Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-15 / 1. szám
VOLUME XIV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1957 JANUÁR. NO. 1. SZÁM. Piusz pápa karácsonyi szózata MAGYARORSZÁG IGAZSÁGA FELKAROLÁSÁT KÉRTE A VILÁGTÓL. Spellman bíboros üzenete “ELJÖN AZ IDŐ, AMIKOR A MAI ISTENTELEN, BÜNTERHELT GYŐZTESEK A HOLNAP LÉGYÖZÖTTEI LESZNEK!" XII. Piusz pápa a hagyományos karácsonyi rádió-szózatában, melyet “a hívőkhöz és az egész világhoz" intézett, mélységesen elitélte a kommunisták magyarországi tömeg-vérengzését és kijelentette, hogy az önvédelmi háború teljesen jogosult. Sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek állítson fel állandó rendőri haderőt a béke védelmére. A beszédből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Pápa erkölcsileg teljesen jogosultnak tekinti, hogy a magyar szabadságharcosok szembeszálltak az oroszok fegyveres erőszakával. Őszentsége állást foglalt amellett is, hogy olyan országokat, amelyek nem engedik be az Egyesült Nemzetek megfigyélőit, ki kell zárni onnan. Az idei pápai szózat minden eddigit felülmúlt kommunista ellenes bölcseleté erejében s a magyar nép igazsága melletti érzések hatották át. Az erkölcsi jogon alapuló, erős cselekvésre hívta fel az Egyesült Nemzeteket, tekintet nélkül arra, hogy a fegyveres támadó erős e vagy gyenge. Ez elhatározottságot, mondotta, kellő számú rendőri erőnek feli fedeznie. Elsőizben történt, hogy Őszentsége az Egyesült Nemzetek hivatásáról és felelősségeiről beszélt és kijelentette: “az európai szolidaritás helyreállítása e korszaknak határozott szükséglete”. Kétségtelenül az E. N. mai összetételére és a Szovjettel folytatott konferenciákra célozva, mondotta: “Mi értelme a “tárgyalásoknak” és “gyűléseknek", ha nem beszélnek közös nyelvet? Miként lehet egyértésre jutni, ha az utak oly különbözőek és ha az egyik fél elveti vagy tagadja az abszolu' értékeket és ezzel lehetetle né teszi az igazságban való koexisztenciát (együttlétezést)? ... Az Apostol óv: “Nem ihatjátok az Ur poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Ur asztalának és az ördögök asztalának részesei”, (Pál levelei a Korinthus-beliekhez, X. 21.) És ha van még ingadozás a lélekben tiv év kegyetlenségeinek sötét tanúsága után is, a most kiontott vér és a martir-nép oly sok életáldozata meg kellene győzze őket”. “Meggyőződésünk, hagy ma is, szemben egy ellenséggel, amely el van szánva, hogy egyik vagy másik módon az összes népekre egy sajátos és elviselhetetlen életformát kényszerit fel, csak mindazok egyértelmű, bátor magatartása, akiket az igazság és tisztesség vezérel életükben, óvhatja s tarthatja meg a békét”. A Szentatya itt mutat rá a szolidaritás szükségére és hangoztatja: “De ez egység addig nincs biztosítva, amig az összes társult nemzetek nem látják, hogy egynek politikai és gazdasági veresége végeredményben sohasem lehet igazi nyereség a többiek számára”. Majd nyilván egyes országoknak a magyar szabadságharc ügye E. N.-beli tárgyalása alkalmával mutatott magatartására, a Szovjet melletti szavazatra vagy a szavazástól való tartózkodásra célozva, Őszentsége elitélte azt, hogy “hamis valóságérzéktől” (false realism) vezetve nem az erkölcsi igazság mellett, hanem önös érdekéik és félelmeik szerint szavaznak. Részben a magyar szabadságharcra, részben a Szovjetnek a suezi kérdésben atom-roketekkel fenyegető, tizenkét órás ultimátumára vonatkozhat a szózat következő szakasza: “Nincs többé helye a kétkedéseknek olyan célok és módszerek megítélésében, melyek ama tankokra támaszkodnak, amelyek a határokon átrobogva, halált osztanak, hogy a polgári lakosságot olyan életformára kényszerítsék, melyet határozottan elvet, sem olyanok megítélésében, melyek mintha csak hozzátartoznának a (diplomáciai) tárgyalásokhoz, atomfegyverek használatával fenyegetődznek, hogy elérjenek bizonyos célokat, tekintet nélkül arra, hogy a célok jogosak e vagy sem. Majd többi közt megállapítja Őszentsége: “Az Egyesült Nemzeteknek azzal a joggal és hatalommal kell bírnia, hogy megakadályozzon bármiféle katonai akciót, amellyel egyik ország a másiknak ügyeibe akar avatkozni, bármily ürügy alatt történjék is a beavatkozás. Legyen joga és hatalma arra is, hogy megfelelő számú rendőri erővel rendelkezzék a rend megőrzésére, ha egy országot katonai akció fenyeget.” A szózat elismerést fejez ki azok iránt, akik jótékonysággal és hasonló eszközökkel segítik “az elnyomott magyar nemzetet” és hangoztatja a Szentatya reményét, hogy “jó emberek nem fogják abbahagyni, hogy imádkozzanak és áldozatokat hozzanak e martirnép szomorú helyzetének enyhítésére”. A legmagasabb erkölcsi színvonalú, történelmi intelmek végül Istenbe vetett bizalomra hivják fel a szenvedőket, amely “meg fogja hozni minden igazság győzelmét, az áldozatok jutalmát és amelyet semmiféle földi hatalom nem vehet el tőlük". Francis J. Spellman New York népszerű bíboros-érseke ez évben is külországokban állomásozó amerikai katonáknál töltötte karácsony ünnepét. Már december elején megkezdte körútját Japánban, a Fülöp-szigeteken és a Csendes Óceán más szigetein. Tizenkilenc nap alatt tizenkilenc ezer mérföldnyi körzetben hallatta hatalmas igehirdető szavát és Karácsony ünnepe Grönlandban, az örök jég honában találta, harminc fokos hidegben, — egy országban, ahol félévig nincs napfény. Onnan dő magyarok iránt. Beszélt a súlyos veszedelmekről, amelyeknek a menekülők kitették magukat, csakhogy megszabaduljanak a gyűlölt kommunista rendszertől és a szabad világ földjén élhessenek. — De, folytatta, e veszélyek és kockázatok eltörpülnek a Magyar országon visszamaradottak sokkal rémesebb rettegése mögött, akik most is éjjel-nappal figyelik a kopogást ajtójukon, nem e érkezett el az ő órájuk: a kínszenvedéseik, bebörtönzésük vagy — Szibéria órája. És egyikük sem tudja, miküldte rádión karácsonyi üzenetét a new yorki Szent Patrick székesegyházban egybegyült hívőkhöz az éjféli misére és egyben az éter hullámain a rabnemzeteknek, kiváltképen pedig Magyarországnak, amelynek mindenkor melegszívű, igaz barátja volt. Miként Mindszenty bíboros hercegprímás elfogatása alkalmával az első volt, aki messze hangzóan emelte fel szavát érte és Magyarország felszabadításának szüksége mellett, úgy a mostani magyar szabadságharc kapcsán is mindent megtesz, hogy a pogány Szovjet rabigájában szenvedő magyar nép balsorsán segitsen. Karácsonyi üzenetében igaz szeretettel köszöntötte a szabad Amerika földjére jött magyar honfiakat és mélységes együttérzését hangoztatta a hazájukban szenvekor kerül reá a sor, ki lesz a legközelebbi áldozat. Aztán a nyugati keresztény lelkiség és a Szovjet-ember közti különbséget vázolta fel. — A Szovjet-kommunisták megrögzött ellenségei a jognak, igazságnak és irgalomnak és nem nyugszanak addig, mig meg nem próbálták kiirtani az embernek Isten iránti szeretetét, amelynek hatalmától ők legjobban félnek. A Isten és embertársaik elleni gyűlöletük és a kínzásokban és mészárlásokban való kedvtelésük oly mélyen gyökerezik bennük, mint a normális emberben Istennek és felebarátainak szeretete. Hitük a jognélküliség, az istentelenség és irgalmatlanság hite és sem férfi, sem nő, sem gyermek nincs biztonságban véres, barbár gaztetteiktől. — Ha e Szovjet-Sátánokban
