Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-03-15 / 3. szám

8 "KRÓNIKA” 1957 március. VITA-FÓRUM Nyílt levél DAG HAMMARSKJÖLD U. N.-FŐTITKÁR ÚRHOZ! Irta: KÓRÓD Y-KATONA JANOS volt országgyűlési képviselő. A szabadság O be sokan nem fizettek érte, úgy hullt ölükbe, mint virágszirom. Ragyog rájuk, akár az ég kékje, nincsen árnyék, börtönök setétje, se bánat a frissan hantolt síron. O be sokan nem fizettek érte, csak élvezik, mint üde illatot. Nem kutatják, melyik virág lelke, milyen a színe, hol van a kertje, ahol szabadon, szépen nyílhatott. O be sokan nem fizettek érte, ezek a mindennel megalkuvók. Céljaikhoz szólamnak használják s mikor halni kell érte, azt várják mások legyenek harcba indu lók. Oh, be sokan megfizettek érte, legendás hősök, bátor vértanuk. — Lelkes ifjúság, fiuk és lányok, zsarnokra csapó tüzes villámok, dicső lett népünk, hires általuk. Oh, be sokan megfizettek érte, sok-sok tízezer hős magyar halott. Gyárak, bányák s a mezők hü népe a bilincset közös dühvei tépte s kihullt vérével szent nyomot hagyott. Oh, be sokan megfizettek érte, magyar városok, tanyák és faluk. Anyák, akik fiaikat adták, hogy lobogjon a magyar szabadság, mi a börtönök mélyén kialudt. CSIGHY SÁNDOR, *) A verset már múlt számunkban közöltük, de sajnálatos értelemzavaró sajtóhiba csúszott be s ezért újból, egész terjedelmében közreadjuk. Főtitkár Ur! Egy megtépett, vérét hullatott nemzet keserűségét hordom Ön elé. A U. N. hivatása, hogy szabad­ságot biztosítson a nemzeteknek, megakadályozza a gyilkolást, az erősebb hatalom rátörését a kis­­népre. Hivatása, hogy beleszóljon államok belső ügyeibe is, ha ott emberi életek vagy fajok pusztítá­sa folyik. A U. N. alapja az em­beri jogok védelme. Joga van két­ség esetén azt is vizsgálni, hogy egy ország kormánya demokrati­kus alapelvek alapján jött e létre. A Szovjet tagja a U. N.-nek; Magyarország is. Ön a U. N.-nek egyetlen funk­cionáriusa, amikor a Bizottsági Tanács vagy a U. N. teljes köz­gyűlése nincs működésben. Csak Ön tud a fenti esetben lépéseket tenni. De ez a kötelessége is. Ezért lett megválasztva. Ön ezt a kötelességet más ese­tekben pontosan és készen telje­sítette. Utazott, tárgyalt. Ön Magyarország esetében a kritikus napokban nem teljesítette kötelességét. Később oly késéssel és formában kísérletezett, hogy annak semmi haszna már nem le­hetett. Önnek kötelessége lett volna már a november 4-ike előtti na­pokban Budapestre utazni és ott felvenni az érintkezést az akkori magyar kormánnyal és az ottani Szovjet-főparancsnoksággal. Önnek nem kellett engedély. Magyarország tagja a U. N.-nek. A U. N. főtitkára nem idegen, ha megjelenik Budapesten. Joga van és kötelessége Magyarország­ra utazni, ha égető szükség hozza magával. Joga van ott szemlét tar­tani, javaslatokat tenni, óvást emelni. A U. N. fedte volna Önt. Önnek vállalnia kellett volna a budapesti ut fizikai és erkölcsi ri­zikóját. Aki ily pozíciót vállal, az felelős és elszánt legyen. Semmiesetre sem lőttek volna az Ön repülőgépére. Erre nagyon fontos okuk van. A “Krónika” 1957 januári szá­mának 11. lapján, a “Vita-Fórum” rovatban. Ft. Szelényi Imre kifo­gás tárgyává tette a “Civitas Dei” I. évfolyamában közölt cik­kem ama megállapításait, amelyek az általa képviselt magyar-hettita rokonsági elmélet tarthatatlansá­gára utaltak. Személyes sértést lá­tott abban, hogy állításainak he­lyességét kétségbe vontam. Az egészen világos, hogy a tu­domány területén uj igazságok megismeréséhez egymás vélemé­nyének kritikai vizsgálatával s a különböző nézetek összehasonlító elemzésével juthatunk. A vitában pedig nem a biráló személy egyé-Az Ön jelenléte Budapesten és az országokban megakadályozta volna ezrek és ezrek vérének on­­tását, fővárosunk tönkretételét és a terroruralom visszaállítását. Letiport kis nemzetünk sorsá­ért mi, magyarok, akik idekint a világon százezrével vagyunk szét­szórva, teljes bizalmatlanságunkat és elkeseredettségünket fejezzük ki Önnek. Önök ne akarják a magyar sza­badság véres ügyét csak ■—■ bár tőlünk hálával vett, — jótékony­­sági és kivándorlási üggyé alakí­tani. A U. N.-közgyűlés erkölcsi kö­telessége: Határozatban megállapítani, hogy a Szovjet az ő véres beavat­kozása miatt Magyarországnak teljes kártérítéssel tartozik. A U. N. közgyűlésének köteles­sége: a volt nürnbergi bíróság mintájára sürgősen állandó Nem­zetközi Büntető Bíróságot felálli­­tan, mely elé tartozna minden, az embertömegek élete és országok szabadsága ellen elkövetett bűn­tett. Ide tartoznának azok a kor­mányemberek, katonai parancsno­kok személyenként és bűnös alá­rendeltjeik, akik fegyveres erőket behívtak, védtelen embertömegre, egy alvó városra lövettek, akik kormánytagok lévén, nem tettek intézkedéseket a fegyveres erő gyilkolásai ellen, azok ellen, akik megakadályoztak mentőakcióknak az lországba vitelét. A Bíróság “in effigie” (a vádlott távollété­ben) is hozhat ítéletet és a U. N. tagállamai köteleztessenek ily elí­télteken az ítélet végrehajtására. Magyarország megmutatta, hogy szabad akar lenni. Magyarország teljes szabadsága nyitott nyugta­lan seb. És mi itt vagyunk a vi­lágon, százezer és százezer elűzött magyar, akik nyugtalanságot fo­gunk teremteni mindaddig, amíg ezt az — egyesegyedül magunk és nem a Szovjet által elgondolt — szabadságot saját hazánkban meg nem kapjuk. nisége a fontos, hanem a hirdetett elvek igazolhatósága. Ha két szemben álló elmélet közül az egyiket elvetik, az nem jelenti a tévesnek bizonyult nézetet képvi­selő személy megbántását. Ezen alapvető és általában elfogadott elv előrebocsátásával legyen sza­bad Ft. Szelényi tárgyi kifogásaira — az általa követett sorrendben — válaszolni. 1. a) A régészet ellene mond an­nak a megállapításnak, hogy az al­bánok: az illírek és a mai Írek vol­tak azok a kelta törzsek, akiket . . . Tudományosan bebizonyí­tott tény (F. v. Tompa: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912-1936. Berichte r. Röm. — Germanischen Kommission, 24-25, 1934-35, Berlin, 1937, 27-127 és Hunyady Ilona: Kelták a Kárpát­medencében. Dissertationes Pan­nonicae, Ser. II. 8., Budapest, 1944 (szövegk.), 1946 (táblakötet), hogy az illyrek nem kelták. Leg­később Kr. e. 1000 táján Sziléziá­ban, Délnémetországban. Ausztri­ában, Csehszlovákiában, Magyar országon és a Balkán északnyuga­ti részén élnek már. A kelták vi­szont Kr. e. 500 körül indulnak ki franciaországi hazájukból a csak 400 táján érik el Magyarországot. De az illyr-albán azonosítás sem teljesen jogos. Illyrek nemcsak a mai Albánia területén éltek s az albán népiségnek az illyren kívül sok más (szláv, török, stb.) össze­tevője van. Úgyszintén meglehe­tősen erős későközépkori germán (viking) fajtaelem található a mai Íreknél. Ezt csak századokkal Caesar halála után vették fel. így Caesar nem is harcolhatott ilyen ethnikumu népcsoport ellen. 1.b) F. v. Luschan (1854-1924)-— akire hivatkozva szeretné Ft. Szelényi a hettitamagyar rokon­ságot bizonyítani -— valóban jól ismert ásató régész volt a múlt század végén s e század elején. Amióta azonban a régészet és az embertan modern módszerekkel dolgoznak, Luschan eredményei elavultak. Szóban forgó munkájá­nak 1911-ben való’megjelenése óta sok uj koponya- és csontvázanyag került elő. Ezek gondos feldolgo­zása utján sikerült az ankarai egyetem ősembertani professzorá­nak, M. S. Senyürek-nek, kimu­tatni, hogy Luschban feltevése a hettiták embertanára vonatkozóan nem volt helyes, mert legalább hat különböző koponyatipus ismeretes a hettita sírokból (Lásd angol nyelvű cikkeit a Türk Tarih Ku­­rumu, Belleten, XV. (1951), 593- 616 és XVI. ( 1952, 323-344 lap­jain). Ezt a tényt csak kiegészíti az a másik eredmény, hogy a ma­gyarság ethnikuma sem csak rö­­vidfejü egyénekből tevődik össze. Az embertan tehát semmit sem bi­zonyít a hettitákkal való rokonsá­gunkra vonatkozóan. 2. Ft. Szelényi azt állítja, hogy én “elferdítő kivonatot” közöltem munkájából. A “Krónika” 1955 márciusi számában a 10-ik oldalon a második hasáb felülről számított 26-30-soraiban, az alábbiakat ol­vashatjuk: “De ezt igazolják Tra­janus harcai is: Kr. e. 8, majd Kr. u. 12-ben, amikor a pannonok Szi­szeknél 8 napos véres csatában vi­askodtak a római légiókkal, . . .” Minthogy a magyar helyesírásban a kettőspont vagy szószerinti idé­zetet vagy felsorolást vezet be, a fenti előadás szerint a Kr. e. 8-ban, illetve Kr. u. 12-ben vívott harco­kat mindenki Trajanusnak tulaj­donítaná, pedig ő csak 98-tól 117- ig uralkodott. De akkor sem viselt háborút a pannonok ellen! A 12 kötetes Cambridge Ancient Histo­ry a XI. kötetben 30 öldalon tár­gyalja a császár háborúit, de á pannonok elleni harcokról semmit sem tud. így nem világos előttem, mit is “ferdítettem” én el. Pedig ezt kellett volna Ft. Szelényinek VÁLASZ FT. SZELÉNYI IMRE “ AZ ŐSHAZA NYOMÁBAN . CIMÜ VITACIKKÉRE.

Next

/
Thumbnails
Contents