Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-09-15 / 9. szám

VOLUME XIV. ÉVFOLYAM, NEW YORK, N. Y., 1957 SZEPTEMBER. NO. 9. SZÁM, Hatvan ország BÉLYEGEZTE MEG ÚJÓLAG A SZOVJET GYILKOS ERŐSZAKÁT. Az Egyesült Nemzetek közgyű­lése szeptember 14-én négy napi tárgyalás után 60 szavazattal a Szovjet-blokk és Jugoszlávia tiz szavazatával szemben elfogadta az Egyesült Államok által benyúj­tott határozatot, amely újólag megbélyegzi a Szovjet lehengerlő katonai erőszakát, amellyel bea­vatkozott az októberi szabadság­harcba és vérbefojtóttá azt. Fel­hívja a Szovjetet és magyar báb­kormányát a bosszúhadjárat be­szüntetésére és megbízza a köz­gyűlés elnökét, Wan herceg, sziá­mi külügyminisztert, hogy mint az Egyesült Nemzetek megbízottja tárgyaljon Moszkvával és Buda­pesttel az orosz csapatoknak Ma­gyarországból való kivonulása és szabad választások ügyében, mi­ként azt az Egyesült Nemzetek a magjai ügyben hozott, előző tizenegy határozatában is követel­te, anélkül, hogy a Szovjet válasz­ra méltatta volna e követeléseket. Az elfogadott határozati javas­lat szövege a következő: “A közgyűlés 1957 január 10-iki határozata értelmében, mely Ausztrália, Ceylon, Dania, Tunis és Uruguay képviselői­ből álló külön bizottságot ren­delt ki, hogy vizsgálatot foly­tasson Magyarországon s más­hol, kihallgatásokat tartson, adatokat gyűjtsön és kellő tá­jékozódást szerezzen, megkapta a magyar kérdésben kiküldött bizottság egyhangú jelentését s megállapítja, hogy a Szovjet­unió és a jelenlegi magyaror­szági hatóságok semmiféle te­kintetben nem nyújtottak együtt működést a külön bizottságnak. Ennélfogva a közgyűlés 1. Elismerését fejezi ki a kü­lön bizottságnak munkájáért. 2. Pártolólag jóváhagyja a külön bizottság jelentését. 3. Tudomásul veszi a bizott­ság által elért azon végkövet­keztetést, hogy a Magyaror­szágon 1956 októberében és no­vemberében végbement esemé­nyek spontán nemzeti felkelés­nek tekintendők. 4. Megállapítja, hogy a kö­vetkeztetések, amelyekre a kü­lön bizottság az összes rendel­kezésére állt bizonyítékok ki­vizsgálása után jutott megerő­sítik, hogy a. A Szovjetunió megsértette az E. N. charterét, megfosztotta Magyarországot szabadságától és politikai függetlenségétől, a magyar népet pedig az alap­vető emberi jogaitól. b. A jelenlegi magyar rezsi­met a fegyveres Szovjet-beavat kozás kényszeritette fel a ma­gyar népre. c. A Szovjet-kormány ma­gyar állampolgárokat tömege­sen deportáltatott a Szovjetbe. d. A Szovjetunió megsértette az 1949. évi genfi egyezmény­ben vállalt kötelezettségeit. e. A jelenlegi magyarországi hatóságok megsértették a ma­gyar békeszerződésben biztosí­tott emberi jogokat és szabad­ságokat. 5. Elitéli e cselekményeket és a közgyűlés határozatainak tar­tós semmibevételét. 6. Megállapítja, hogy a ma­gyar nép ily helyzete továbbra is fennáll. 7. Véleményezi, hogy továb­bi erőfeszitésekre van szükség az E. N. Magyarországgal kap­csolatos céljai megvalósítására, összhangban az E. N. charteré­vel és a közgyűlés előző hatá­rozataival. 8. Felhívja a Szovjetuniót és a jelenlegi magyar hatóságokat, hogy a jelentésben lévő bizo­nyítékok hatása alatt álljanak el a magyar nép elleni megtorló rendelkezésektől, tiszteljék az alapvető emberi jogok és sza­badságok gyakorlatát, gondos­kodjanak azon magyar állam­polgároknak Magyarországra való visszaszállításáról, akiket a Szovjetbe deportáltak és tart­sák tiszteletben Magyarország szabadságát és politikai függet­lenségét. 9. Felkéri Wan Waithaya­­kon ő királyi fenségét, a 11-ik közgyűlés elnökét, hogy mint a közgyűlésnek a magyar kérdés­ben kiküldött külön megbízottja tegyen olyan lépéseket, ame­lyeket a különbizottság által megállapított tényeknek megfe­lelően jónak lát, hogy a köz­gyűlés előző határozata szerinti célokat elérje s e törekvései közben, ha kell tanácskozzék a külön bizottsággal és tegyen je­lentést és javaslatokat a köz­gyűlésnek, ha annak szükségét látja. 10. Határozza el, hogy a ma­gyar ügyet a 12-ik közgyűlés ideiglenes napirendjére tűzi”. India, Indonézia és Burma appeasementes álláspontot foglal­tak el és úgy vélték, hogy a Szov­jet kezesebb lenne a tárgyalások­nál, ha beavatkozásának elitélése helyett csak afeletti sajnálkozást fejezne ki a határozat. Burma ily értelemben módosító indítványt tett, de 45 szavazattal kettő ellen elutasították a felvizező kísérletet, 30 orszáq tartózkodott a szavazás­tól. Az eredeti javaslatnál tiz ország nem szavazott: Afganistán, Cey­lon (noha delegátusa résztvett a vizsgáló bizottságban), Egyptom, Finnország, India, Indonésia, Na­pa! Saudi Arabia, Syria és Yemen. Burma végül mégis megszavazta a javaslatot. Mintegy negyven ország dele­gátusai vettek részt rövidebb­­hosszabb beszéddel a vitában. Cuba delegátusa, dr. Emilio Nu­nez Portuondo, aki az előző ha­tározatoknál is a legbátrabb be­szédeket mondta, azt ajánlotta, hogy foga is legyen a határozat­nak és szankciókkal fenyegessék meg a Szovjetet, ha az E.N. e ha­tározatát is semmibe veszi. Az angol és francia fődelegátus éles­­hangú beszédükkel tűntek ki, de ide kellene írni több mint harminc más kisebb ország nevét is, ame­lyek egyaránt elismeréssel adóz­ták a magyar nép hősiességének, miként azt az előző határozatoknál is tették. Kádár hóhérkormányának dele­gátusa, Mód Péter és a Szovjet fődelegátusa Arkadij Sobolev a legkihivóbb hangon beszéltek. Többször és hosszasan szólaltak fel és megismételték az előző ha­tározatok alkalmával is csak bosz­­szus derültséget keltett, hamis ál­lításukat, hogy nem a Szovjet, ha­nem a Nyugat avatkozott be a ma­gyar ügybe. Továbbá, azt állítot­ták, hogy a vizsgáló bizottság ki-A magyarországi forradalom valóságos eredetének, természeté­nek és lezajlásának kivizsgálására és tanulmányozására az Egyesült Nemzetek kebelében alakított kü­lönbizottság vizsgálatainak ered­ményét az alábbi pontokban fog­lalta össze: “1. A külön bizottság megbíza­tása komplikált és nagyméretű volt, nem kevesebbről volt szó, mint az E. N. közgyűlése elé ter­jeszteni azt, hogy teljes tárgyila­gos kivizsgálás után milyen meg­állapításokra jutott a magyaror­szági szovjet beavatkozással kap­csolatban. fegyveres és egyéb eszközökkel, valamint e beavatko­zás hatásával az ország politikai fejlődésére. Mint a jelentés bizo­nyítja, a bizottság vizsgálatának eredményét hatalmas számú ok­mány támasztja alá, különböző eredetűek és különböző nyelvűek, több mint száz tanú kihallgatása, csak a tanuk szóbeli vallomásáról felvett jegyzőkönyv tartalma eléri a kétezer oldalt. A bizottság saj­nálkozását fejezi ki afölött, hogy küldése ez okból törvénytelen volt és a magyar ügynek a napirendről való levételét kívánták, mert ami októberben történt szerintük "ma­gyar belügy” és nem tartozik az E. N. elé. Beszédeik gálád alap­hangja az volt, hogy a felkelés “fascisták és reakciósok” müve volt s általában mindenkit “fascis­­tának és reakciósnak” kiáltottak ki, aki nem kommunista és nem kívánja Moszkva igáját. Különösen Sobolev beszélt oly kategorikusan elutasító formában, amely szerfölött csökkentette a reményt Wan herceg missziójának sikerkilátásai dolgában. Kádár hóhérkormánya azonnal közle­ményt adott ki, hogy Wan herceg "csak mint magánszemély” jöhet­ne” alkalmas időpontban” Buda­pestre. Wan herceg már New Yorkban tárgyalni fog Gromyko orosz külügyminiszterrel, aki részt vesz az E. N. uj ülésszakán. A magyar ügy újra napirendre kerül, amint Wan herceg a misz­­sziója végeztével megteszi jelen­tését a szeptember 17-én megkez­dődött uj közgyűlési időszak folya mán. Commander Noble angol főde­legátus mondotta, hogy az E. N. elvesztené becsületét, ha a magyar szabadságharc ügyében nem tudná elérni célját. Hinni, bizni kell, hogy a magyar ügy többé nem kerül le a világ­­politika napirendjéről, amig Ame­rika és szövetségesei ki nem vív­ják Magyarország é: népe sza­badságát. a magyar kormány magatartása miatt nem volt módjában Magyar­­országban is lefolytatott megfi­gyelésekkel alátámasztani vizsgá­lódásait, amint azt a közgyűlés kérte. 2. A bizottság megállapításai a magyarországi események külön­böző megnyilatkozásain alapulnak és magukban foglalják az esemé­nyek eredetéhez és természetéhez fűződő tények számos apróbb részletét. A jelentés összegezi a bizottság megállapitásait és ezeket nem egykönnyen lehet leválaszta­ni a tanúvallomásoktól, amelye­ken alapulnak. A jelentés néhány fejezetének függelékeképpen a bi­zottság csatolt egy összegezést a magyarországi helyzet egyéni ké­peiről. Mindenesetre most mégis csak szükségesnek tartja, hogy összevonjon néhány megállapí­tást, amelyre az összes tanúsító adat kivizsgálása után jutott. A bizottság tökéletes meggyőződése az, hogy ezek a megállapítások a magyarországi felkeléshez fűződő tények lényegét képviselik és azok A vizsgáló bizottság jelentése

Next

/
Thumbnails
Contents