Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-15 / 9. szám
1956 szeptember. “KRÓNIKA1 75 magas kupola állt őrt a Magyar Sión hegyén! Mindenünk amink volt: aranyban, márványban é|li kincsekben, azt bele építettük a magyarok esztergomi Nagyaszszony-bazilikába! Huszonnégy hatalmas oszlop tartotta a fenséges árkádokat és a renaissance stilus minden ragyogása vibrált a kék Dunának büszke magaslatán! Remek festmények, gazdag oltárok, mesteri kápolnák és Moser művészi orgonája tették az ország legszebb és leghatalmasabb templomává! Egy ezeréves nemzet hite, egeket ostromló imája és a leboruló nemzeti Géniusz öltött itt halhatatlan formát, a Kárpátok előbástyáján és az áldott Duna völgyében! Esztergom, Te büszke ősi város, Te láttad Géza fejedelmünket, Te hallottad a magyarok örök, szent királyának első szavait, de hallottad a történelmi esküt is a koronázás öröm mámorában: “Én, István a magyarok első apostoli királya, esküszöm az élő Istenre és fogadom, hogy hitemet megőrzőm és népemet megvédem... Isten engem, úgy segéljen”. S Asztrik, a bencés főpap megáldotta és elfogadta II. Szilveszter pápának meghatalmazásában! Valami titokzatos szent-szövetség volt ez, Isten és a szentistváni birodalom között! Amikor üldözték az Anyaszentegyházat, mint a tatárok és törökök, akkor keserves megpróbáltatásoknak volt kitéve Szent István népe és birodalma is! S a Gondviselés mindig mellettünk állt, áldásaival és a kiváló Prímások küldésével, mint: Ugolin, Pázmány, Szelepcsényi, Rudnay, Simor, Vaszary, Serédy és Mindszenty bíborosok. Esztergom történelme a magyarság élete, küzdelme és jövője! Ezer éves véres történelem, ahol a kövek beszélnek! * * * Jubileum! — hangzik a világ minden táján és az esztergomi bazilika főpapja, a magyar nemzet hercegprímása, a város érseke, a világ Egyház bíborosa: fogoly, elhurcolva és meggyötörve a sötétség-fiaitól! Gálád politizálást folytatnak a hősi nemzet apostolával és bolonditják a nagy-világot luciferi trükkökel! S a bíboros imádkozik az egész világért s az egész világ imahadjáratot folytat a magyar hercegprímásért! Mint hatalmas tüz-oszlop világit példaképpé magasztosult szelleme, töretlen hite és a főpapi gerince! Nem alkuszik, nem könyörög, de elszántan viszi keresztjét, mit a kor és a bosszúálló emberek mértek magyar, biborosi vállára! A XX. század nagy fia, történelmi személyiség, akiben az örök-sziklára ismert: a terror, a hatalmi hitványság és a hit ellensége! Keserű magára hagyásában, a hálátlan Nyugat, kezd magára döbbenni és a mindenkori hadak-utján kezd mécseseket gyújtani, e kor legnagyobb magyarjának szégyenteljes börtöne előtt! Szelleme él és világit szerte a világon! És ebben a történelmi órákban, amikor majd kirendelik Esztergom városát, hogy ünnepeljen, mintahogyan szobrot is emeltettek a nándorfehérvári diadalunkhoz, akkor lélekben, mi, mind kezetcsókolunk a Vértanu-Primásunknak, átöleljük az ősi romokat és Veletek együtt kiáltjuk: “Szent István király Téged magyar kíván, gyászos öltözetben Te előtted sírván,” hogy add viszsza Apostoli Királyunkat, add vissza Hercegprímásunkat, mert nélkülük nem élet, a magyar élet! Nyújtsd ki mennyből nemzetünkre, oh Szent Király Jobbodat és a Magyarok Nagyasszonyának esztergomi bazilikájában harsogjon fel minél előbb a magyar szabadság és élet Hymnusza! Amikor a ..háborgó ..Napoleon inzultálta VII. Piusz pápát, a szo-Lelkes menekült magyarok szeptember 2-án összejöttek a svájci Hertensteinben, hogy a nándorfehérvári győzelem 500 és Budavár visszafoglalása 270 éves évfordulóját megünnepeljék. Az ünnepségen idegenek, köztük ismert svájci személyiségek is résztvettek, örvendetes jeléül annak, hogy Svájcban is növekszik a megértés a magyar nép és igazságos ügye iránt. Az ünnepség impozáns lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be: A vierwaldstädtti tó partján, az ünnep előestéjén magyarok ülnek együtt. Meleg nyári est ragyogó csillagokkal. A gyönyörű hertensteini parkban a fiatalon száműzetésben meghalt koronás király, IV. Károly egyszerű emlékműve körül gyertyák égnek. Felhangzik a fájó ének: “Kitárom reszkető karom, Ölelni földedet. . . .” Utána szomorú és pattogó népdalok egész sorozata, magyar lelkünk minden érzelme. Bizakodva hangzik az ének: “Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted”. A hertensteini ünnep túlterjedt Svájc határain és még több magyart hozott össze, mint a két év lid pápa önérzéssel mondotta: “én, akkor is szikla vagyok!” Elmúlt a világi hatalma, megalázták és Szent Ilona szigetén patkányok közt elmélkedhetett felfújt gőgjéről! De áll az Anyaszentegyház s a pokol erői: nem vesznek erőt Rajta! Sziklára épült az esztergomi bazilika és sziklák voltak a Prímásai is! Letűntek a tatárok, megaláztalak a törökök és a kommunista janicsárok napjai is megszámláltatnak! A szikla áll, mert nem emberi alapitás! A vértanuk véréből fakadt a leghatalmasabb keresztény-újjászületés! Mindszenty bíboros velünk van! Őrzi a vetést! előtti római magyar ünnepség. Ennyi svájci még nem zett részt magyar ünnepségen. A déli harangszó, Hunyadi és Kapisztrán kereszteseinek Európát védő győzelme 500 és Budavár visszavételének 270 éves évfordulója hozta őket: a keresztény összetartás. Még ir és amerikai is akadt a megjelentek között. Őfelsége II. Ottó és Regina királynő meleg, együttérző üdvözletét küldtek. A Hunyadi, Kapisztrán és a Budavárát visszafoglaló ősök történelmi szellemével telitett sorok felolvasását forró éljenzéssel fogadta a résztvevők serege. * * * A reggeli hajó színesen fellobogózva, harangzúgás közben hozta ki Luzernból a jelvényes ünneplőket, kiket a halóállomáson dr. Hász István püspök úrral Kóródy Katona János volt képviselő, az ünnep rendezője s a már megérkezettek élénk éljenzéssel fogadtak. A hotel homlokzata fel volt díszítve magyar és svájci lobogókkal, Ormán ott volt Hunyadinknak és Kapisztránnak Éless István festőművész által festett képe és a Szent István-koronás, nagy magyar címer, melyet Mőri Pál festett. A park egyik lombos terén volt a virágos oltár, előtte padsorok. 3 Megérkeztek papjukkal, zászlósán a franciaországi magyarok, napbarnitott, dolgozó emberek, akik áldozatot hoztak, hogy testvéreikhez jöhessenek. A neves iró, dr. Ottó Karrer szentbeszéde megértő, a történelem megpróbáltatásaiban sodródó ember helyét Isten iránti bizalomban és keresztény hősiességben megjelölő volt. Magyar múltúnk nagy elismerést kapott benne. A szentmisét R. Érni, a luzerni teológiai fakultás rektora mondotta. Alatta magyar énekeket zengett a közönség Nina Wey svájci énekmüvésznő magyar nyelvű vezetésével és prof. Jans orgonakisérete mellett. Szép volt az “Ave Verum” (Mozart). Szent mise alatt a Németországból jött magyar ezredkürtös fújta a régi magyar kürtjeleket. Dr. Hász István püspök mondott alázatos könyörgést a történelem Istenéhez és intonálta a két győzelemért a tavon messzehangzó “Te Deumot”. A közönség együtt énekelte a “Grosser Gott, wir loben Dich” hatalmas dallamát, a svájci és magyar Himnuszt. A vendégsereg ezután IV. Károly apostoli királyunk emlékműhez vonult és ott könnyesen elénekelte a Szózatot. Utána Újlaki György ezredes tartott mély emlékbeszédet és tette le a piros, fehér, zöld szalagos babérkoszorút. Felhangzott a tisztelgő kürtjei a halott király emléke előtt. * * * A szálló nagytermében Benczúr tölgy-girlanddal disziiett, “Budavár bevételét” pompás színekben megörökitő, hatalmas festménye előtt zajlott le az ünnep. A rendezőség a festményről levelező-lapokat készíttetett, melyeket a jelenlevők ajándékul kaptak és szétküldtek a világ magyarságának. Megnyitáskor Kóródy Katona János volt képviselő köszöntötte a vendégeket. Első ünnepi szónokként vitéz kisfcarnaki Farkas Ferenc, a budapesti Eucharisztikus Kongresszus főrendezője a katona szakavatotíságával vázolta fel a nándorfehérvári győzelemnek és Budavár visszavételének katonai jelentőségét hazánkra. Budavár Fényes ünnepség Svájcban A NÁNDORFEHÉRVÁRI GYŐZELEM 500-IK ÉS BUDAVÁR VISSZAFOGLALÁSA 270 IK ÉVFORDULÓJÁRA.
