Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-15 / 6. szám
1956 junius. “KRÓNIK A” 7 fásával kapcsolatban a magyar Délvidék kereszthordozását kell mindenhol hirdetni. Készitgetni kell azonban az utat a felszabadulási utáni időkre is. Nincsen más ut, mint az ezeréves ut: a szentistváni Nagymagyarország! Erről kell bizonyságot tenni ország-világ előtt. Élő hittel kell bíznunk abban, hogy a magyarság és testvérnépei egy boldog uj évezredre el fognak indulni, Ottó Őfelsége bölcs vezetése alatt! Nándorfehérvár (1456 — 1956) Jánosok harca vívott a Dunánál. Utat csináltak Kultúra, Neked! Megmentve a Nyugatnak kényes álmát, Magyar Hősöknek véres harca zeng! Hunyadi János harcai a törökkel (MARKÓ ÁRPÁD MAGYARORSZÁG HADTÖRTÉNETE CIMÜ MÜVÉBŐL) III. A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL. Az újabb török háború II. Mohamed török szultánnal 1454-ben tört ki. Kétszer is sikerült Hunyadinak Rác- és Bolgárországba betörve, Tinovóig, sőt Krusevason keresztül egészen Pirotig előnyomulni- II. Mohamed 1453-ban Konstantinápolyi végleg elfoglalta. Nagyralátó terve szerint most Magyarország meghódítása következett volna. Hunyadi látta a veszedelmet és igyekezett Európa re berendezze, mert előrelátható volt, hogy a szultán magyarországi hadjárata számára először ezt a legfontosabb várat fogja hatalmas erővel megrohanni. Belgrád védelmét sógorára, Szilágyi Mihályra bízta. A várban bőséges lövőszerrel és eleséggel ellátott, 200 főnyi helyőrséget hagyott, maga pedig Péterváradra sietett, hogy az ott gyülekező sereget összeállítsa. A törökök ezalatt körülbelül 150.000 főnyi sereggel junius elején körülzárták Belgrádot. A Dunát Zimonytól északra lehorgonyzott ha. Hullám-hullámra rohanta a vártánk, Eggyé forradtak éjek és napok! János keresztje villogott a sáncnál, S Hunyadi is a középen harcolt. Nomád-töröknek ottomán erői Tar koponyákkal hullottak alá! Mohamed harca a hitnél megállt! Zengenek, zugnak a hitnek ércei Tér és idő felett, ma is izzó táj! JUBILEUM újabb harcra kiált! Chaska, 1956-P. SZELÉNYI. elkeseredett küzdelem kissé ellanyhult, Hunyadi a vár védelmét újból megszervezte. Ekkor azonban a vár alatt egy váratlan harc kezdődött, amely azután a vár sorsát eldöntő csatává fejlődött. tására a vár másik oldalán kitört. Rohammal eloglalt néhány ellenséges ágyút, azokat rögtön megfordittatta, azután pedig a szultánnak a Duna mentén elhelyezett táborára rohant. A rendetlenségbe HUNYADI JÁNOS HALÁLA. (Lotz Károly festménye.) A festményen glóriával övezett pap Kapisztráni Szent János, aki a haldokló, hős vezért megáldoztatja. nyugati hatalmainak segítségét megnyerni, Carvajal bíboros pápai követ ugyan megüzente, hogy a keresztény segítő hadak 1456 nyarán már itt lehetnek, de ez a biztatás csak biztatás maradt, Mohamed pedig áprilisban elindult Konstantinápolyból a Duna felé. Hunyadi nehéz helyzetben volt. A törvényes király, a kiskorú V. László, még nem volt az országban. Párthívei, a Cilleiek, Garaiak, Újlakiak, Hunyadiban a királyi hatalmat fenyegető jövevény? látták, hatalmát irigyelték és ellene esetenkint fegyveres erővel is felléptek. A közeledő török veszély hírére a királyhoz huzó főurak hazaszéledtek, úgyhogy Hunyadi magára maradva ismét csak a saját költségén szervezett csapatokra és azokra a magyar kereszteshadakra számíthatott, akiket buzgó segítőtársa, Capistrán János, egy olasz származású és a kereszténység védelméért rajongó lelkesedéssel, szóval és tettel harcoló szerzetes, Magyarországon össze tudott gyűjteni. Hunyadi Belgrad felé sietett, hogy a várat védelemjóhaddal zárták el. Hunyadi Pétervárad körül vagy 40-50.000 főnyi sereget tudott csak összeállítani. Nagy előrelátással egy dunai hajórajt is szervezett 200 kezdetleges vízi járműből s azután julius közepén elindult Belgrad felé. A magyar hajóhad ötórás vizicsatában juliűs 14-én áttörte a lehorgonyzott, láncokkal összekötött, nála sokkal erősebb török folyami zárat. A külső ostromzár tehát ezzel már át volt törve. Hunyadi magyar katonaságát a várba vezette, a kereszteshadakat pedig a Száva északi partján hagyta. Mohamed első kudarca után a vár ostromát még nagyobb erővel folytatta. 34 órai bombázás és több elkeseredett kisebb roham után, julius 21-én megkezdődött az általános török támadás. A szultán személyesen állt rohamoszlopai élére és a magyar védőrséget előretolt állásaiból a külvárosokból beszorította a Fellegvárba. De hajnalban a vár őrségének sikerült a törököket ellentámadással a falak alól visszaszorítani. Julius 22-én délben az A Zimony vidékén hagyott kereszteshadaknak és a várba bevitt csapatoknak Hunyadi szigorúan megparancsolta, hogy csak az ő parancsára hagyják el táborukat és avatkozzanak a harcba- Kisebb keresztescsapatok azonban a vár délnyugati oldalán az előző napok küzdelmeiben keletkezett résen keresztül. Hunyadi parancsa ellenére, kitörtek. A délutáni órákban egy ilyen keresztescsapat győzelmet aratott egy kisebb török csapaton. E siker láttára mindig több és több osztag rohant ki a várból, a Zimonynál hagyott keresztestábor is felkerekedett s minder harcrend nélkül, a török futóárkokba rohant, azután pedig az anatóliai török táborra törve, azt is széjjelverte és hozzáfogott annak fosztogatásához. Hunyadi a fellegvár tornyából figyelte ezt a parancsa ellen keletkezett, nem várt ütközetet. Mivel Hunyadi látta, hogy sem a harcot megállítani, sem a kereszteseket visszarendelni többé már nem lehet, hirtelen összeszedett minden a várban található csapatot és a keresztesek támogajutott törököket a jánicsárok élén vitézül harcoló szultán sem tudta már ellenállásra bírni. Tüzérségét kénytelen volt cserbenhagyni és egész seregével elmenekült Belgrád falai alól. Hunyadi, csapatainak nagy vesztesége és kimerültsége folytán, üldözésre nem is gondolt, hanem minden gondját arra fordította, hogy a várat kitataroztassa és a falak körül fekvő számtalan hullát eltakarittassa. De a nyári hőségben megfertőzött levegőben elterjedt a pestis. A szörnyű betegség áldozata lett maga Hunyadi is. E világraszóló győzelme után Zimonyban augusztus 11-én meghalt. A magyar történetben Hunyadi János volt az első nagy hadvezér 'és államférfi, aki a török veszélyt a maga rettenetes mivoltában felismerte és megakadályozását élete legfőbb céljának tartotta- Ö maga szervezett, tervezett és hajtott végre mindent, a lángészt jellemző, szinte ösztönös hadvezéri rátermettséggel, veleszületett katonai őstehetséggel.
