapja a demokratikus szocializmus lenne, a társadalmi téren elért hódítások továbbra is érvényben maradnának, igy többek között az agrár-reform is.

Egyszer sem hangzott el olyan javaslat, hogy bármely a háború előtti időszakhoz kötött személy kerüljön kormányra, vagy ragadja kezébe a hatalmat. Aliig felfegyverzett “fascisták” vagy “szabotálok” sohasem tudtak volna magyar repülőtereken leszállni, mert ezek szovjet uralom és ellenőrzés alatt voltak, sem a határon áthatolni, mert az teljesen el volt zárva, amint azt az osztrák hatóságok bebizonyították a francia, angol, északamerikai és orosz katonai attasék előtt.

III. — A felkelést semmiféle előkészítés nem előzte meg. A bizottság által kihallgatott tanuk egyhangú vallomása szerint az események meglepetésszerűen vették hatalmukba a résztvevőket. Semmiféle elszigetelt fejtegetés nem adhat magyarázatot arra, hogy tulajdonképpen mi okozta éppen abban az időben a lázadás 'kirobbanását. Kommunista szóvivők, — beleértve Kádárt és mostani kormányának néhány tagját, — adtak okot, hogy a magyar nép keserű panaszokra fakadjon az október 23-ika előtti napokban, igy beszéltek egy “széleskörű népi mozgalomról”, amelyet a tömegek

"keserűsége és méltatlankodása” váltott ki. Minden azt bizonyítja, hogy két faktor volt az, amely ezt az elkeseredést felfokozta a legmagasabb pontra. Az első az az október 19-én kapott hir, hogy Lengyelország megmozdulása sikeres volt, amennyiben elért egy nagyobb függetlenséget Oroszországgal szemben. Ez a hir nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a diákokat egyesítse az október 22-iki tüntetésben. A második fagtor az a nagy méltatlankodó megdöbbenés volt, amelyet Gerő Ernőnek, a Magyar Dolgozók (kommunista) Pártja Központi Bizottsága főtitkárának beszéde keltett a nép körében október 23-án este. Ebben a beszédében Gerő nem foglalt állást a nép egyetlenegy viszszakövetelése mellett sem, nyers és kíméletlen hangneme bántólag hatott mindenkire, aki csak hallgatta.

SZOVJET INTÉZKEDÉSEK

IV. — Ha arra nincs bizonyíték, hogy a mozgalom egy előre elkészített tervnek következménye lett volna és ha a felkelés egész kifejlődése bizonyítja is, hogy rögtönzések folyamata volt, viszont minden azt mutatja, hogy a szovjet katonai hatóságok már október 20-án megtették az intézkedéseket a fegyveres beavatkozásra Magyarország területén. így bebizonyosodott, hogy már ezen a napon csapat-mozdulatok kezdődtek, avagy legalább is előkészületeket tettek ezekre a mozdulatokra. — Nyilvánvaló tehát, hogy a szovjet készülődött a közbelépésre, még mielőtt a diákok megtartották volna gyűlésüket, amelyen megvitatták, melyek azok a követelések, amelyekért síkra szállnak. A bizottságnak nincs módjában leszögezni, hogy a szovjet hatóságok előre látták, hogy a magyar nép panaszait, megerősítve a lengyelországi események következményeitől, — nem lehetett volna tovább féken tartani. Az azonban bebizonyosodott, hogy Magyarország területén kívül állomásozó szovjet csapatok mindjárt az első beavatkozásnál működésbe léptek, viszont a varsói szerződésben nincs egy szakasz sem, amely megengedne, azt, hogy szovjet csapatok behatoljanak az aláíró országok területére, azzal a céllal, hogy politikai mozgalmak sorsáról dönt senek. Az ellenzéki hangulat jelei szembeötlőek voltak már október 23-ika előtt. A magyar kormánynak oka volt rá, hogy megérezze egy készülődő konfliktus előszelét.

V. — Az október 23-iki tüntetések teljesen békés jelleggel kezdődtek. A bizonyítékok szerint egyetlenegy tüntető sem viselt fegyvert és azt sem lehet bebizonyítani, hogy a politikai visszakövetelések bármely szóvivőjének is, vagy bárkinek is azok közül, akik csatlakoztak a tüntetéshez, szándékában lett volna erőszakhoz folyamodni. Ha igaz is, hogy Gerő beszéde felizgatta a tömegeket, nem lehet arra következtetni, hogy emiatt a tüntetések fegyveres lázadásba fulladjanak. A lázadást az ÁVO magatartása provokálta ki, amikor tüzet nyitott a rádió épülete előtt összegyűlt tömegre. Pár óra leforgása alatt a magyarok

eilen szovjet tankok léptek működésbe. A szovjet katonák közbelépése, nem mint barátok és szövetségesek, hanem mint fegyveres ellenség, elérte azt, hogy a magyar nép még erősebben összefogjon.

A BEAVATKOZÁSI KÉRELEM

VI. — Elveszően csekély az, amit meg lehet állapita azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány kérelmet intézett volna a szovjet hatóságokhoz, hogy azok fegyveres segítséggel járuljanak hozzá 'a lázadás leveréséhez. Nagy megcáfolta és ez a cáfolat igaznak tűnik fel, hogy ilyen értelmű kérelmet tett volna, vagy erről a kérelemről tudomása is lett volna.

Az orosz tankok október 24-én hajnalban 2 órakor jelentek meg Budapest utcáin. Ez a tény bizonyítja, hogy Nagynak nem is lett volna módjában bármely kérelmet intézni az orosz hatóságokhoz, annál is inkább, mert amikor az orosz tankok parancsot kaptak a közbelépésre, Nagy még semmiféle hivatalos tisztet nem töltött be. Feltehető, hogy ez a kérelem magánjellegű értelemben történt meg, vagy Gerő részéről, aki a kommunista párt központi bizottságának főtitkára volt, vagy Hegedűs miniszterelnök részéről. A valóság az, hogy az E. N. bizottságának nem sikerült megszerezni ennek a kérelemnek a szövegét, vagy kivizsgálni a feltételeket, amelyeknek alapján ez a kérelem megtörténhetett volna. Pontosabb felvilágosítások megszerzéséig tanácso sabb az, ha a kérelem elküldésének körülményeiről a bizottság végleges véleményt nem nyilvánít.

Ugyanezek a feltevések érvényesek azzal az állítással kapcsolatban is, hogy ez a kérelem a szov jet hatóságokhoz a november 4-iki második beavatkozás előtt történt volna meg. A november 3-iki kormányátalakítás után Kádár továbbra is Nagy kormányának tagjai közé tartozott és a bizottságnak nincs tudomása semmiféle kijelentéséről, amely elítélte volna Nagy politikáját. Kádár cselekedetei ebből az időből nem teljesen ismeretesek és nincsenek bizonyitékok, amelyek alátámasztanák azt a kijelentését, hogy, a kormány nevében kérte volna a szovjet segítséget. Bárhogyan is történt, rengeteg a bizonyíték arra, hogy a szovjet készülődések egy újabb beavatkozásra, akár csapatmozdulatokkal, akár kívülről érkező tankokkal, már október utolsó napjaitól kezdve folyamatban voltak. — Kádár és miniszterei nem tartózkodtak Budapesten a kormányalakítást követő első napokban és az adminisztratív intézkedéseket, a magyar nép az orosz csapatok parancsnokaitól kapta,

KIÉ VOLT A VALÓDI HATALOM?

VII. — Amikor Nagy elfoglalta miniszterelnöki hivatalát, eleinte nem volt módjában hatáskörét, amelyre ez a tisztség feljogosította, teljes mértékben gyakorolni. — Ebben az időben a valódi hatalom Magyarországon a forradalmárok és a munkástanácsok kezében volt, amelyek spontán alakultak meg az ország különböző részein és a

kommunista párt romjain működtek. Nagy, aki régi kommunista volt és sok évig élt Oroszországban, kormányába nem-kommunistákat hivott meg és elfogadta a különböző forradalmi és munkástanácsok követeléseit. A látszat az, hogy mind Nagyra, mind az egész országra meglepetésként hatott az események gyors lefolyása.

— De mert látta, hogy honfitársai egyöntetűen más kormányformát kívánnak, ugyanakkor a szovjet csapatok kivonulását is az ország területéről. Nagy a felkelők mellé állt. Ezzel a magatartásával elfeledtette azt a benyomást, amelyet akkor keltett, amikor még az ÁVO tartotta hatalma alatt és igy a felkelés valóságos szimbolikus alakjává vált, jóllehet azt sohasem szította és sohasem volt a vezére.

VIII. — A szabadságnak az az igen kevés napja, amelyet a magyar nép élvezett, bőségesen bizonyítékot szolgáltat a felkelés népi természetéről. A rádió és a sajtó szabadon nyilvánítottak véleményt az egész országban és az az öröm, amelyet az ÁVO feloszlatása. okozott, élő bizonyítéka az egységnek, amelyben az egész nép összeforrott azonnal, amint a terror alól felszabadult.

IX. — A nép elkövetett néhánylincselést és testi fenyítést. Az áldozatok legnagyobb része azÁVO tagjai közül való volt és olyan személyek, akikről feltételezték, hogy azzal együttműködtek.

X. — Ebben az időszakban a néptanácsok intézkedéseket tettek, hogy az államosított iparvállalatok valóságos vezetését átadják a munkásoknak, úgyszintén, hogy; néhány népszerűtlen intézményt megszüntessenek, mint például a termelési normát. Ezeket a nagy többség nem jó szemmel nézte, mert a munkások érdekére károsnak minősítette és úgy tekintette, mint az Oroszországgal kötött titkos szerződések visszhangját, amelyeknek létezését csupán gyanította. Az általános vélemény az volt, hogy ezek a szerződések nagy terhet jelentettek a magyar közgazdaságra és csak Oroszországnak a hasznára szolgáltak. A szabadság napjai alatt, amíg folytak a tárgyalások a szovjet hatóságokkal az orosz csapatok visszavonásáról, — megkezdődtek a kísérletek a romok eltakarítására Budapest utcáiról és az élet kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba. A felkelők elhatározták, hogy — minőségüket továbbra is fenntartva —- nemzetőrséggé alakulnak át és a hadsereggel és a rendőrséggel karöltve magukra veszik a felelőssége a rend fenntartására.

AZ "ELLENFORRADALOM”

XI. ~ Ellentétben a felkelés alatt nyilvánított követelésekkel a politikai jogok visszaállításának elérésére, le kell szögezni azt a tényt, hogy a magyar nép alapvető emberi jogait a magyar kormány 1956 október 23-ika előtt súlyos sérelmekkel illettve, különösen 1955. őszéig és november 4-ike után ezek a sérelmek újra kezdődtek. A bizottság meggyőződése az, hogy az ÁVO embertelen bánásmódjáról és kínzásairól szóló vádakat valódiaknak kell tekinteni.