Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-15 / 1. szám

1957 január. “KRÓNIKA" E. N. munkája, csak igy végezheti el a világrendezés müvét becsü­lettel, nem pedig egy asztalnál azokkal, akik egy egészen ellen­tétes rabszolgavilágot akarnak és nyíltan hirdetik, hogy “mi el fog­juk temetni önöket!” Csak igy, — vagy pedig ha minden ügyet, amelyet a Szovjet-ragadozás idéz fél, köztük Magyarország szabad­ságharca ügyét, az E. N.-en kívül oldanak meg a Szovjet-bűnök és jóvátételük kérdése ugyanoly el­szánt élére-állitásával, mint a Kö­zépkelet ügyében most Amerika részéről történt. . . Szeretünk hinni a Nyugat ily nagy lelki megújulása eljövetelé­ben. Hinni kell benne még a Ta­másoknak is, mert hiszünk abban, hagy magyar népünk lelki kitar­tása minden csalódás dacára is rendíthetetlen és Isten segítségével végül el fogja nyerni elégtételét, a felszabadulást. E reményekben, bizakodó várakozással köszöntjük az 1957-es, ugylehet sorsdöntő esztendőt! Kell-e rettegni a Szovjettől? Irta: DR. DOBOLYI LAJOS. A második világháborút mege­lőző időben az orosz kommunista rendszer vezetői azt hirdették, hogy egy kommunista nemzedéket sikerült felnevelniök és a lakossá­got is úgy nevelték, hogy a kom­munista rendszerrel nemcsak elé­gedett, hanem annak védelmére minden ellenséggel szemben ké­szen áll! Oroszország a második világhá­ború előtt hatalmas létszámú, jól felfegyverzett hadsereget tartott. Ifjúságát már az elemi iskolában kitanitotta a harcigépek és fegyve­rek használatára s az egész lakos­ságot: gyermekeket, férfiakat és nőket kiképezte parizánharc meg­vívására. így katonai erejének ki­­fejlesztésére mindent elkövetett s állig felfegyverkezve katonai ál­lamot hozott létre, melynek fegyel­mét s a bolsevista rendszer mel­letti kitartását, a hadseregbe is beépített titkos politikai rendőrség biztosi tóttá. Ezt a katonai felkészültséget —­­emberi számítás szerint — tovább fejleszteni szinte lehetetlen. Közel járunk tehát az igazsághoz, midőn feltételezzük, hogy Oroszország a második világháború után katonai szervezettségét és felkészültségét azon elvek szerint folytatta, aho­gyan azt addig is tette. 1941-ben, midőn Hitler Orosz­országot megtámadta, a szovjet katonai készültség közel 20 éves múltra tekinthetett vissza. Ugyan­akkor Németország katonai erejé­nek kifejlesztésére alig egy évti­zedet számíthatunk. Mégis, az egyharmad népességgel rendelke­ző és erejének csak egy részével oparáló német hadsereg, olyan ha­talmas csapásokat és vereségeket mért a Szovjetre, hogyha nem áll mögötte angol-amerikai segítség, kapitulációra kényszerül, ami a bolseviki rendszer egyidejű felszá­molását is jelentette volna. ■ Ma, a második világháború be­fejezés? után 11 évvel, az a bal­hiedelem van elterjedve a világ­ban, hogy Oroszország legyőzhe­tetlen s a szovjet vezetők fenyege­tőznek, hogy jaj annak, aki szem­be mer velük helyezkedni!! Hogy képzelhető el józan ésszel, hogy az az Oroszország, mely 20 évi hadikészülődés után a vereség szélére került a németekkel szem­ben, ma az egész szabadvilággal megmérközhessék, 'Sőt döntő fö­lénye legyen velük szemben?! . . . Kérdés, melyre feleletet a “Reme­gő félénkek” hada szolgáltatja eképen: Oroszország a második világháború óta kommunizálta Kí­nát s Európának közel 100 millió lakosságát hatalma alá hajtotta, kik az elkövetkező háborúban Szovjet oldalon fognak harcolni. A szabadvilág kommunista pártjai és 5. hadoszlopai pedig gondos­kodnak, hogy a szabadvilág hábo­rús erőfeszitését megakadályozva, kommunista győzelmet csikarja­nak ki. És ott kisért a világ meg­­semmitéssel járó atombomba! Remegő félénkek eme rémitgető propagandáját kommunista mell­­döngetés huzza alá, helyesebben húzta alá: a magyar szabadságharc kitöréséig! Ekkor azonban egy­szerre lehullott az álarc, a szovjet­rendszer ábrázatáról, mert a ma­gyar szabadságharc beigazolta, hogy az ifjúságnak kommunista átnevelése nem sikerült, sőt az át­neveltek éppen rajtuk mutatták be, hogy a kommunista rendszer ne­kik nem kell! Az idősebb korosz­tályok pedig gyűlölve gyűlölik nemcsak a kommunistákat, hanem az annak szolgálatában küzdő oroszokat is!A Lengyelországban történt mérsékeltebb felkelés s a többi elnyomottak mozgolódása, mely alól maga Oroszország sem kivétel, élő bizonyíték amellett, hogy a kommnista rendszer egyet­len országban sem tudott meggyö­keresedni, —- Oroszországban sem! A magyar szabadságharc rávi­lágított a szabadvilág kommunista pártjának és 5. hadoszlopainak fel­fogására és gondolkozására is, amikor mindezek a pártok súlyo­san elítélték, a Magyarország el­len elkövetett terrort és véreng­zést! Vájjon ilyen tények világánál, igaza lehet-e a remegő félénkek hadának, hogy a Szovjet uralom alá kényszeritett népek s a szabad­világ kommunista pártjai és 5. hadoszlopai hatalmas erőgyarapo­dást képviselnek a szovjet számá­ra?! . . . Ellenkezőleg! Szemünk előtt áll a megcáfolhatatlan tény, hogy mindezek az erők szovjet ellenesek s nem mellette, hanem ellene érvényesülnek háború ese­tén! Kína pedig egy kérdőjel! Egyrészt távol van és hadiipara kezdetleges, másrészt éppen elég gondja, baja van önmagának, semhogy segítségére siessen az orosznak, az ő célkitűzései egé­szen mások, mint Oroszországnak, sőt nem tévedünk mikor feltételez­zük, hogy Kina szives-örömest sza 3 Az allentowni ^Pennsylvania) Szent István r. kát. magyar egyházközség december 23-ára tervezett nagy örömünnepe, a ren­geteg erőfeszítéssel létrejött uj templom régóta várt felszentelése vég­telenül fájdalmas, gyászos tragédiává változott. Father Nagy Lászlót, az egyházközségnek több mint három évtizeden át volt plébánosát, az amerikai magyarság egyik büszkeségét, miközben az életművét be­koronázó uj templom felavató ünnepi szentmiséjén a hálaimát mon­dotta, szivszélhüdés érte és visszaadta nemes lelkét a Teremtő Úristennek. Father Nagy László kiváló volt, mint lelki vezér, mint tüzes lelkű magyar és mint az egyházi irodalom munkása. Papi és magyar lelkületének ereje az allentowni egyházat a magyarság egyik erős ke­resztény és magyar lelki bástyájává építette ki itt az amerikai magyar végeken. Mikor 1921-ben Amerikába jött, csak negyven család tar­tozott az egyházközségbe és father Nagy az erőteljes, bölcs vezeté­sével továbbfejlesztette és úgy keresztényi szellemben, mint magyar összetartásban kiemelkedő gyülekezetté tette. Father Nagy László hetven évet élt. Apostoli lelkű igehirdető volt, kereszténysége és magyarsága izzóan egybeforrott. A szentist­­váni Nagymagyarország igazságáért küzdött lelke egész hevével és szava lángostor volt a nemzete szabadságát eltipró, moszkvai zsar­noksággal és az istentelen és embertelen kommunizmussal szemben. Az utóbbi két hónap uj magyar nemzettragédiája mélyen elkeserítette és az efölötti gyötrelem, bánkódás még inkább aláásta évek óta gyen­gülő egészségét. Magyar Amerika szélesebb körei ismerték és nagyra­­becsülték és általános tisztelet övezte amerikánus körökben. Hirtelen tragikus halála mérhetetlen csapás hivei számára, de súlyos veszte­sége az amerikai magyarságnak is. Az uj Istenházá volt father Nagy László legszebb életálma. A szivét adta bele, hogy minél lélekemelőbb, fenségesebb legyen. Csodálatos eréllyel dolgozott a pénzügyi alap megteremtésén és a templom jövője biztosításán. Ez önmaga-választotta, hatalmas feladat megvalósitása nehézségeiben emésztődtek fel élete utolsó évei: mit­­sem törődve egészségével, küldetéses hévvel tartott ki e szent célja mellett. Az Ur csak akkor szólította el pihenőre, amikor már készen volt a mü, állt a gyönyörű uj templom, amely hirdeti hivei áldozatkész jámborságát és a keresztény lélek alkotóerejének dicsőségét. Father Nagy Veszprém-megyében, Felsőiskázon született 1886-ban. Egyháztudományi tanulmányait 1912-ben történt pappá­­szentelése után is folytatta és Rómában tanult sokáig. Hét nyelven folyékonyan beszélt és további kilencben nagy jártassága volt. Elis mert nyelvészi tehetségének széles körben volt hire. A chicagói Szer­vita Atyák megbízásából több nevezetes egyházi mü fordítását vé­gezte el tökéletesen. Magyar nyelven több, lelkes magyar történelmi szellemű cikket irt a Krónikába és számos, mély vallási eszmékben bővelkedő cikke jelent meg más amerikai magyar lapokban, valamint évkönyvekben is. Father Nagy Lászlót, odaadó fáradhatatlan szolgáját magához rendelte az Ur, de lelke, szelleme, igaz kereszténysége és hazafias­sága, Isten és a magyarság hűséges szolgálatában eltöltött élete pél­daként ittmarad és tovább él közöttünk. Legyen áldott drága emléke! badulni szeretne az orosz gyám­kodás alól. Fentieknek tudomásulvétele és megértése után, az orosz melldön­­getést és fenyegetőzést egyedül és kizárólag a gyengeség jelének könyvelhetjük el, mely félelemből táplálkozik; de mint látjuk Reme­gő-félénkek hada azt készpénznek véve ijesztgeti az emberiséget, hogy Isten mentsen meg a Szov­jettel háborúba keveredni, mert akkor vége a világnak, jön a meg­semmisítő atombomba! Igen! az atombomba tényleg ve­szélyes szerszám, de nem olyan

Next

/
Thumbnails
Contents