Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-15 / 6. szám

1956 junius. “KRÓNIK A” 7 fásával kapcsolatban a magyar Délvidék kereszthordozását kell mindenhol hirdetni. Készitgetni kell azonban az utat a felszabadulási utáni időkre is. Nincsen más ut, mint az ezeréves ut: a szentistváni Nagymagyar­ország! Erről kell bizonyságot ten­ni ország-világ előtt. Élő hittel kell bíznunk abban, hogy a ma­gyarság és testvérnépei egy bol­dog uj évezredre el fognak indul­ni, Ottó Őfelsége bölcs vezetése alatt! Nándorfehérvár (1456 — 1956) Jánosok harca vívott a Dunánál. Utat csináltak Kultúra, Neked! Megmentve a Nyugatnak kényes álmát, Magyar Hősöknek véres harca zeng! Hunyadi János harcai a törökkel (MARKÓ ÁRPÁD MAGYARORSZÁG HADTÖRTÉNETE CIMÜ MÜVÉBŐL) III. A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL. Az újabb török háború II. Mo­hamed török szultánnal 1454-ben tört ki. Kétszer is sikerült Hunya­dinak Rác- és Bolgárországba be­törve, Tinovóig, sőt Krusevason keresztül egészen Pirotig előnyo­mulni- II. Mohamed 1453-ban Konstantinápolyi végleg elfoglal­ta. Nagyralátó terve szerint most Magyarország meghódítása követ­kezett volna. Hunyadi látta a ve­szedelmet és igyekezett Európa re berendezze, mert előrelátható volt, hogy a szultán magyarországi hadjárata számára először ezt a legfontosabb várat fogja hatalmas erővel megrohanni. Belgrád védel­mét sógorára, Szilágyi Mihályra bízta. A várban bőséges lövőszer­rel és eleséggel ellátott, 200 főnyi helyőrséget hagyott, maga pedig Péterváradra sietett, hogy az ott gyülekező sereget összeállítsa. A törökök ezalatt körülbelül 150.000 főnyi sereggel junius elején körül­zárták Belgrádot. A Dunát Zi­­monytól északra lehorgonyzott ha. Hullám-hullámra rohanta a vártánk, Eggyé forradtak éjek és napok! János keresztje villogott a sáncnál, S Hunyadi is a középen harcolt. Nomád-töröknek ottomán erői Tar koponyákkal hullottak alá! Mohamed harca a hitnél megállt! Zengenek, zugnak a hitnek ércei Tér és idő felett, ma is izzó táj! JUBILEUM újabb harcra kiált! Chaska, 1956-P. SZELÉNYI. elkeseredett küzdelem kissé el­lanyhult, Hunyadi a vár védelmét újból megszervezte. Ekkor azon­ban a vár alatt egy váratlan harc kezdődött, amely azután a vár sor­sát eldöntő csatává fejlődött. tására a vár másik oldalán kitört. Rohammal eloglalt néhány ellen­séges ágyút, azokat rögtön meg­­fordittatta, azután pedig a szultán­nak a Duna mentén elhelyezett táborára rohant. A rendetlenségbe HUNYADI JÁNOS HALÁLA. (Lotz Károly festménye.) A festményen glóriával övezett pap Kapisztráni Szent János, aki a haldokló, hős vezért megáldoztatja. nyugati hatalmainak segítségét megnyerni, Carvajal bíboros pápai követ ugyan megüzente, hogy a keresztény segítő hadak 1456 nya­rán már itt lehetnek, de ez a biz­tatás csak biztatás maradt, Moha­med pedig áprilisban elindult Kon­stantinápolyból a Duna felé. Hunyadi nehéz helyzetben volt. A törvényes király, a kiskorú V. László, még nem volt az ország­ban. Párthívei, a Cilleiek, Garaiak, Újlakiak, Hunyadiban a királyi hatalmat fenyegető jövevény? lát­ták, hatalmát irigyelték és ellene esetenkint fegyveres erővel is fel­léptek. A közeledő török veszély hírére a királyhoz huzó főurak ha­­zaszéledtek, úgyhogy Hunyadi magára maradva ismét csak a sa­ját költségén szervezett csapatokra és azokra a magyar keresztesha­dakra számíthatott, akiket buzgó segítőtársa, Capistrán János, egy olasz származású és a keresztény­ség védelméért rajongó lelkesedés­sel, szóval és tettel harcoló szer­zetes, Magyarországon össze tu­dott gyűjteni. Hunyadi Belgrad felé sietett, hogy a várat védelem­jóhaddal zárták el. Hunyadi Pé­­tervárad körül vagy 40-50.000 főnyi sereget tudott csak összeállí­tani. Nagy előrelátással egy dunai hajórajt is szervezett 200 kezdet­leges vízi járműből s azután julius közepén elindult Belgrad felé. A magyar hajóhad ötórás vizicsatá­­ban juliűs 14-én áttörte a lehor­gonyzott, láncokkal összekötött, nála sokkal erősebb török folyami zárat. A külső ostromzár tehát ezzel már át volt törve. Hunyadi ma­gyar katonaságát a várba vezette, a kereszteshadakat pedig a Száva északi partján hagyta. Mohamed első kudarca után a vár ostromát még nagyobb erővel folytatta. 34 órai bombázás és több elkeseredett kisebb roham után, julius 21-én megkezdődött az általános török támadás. A szultán személyesen állt rohamoszlopai élére és a ma­gyar védőrséget előretolt állásai­ból a külvárosokból beszorította a Fellegvárba. De hajnalban a vár őrségének sikerült a törököket el­lentámadással a falak alól vissza­szorítani. Julius 22-én délben az A Zimony vidékén hagyott ke­reszteshadaknak és a várba bevitt csapatoknak Hunyadi szigorúan megparancsolta, hogy csak az ő parancsára hagyják el táborukat és avatkozzanak a harcba- Kisebb keresztescsapatok azonban a vár délnyugati oldalán az előző napok küzdelmeiben keletkezett résen ke­resztül. Hunyadi parancsa ellené­re, kitörtek. A délutáni órákban egy ilyen keresztescsapat győzel­met aratott egy kisebb török csa­paton. E siker láttára mindig több és több osztag rohant ki a várból, a Zimonynál hagyott keresztestá­bor is felkerekedett s minder harc­rend nélkül, a török futóárkokba rohant, azután pedig az anatóliai török táborra törve, azt is széjjel­verte és hozzáfogott annak foszto­gatásához. Hunyadi a fellegvár tornyából figyelte ezt a parancsa ellen keletkezett, nem várt ütköze­tet. Mivel Hunyadi látta, hogy sem a harcot megállítani, sem a kereszteseket visszarendelni többé már nem lehet, hirtelen összesze­dett minden a várban található csapatot és a keresztesek támoga­jutott törököket a jánicsárok élén vitézül harcoló szultán sem tudta már ellenállásra bírni. Tüzérségét kénytelen volt cserbenhagyni és egész seregével elmenekült Belg­rád falai alól. Hunyadi, csapatai­nak nagy vesztesége és kimerült­sége folytán, üldözésre nem is gondolt, hanem minden gondját arra fordította, hogy a várat kita­­taroztassa és a falak körül fekvő számtalan hullát eltakarittassa. De a nyári hőségben megfertőzött le­vegőben elterjedt a pestis. A ször­nyű betegség áldozata lett maga Hunyadi is. E világraszóló győ­zelme után Zimonyban augusztus 11-én meghalt. A magyar történetben Hunyadi János volt az első nagy hadvezér 'és államférfi, aki a török veszélyt a maga rettenetes mivoltában fel­ismerte és megakadályozását élete legfőbb céljának tartotta- Ö maga szervezett, tervezett és hajtott végre mindent, a lángészt jellem­ző, szinte ösztönös hadvezéri rá­termettséggel, veleszületett katonai őstehetséggel.

Next

/
Thumbnails
Contents