Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-15 / 5. szám
10 "KRÓNIKA” 1957 május. got fenntartani semmiféle hazugság, szemforgatás és ígérgetés alapján nem lehet! Idegenbe szakadt és az otthoni magyarságnak szorosan együtt kell küzdenie. Ez esetben nem fogja az otthoni magyar azt mondani az emigránsnak, hogy neked, barátom semmi beleszólásod a magyar ügyekbe, mert mi véreztünk, hanem kéz a kézben együtt haladva, egymást megbecsülve harcoljuk ki szabadságunkat és építjük fel rombadötött Hazánkat. Jegyezzük meg, hogy a magyar szabadságért fegyverre, vagy fegy vertelenül minden magyarnak küé denie kell. Nem szabad engedni, hogy a magyar egységet bármiféle címen megbontsák! Nem következhet el ismét az az idő, amikor érdektelenül nézte a magyarság egyrésze, hogy a magyar királyi csendőröket tömegesen kivégzik a kommunisták, vagy elégedett kézdörzsöléásel szemlélték vitéz magyar katonáknak, tábornokoknak, diplomatáknak, politikusoknak kivégzését s jaj volt annak, akire rá mondták, hogy "ur vagy “kulák”! Ne feledjék otthoni Testvéreink, hogy az idegenbe szakadt magyarság szenvedése, nem kisdolog, amit a most érkezetteknek lesz alkalmuk önmagukban és önmagukon megtapasztalni. A haza iránti mélységes szeretet, a szülőföldtől való elszakitás, a honvágy olyan seb minden magyar szivén, mely nem gyógyul soha. Kérdezzük meg öreg amerikás Testvéreinket, hogy igy van-e? A seb nem gyógyul, hanem egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát, még akkor is, ha otthoni testvéreinknek jó soruk, szabadságuk van, hát amikor otthoni szeretteinktől állandóan a jaj, kétségbeesés, a panasz és segélykérés szava érkezik hozzánk. Ki tudna számot adni arról a rengeteg segítésről, szájától megvont falatról, mit a világba szétszórt magyarság otthoni testvéreinknek küldött és küld. Ki tudna számot adni arról a kemény, megnem alkuvó harcról, melyet az emigráns magyarok szellemi vonalon könyvekben, hir lapokban, brossurákban és minden téren vívtak és vívnak otthoni testvéreikért és a magyar igazságáért! A válvetett küzdelem kizárja, hogy otthoni magyarság az emigránsokat másodrendű magyaroknak deklarálja, akiknek sza vük nem lehet az otthoni dolgok vitelében és a Haza felépítésének mikénti intézésében! Hát csak segíteni, csak könnyeket letörölni, csak adni és áldozni szabad az emigránsoknak, egyébhez joguk nincsen?! Ugye olyan kérdés ez az elgondolás, melyre csak egy helyes válasz adható. A magyar Haza nem egyeseké, nem pártoké, nem kivételezetteké, hanem a magyar Haza minden igaz magyaré, bárhol éljen a világon. Az emigráns magyarok között sokan vannak, akik a hazai eseményeket nem otthoni mesterségesen korlátozott, szűkre szabott szemüvegen keresztül nézik hanem szabadvilágban élve, szabad szellemmel töltekezve, s az ezeréves magyar alkotmányosságot vezérfonálnak tekintve már eddig is rengeteget használtak és fognak használni jövőben is a! magyar ügynek. A világ közvéleményének általi nos megmozdulása és szimpátiá a, amit, eddig a magyarság magi nak kivívni nem tudott, nem véletlenül, nem önmagától robb; int ki, hanem szabadságharcunk cal egyidőben minden igaz mag] ar megmozdult, kérvényezett, könyörgött, táviratozott, költő getett és propagandázott, hogy a magyarság harca ne veszszen hiába. Ez az együttműködés jövől en erősebb, nagyobb és még eredi lényesebb kell legyen és annak érdekében mindnyájunknak dóig» znunk kell. Dirsekvés nélkül, a jó munka szent tudatával közölhetem, hogy a M< gyarok Mindszenty Mozgalma, i íely abban a pillanatban kelt életr;, amikor Mindszenty bíboros harc;. otthon a kommunizmussal szem aen megkezdődött, a lefolyt 8 év alatt ezt az utat járta és ezt fogja követni a jövőben is. A Mint :szenty Mozgalom azoknak az i szményeknek szolgálatában végz feladatát, melyekért Mindszent y bíboros harcolt, amelyekért mai: tápig is szenved. A Magyarok Mindszenty Mozgalm i az ezeréves keresztény Magyar írszágért küzd. Nem akar nagybirtokot, nem akar született arisz :okráciát, nem akar kivételezett ársadalmi réteget, vagy osztályt hanem egyforma jogokat és arán /os kötelezettségeket akar, azt a karja, hogy mindenki érdeme, mun] ;ája, szorgalma és becsületessége által boldogulhasson. Szabads »got, testvériséget, megbecsülést i kar minden magyar számára, de u jyanazt adja nemzetiségeinek is és szomszédaival békés egyetértési » kíván élni, elsősorban a mos! olyan nagy szívvel és testvéri szeretettel rajtunk segítő osztrákokkal de azt akarja horvát, német, szlovák, szlovén, ruthi n, román testvéreinkkel is. A cseh rknek mea-kulpáéásra lesz szükségük, mert rengeteget vétkeztek a magyarság ellen, de ha bűneiket belátják s megtérnek, nine. ;en kizárva számukra sem, az egyi ttmüködésnek és összefogásnak lehetősége! A Magyarok Mindszenty Mozgaln a küzd a magyar egységért s a nagyar alkotmányosságért, mely ezeréven át minket fenntartott. Nekünk a magyar királyság nem :sak államformát jelent, hanem annak lényege rányomta bélyeg it jellemünkre, magatartásunk ra é;; magyar mivoltunkra. Ahogy Amerika nem képzelhető el köztárs; ság nélkül, úgy mi is össze vagyunk forrva a magyar királysággal, mely a sok nemzetiséggel rend elkező Nagymagyarországot béke s együttműködésben és szeretető; n összefogta és összetartotta. A Magyarok Mindszenty Mozgalma meg van győződve, hogy Min iszenty bíborosnak hősi áldozató ssága s a magyarságnak a világ figyelmét magára vonó hősi szabadságharca nem lesz eredmén / nélkül. Az elvetett mag már s csirába szökkent és meg lesz annak a termése is, ha hittel, biza ómmal, lelkesedéssel nézünk jőve nk elé és nem egymás elleni acsa rkodásban, csüggedésben, vág r beletörődésben emésztjük önéi őnket. Isten a kommunizmus elleni harcban vezető szerepre hivott el minket, mint annak idején a török félhold ellen. Legyünk büszkék, állhatatosak s áldozatosak, hogy a ránk ruházott feladatot elvégezve magunkat és a világot a bolsevizmus ördögi uralmától megmentsük. Emigráns hontalanságunk terhét hordozzuk panasz s zokszó nélkül. Higyjünk harcunk igazságában és ne tántorodjunk meg Ígérgetésektől, fenyegetésektől, vagy megfélemlítéstől. Szeretetben, meg értésben összeforrva otthoni testvéreinkkel küzdjünk és dolgozzunk, hogy megérjük a boldog pillanatot, amikor a kék Duna mentén, a szőke Tisza táján, a lankás Dunántúlon, a Tátra és Hargita gyönyörű vidékein, az Alföldön, Bácskában, Bánátban boldog békességben újra összeölelkezhetik egymással, szabad, független Hazában, Szent Istvánnak, Mindszentynek népe, a magyar! Magasztositsuk imádságunkká Mindszenty bíborosnak jelmondatát és álljunk mi is egyenként és összesen: Istenért, Egyházért és Hazáért, mert ezt a kötelességet rójja ránk a nagyvilágon legárvább népünk történelmi szolgálata! Mikor mártír Bíborosunkat édesanyja első Ízben látogatta meg börtönében, fia azt kérdezte tőle: "Imádkoznak-e még az emberek anyám?!" "Naponta milliók imádkoznak érted fiam! . . . Ne értem, hanem szándékomért imádkozzanak, felelte a Bíboros! . . . Igen! Imádkozzunk és dolgozzunk nagy Bíborosunk szándékáért: a függetgetlen, szabad, boldog Nagymagyarországért! Elitéltetésének mai nyolcadik évfordulóján adjunk hálát az Istennek, hogy őt nekünk adta, akit a kommunisták semmiképpen sem tudnak elnémitani s aki a börtön sötét némaságából is tovább vívta győzelmes harcát. A kinzatások és szenvedések nyolc éve olyan erkölcsi tőkét eredményezett, mely átsugárzott a börtön falain, szétárad az egész Hazába s hitet, reményt ébreszt a magyar milliók lelkében, mellyel szemben a sátán hatalma tehetetlen s kénytelen tűrni, hogy azokban a lelkekben Krisztus Király uralkodjék! Néma felállással tisztelegjünk a magyarság eszményképe előtt, aki világitó fény az emberiség egén, mint a szabadságnak és hithüségnek megtestesítője. Az Ö lelki és szellemi vezetése alatt vívja magyar népe azt a csodálatos szabadságharcot, mely az egész világot bámulatba ejtette s a mely fordulópontot jelent a világ-események történetében. Bizonyosak lehetünk afelől, hogy megfogjuk érni a kommunizmus bukását és édes Hazánk felszabadulását! Egy szivvel-lélekkel mondjuk, hogy nagy Bíborosunkat Isten éltesse, segítse és áldja, hogy szándéka, melyért egyedülálló elszántsággal küzd és imádkozik, valóra váljék és megérhessük a szabad, független Nagymagyarország feltámadását! Mindszenty bíboros, a magyarság példamutatója és vezére, éljen, éljen, éljen! (Clevelandban, 1957 február 14-én tartott beszéd). Az uj szabadságharc történelmi okmányaiból DR. ORDAS LAJOS, ev. püspököt 1948-ben az egyházak ellen indított támadások alkalmával elsőnek tartóztatták le és hamis vallomások segítségével 2 évi fegyházra ítélték. 1950-ben történt kiszabadulása után még 6 évig volt hallgatásra kényszerítve. November 2-án hivatalába visszatérve, elsőizben szól az ország közönségéhez: DR. ORDAS LAJOS PÜSPÖK BESZÉDE. —Az első érzés, melyet szóba öntök, legyen a hálaadás és hatalom egyeüen és örök urának, Istennek! Az Ő sújtó keze jelenti számunkra a megpróbáltatást, fölemelő keze juttat minkén minden örömünkhöz. Ha sújt, ha áld, őt magasztaljuk! — Ifjúságunk meglátta, hogy az az ut, amelyen vezetni akarták, nem magyarságunk útja. Éppen ezért nem lehet a magyar jövendőt hordozó ifjúság útja sem. Ennek a felismerésnek első következménye az volt, hogy az ifjúság nemzetünk szabadságáért síkra szállt. Az a reménység éltet, hogy ugyanez az ifjúság felismerte, vagy most ismeri fel, hogy magyarságunk jövője csak az örök Isten vezetése mellett található meg. Kegyelettel adózunk mindazoknak, akik ebben a harcban életüket áldozták. Hálával azoknak, akik sebeket viselnek; Részvéttel azoknak, akikre az őket ért veszteség mint gyász borul. Édes hazánk evangélikus egyházának gyülekezeteihez és lelki pásztoraihoz: Mi néhányan, akik a fővárosban össze tudtunk gyülekezni, kinyila tkoztatjcuk, hogyí népünk szabadságharcával azonosítjuk magunkat Ezt kérem most mindannyiótoktól: Meggyőződésem, hogy egyházunk népe a nemzet összeségének legjobban fölfogott ügyét akkor szolgálhatja a legnagyobb hűséggel, ha életét és cselekedeteit Isten szent igéjének irányítása alá helyezi. Végezzük el mindannyian az emberszeretet annyi munkáját, amennyire csak képesek vagyunk a nekünk adott erőből. Végezzetek hü szolgálatot a megbékélés érdekében, kapcsolódjatok be az újjáépítés munkájába. És most beszélni akarok a külföldön élő hittestvérekhez is. Isten szent nevében intézek néhány szót hozzátok a nagyvilágban élő hittestvéreim! A közelmúltban jártak itt közöttünk képviselőitek. Megtapasztaltuk azt a szeretetet, mellyel egyházunk szabadságáért folyó küzdelmünket támogatjátok. A szabadság utján elinduló egy-
