Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-04-15 / 4. szám

1957 április "KRÓNIKA” 9 idóan volt népi áramlás Magyarország, Scythia (a mai Ukraina), Tur­kestan, a Kaukázus, Kis Ázsia, Mezopotámia, Perzsia között. A Kr. előtti harmadik és második évezredből származó mezopotámiai archai­kus magyar szövegtöredékek, szövegek, a magyar földrajzi nevek megegyezése a mezopotámiai nyelvvel, a mezopotámiai istenségek nevének megörökítése magyar folyó, és hegynevekben, külön-külön és összesen bizonyítékokkal szolgálnak. Húsvéti vakáció Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ. (Első rész.) Húsvéti szabadságának ez volt a két legutolsó napja. Ahogy a new yorki Grand Central állomá­son a lányra várt és megszámolta az órákat, hogy meddig lesz még vele, nyomott hangulatba esett. .Tudta, hogy nehezen fog Edittől elválni. Majdnem állandóan együtt voltak. Együtt kószálták be a hatalmas várost, eldugott utcá­kat, ahol azelőtt sohasem jártak, azt a new yorki rengeteget, amely nek varázsát mindketten oly jól is­imerték. Este színházba mentek, vagy egy New York környéki ha­lászkocsmában vacsoráztak és amikor elváltak, tudták, hogy más nap újra találkozni fognak. Amikor a férfi a vonathoz ve­zető lejárón a leányt meglátta, az egyik kezében képeslapokkal, a másikban egy kis kézitáskával, nyitott kabátban, (Edit a legna­gyobb hidegben is igy járt) sző­kén, jókedvűen és nagyon csino­san; ahogy az emberek észrevet­ték és utána fordultak, boldog volt. Úgy érezte magát, mint mi­kor gyermekkorában, odahaza, a nagy házban és a kertben húsvéti tojásokat keresett és a színes tojá­sok mellett ajándékokat talált. “Sokáig vártál?” kérdezte a le­ány, amikor a férfihez ért s kíván­csian figyelte arcát. “Bárcsak minden nap igy vár­hatnék rád” válaszolta mosolyog­va a férfi. • “Gyere, keressünk helyet, mert máskülönben állni fogunk” mond­­ta nevetve a lány. A vonat tele volt hétvégi kirán­dulókkal, Ahogy a hosszú alagút­ból lassan a szabadba furta magát és kiért a ragyogó tavaszi napsü­tésben, az utasok csendes beszél­getése és a vonat egyhangú rin­­gása békével töltötte el őket, Most minden szép volt igy. "Jolán az állomáson vár, tegnap beszéltem vele telefonon” mondta Edit. "Mit szól hozzá, hogy együtt jövünk?” kérdezte a férfi. “Ő indítványozta. Tudja, hogy Vasárnap elutazol. Odaígérte a kocsiját is, hogy autón jöhessünk yissza New Yorkba” mondta Edit. “Mennyire szeret Jolán.” mond­ta a férfi, ... és a hátralévő két nap alatt sohasem beszéljünk arról, hogy elutazol”, kérlelte Edit a fér­fit. “A legnehezebb úgyis mindig azoknak, akik itt maradnak s nem iazoknak, akik elmennek” jegyez­te meg elgondolkozva. “Nem, erről nem beszélünk” mondta a férfi. A leány csendesen tűnődött magában. Ahogy a képes lapok hirdetéseit nézte, egyszerre csak megjegyezte: “látod, ilyen hirde­téseket festek én is. Ha majd sok pénzem lesz, autót veszünk és nem járunk többé vonaton” mondta nevetve. “És én majd házat veszek ne­ked” mondta a férfi. “Házat?” "Igen. Egy szép nagy házat. Kerttel és fákkal, valahol a tenger partján, nem messze New Yorktól és ha reggel kinézel majd az ab­lakon, nagy hajókat fogsz látni és egyszer majd igy jövök meg én is haza,” "Én én addig várjak rád? kér­dezte nevetve a leány, “De te min­dig a felhők között jársz ... a gon­dolat a házról nem olyan rossz azonban, csak itt vedd meg vala­hol.” A férfi hallgatott. Nemsokára Jolánéknál leszünk, gondolta Edit, Arcán megelégedés és asszonyi öröm látszott. * * * A férfi gondolatában most ott­hon volt. Ezelőtt tizenkét évvel járt utoljára odahaza. Az oroszok akkor még nem foglalták el az or­szágnak azt a részét, ahol az ő fa­lujuk volt. Édesanyja egyedül őrizte a régi házat. Tőle akart el­búcsúzni. Autón, diplomata rend­számmal, katonai igazolványokkal vágott neki az útnak. Útközben mindenütt menekültekkel találko­zott. A hatóságok udvariasan, de csodálkozva engedték tovább. Ál­landóan a front közelében járt. Valahol egy lezárt sorompó zárta el az útját. Egy fiatal asszony, ölében pólyás gyerekkel, vékony, nyári ruhában soká kérlelte, hogy vegye fel. “Odamegyek, ahol már oroszok vannak” mondta neki. De az nem törődött vele. Akkor fel­vette. Mikor már a kocsiban volt, megkérdezte tőle, hogy hol van a férje. “Ő is harcolni akart az oroszok ellen. Azt hitte, hogy va­lahol, ha másutt nem, hát a falu határában lehet megállítani őket. Aztán nem jött vissza.” A férfi nem szólt semmit sem. A hatalmas sártengerben, a visszavonuló né­met és magyar katonai egységek között minden idegszálával az ut­ra figyelt. “Csak el ne akadjak”, mondta hangosan sajátmagának s görcsösen anyjára gondolt. Akkor az asszony egyszerre csak hang­talanul elkezdett sírni mellette. Amikor hazatértek és elmondta, hogy kit hozott magával, édes­anyja nem csodálkozott. “Lega­lább nem leszek egyedül” mond­ta. Éjjel, mikor az üres, nagy ház­ban utoljára vacsoráztak együtt és felmentek édesatyja dolgozó szobájába, amelyben atyja halála óta anyja a gazdaság ügyeit in-Nikoláj Nyekraszov a mennyben Mennybéli Atyám, bocsásd meg nagy vétkem! — Tiportan harcolnak nemzetek -— Nem Te, Úristen, -— ördög szülte népem! — Porsujtva, miattuk szenvedek . . . Kételkedem, Uram! Nincs erőd! — Ostorod hol láttam? Szegény magyarok! Hazáért halnak a Héroszok! S oh, szégyellem! Én is orosz vagyok . . . Vérpatakban — lángok ,,, Oh én Istenem! — Nagy világ csodálta bátorság! Ök jönnek! Látom! Tüzláng a szivükben! — S magyarnak nem jutott szabadság! Mért döntőd oszlopod? Uram Isten, — Szent György lovagod? Nézd az oroszok, vodkáért harcoló, vad barmok! S látod? Nem biztos, hogy én orosz vagyok! Embervér csorog ... Gyászban a nagy világ .,, Koporsó meg nyomor mindenhol . , . Országok utján rabbilincs, szolgaság! Káromlás és gyilkos had tombol! Uram, nem találok egyetlent, kinek megbocsájtok! Könnyeket sírok . . . Magyar hős, Teérted zokogok . . . Tagadom azt, hogy én is orosz vagyok! Ausztrália. SZ. TAMAS ERNŐ. * “Disputa a mennyben cimü elbeszélő költeményből. Nyekraszov (1821-1877), apja orosz katonatiszt, anyja lengyel mágnásleány. A nemzet és nép költője. Az oro­szoknak körülbelül ugyanaz, mint nekünk Petőfi Sándor. Háborgó szenvedélyes lélek és nagy formamüvész. A kommunista irodalom alig emlékszik meg róla. tézte, édesanyja egy nagyon régi éveg szilva pálinkát bontatott fel és kávét készített neki. A ház előtt elvezető országutról szünet nélkül felhangzott a menekültek kocsija­inak egyhangú zaja, ahogy a fá­radt állatok vonszolt lépésekkel meg-megálltak és aztán megint tovább mentek. A férfi akkor megérezte, hogy mindattól ami eddig volt, az emberektől, a háztól és a földtől most el kell búcsúz­nia. Anyja magányosan és egye­dül ült az Íróasztala előtt és a fér­finak úgy tűnt, mintha alakja messze a múltba és a távolba veszne el. A falról Rippl Rónai két festménye nézett vele szembe. Születése napjára, majd doktará­­tusára kapta őket ajándékba. Az egyik egy somogyi betyárt, a má­sik egy fiatal, kékszemü, szőke leányt ábrázolt. De akkor még nem ismerte Editet. # * # “A következő állomás Seaside” mondta a leány. A férfi felébredt és megfogta a leány hűvös és nyu­godt kezét. “Siess” mondta Edit. “Ez a vo­nat itt csak pillanatokig áll meg és Jolán egyik vendégét egyszer már tovább vitte.” Jolán az állomáson várta őket. A sebesen száguldó Packard biz­tonság-érzetet adott a férfinek. Olyan mint egész Amerika, gon­dolta magában. Husvét abban az évben április végére esett és az egész vidék tele volt virágzó gyü­mölcsfákkal. A férfi nem gondolt többet arra, hogy nemsokára el­megy. Nyugtalansága, tehetetlen­ségének és az elmúlásnak a keserű tudata, melyet ez az annyira fiatal leány oly sokszor felébresztett benne, mint sötét nagy felhők, most eltűnnek felőle. Amikor Jo­lán megállította a kocsit házuk előtt és Frank, Jolán férje, egy nagy német farkaskutyával kijött eléjük, a levegőben a tenger sós izét és virágillatot érzett és bol-. dog volt. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, —• HAZAI szalámi, —­­friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York Azonnali garantált szállítás ' RIMIFON az uj tbc. ellesi gyógyszer, streptomicis, penicillin, insulis és min­den más gyógyszer! Szállítunk a világ bármely részébe igy Magyarországba is, ahova minden , szállításhoz magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni export engedélyre! Sürgönyözzön, telefonáljon vagy írjon ' árajánlatért, Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész magyar patikája. 1519 First Avenue, New York Telefont TRafalgar 9-3080. Hallgassa Rádióprogramunkat vasárnap délután 3-5-ig a new yorki WWRL-en, vasárnap délben fél 1-2- ig a Bronx! WBNX-en, szombaton d. u. 2-kor a Philadelphiai WTEL-en. Azonnali garantált szállítási

Next

/
Thumbnails
Contents