Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-15 / 5. szám
1957 május. “KRÓNIKA” 9 Mindszenty bíboros Irta: DR. DOBOLYI LAJOS. (A beszéd folytatása és vége.) A tanulság levonásakor elérkeztünk kérdésünk harmadik és utolsó tételéhez: hogy milyen fordulat várható elnyomott édes Hazánk ügyében?! A szabadvilágban sokan vannak, kiket igézete alatt tart a Szovjet világhatalom nagysága s a rettegett atombomba. Szerintük a Szovjet egyszer s mindenkorra elintézte a magyar szabadságharcot és vas ököllel féken tart miniden további megmozdulást! Lassanként visszaállítja a Sztálin alatti némaság csendjét, melyben az elnyomott magyarok huzni fogják tovább a kommunizmus istentelen igáját. Az atombomba használata pedig az emberiség kipusztitásával járna, mit a szabadvilág nem kockáztathat meg! A Szovjet világhatalom nagysága és legyőzhetetlensége a magyarságot nem tartja igézete alatt, de az atombombától sem fél! A magyarság példát adott a világnak, hogy Szovjetnél, atomnál erősebb fegyver a lélek ereje, mely csodálatos eredményekre képesíti az embereket. Ezt a fegyvert Mindszenty fegyvernek nevezhetjük, melytől a kommunista vezetők legjobban felnek! Ők a magyar szabadságharc kitöréséig azzal biztatták magukat, hogy dialektikus filozófiájuknak megfelelően, a jövő képének rózsás színben való feltüntetése által s állandó szellemi rá és bebeszéléssel olyan emberfypust alakítanak ki, amilyent rendszerük megkíván. A magyar eseményekkel kapcsolatban azonban rádöbbentek, hogy szellemi dresszurájuk felmondta a szolgálatot és dialektikus bölcsességük kicsorbult a magyar ifjak lelkén. És joggal feltételezhetjük, hogy a többi elnyomott népek lelkében sem tudták mérgező tanaikat megrögziteni. Elszörnyülködve látják, hogy az általuk gyűlölt keresztény-istenes lelkiség nem halt ki még az orosz ifjúság szivéből sem, hanem a magyar szabadságharc hatására megmozdultak ők is, hogy szabadságot és félelemmentes életet vívjanak ki maguknak. Most sok ezer orosz egyetemi hallgató Szibériában álmodja és szövi tovább a szabadság szent eszményéről elképzelt álmát, hogy e gyönyörű álom, a megpróbáltatásoknak, szenvedéseknek, börtönöknek sötét némaságában és a kínzó kamarák szörnyűségeiben egyszer boldog valósággá érlelődjék és az orosz nép annyi elnyomatás, annyi terror elszenvedése után elnyerje a szabadság édes- Jzü gyümölcsét! Minden jel arra mutat, hogy a kommunistáknak az ifjúság elrablásáért folytatót ördögi harca zátonyra futott, ami egyben feltétlen bizonyság arra, hogy a kommunizmusnak pusztulnia kell! A kommunista vezetők előtt világos, hogy bűneikért, melyeket az Isten teremtette, szabad emberiség ellen olyan nagy mértékben, olyan utolérhetetlen kegyetlenkedéssel elkövettek, — felelniük kell — még itt a földön! A felelősség alóli menekülés vágya ad tanácsot nekik, hogy fokozott kegyetlenséggel és terrorral akarják uralmukat fenntartani s ne rettenjenek semmitől, még az atombomba használatától sem és végső tehetetlenségükben az egész világ elpusztításától se rettenjenek viszsza! Ezért, egyedül ezen okból a szabadvilág népeinek számolniok kell az atomháborúval! De nem szabad miatta gyengeséggel meghátráni, vagy az igaz ügy elalkuvását bérbe adni! Ha ugyanis a Szovjet vezetők végső elvakultságukban rászánják magukat az atom használatára, — tudni kell, hogy a szabadvilág előnyös katonai helyzetben van velük szemben. Mig a kommunisták egy pár atombombát Amerikára dobnak, addig ők az atombombáknak százait fogják elszenvedni, mi az orosz birodalom teljes megsemmisüléséhez vezetne. Kérdés azonban, nagy kérdés, hogy az orosz nép, nem tudja, hogy a veszedelmes játék az ő bérére megy, megvárja-e, hogy kommunista vezetői erre az útra lépjenek?! Mi szentül hisszük, hogy nem! Hanem bitóra juttatja elnyomóit még mielőtt ezt a kétségbeesett lépést megtehetnék! De az események olyan irányt mutatnak, hogy a kommunista vezetőknek nem lesz rá alkalmuk, hogy atomháborút kezdeményezzenek! A kommunistáknak a legközelebbi jövőben szembe kell nézniök az egyre meg-meg ujuló zavargásokkal, partizán harcokkal, szabadság megmozdulásokkal! A jég megtört, a magyar szabadságharc törte meg! A példa pedig mindig ragadós. Még olyan forradalom, vagy szabadságharc nem volt a világon, melynek földrengésszerű hatásai a föld legtávolabbi részein ne érezhették volna hatásukat. A paraszt-lázongások, a francia forradalom, az 1948-as szabadságharc mind-mind éreztette hatását távoli országokban is! Miért lenne kivétel az 1956-os magyar szabadságharc?! Semmiféle ésszerű elgondolás ezt nem indokolja, sőt természeti törvényszerűséget képez, hogy minél nagyobb a hatás, annál erősebb az ellenhatás! Minél jobban feszitik a hurt az elnyomottak felett, annál nagyobb ellenhatásra számíthatnak, amit ők nagyon jól tudnak s ezért kísérleteznek a Kruscsev-féle taktikával, mely hol Stalin vasöklével, hol Malenkov gyengébb markával kor mányoz. Az engedékenységnek viszont az a következménye, hogy minél többet engednek, annál több kell. Evés közben jön meg az étvágy! Tehát bárhogyan kísérleteznek már, felforgatott rendjüket és zilált szénájukat többet rendbe hozniok nem fog sikerülni! Gondoljuk meg, hogy lelkes elszántsággal vezetett partizánharc, szabadságmozgalom a legveszélyesebb fegyver, mely ellen hadakozni szinte lehetetlen! Annak idején Napokon is nagy hatalmasságot jelentett. Ő sem kímélte az egyes országok függetlenségét. így nagy hadsereggel megszállva tartotta Spanyolországot, de a spanyol hazafiak u. n. “Frankti rőr” szabadság mozgalomba kezdtek. Levegőbe röpítettek hidakat, felgyújtottak táborokat, felégették az ellenség élelmiszer raktárait, éjszakai támadásokkal állandóan nyugtalanították őket, úgy hogy Napóleonnak nem maradt más választása, minthogy szégyenszemre kivonuljon Spanyolországból. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Szovjetuniónak sem marad más választása, mint a kivonulás Hazánkból s azokból az elnyomott országokból, ahol a lakosság szivében él izik a szabadságvágy s a gyűlölet az elnyomók ellen! A magyar szabadságharc tanúsítja, hogy elszánt belső harc alapjaiban renditi meg a Szovjetet, különösen akkor, ha nem korlátozódik egy kis országra, átterjed a többi elnyomottakra és magára Oroszországra is. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy feleletet adjunk harmadik kérdésünkre: milyen fordulat várható elnyomott édes Hazánk ügyé ben, mert az a bizonyos fordulat már megtörtént! Megtörtént akkor, mikor kirobbant a magyar szabadságharc és azóta a lelkekben, szivekben izzik, parázslik és munkálkodik a szabadsáágnak, felszabadulásnak vágya, mely ott van, a hősi halált haltak szüleinek, rokonainak és barátainak könnyes néma tekintetében, ökölbe szorult kezében, ott van a gyermekeknek fantáziájában, hogy ők is valami nagyot vihessenek végbe, mint elesett gyermektársaik, ott van a gyermekeiért vérző anyai szivekben, ott van minden magyarban, az otthoniakban éppen úgy, mint a világban szétszórt magyarokban, akik a szabadságharc hallatára tízezrével jelentkeztek, hogy hazamehessenek s harcolhassanak a magyar szabadságért! De ez a szent szabadságvágy ott él a németség lelkében is! 50 millió szabad német nézi ökölve szorított kezekkel, hogy húsz millió testvérüket rabigába tartja a Szovjet! Az a németség szenvedi ezt a szörnyű terrort, mely a második világháború alatt beigazolta, hogy félkézzel képes tönkreverni az orosz kommunizmust. De nem feledkezhetünk meg a lengyel testvéreinkről sem, akik történelmük során igen sok vért és életet áldoztak a szabadságért. Ha egyelőre meg is állapodtak a Gomulka-féle nemzeti kommunizmus mellett, az csak egy állomás, melyet nyomon fog követni a teljes szabadság és függetlenség kivívása.. . A csehektől jót nem várhatunk, de a szlovákok és ruthének velünk éreztek s éreznek s tavasszal látni fogjuk, hogyan fognak éledni egymás után a szabadságharcos tevékenységek, melyek sírásói a szovjet-bolsevizmusnak Oroszországban is, ahol az ukránok, fehér oroszok sem fognak késlelkedni, szabadságuk elnyerése érdekében! NYOMATÉKOSAN ISMÉTELJÜK, HOGY A FORDULAT MEGTÖRTÉNT! De, hogy ez a fordulat ne maradjon, a Szovjet által elszigetelt kísérlet, azért mindannyian, akik otthon és az emigrációban élnek felelősséggel tartoznak, mely alól semmiféle jogcímen kibújni egyetlen magyarnak sem szabad! A sült galambot hiába várjuk, nem fog a szájunkba repülni. A kommunisták sem ölhetett kezekkel érték el óriási eredményüket, hanem minden kommunista éjt-napot egybevetve dolgozott, küzdött, engedelmeskedett és tolta szekerét a kommunizmusnak. Nekünk, akik a kommunizmus megszüntetésére törünk, nincsen más választásunk minthogy időt, fáradságot, pénzt és életet nem kiméivé dolgozzunk, harcoljunk, küzdjünk utolsó leheletig a magyar szabadságért! Aki ezt nem teszi, aki most félreáll s nem veszi ki részét a harcból, az jó magyarnak ne tartsa magát. Ne gondolja senki, hogy csoda folytán kapjuk vissza édes Hazánk függetlenségét, vagy ne gondolja senki, hogy a Hazáért való harc csak otthon maradt Véreinkre hárul! Nem igaz és ezerszer nem igaz, hanem nekünk, akik a szabad földön élünk a felvilágosításnak, meggyőződésnek, a propagandának minden fegyverével, mindenkinek a maga környezetében — munka helyén, társaságában, szórakozóhelyén, mindig, mindenkor a kommunizmus ellen kell dolgoznia, hogy minél többen értsék az érdektelenek, elfásultak, nemtörődöm emberek, hogy a huszadik században ókori rabszolgasá
