Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-15 / 1. szám
4 “KRÓNIKA" 1957 január. veszélyes, hogy miatta népeknek, nemzeteknek rabsorsba kell szenvednie s tűrnie a kommunista terrort! Az orosz jól tudja, ha atomfegyverhez nyúl, ugyanazt teszik a szabadvilág népei is. Atomháborúból csak ő kerülhet ki megsemmisülve, mert mig ő egy-két atombombát ledob Amerikára, addig az atombombák százai eltörlik őt a föld szinéről. De közel jár az igazsághoz az a feltevés, hogy az orosz nép nem várja be atombombákkal való elpusztítását, hanem fellázadva akasztófára juttatja kommunista vezetőit. Ezt a csúf véget, a gondolkozni tudó szovjet vezetők nem kívánják maguknak. Nem azért létesítettek földi paradicsomot és élethalál uraságot, hogy azt oktalanul eljátszodják. Ők igenis fenn akarják tartani hatalmukat és amennyire tőlük telik ki akarják még szélesíteni, amit háborúval sohasem érhetnek el, csak azokkal az eszközökkel, melyekkel eddig is operáltak. Bizonyosra vehető tehát, hogy a szovjet háborút nem akar, hanem félelmét takargatva nagy hanggal még nagyobb szólamokkal szédíti a világot, mert tudja, hogy Remegő-félénkek hada, nagy segítőtársa, mely az ő szekerét tolja, amikor retteg a háborútól és az atomtól! Egy bizonyos! A szabadvilág őszinte becsületességgel távol akarja tartani magát a háborútól és vérontástól! Azonban ez a jó és nemes szándék önmagában nem elégséges a kívánt cél elérésére, hanem a becsületes szándéknak _ kemény elszántságával s határozattsággal párosult tettekben kell megnyilvánulnia. Elhatározásainak, cselekedeteinek mozgatója és rugója nem atombombától való félelem kell legyen, hanem: az igazság, szabadság, jog és félelemmentes egyéni és közösségi élet! Ezek olyan örök szent eszmények, melyek szolgálatában és megvalósitásában félelemnek, megalkuvásnak helyen nincsen, hanem nyíltan, bátran, rendihetetlenül szembe kell helyezkedni a Szovjet erőszakkal s akkor azonnal ki fog derülni, hogy meghátrál s az elnyomott népek szabadságát visszaadja! Ne higyjük, hogy az oroszok a most lefolyt 11 év alatt oroszlánok lettek. Gondolkozzunk józanul s azonnal felszabadulunk a vörös igézet hatása alól. Egy nemzet harci értéke máról-holnapra nem változik. Az oroszok az első világháborúban csak ott és akkor tudtak ideig-óráig tartó sikereket elérni, amikor pergőtűzzel szétverték ellenségeik hadiáJlásait és leittasitva, hátulról puskatüzzel tömegtámadásokra kényszerítve, kénytelen-kelletlen előre kellett nyomulniok. Az orosz hadvezetés és taktika évszázadok óta ugyanaz maradt: védekező visszavonulás! Ezt alkalmazták Napóleon és Hitler ellen is. Az ő jellegzetes haditervük békében és háborúban ugyanaz: katonai nyelven kifejezve: szivárgás! Észrevétlenül, terepet jól kihasználva előrejutni. Terveit lassan, időtrablómódon viszi előre, bizonytalanságot, titokzatosságot teremtve maga körül. Egész nagy bizodalmát ezzel a taktikával kovácsolta össze s ezt a módszert alkalmazza ma is, mert másra nem képes. Ez az ő természetrajza, melytől, ha akarna sem tud szabadulni, ahogyan a magyarharemódnak jellegzetessége mióta történelmét ismerjük lényegében mindig ugyanaz maradt: a villámgyors támadás, meglepetés s bekerítés! A magyar szabadságharc lerántotta a leplet az alattomos, békéről, felszabadításról, minden szépről és jóról propagandázó orosz álarcról, melyi a maga kérlehetetlenségében, gonoszságában, istentelenségében, vadságában mutatkozott be a világnak! És most ott áll hallgatva, vagy fenyegetőzve, mint leleplezett bűnöző, aki szeretné viharba jutott szénáját valahogyan rendbe szedni. Buzgolkodás azonban sikerre nem vezethet. Olyan repedések tátonganak hazugságokra, csalásokra, félrevezetésekre épített berendezkedésén s olyan ingoványos, süppedékes talajon áll, hogy azt kijavítani, rendbehozni lehetetlen! Lehetetlen, mert egy rendszer, mely véges ember-istenségre: Marxra, Leninre, Stalinra, Kruscsévre van építve, más sorsot és beteljesedést nem várhatott, nem remélhetett! Minden ellenkezés dacára tudomásul kell vennie, hogy amit az Isten külömbözőnek teremtett, azt egynevezőre venni, sematizálni nem lehet, ami pontosan rajtuk a vezetőkön bizonyosodott be a legszembeszökőben, Marx, Lenin, Stalin és Kruscsev: mindegyik más és más formát szabott és követett a kommunizmus céljának megvalósítására. Ebből látszik, hogy egyikük sem tudja igazában, hogy mit akar, de ködös elképzeléseiket elég szívtelenek és lelketlenek rákényszeríteni jobbgoftra érdemes népekre és tervükkel most sem akarnak felhagyni, amikor beigazolódott, hogy csődbe jutottak! Oda kellett jutniok, mert amelyik rendszernek nincsen tartós, biztos, állandó alapja és nem gyökerezik örök, változhatatlan normákba, annak sorsa csak pusztulás, megsemmisülés lehet! Ne féljen, ne ijedezzen a szabadvilág vezetősége! Némuljanak el a remegő-félénkek is! A szovjettel való ijesztgetésnek semmiféle jogos, tárgyilagos megfigyelésen és ítéleten alapuló alapja nincsen. Álljon sarkára a szabadvilág vezetősége és népe! Küzdje le a félelmet s hg/ározott, megnemhátrálófellépésével adja meg a kommunizmusnak az utolsó halálos döfést, melynek hatására összeroppanva széthullik, mint egy kártyavár, hogy emléke is kivesszen az Istenhit alapján álló, magasabbrendü életre hivatott emberiség történelméből. Benéztem a Camp Kilmerbe A ma, már világhírű Camp Kilmerben jártam, hogy szemtőlszembe lássam, halljam és 'kérdezzem kimenekült véreinket. Hosszú hetek álmatlan éjszakái és gyötrelmei kerestek megnyugvást és feleletet, hogy tulajdonképen, milyen szellem, lélek és erkölcsi erő törte fel a vasfüggönyt, alázta meg a hírhedt bolseviki hadosztályokat! Mik voltak azok az indítékok és mély^>b magyar álmok, amelyek a világtörténelem legvéresebb, de egyben legfényesebb lapjait írták meg az emberi nemnek, a világtörténelemnek és a diplomatáknak, akik minden politikai álarc dacára is, meghajoltak a magyar szabadságharcosok vértanúi sorfala előtt! Mondhatnám, mint az első bálba induló kislány, úgy égtem a vágytól, hogy láthassam, hogy megölelhessem nemzetemnek, fajomnak első vértanúi fecskéit! A sok igazoltatás és papirkiállitások után, végre mellemen az ismert OK-lappal, húztam gyorsan a különböző barakokba. Itt sehol nem láttam ujmenekült magyart. Sok utánjárásra az agenciák fülkéibe is elkerültem, ahol jókötésü magyar ifjak tanakodtak, talán inkább “alkudoztak!” Hozzájuk léptem s meleg hangon köszöntöttem, majd kérdeztem őket. A három fiatalember mereven végigmért, köszöntésemet sem fogadták és mint három fagyott uborka sandítottak. Láttam, hogy ők kutattak most, mert “mindenki gyanús, aki él” kegyetlen évek bizalmatlansága ritt le fáradt és megviselt arcukról. Ismételten bemondottam, hogy ki vagyok és segíteni akarok! Nagy nehezen az egyik megszólalt, hogy ismerem-e jól Amerikát és a munkaviszonyokat? Igenlő válaszom után, csak kimondottan órabérekről volt szó! Mindent elmondottam, hogy szakma szerint, kinek van nagyobb esélye jobb órabért kapni és pár hónap múlva, minden bizonnyal, egyenesbe jönnek! Mi is mindent megteszünk, hogy a hős szabadság-harcosaink megtalálják nyugalmukat, a biztos megélhetést és a jobb jövőt! Felhívtam figyelmüket a különböző magyar szervezetekre, kultur egyesületekre, sajtóra és a magyar szellem további ápolására. Itt láttam, összenéztek és valami megremegtető fakir mosoly, villant meg arcukon. Láttam, hogy telítve vannak elfojtott gyűlölettel, kegyetlen tapasztalatokkal és talán alapos világ-kiábrándulással! Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hűt;, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ; MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York Hova valók vagytok és merre harcoltatok, tettem fel hirtelen a szabadító kérdést! Néma csend volt a válasz! Erre magam mondottam be, hogy honnént jöttem és a családom után szeretnék érdeklődni. Az egyiknek a tájszólása bizonyossá tette hova tartozását, amit bemondottam és eltaláltam. Akkor földiek vagyunk, igyekeztem valahogyan begyújtani, ezt a fiatal magyart. Bezárkózott maradt és csak, ennyit mondott: “mi nem harcoltunk, mi elhúztuk a csikót, amint lehetett! Nekünk elég volt a fafejü kommunistákból!" Szemükben hirtelen mélyről jött keserűség és elszánt düh villant meg. Hisz Ti fiatalok vagytok és nektek ígértek mindent! Hát még Titeket is megcsaltak, avagy talán becsaptak? Az egész világot telehörögették és letorkoltak bennünket, ha valamit is mertünk szólni, avagy írni az elnyomott magyar ifjúságról! Boldog a magyar munkás-ifju, övé a jövő, értük dolgoznak csak! Erre a legidősebb hátra húzta svájci- sapkáját, aztán megtámasztotta izmos lábait, hogy mindent kiöntsön magából: “Higyje el kérem, hogy azok sárkány fajzat és gonosz ördögök! Én szabó voltam P-n, majd katona, de csak, ennek a bitang élősdi rendszernek dolgoztunk és cicomáztuk őket. Huszonhatéves vagyok, de még nem volt rajtam egy rendes ruha. Itt lett emberi formám! Eddig a kommunista béresek szolgái és rabmunkásai voltunk! Elég volt! Koraván lettem és kimerült, nem volt fiatalságom!” Megkínáltam cigarettával, amit igen mélyre szívott, s igen messze nézett! Magyarságunk egy megcsontosodott érc-alakja villant meg a barak árnyékában és lelke, valahol a balatoni partokon kereste öreg szüleit! Nehéz a hontalanság 26 éves fejjel! Még nehezebb, mert szép emlékei sincsenek! A másik kettő is megnyílt! Talán rokonok, reszkíroztam meg, hogy bevezessem a mondokájukat. “Nem kérem, a Ferjő nádasaiban akadtunk össze a gyilkos hajszánk alkalmával!” Kertész és soffőrök voltak a kommunista vezéreknél! Az elrabolt fiatalság, a kilátástalan jövő indította el őket! PSZY. MOST MENEKÜLT HONFITÁRS LEVELE. Alulírott Várnai Sándor Medgyesbodzáson, 1915-ben születtem. Szakképzettségem kereskedő, vallásom rom. kát. Az októberi szabadságharcban fegyverrel a kézben harcoltam édes hazám felszabadulásáért, a kommunizmusnak és orosz uralomnak hazánkból való kiűzéséért és kénytelen voltam hazámból kibujdosni! Jelenleg Angliában vagyok egy menekülteket összegyűjtő táborban. Itt olvastam a Krónika több régebbi példányát, őszintén szólva könnyes szemmel. Én is szeretnék az Egyesült Államokba kijutni és uj otthont találni, arra az időre, amig hazánkat újra Szent István utódja fogja vezetni. Ha eljön az idő, fegyverrel fogok harcolni érte, hogy úgy legyen. Nagyon szépen megkérem amerikai magyar honfitársaimat, legyenek szívesek segítséget nyújtani mielőbbi kijutásomhoz. Előre is köszönöm a testvéri segítő jóindulatot. Hazafias tisztelettel VÁRNAI SÁNDOR Alfreton Miners Hostel, Alfreton, Derbyshire, England.
