Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-15 / 9. szám
2 “K R Ó N I K A” 1956 szeptember. A Magyar Sión jubileuma (1856-1956) Irta: P. SZELÉNYI IMRE. zével játszik. És teszi ezt annál inkább, mert a Szovjet bűnpártoló támogatása a háta mögött áll. A Suez csatornát egy részvénytársaság építette, amelynek részvényesei 88 százalékban angolok és franciák. A szerződés 1968-ig szól, előbb Egyptomnak nincs joga birtokba venni a csatornát. A Szovjet itt magántulajdoni rablást támogat. A Nyugat követeli a szerződés betartását, érvényt akar szerezni a magántulajdon becsületének. A győzelem utján történő területi ragadozások, a nyers ököljog szerzeményei szintén nem egyeznek a magántulajdon respektálása erkölcsével. Nagy Magyarország feldarabolásával és szétosztásával ezeréves magántulajdoni jogokat tiportak sárba, de amiként nem nyugodhatunk bele e történelmi tulajdonjogok elrablásába, úgy nem helyeselhetjük a Suez csatorna ügyében történt jog sérelmet sem. És Stalin yaltai szerződésszegése szintén őszszehasonlithatatlanul súlyosabb volt; nemcsak anyagi érdekekből, de erkölcsi s emberi szempontokból és emberi sorsokra való szörnyű következményeiben is mérhetetlenül károsabb és ma is az. Követeljük a területi s önrendelkezési jogsérelmek jóvátételét s nem helyeselhetjük a tulajdonjog elleni suezi önkényt, jogsérelmet, az uj szerződésszegést sem. Nemzetközi jogrendnek kell lenni, a jogrendi anarchiának egyszer meg kell szűnni! * # * sernek nincs igaza. De diktátorok maguk csinálnak maguknak “igazságot”. Szerintük minden igazság, ami hatalmuknak használ. Amikor kitört a forradalom Egyptomban, Naszer könyvet irt. “A forradalom bölcseleté” címen. Moílet francia miniszterelnök Naszer “Mein Kampfjának” nevezte ezt a könyvet, amelyet most sokan sietnek elolvasni a Nyugaton. Arról ir e könyvben, hogy ‘ az arab országoknak meg kell találniok helyüket a világ hatalmi térképén: egy szerep vándorol ez országokban és keresi a maga gazdáját, hősét. Ezt a szerepet csak Egyptom tudja betölteni. Erősek vagyunk s csak az a baj, hogy nem vagyunk tudatában erőnknek. Három nagy erőnk van: az egymással való szomszédságunk . . . központi fekvésünk a világ kereszt utján ... és az olaj. Nem maradhatunk tétlenek a harcban, amely ma Afrikában öt millió fehér ember és 200 millió afrikai között folyik. . . Ha számba veszem a 80 millió indonéziai s az 50 millió kínai mohamedánt, a malájai, siami és burmai mohamedán milliókat, a Közelkelet közel 100 millióját, a Szovjetunióban élő 40 milliót és a világ szétszórt részeiben élő, töbmi milliókat, akkor fel kell ismernem a határtalan hatalmi lehetőségeket, melyekre az egyhiten, a mohamedán hiten élők százmillióinak együttműködése a szükebb hazájuk iránti lojalitáson túli, óriási perspektívát nyit.” A könyv befejezése igy szól: “És most visszatérek a vándorló szerepre, amely keresi a maga hősét, aki eljátssza. A szerep itt van. Miben áll, megmondtam. A színpad előttünk áll. A földrajzi adottságok törvényénél fogva csak mi tudjuk eljátszani.” * * * A mohamedán világ nagyrészt kimaradt mindkét világháborúból és emiatt boldognak kellene érezze magát. Naszer azonban uj mohamedán vallási és faji világnagyság ábrándjait látszik kergetni, holott az arab népeknek nem ez kell, hanem szabadság és több kenyér. A szabadságot már legtöbbjük megszerezte és azokat, akiknek még nem sikerült, Amerikának és a Nyugat más szabadságszerető elemeinek segíteni kell, hogy mielőbb elérjék. A jobb kenyeret, jólétet, civilizációt és kultúrát pedig belső reformokkal kell elérni, nem pedig hatalmi ábrándok kergetésével, véres örvényekkel fenyegető, imperialista nagyravágyással. Kiváltképen nem a Szovjettel való barátkozással. A “forradalom bölcseleté”-nek írója ne tudná, hogy mi van Moszkva barátsága, Shepilov gyengédsége mögött? Ne tudná, hogy aki az ördöggel cimborái,, azt elviszi az ördög? Vagy olyan magabiztosnak érzi magát, hogy azt hiszi, a mohamedán világ vezéreként nagy történelmi szerepet játszhatna a Nyugat és Kelet között? Könyve arra mutat, hogy ily rövidlátó ambíciói vannak és azok kedvéért képes volna feldúlni a mohamedán népek irigyelt, évszázados, háborutlan, boldog nyugalmát. Honnan tudja, hogy e népek vágynak ily szerepre, amelyet saját nagy történelmi karriérje érdekében be akar beszélni nekik? S lehet e ilyen pozíciója azok segítségével, akik nem adják a segítséget ingyen? Nem e lenne végül ő is, mint annyi mások, csak eszközük, balekjük, akit kihasználnak és aztán eldobnak, ha már kikaparta a gesztenyét a számukra? Nem e kerülnének végül az arab országok a Szovjet befolyása, gyarmatosító hatalma jármába? Az európai rabországokat a legsúlyosabb testi és lelki szolgaságban tartó Szovjetnél koloniálisabb imperaializmusí folytató hatalom nincs a föld kerekén. Naszernek látnia kell, hogy a Szovjet a mohamedán világnak is ellensége s nem a Korán, hanem a kommunista vallástalanság vallása hóditó győzelmét akarja a mohamedán világban is. Naszer végzete volna, ha ezt nem venné észre, de még végzetesebb volna, ha a Nyugat engedékény appeasement-politikával segítené a Középkelet és a Szovjet együttműködését. . . . Az engedékenység, a yaltai szerződésszegés élére-állitásának késlekedése is, csak felbátorította és felbátorítaná azon ellenséget, akivel a Nyugat a Suez-ügyben voltekép szemben áll, — a Szovjetet, a kommunizmus bevallott, változatlan, világhfö^/célját, törtetését! LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint a Kerekes-féle könyvkereskedésben (208 E. 86th St.) és Kosmos könyvboltban, 1582 First Ave. is kapható. A dicsőséges nándorfehérvári ünnepünkkel egybevág a magyar Géniusznak halhatatlan alkotása: az esztergomi bazilika. Ez a két jubileum markánsán példázza, azokat a kiváló értékeket, amikkel a kárpáti nép 1000 év óta őrködött a közép-európai Hadak-utján! A tér és az idő történelmi távlataiban a szellemnek és a hitnek alkotásai jelzik mindazt, amit igaz történelemnek, más szóval a szellemek-történetének nevezhetünk. És ez a távlat igaz, mert alkotások, kiemelkedő szellemi reformok, küzdelmek merednek ránk, sokszor romokban és a föld méhében, avagy az ókori irodalom drámáiban és tragédiáiban. Minden bizonnyal az emberi szellem megérezte, hogy a téren és a térben alkotnia kell, mert alkotások nélkül nincs idő, történelmi távlat, csak elfutó alkalmak, mint múlt, jelen és a jövő, amik a semmiben lógnának, tettek és beszédes alkotások nélkül! Ez a meglátás visz el bennünket a szumir birodalom értékeihez, amint a Nimród hagyomány nyomain kutatunk. A bábeli nyelvzavar, már népek kollektiv munkáját példázza, ahol az alkotott ember szembe-száll, az Alkotó nagyságával és a magasságok mérhetetlen világát akarja legyőzni! A büszke szellem fellázadása botrányba fulladt, de mint alkotó idő és emberi munka belevág a történelmi őshomályba. Ez a tragikus emberi adottság szántja fel évezredek ismeretlen ugarát és az első vetése: átok, kiábrándulás s intő jel, hogy felettünk és életünkön magasabb erő uralkodik. A szellem célja és életünk végső állomása, a tér és idő felett nyitja majd ki titkait és ad feleletet a nagy miértekre! Az egyptomi gúlák és piramisok, már az emberi halhatatlanság és dicsfény mámorában születnek meg, hogy a romboló és elfeledtető időn, a győzedelmet üljön a fáraók nagysága. Milliók, egy miatt, — hullanak bele a kő és homok zordon világába, hogy vérben és könnyben tanuljanak a történelmi időkben! Majd a görögök, perzsák és a rómaiak harcai zúdulnak rá az emberiségre, hogy a véres ésszázadok kevert vetéseiből, úgy újabb kor bontakozzék ki, amiért 4000 évig imádkoztak és sírtak az egykori kiválasztottak! S a büszkeség, valamint a hatalomnak, — igencsak emberi értelmezésében — elbukott újra az emberiség, de a mózesi jövendölések, most már igaz távlatokat kaptak! A Szentek-szentélye megnyílt és a Melchizedek áldozatja a krisztusi világ távlatait nyitotta meg, ahol most már az örök-áldozat golgotás oltárán, maga az Isten Fia áldozta fel Önmagát, hogy végre lássunk és értsünk! A kegyelmi élet mélységeit és erőit öntötte ki ránk, hogy a szellemnek és az emberi akaratnak célt adjon és csalhatatlan értéket. Az örök Jeruzsálem, mint az Isten Városa meredt fel előttünk, a maga ragyogó szépségeiben és örök nosztalgiájában! A Hóreb-hegy és Sionhegye, most más koturnusokban ihlették meg a megváltott embert és é történelmi előképekben a végtelen boldogság és annak halhatatlan világa újabb színekben, meglátásokban és ihletekben emel ték a porból és lélekből alkotott teremtés-koronát, hogy ideáljaiban az öntudatra döbbent dualizmusát vigye bele életébe és alkotásaiba! S a vett szózatok után látni is kezdett! A végtelen, a mérhetetlen, a hatalmas és a szent elvont fogalmait, most már az egy és oszthatatlan, bölcs és a jó természetfeletti világához mérte s kicsiségének csodálatos döbbenetéiben megérezte a nagyot, a halhatatlant és hogy, mi is hát az emberi élet! Az Uj Szövetség több életében és annak Szentségeiben erőt kapott, nem volt többé, oly egyedül! Élő valóság lett, amit a Próféták ígértek és megjövendöltek! A Golgotán az emberi oktondiságban és pártosságban. Valaki átölelte a világot és a “beteljesedett” világ-nyitányában, lezáródott egy borzalmas történelmi kor. De, aki leszállóit és felment a Mennyekbe, az meggyőzte e világot és e világ teremtményei közt maradt, saját testével és vérével: az Oltári-Szentségben! Halál, hol lett a te diadalod? — hangzott az istenfiui szózat, mintegy megvigasztalva mindnyájunkat, hogy Ő az élet és halál Ura! Egyháza, amiben titokzatosan itt maradt, a vértanuk és szentek dicső légióit állította bele a történelembe, mint örök követendő példaképet, a földi élet igaz nagyjait. S ebben a fenséges hadsorban, mint a történelmi Erős Aszszony ragyog a Szüzek Szüze, Mária, fenséggel, alázattal és dicsőséggel! Teremtőnknek Anyja, Üdvözítőnknek Anyja, akiben az ég és a föld minden szépsége és titka ölel át bennünket, megvigasztal és biztossá tesz! Két ezer év hatalmas dithirambjai zúgják, hogy soha, senki meghallgattatlan nem maradt, aki Hozzá folyamodott és pártfogását kérte! ifi r{i iji A történelmi küldetés népek és nemzetségek életében bontakozott ki a legszebben. És ebben a történelmi galériában, mi magyarok, igen elől állunk! Esztergom, mint a legősibb magyar város, az egyik legősibb bazilikát emeli a magyarok Nagyasszonyának, hogy Szent István királyunk hite s jövőbelátása, kövekben és köveken beszéljen a nagyvilágnak! A tatár-török hordák feldúlták és lerombolták a szentistváni bazilikát, de a romlatlan magyarság 1856-ban még szebb és még művészibb dómot emelt a Magyarok Nagyasszonyának! Mit is vehettünk volna jobb példának, mint a római Szent Péter bazilikát? 110 méter hosszú és
