Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-15 / 5. szám
8 "KRÓNIKA’ 1957 május. val rendelkezett. 19 tanári, 69 doktorátusi fokozattal fejezte egyetemi tanulmányait. És, Hogy milyen korúak? Az 5721 közül: 362 18 éven aluli volt. 942 18-20 év közötti. 1,158 21-24 év között. 1,057 25-29 év között. 806 30-34 év között. 554 35-40 év között. 388 41-45 év között. 269 46-50 év között. 127 51-55 év köéött. 77 pedig 55 éven felüli. A tipikus férfi menekült átlagéletkora 28 év és 7 hónap, a nőé 30 év és 3 hónap. Noha sok házaspár jött ki, javarészük . . . gyermektelen. A gyermekek száma átlagos családonkint csupán 1, ami elszomorító. A mai magyar nemzedék odahaza az egykét vagy egysét gyakorolja. Az 5721-ből 2565 nőtlen legény és csupán 472 volt a hajadon. Átlagos iskolázottságuk 9 év és 10 hónap. Több, mint felének rokona van Amerikában, nagyrészüknek pedig ismerőse. Ennek volt tulajdonítható, hogy amikor a Vörös Kereszt bezárta irodáját a Camp Kilmerben, talán 100 férfi és nő maradt vissza a táborban, akiknek ügye, illetve eltávozási lehetősége április 30-án még bizonytalan volt. Azóta ezeket is elvitték, néhányan a Sí. Geosge Hotelban találtak uj otthont. Ellátásukról a State Department bevándorlási osztálya gondoskodik, amig rokon, ismerős vagy ismeretlen jótevőjük ki nem viszi őket. * * * Verskedvelő vagyok. A magam korabeli ember már kezdi felejteni a szép gyerekkori verseket. Talán Pósa Lajos írhatta a verset az öreg 48-as honvédről, aki még az én gyerekkoromban a Muzeum körút tájékán “panyókás sipkában ballagott az uccán, csendes egymagában”. A vers utolsó sora azonban bevésődött emlékezetembe, mert a költő szinte megparancsolja az olvasó ifjúnak, hogy ha ilyen öreg honvédet lát: “emeld meg fiacskám szépen a kalapod.” Ezt kell tennünk, nekünk, amerikai magyaroknak, valahányszor a Vörös Kereszt jelvényét látjuk és amikor egyszer egy évben, rendszerint március havában a Vöbös Kereszt gyűjt© perselyét elénk teszik, akár az uccán, akár a munkahelyen, akár bekopogtatnak hozzánk lakásunkon. Ne aprópénzt vagy egy dollárt adjunk a gyűjtőnek, de legalább annak az összegnek a felét, amit a Vörös Kereszt egy-egy menekült magyarra költött 1956 november és 1957 április között. TARCZ SÁNDOR. “Az ártatlanok uj tömeggyilkolása folyik, wí a világ zöme félreforditja tekintetéi” John MacCormack a N. Y. Times Duna táji tudósítója az április 21-iki számban hosszabb cikket irt az alkalomból, hogy április 23-ika a magyar forradalom féléves évfordulója. Többi közt ezeket írja: “A szabadságharcosok ezreit tartóztatták le és bár tagadják, százakat végeztek ki, köztük mind két nembeli kiskorúakat. Mivel a szabadságharcosok zöme ifjú diákokból, munkásokból és katonákból állt, az ártatlanok újabb tömeg gyilkolása folyik, de a világ zöme félreforditja tekintetét.” “Dag Hammarskjoldot, az E. N. főtitkárt végül is meghívták Magyarországra, ügy hírlik, azon állásponton van, hogy most már késő odautaznia. Ez olyan magatartás, amely megkönnyíti az E. N.-nek azt a gyötrelmet, hogy továbbra is semmi ténylegeset ne csináljon a magyar ügyben. De, hogy nem késő a helyszíni helyzet tanulmányozás, bizonyítani látszik az a tény, hogy a budapesti rezsim kiutasította a nyugati újság Írókat vagy megtagadta a vízumot mindazon nyugati újságíróktól, akik Magyarországot a forradalom előtti időkből ismerték”. "A TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB POTEMKINFALUJA . . .” “Ámbár a magyarokat szétzúzták, a seb, amelyet forradalmukkal a szovjet nagyravágyásán ütöttek, fájdalmasan tovább genynyed. Ami most Magyarországon történik, lényegében az oroszok szenvedélyesen tettetett igénylését jelenti annak elhitetésére, hogy voltakép semmisem történt, kivéve egy jelentéktelen felkelést, amelyet a “nyugati imperialisták” segítettek elő és szerveztek meg, és “horthysták meg reakciósok” hajtották végre a félrevezetett ifjúság segítségével. “Ez valószínűleg a történelem legnagyobb Potemkin-falu produkciója és bizonyára a legfantasztikusabbja. Nyugati szemmel nézve inkább pathológikusnak, mint politikainak látszik, miután arra a kérdésre, hogy “kit tesznek bolonddá?” — nem lehet más választ adni, mint azt, hogy önmagukat”. “Moszkva nemcsak azt akarja elhitetni, hogy semmiféle forradalom sem volt Magyarországon, hanem ezt igényli elhinni mindenkitől, aki magát kommunistának nevezi. Eddig Lengelország és Jugoszlávia elmulasztották megtenni ezt a hitvallást. Mindazon által mindketten kinyilvánították, hogy Magyarország számára a leghelyesebb ut: támogatni a Kádár-rezsimet. “Magyarország eredménye: Oroszország többé soha nem érezheti magát kényelmesen csatlósaival való viszonylataiban. A jelen körülmények közt számára a legkényelmesebb, ha azok vezetősége és politikája sztálinista. Azonban a sztálinizmus történelmileg divatját multa és a sztálinizmus erőltetése további forradalmi akcióra ingerel”. Gróf Esterházy János A FELVIDÉKI MAGYARSÁG VEZETŐJÉNEK HALÁLA. Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ. A csehszlovákiai mirovi börtön egyik cellájában, sok évi szenvedés és meghurcoltatás után, betegen és egyedül, távol a felvidéki magyarságtól, akikért életét feláldozta, halt meg gróf Esterházy János. A kisebbségi sorsban élő magyarságnak Esterházy János méltó vezetője volt. Az ősrégi családi hagyományok, a fényes név és származás, benne, egy melegen dobogó szivet takartak. A magyar történelem nagyságainak, Szent István királytól és Mátyás királytól Mária Terézia és Erzsébet Királynőig, Pázmány Pétertől és Prohászka Ottokár püspöktől egészen Mindszenty József hercegprímásig, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és gróf Teleki Pál példája az egész világ előtt tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a mi erkölcsi világszemléletünk a gyenge és a védtelen, az üldözött és az elnyomott és szegény ember védelmében látja az egyén védelmét és a haza szolgálatát. Esterházy János, a hazájától elszakított magyarságnak egyik leg kiemelkedőbb egyénisége ezt a világnézetet vallotta a magáénak és ettől sohasem tágított, akár a szélső jobboldali áramlatok, akár a szélső bal próbált egyezkedni vele. Életét a kisebbségi magyarság sorsával úgy kötötte egybe, hogy ezt a frigyet mártiromságával erősítette meg. * * * Esterházy János 1901 március 14-én született Nyitraujlakon. Károly király megkoronázásán, 1916- ban, Budapesten, Ottó trónörökös apródja lett és ezentúl egész életében a királyi család hűséges tisztelője maradt. Politikai pályafutását a felvidéki Országos Keresztény Szocialista Párt vezetőségébe való beválasztásával kezdte el. Szüllő Géza lemondása után ugyanennek a pártnak az elnöke lesz. 1935-ben a kassai kerület képviselője a prágai parlamentben. 1936-ban az egyesült Országos Keresztény Szocialista Pártnak és a Magyar Nemzeti Pártnak az ügyvezető elnöke. 1938 november 10-én, a Felvidék visszacsatolása után, Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját üdvözölve, lemond kassai mandátumáról és visszamegy Szlovákiába. “A kisebbségi magyarság körében van az én helyem. Ott kívánom ezután is kötelességemet teljesiteni” mondja kassai beszédében. 1941-ben, a pozsonyi parlament egyetlen tagjaként áll szemben Tuka kormányának zsidóellenes törvényeivel. Esterházy tudta, hogy üldözés és üldözés között nincsen különbség. Ahogy nincsen különbség aközött, hogy a kisebbségi sorsban élő magyart, vagy a zsidót, a parasztot és a munkást hurcolják el vallási, vagy faji okok miatt. És az események Esterházyt igazoljk. 1945-ben, a csehszlovák állam helyreállítása után, a szlovák nemzeti tanács belügyi megbízottja Pozsonyban magához kéreti Esterházyt, hogy vele a magyar kérdést megbeszélje. Az előszobában azonban a csehszlovák állam politikai rendőrsége várt rá, hogy letartóztassa és végigvezesse azon a kálváriás utón, melyre ezév március 8-án csupán halála tett pontot. 1945 júniusában az orosz politikai rendőrség a moszkvai Ljubjanka börtönbe, majd onnan az Uraiba viszi, ahol egy üveg gyárban dolgoztatják embertelen körülmények között. Az üvegfúvástól súlyos tüdőbajt szerez. Az oroszok erre 1949-ben visszahozták Csehszlovákiába, ahol a cseh népbiróság időközben halálra Ítélte. Az Ítéletet végül is életfogytiglanra változtatják és Esterházyt az egyik fegyházból a másikba viszik. Sehol sem merik sokáig tartani. A kommunisták a saját árnyékuktól is félnek, amikor észreveszik, hogy milyen véres a kezük. # * * Mélyen vallásosan fejezi be életét gróf Esterházy János. Azokban a levelekben, amelyek börtönőrök segítségével a külvilágba jutnak, mindig csodálatos meg-^ nyugvással és Istenbe vetett lm tel végződnek. Haláláról a kommunista hatóságok nem mernek hivatalos jelentést kiadni. A külföldön és az odahaza élő magyarság halálát a külföldi rádióadásokból tudja meg. A kettős iga alatt nyomorgó felvidéki magyarság, az erdélyi havasok, az Alföld és a Dunántúl, a magyar városok és a magyar tanyák népe — mert Esterházyt mindenütt ismerték és szerették — könnyes szemmel, emlékezve, de elszántan áll meg annak a sirja előtt, akinek halála, mint a magyar szabadságharcnak ezernyi és ezernyi halottja az égbe kiált elégtételért. A Mindenható malmai lassan, de biztosan őrölnek. Lincoln és Jefferson Amerikájában, amely az emberi méltóság megőrzését a vallás és az erkölcs jegyében az egyik legfontosabb célnak tartja, — és a világon mindenütt, ahol csak magyarok élnek, bizonyosak vagyunk abban, hogy a jó Isten meghallgatja millió és millió magyar imáját: “Isten áld meg a magyart!” Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MEBTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York
