Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-15 / 5. szám
4 1957 május. “KRÓNIKA” Az októberi szabadságharc tanulságai Okos ember cseleketeinek le szokta vonni a tanulságait, hogy hasonló esetben állásfoglalása és magatartása, a tanulságok szemelőtt tartásával történjék. A ‘‘Saját kárán tanul a magyar” közmondás annak kifejezésre juttatása, hagy a magyar individuálista faj, aki szereti életét saját elgondolása szerint berendezni, mások kárán nem derül, de saját kárán okosodik. Ismervén alaptermészetünket, nem árt, ha szabadságharcunknak mérlegelését nemcsak magunk, hanem lengyel, amerikai és orosz szempontból is megejtjük. Lengyel szemüvegen át: a magyar szabadságharc elhamarkodottnak, az elérhető célon túlmenőnek van elkönyvelve. Szerintük a magyar szabadságharc azt tanúsítja, hogy a Szovjettel szemben csak lassú, következetes, lépésrőllépésre tért nyerő módon lehet eredményt elérni. Elégedetten dór zsölik kezüket, hogy aránylag kicsiny áldozattal céljaik elérésében előre jutottak. Igaz, hogy országuk nem nyerte vissza szabadságát, de a kommunizmus mindent letaroló zsarnokságán sikerült valamit lazítani s a kisszerűnek látszó eredmény idővel talán Lengyelország szabadságát eredményezheti! Amerika: a lengyelek helyzetében beállott változást úgy értékeli, hogy adott körülmények között többet elérni nem lehetett. A Szovjettel nyílt törésre vinni a "dolgokat nem helyes —, hanem a Szovjetben mutatkozó zavarokat ki kell használni, miként a Kruscsev handa-bandázása nyomán támadt zavar okt lett, a lengyel megmozdulásnak és a magyar szabadságharcnak! Amerika mélyen fájlalja a nagy magyar veszteségeket, de saját szempontjából jobbnak látta semlegesnek maradni. Lengyelország magatartását ésszerűbbnek látja, a magyarénál! Orosz mérlegen: a helyzet megítélése és tanulságok levonása más képet mutat, mint a lengyel-amerikain! Kruscsev abban a hitben indította el Stalin ellenes hadjáratát, hogy engedékenységével szolgálatot tesz a Szovjetnek. A leigázott népek megfogják szeretni rendszerüket s a Szovjet úgy össze kovácsolódik, hogy siker reményében léphet fel a szabad világ legyőzésére. A lengyel megmozdulás váratlanul érte Kruscsevet, de felfogásában nem rendítette meg. Ellenben a mindent elsöprő magyar szabadságharc, mely az egész világon éreztette hatását, megijesztette s nem késlekedett visszamenekülni a Stalin vonalra. Ellenfeleit azzal igyekezett leszerelni, hogy Stalin-ellenes kirohanásával s engedékenyebb módszerével kiváltotta az elégedetlenséget s igy a csatlós népek igazi arculatát megismerhették, amit másképpen megismerni, nem lett volna módjukban. Midőn a magyar szabadságharc azzal fenyegetett, hogy maga alá temetheti a Szovjet róendszert — minek előjele, az orosz egyetemi ifjúság megmozdulásában előre vetette árnyékát ■— Kruscsev törtetett vissza a Stalin vonalra, ami részére nem könnyű feladat! Stalin-ellenes hadjáratában nem csak érvekkel harcolt, hanem a Stalinisták nagyrészét vezetőállásából leváltotta, sokat bebörtönzött s még többet kiirtott. Ténykedésével oly mély sebet vágott a Stalinistákon, hogy azok sohasem fogják megbocsátani vezérüknek és ‘‘nagy tanitómesterüknek” meggyalázását s a hívei ellen elkövetett cselekményeit. Tehát a Stalin vonalra visszatérni nem lehet! Gomulkával szemben is tovább kell folytatni az engedékenység politikáját, nehogy nyilt lázadásba kergesse őket. így a rabnépek ugyanabban az időben kétféle mértékelésben részesülnek: engedékenység a lengyelek felé, hogy visszatartsa a nyilt szembefordulástól és vaskéz-Stalin- ököl, a magyarokkal szemben, hogy elrettentse őket a további harcoktól. Kétféle mértéknek azonban jó vége nem szokott lenni, mert fokozza az elégedetlenséget s az ellenállásnak mindenre kiterjedő aktivitását! A lengyel Gomulka kommunista emlőkön nőtt fel s szláv mentálitása révén éppen olyan jól ért a “konspirációhoz”, mint az oroszok A konspiráció, becsapást, félrevezetést, a dolgok és tények elferdítését jelenti. Ezzel a hatásos fegyverrel eddig a kommunisták csak a szabadvilág ellen dolgoztak! Most — Kruscsev körtánca nyomán, ez a nyavalya bevette magát a Szovjetbe is. Mert— Kruscsev konspirál, midőn hol irtja, hol ajnározza a Stalin-hivőket. Konspirál, midőn egyik országban engedékeny, a másikban terrorisztikus rendszert ir elő. Mint iszákos ember, a maga módja szerint jószivü is, de becsvágyó, aki szeretné, ha nevéhez fűződne a Szovjet világhatalom győzelme. Ezért úgy igyekszik beállítani a helyzetet, mintha tervszerűen lendült volna el a Stalin-vonalról, hogy a rab népek igazi lelki és érzés-világát kipuhatolja, jóllehet engedékenységével magát és a rendszert meg akarta szerettetni az elnyomottakkal. A Stalin-hivők konspirálnak, midőn Kruscsev konspirációjához jó képet vágnak s látszólag hitelt adnak a kimagyarázkodásnak, közben mérhetetlenül gyűlölik őt s azt remélik, hogy Kruscsev olyan bajokat idéz még fel, melyekért leszámolhatnak vele. Gomulka a konspirációban nem marad hátul, hanem hajlong s port hint Kruscsevnek és saját népének szemébe, midőn alázkodik a Szovjet felé s ugyanakkor tárgyal Ame rikával, hogy kölcsönt szerezhessen: azzal rémitgetve a lengyeleket, ha nem lesz kölcsön, az eddigi vívmányok is elvesznek, ami miatt Amerikának is súlyos gondjai vannak! A kommunisták eddig egymás között nem kospiráltak, hanem az erősebb a gyengébbet nyíltan felelőssé tette s kiirtottaa. Az egész Lenin, Stalin és Malenkov rendszert ez jellemezte! Kruscsev hozta be és vetette el a kommunisták egymás elleni kospirációját, mely minden bizonnyal megtenni számukra a méltó gyümölcsöket! Fejtegetéseinkből kitűnik, hogy a lengyel és amerikai politika, az enyhébb politikai módszerek alkalmazásától várja a rab népek felszabadulását, mig ugyanattól Kruscsev a Szovjet megerősödését reméli. Kinek lesz igaza, ez itten a kérdés?! Lengyelország és Amerika ott számítja el magát, midőn az enyhébb politikai módszer alkalmazását, a lengyel megmozdulásnak eredményeként fogja fel, holott azt Kruscsev önként vezette be s jelenleg azért nem mer attól viszszavonulni, nehogy szabadságharcba kergesse a lengyeleket. Kruscsev számításában ott téved, amikor feltételezi és hiszi, hogy a kommunista uralom enyhébb formája, az elnyomott népek tetszésével találkozik. Keserű pilulát kapott ugyan a magyarok önfeláldozó harcából, de arra számit, hogy a magyarok egyedülállanak a rab nemzetek sorában, feltétel nélküli szabadságuk követelésében és harcában. Elgondolásában nyugtatja s biztatja az a tény, hogy a magyar szabadságharccal kapcsolatban a többi rabnépek tétlenek maradtak. És itt a tévedés! Nem azért maradtak a leigázott rabnépek tétlenek, mintha elégedettek volnának helyzetükkel, hanem nem merték vállalni a kockázatot, amivel megmozdulásuk és szabadságharcuk járt volna, arra számítván Amerikával együtt, hogy az idő meg fogja érlelni szabadságukat. Ami igen kényelmes elképzelés, de annál veszélyesebb! Veszélyes a Szovjettel szemben az időre alapozni, hiszen minden eredményét a lassú, időtrabló, időt huzó, de makacs, tervszerű előreküzdésével érte el. Ezzel a fegyverrel őt megverni nem lehet, mit a tények tagadhatatlanul igazolnak a második világháború utáni hatalmas térhódításaival. A Szovjettel szemben más módszert, a magyar módszert kell alkalmazni! Lengyelország jelenlegi enyhébb mozgását, Kruscsevnek a Stalin vonalra való meghátrálását és azt a tényt, hogy béke-propagandával nem tudnak eredményt elérni, mert a magyar vértől ázott köpenyt az egész világ ismeri: mind a magyar szabadságharc eredményének kell betudni! És ha a magyar szabadságharccal egyidőben megmozdulnak az összes rabnemzetek, a szabadvilág is kiállásra kényszerül s ma már nem lennének elnyomottak, hanem szabad lenne minden nép, még Oroszország is! Ne törjenek hát pálcát a magyar szabadságharc fölött lengyelek, amerikaiak, vagy bárki más, hanem lássák be, hogy a magyar szabadságharc alapjaiban rázta meg a világ kommunizmusának épületét s olyan problémák elé állította, melyekkel megküzdeni csak akkor fog, ha a rabnépek és a szabadvilág a kényelmes időthuzó álláspontra helyezkedik! A világ események logikus sorrendje már is igazolta s jövőben még sokkal hatásosabban be fogja igazolni, hogy a kommunizmussal szemben csak egységes, határozott, félelmet, ímegalkuvásti nem ismerő fellépéssel lehet eredményt elérni! Áldozat nélkül a válságot elodázni és halogatni lehet, de megoldani nem! Az eseményeknek határozott irányt kell szabni, különben Szovjet kezdeményezés marad mindig felül s a sok megalkuvás és egyezkedés az elnyomottakat reménytelenségbe kergeti s a Szovjetnek időt enged, hogy saját maga okozta nyavayáiból is kimeneküljön. Modern korunkban a világ népei egy nagy családot alkotnak, hol egymás ellen törő két rendszer sokáig fenn nem maradhat. Az istenes és istentelen világ, a magántulajdon rendszer és a kommunizmus, a hazugság és igazság örök ellenségek, kiket összebékiteni, együttélésre egybefogni lehetetlen! Egyiknek pusztulnia kell! Ebben a gigantikus harcban coexistenciával , a Szovjet-rendszer bukását, vagy enyhülését váró tétlen huza-vonával eredményt elérni nem lehet, csak olyan hősies áldozattal amilyent a kis magyarnép a világnak bemutatott! A pogány török elleni élet-halál harcban, midőn a nyugatiak is támadták nemzetünket, a mély honfiúi elkeseredés és aggódás nagy költőnknek és hadvezérünknek Zrínyi Miklósnak, a “Török elleni orvosság” cimü örök becsű müvében “Ne bántsd a magyart!” vészkiáltást sugalta tollára! "Kövesd a magyart”! Dr. D. L. IRODALMI KÖRKÉRDÉS AZ OLVASÓHOZ! Dr. H. F. Lamont, (Rutgers University, New Brunswick, New Jersey, U. S. A.) közli velünk: A magyarok közt úgy Amerikában, mint Európában lefolytatott körkérdés arra a meggyőződésre vitt engem, hogy az 1940 és 1956 között az alábbiak a legjobbak. Tudomásom szerint eddig ezek egyikét sem fordították le angol nyelv re. Szeretném, ha az olvasók válaszolnának azon kérdésemre, melyiket olánlják elsőül való angolra fordításra? A müvek a következők: Kodolányi János Juliánus barát, 1940; Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban, 1940: Móricz Zsigmond Rózsa Sándor, 1942; Illyés Gyula Hunok Párisban, 1946; Márai Sándor Sértődöttek, 1947; Németh László Iszony, 1947; Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet. 1949; Déri Tibor Felelet, 1950; Veres Péter Szegények szerelme, 1952; Wass Albert Elvész a nyom, 1952; Tamási Áron Bölcső és bagoly, 1953; Németh László Égető Eszter, 1956. Válaszokat, dr. Lamont a fenti cimre kér. (.Megjegyezzük, hogy Déri Tibor és Veress Péter kommunista írók. Szerk.) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az U. S.-ben élők money orderrel (postautalvánnyal) vagy a levélben papírpénzt mellékelve fizethetnek elő. (Befizetési laprendszer nincs a U. S.-ben.)
