Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-08-15 / 8. szám
2 “KRÓNIK A” 1956 augusztus. Mit kivan Szent István szelleme? Az idő minden évben lepergeti lelki szemeink előtt a szentistvánnapi örökszépségü filmet. Minden magyar, bárhol is éljen a világon, visszagondol ezen a napon arra az impozáns, káprázatos körmenetre, amikor Budán első szent királyunk halhatatlan Jobbját végig hordozták. Képviselve volt ezen a körmeneten Szent István országának, a magyarok szép hazájának mindenfajta népe. És ennek a lélekemelő ünnepségnek a folytonossága Magyarországon megszakadt. Mintahogy megszakadt 1918 év novemberében annak az ezeréves királyságnak a folytonossága, amelyet Szent István oly remekül és időtállóan megalapitott. Nem a maga hibája miatt, nem is a magyar nép akarata folytán omlott össze a magyar királyság intézménye. Hosszú évszázadok nem tudták megdönteni. Ha dúló tatárvész, vagy egyébb erőszak időnként meg is döntötte, mindég voltak IV. Bélák, akik újra visszaállították. A Magyar Szent Korona fénye mindég a magyar nép reménye volt. Tisztelete a magyar nép lelkében mélyen gyökeret vert. Szinte fizikai egységgé forrott össze néppel és nemzettel. Egészen kinőtt tárgyi mivoltából. Mint titokzatos személy él. Képviselője a legfőbb hatalomnak és forrása minden magyar jognak. Idegen, külső erőszaknak kellett jönni, hogy a magyar nemzettel a magyar nép leikével és ezeréves ősi földjével összenőtt királyság intézményét megdöntse. Véres háborúval, forradalmakkal előbb a nép lelkét kellett elnyomni, csak azután kerülhetett sor a királyság megdöntésére és a király személyének elűzésére. Amióta nincs királyság, azóta nincs Haza. Lehettek és lehetnek külömböző ideológiákra és pártokra épített kormányformák és államfők, de ezeknek uralma alatt soha nem a nemzet, csak annak temetője nő. Szerencse, hogy maga a Szent Korona isteni gondoskodás folytán nem veszett el és neb veszítette el összetartó erejét. Ma is él. És mint két ölelésre kitárt kar szimbóluma egyesülésre várja mind a magyarokat és a magyarokkal évszázadokon át együttérző és együttvérző népeket. A Magyar Szent Korona fénye nem aludt ki. Ott világit ma is a vasfüggönnyel elzárt nemzet temetője fölött és hirdeti az igazság erejével, hogy nép és ország feltámadnak. Feltámadtunk Muhi és Mohács után, fel fogunk támadni Trianon és Páris után is. Higgyünk a Magyar Szent Korona feltámasztó és országépitő erejében, higgyünk annak isteni küldetésében és rendeltetésében. A magyar királyságot annak a népnek vértanusága márkázta örökéletüvé, amely nép Hunyadiakat, Zrínyieket, Rákóczikat és Mindszentyket adott a magyar haza és a magyar királyság megvédésére. A névtelen magyar vértanuk ezreinek véréből kell legyen magyar feltámadás. Aki Krisztus zászlója alatt harcol, az Krisztus ügyéért harcol. Ezt a csatát pedig nem lehet elveszteni. Erre emlékeztet a nándorfehérvári fényes diadal, amelynek ötszázéves évfordulóját éppen most ünnepeljük. A hit erejével már sok csodát mutatott fel nemzetünk. A jelen gyásza is elmúlik egyszer. Persze ezt nem ölhetett kézzel kell kivárni. Népünk, nemzetünk és unokáink jövője az emigráció magyarságát is tettekre kötelezi. Művészek, tudósok, irók, költők és a politikusok mind ennek a sóvárgott magyar jövőnek szolgálatába kell állítsák erejüket. Mondjunk le az önös érdekekről, az egyéni babérokról, amikor a magyar nép és haza felszabadításának előkészítéséről van szó. Hunyadi és Szent Kapisztrán János ma felénk forditotta az egész keresztény világ szemét. Vigyázzunk, hogy méltó utódokat lássanak és ismerjenek meg bennünk. Ha hazáját szerető, ősi hagyományaihoz ragaszkodó és más népekkel szemben türelmet mutató népnek ismernek meg, akkor bizonyára segítségünkre lesznek abban a törekvésünkben, hogy Szent István király örökét, az apostoli magyar királyságot újra visszaállíthassuk. Akkor nem hiába énekeljük a megható ősi magyar éneket: “Hol vagy István király, téged magyar kíván”. . . Akkor majd ráeszmélünk, hogy István király köztünk van ma is. Ott él áldásos intézményeiben és alkotásaiban. Ott van a bakonybéli monostor, a zalavári, a pécsváradi és a zoborhegyi monostorok ősi falaiban. Harangjaink az ő lelkét zengetik. Mindenütt ott van, ahol keresztény magyar kultúra virágzik. De legelsősorban ott van a Magyar Szent Korona ezeréves dicső fényében. A magyar nép jövőjének, boldogulásának és nagyságának titka ott rejlik Szent István királyságában. Nem dőlne öszsze a világ, ha ezt azok is elismernék, akik a magyar nép boldogulását egyébb járatlan utakon keresik. És hogy ezt elismerjük, a magyar történelemben való oknyomozó elmélyedésen kívül nem kell más, csak egy kis szentistváui alázatosság, önzetlenség és kemény akarat az önmagunk legyőzésére. Nyissuk meg a magyar királyság történelmi zsilipjét és engedjük medrében folyni a magyar élet termékenyítő folyamát. Dolgozzunk együtt Ottó trónörökös Őfelségével. Európa rendezésének egyébb kérdései között, ma egy olyan fontos kérdés vár megoldásra, amelynek legjelesebb szakértője és boncolója éppen a trónörökös. Ez a fontos kérdés a dunamenti álla-GYÓNI GÉZA A Dicsőséges Jobbhoz (Hadifoglyok istentiszteletén) Dicsőséges Jobb, Szent István keze, Rád néz a vészben Árpád nemzete. Ki megmozdultál minden zivatarban, Ma sem maradhatsz mozdulatlan. Mikor ránk törtek orvul, rettentőn, Utat mutattál minden útvesztőben, Földünk és fajtánk zsarolói ellen Ott voltál minden küzdelemben. A muhi pusztán és Mohács alatt, Hogy e nemzetnek magja nem szakadt, S szét nem szórták, mint pelyvát a szelek, Dicsőséges Jobb, hála teneked. Ránk borultán a vak sötétnek Mi rabságunkban is te légy szövétnek, S kik megbünhődtük minden bűneinket, Dicsőséges Jobb, vezess haza minket. (Krasznojarszk, 1916.) mok célszerű elrendezése és ebben az elrendezésben Magyarország szerepe. Közös magyar érdek, hogy ebben az életfontosságú kérdésben, amelynek megoldásán trónörökösünk oly nagy buzgalommal munkálkodik, mellé álljunk. Félre kell tenni minden idejétmúlt és céltalan ellenszenvet. Nemcsak a Habsburg háznak, az Árpád háznak is voltak kifogásolható királyai. Ember, ha mindjárt király is, nincsen hiba nélkül. Kétségtelen, hogy Ottó Őfelsége nemes szándékaiban Magyarország és a magyar nép érdeke első helyen áll. Ennek a nemes szándékának kivitelében ne gáncsoljuk. Ha mégis ezt tesszük, árulói vagyunk a saját magunk ügyének, Szent István királyságának és a magyar nemzet szebb jövőjének. Szent István kinyomdokolta az utat és a magyar nép ezerévig nem tért le erről a járhatónak bizonyult útról. Ma se akarja hát arról senki letériteni. Hagyjunk fel a fajtánkat és tekintélyünket gyengítő marakodással. Hagyjunk fel a vezérségre való feltétlen törekvéssel. Ennek mindég a magyar nép itta meg a levét. A vezér meg van a trónörökös tiszteletreméltó királyi személyében. Szent István emlékét tiszteljük meg azzal, ha a magyar királyság jogos várományosa mellé állunk. Badar beszéd, hogy a királyság már elavult intézmény és a Magyar Szent Korona múzeumba kívánkozó ereklye. Ez ellen egy egész magyar ezredév tiltakozik és vétót emel Szent István csodatevő Jobbja is. A magyar nép a múlt és a jelen szenvedésein keresztül megtanulta már, mi a Külömbség a pártkormányok terror uralma és jogtipró erőszakosságai között, valamint a királyság pártokon felülálló alkotmányos intézménye között. Egy a vigasztaló, hogy minden rabnép kezéről egyszer lehull a bilincs. Ha nem emberi akarat folytán, hát Isten erejének és hatalmának csodája által. Addig a szeretet jegyében bizalommal és kitartón munkálkodjunk és készítsük a király útját a magyar szivekhez és a magyar trónhoz. Ezt kívánja a magyar nép egyetemes érdeke és ezt követeli Szent István szelleme. CSIGHY SÁNDOR. ORSZÁGOS SZENT ISTVÁN ÜNNEPSÉG NEW YORKBAN. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga az idei országos Szent István ünnepet augusztus 26-án tartja New Yorkban. Délután 4 órakor ünnepi vecsernye le§z a Fifth Avenue lévő Szent Patrick székesegyházban, ahol magyar nyelven Msgr. Horváth Ernő (Chicago) és angolul Msgr. Szabó Gyula (Lackawanna) fogják Szent István halhatatlan történelmi nagyságát méltatni. Előzőleg félhárom órakor magyar felvonulás lesz a Fifth Aven, a székesegyházhoz. A szomszédos államokból is sokan jelezték részvételüket a new yorki ünnepségre. KÉRELEM A MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEKHEZ ÉS EGYESÜLETEKHEZ. A Krónika kéri, szeptember 2-án, vasárnap, Budavár felszabadulásának napján templomainkban, egyesületeinkben emlékezzünk meg erről a döntő eseményről, a hősökről, hadvezérekről. Bizzunk a kegyelem Istenében és saját erőnkben, hogy ha 150 éves török rabság után felszabadult Magyarország, most sokkal hamarabb lesz ismét szabad! i
