Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-04-15 / 4. szám
10 "KRÓNIKA” 1957 április. Emlékek a forradalomból MEGJELENT A MAGYAR ALBUM. Incze Sándor, az egykori népszerű pesti Színházi Élet szerkesztője, most New Yorkban a Theatre Arts színházi folyóirat egyik szerkesztője, Magyar Album cimen hatalmas könyvbe foglalta a magyarság nemzetközi ismerettárát, amelyben — írásban és képben —■ bemutatja azokat az általános ismert s részben még nem ismert magyarokat, akik a nagyvilágban dicsőséget szereztek a magyar névnek. Meglepetést fog kelteni sok eddig alig ismert idegen név, amely mögött magyar tehetség rejlik. A Magyar Album ismerteti az egész világon szétszórt magyarok alkotásait az irodalom, tudomány, művészet és gazdasági élet terén, teljes szövegében közli Madách Imre nagy drámai müvét. Az Ember Tragédiáját, száz legszebb magyar verset és gróf Khuen Héderváry Sándorné szerkesztésében, a magyar és erdélyi konyhareceptek legjavát. A könyv kapható Dohános István rajzával díszített kötésben, a kiadó-szerkesztő cimén: Alexander Incze, 234 West 44th Street, New York 26, N. Y. Ára $3.95. A Magyar Album az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítvány kiadásában jelent meg, egyelőre csak magyar nyelven, de később kiadják idegen nyelvekre fordítva is. Ausztráliai hírek Minden nagy eseménynek, akármilyen nagy tragédia is játszódik le benne, vannak humoros epizódjai. A "MAGYAR OKTÓBER" a hősi, fegyveres szabadságharc is számos komikus esetet termelt ki magából. Mindezekre öröm visszagondolni, ezek derűs kedves emléket jelentenek a számunkra. És ami a legfőbb, minden egyes humoros történet mögött a nagy szabadságharc elszánt, hősi története bontakozik ki. A nagy napon, 1956 október 23-án, este 10 óra körül már eldördültek az első fegyverek és Budapest népe egyöntetűen tudta, hogy mi a teendő. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve elindultak a fegyverraktárak felé. Elsősorban a kaszárnyákba és a rendőrőrszobákba. Csak az előőrsöknek volt nehezebb dolguk, mert nekik fegyvertelenül kellett a fegyvereket megszerezni. A második és az utána következő csoportoknak már egyszerűbb dolguk volt, mert a fegyverek birtokában könnyű volt kényszeríteni az esetleges ellenálló hatósági személyeket a fegyverek és lőszerek kiszolgáltatására. Egy ilyen előőrs csoport, lehetett vagy 20 fő, megjelent az Andrássy-ut 8-ban (a rossz emlékű Sztálin utón), ahol a Közlekedési Rendőrségnek volt az őrszobája az I. emeleten. A csoport felnyomult az őrszobába, ahol 3 rendőr tartózkodott. Kecskeméthy Jóska őrmester fogadta őket. — “Mit akartok fiuk” — kérdezte. "Adjátok ide az összes fegyvereket”, — kiáltották többen is egyszerre. Kecskeméthy ijedten nézett rájuk, hirtelen csak annyit tudott kérdezni, hogy kaptatok-e erre parancsot. (Egyébként Kecskeméthyt már régen ismertem, becsületes magyar ember volt, már az előző rendőrségnél is szolgált, pont ezért nem tudott 12 év alatt előlépni.) Igen, felelték egyszerre. "Nade kitől?” — kérdezte Kecskeméthy. ”A MAGYAR NÉPTŐL” kiáltották és máris szedték össze a fegyvereket. Volt ott géppisztoly, pisztoly gitár. Kecskeméthy ijedtében leült és ezt kérte: "Csak egyet tegyetek meg, aljatok elismervényt róla”. "Arra nem érünk rá”, — és máris rohantak lefelé a lépcsőáön. Jóska a lépcsőházban utánuk kiáltott. "Mikor hozzátok vissza?" “Ha minden jól megy, reggelre”. Másnap már javában folyt a harc, amikor a rádió bejelentette a statáriumot. Egymásután olvasta be a bemondó: a vésztjósló fenyegetést: "Még másfél óra van hátra, a fegyvert letenni. Aki nem teszi le a fegyvert, a büntetése: halál”. “Még 20 perc van hátra, letenni a fegyvert. "Még öt perc van, letenni a fegyvert”. Természetesen senki nem tette le. Erre a kormány újabb határidőt tűzött ki. Ugyanez többször megismétlődött. Amikor az ötödik terminusnál tartottunk az Üllői-ut egyik tüzelőállásában a fiatal Mécses Feritől megkérdezi a barátja: "Hát te Feri, mikor teszed le a fegyvert?” “Körülbelül a 100-ik amnesztiánál, amikor jubilálunk” — felelte. A következő napon a Tanácskörűt sarkán a következő felírás volt látható: "Öt percen belül mindenki tegye le a fegyvert, de legkésőbb Pünkösd Hétfőig, mert ünnepelni is kell néha. Végül még egy kedves epizódot mondok el a hős magyar lányokról. Piaci táskával, szatyorral a kezükben, jól megrakva, mennek az utcán. (Alatta természetesen muníció.) A szatyor tetején pár hagyma, vagy krumpli volt látható. A szatyorban kézigránátok, töltények és egyéb fegyverek. Vitték a tüzelőállásokba a szabadságharcosoknak. Az utcán egy idősebb férfi megkérdezi a kislányt: “Kinek a részére viszed ezt a sok élelmet, kislányom? "Az oroszoknak” volt a válasz. Ebből úgy jól laknak, hogy tudom Istenem soha többet nem fognak megéhezni. LENGVÁRY ERNŐ "AZ ÉLET AMERIKÁBAN." A new jerseyi Camp Kilmer menekültjei az Élet Amerikában cimü uj kézikönyvet kapják kezeikhez, amelyet a Common Council for American Unity most hozott forgalomba. A 96 oldalas zsebkönyv — amelyet Laval Pál, a Council üzletvezetője ültetett át magyarba, ezernyi adatot és tanácsot tartalmaz, amelyekre a magyar bevándorlónak égető szüksége van, hogy ame rikai községben letelepedhessen, megfelelő állást és lakást találjon, amerikai üzletekben vásárolhasson, a postát, telefont és közlekedési eszközöket használhasson, stb. A kézikönyv röviden összefoglalja Amerika történelmét, ismerteti kormányformáját, közgazdaságát, a bevándorlók ügyeivel és segítésével foglalkozó szervezeteket, iskolákat, egyetemeket, t közegészségügyi szolgálatokat és a magyartól oly sokban különböző amerikai életfelfogást. Az Élet Amerikában példányai a Comman Council for American Uity-től rendelhetők meg 50 centért (bélyegben is); 25 példányra rugó vagy ennél nagyobb megrendelésnél 35 centért darabonként. (Cim: 20 West 40th Street, New York 18, N. Y.) MAGYAR A MAGYARÉRT. A Bogár Andor (Stuttgart) vezetése alatti “Magyar a Magyarért” egyesület most adta ki évi beszámolóját, amely örvendetes képet ad az egylet élénk hazafias tevékenységéről. Többi közt a bauschlotti magyar iskola részére rendeztek sikeres gyűjtést és a A Vitézi Rend megalapítójának, egyben a vitézek első Főkapitányának, vitéz nagybányai Horthy Miklós Őfőméltóságának elhunyta alkalmával a melbournei magyar vitézek egy romai katholikus és egy protestáns Istentisztelettel búcsúztatták el volt legmagasabb elöljárójukat. 1956 december hó 15-én Sydney központi székhellyel megalakult az Ausztráliái Magyarok Társasága (Hungarian Australian Society). Elnökké Barcza György volt londoni magyar követet választották meg. Az Ausztráliái Magyarok Társasága nem foglalkozik politikával, jnem vizsgálja tagjainak politikai felfogását, vallását, nemét vagy: állampolgárságát, de kizár minden szélsőséges parancsuralmi ideológiát, mely ellenkezik úgy a demokratikus, mint a hazafias felfogással. A Társaság célja a magyar érdekek előmozdítása és védelme, a rászoruló magyarok támogatást, a bevándorló magyarok beilleszkedésének gyakorlati utón való elősegitése, az ausztrál hatóságokkal és kulturális szervezetekkel való együttműködés, továbbá a magyar hagyományainak megőrzése. A Társaság victoriai tagozata f. évi március ihó 14-én alakult meg. A tagozat 5 bizottságot létesített, mégpedig a tájékoztató bizottságot, melynek feladata az ausztrál hatóságok és társadalom, valamint a magyar társadalom felé való tájékoztatás minden magyar üggyel kapcsolatos kérdésben, a Szociális Bizottság, melynek a feladata a szociális ügyek intézése, az újonnan érkezett és érkező magyarok érdekeinek előmozditása és azok támogatása. A Vörös Kereszttel s más jótékonysági szervezetekkel való kapcsolat fenntartása, a Társadalmi és kulturális bizottság, melynek a feladata összejövetelek, előadások és ünnepélyek rendezése, a kulturális értékeink megőrzése és azokmagyar sajtóval, valamint a rádióval és televízióval létesít és tart fenn kapcsolatokat, a Sport és Ifjúsági Bizottság, mely a különböző sport egyesületekkel, a cserkészettel, a YMCA-val és a National Fitness Councillal tart fenn kapcsolatokat. A victoriaj Kormánnyal és hatóságokkal, valamint a Sydneyben levő Központtal a kapcsolatokat a tagozat elnöksége tartja fenn. A victoriai tagozat elnökévé vitéz Rapaics Dezsőt, alelnökké dr. Molnár Frigyest és Simó Zoltánt választották meg. * * * A Hungarian Australian Society; március 17-én ünnepi hangversenyt rendezett a Sydney-i Town Hallban, melyet az ABC egy órán át közvetített a rádió hallgatók számára. Ausztrália miniszterelnöke, Mr, Menzies Senator MacCallum, to- Mr. Townley, Mr. Graham Bruce vábbá az Immigration miniszter, képviselő által volt képviselve. A New South Walles állam kormányát Mr, Shehan és Mr. Landa miniszterek képviselték. A diplomáciai kar egy része is jelen volt. A Town Hall nagyterme majdnem teljesen megtelt. Kb. 1400 ember volt jlen. Barcza György volt londoni magyar követ, a Society elnöke angolul és magyarul üdvözölte a megjelenteket. Utána immigration miniszter nevében Mr. Graham Bruce tartott beszédet. Az ünnepi beszédet Mr. Alderman Jensen, Sydney Lord Mayorja mondta. Felléptek: a Symphony Orchest ra tagjai Paul Tibor vezényletével, Gyors János magyar csellóművész, Turóczy Gyula, és Mr. John Alden színművészek, akik a Talpra Magyart magyar és angol nyelven szavalták, továbbá Forbát István fiatal magyar szabadságharcos, aki aemrgen érkezett meg Australiába, angol nyelven szavalt. Több Sydney-i napilap igen elismerően emlékezett meg a nagysikerű magyar ünnepségről; R. D. szabadságharc kitörésekor táviratot intéztek Adenauer kancellár- nak minél szélesebb rétegekben hoz, legyen segítségükre, hogy való ismertetése, a Sajtó Bizottazonnal hazamehessenek harcolni, ság, mely úgy az ausztrál, mint a
