Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-05-15 / 5. szám
1956 május. KRÓNIKA’' 9 Elismerés egy nagy emberbarátná A HOLLANDIAI MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ VEZETŐJÉNEK KITÜNTETÉSE. r G. N. Olsthoorn, a holland De Maasbode” nevű katolikus napilap igazgatója, a “Stichting Hulp;actie voor Hongarije” vezetője igen magas kitüntetésben részesült, a Jeruzsálemi Szent Sir Rend magyar lovagi rendjele elnyerésével. “A népek közti közeledés és megértés pionirjá”-nak nevezi a Jeruzsálemi Szent Sir Rend magyar osztálya “curriculum vitae”jában az uj confratert, aki 20 esztendőt át, fáradhatatlan munkával segítette a magyarokat. Rosszul táplált magyar gyermekeket hozatott ki Hollandiába, félévi ittartózkodásra s ezt a jótettét 33,500 kis magyar gyermek élvezhette. A második világháború után ujult erővel látott munkához. [1947-ben küldötte Mindszenty Kardinális Hollandiába Dr. Knebel pápai prelátust, az Olsthoorn házaspár munkájának támogatására. T. i. Oolthoorn-van Woesik asszony is minden szabad idejét erre a karitativ célra áldozta. Még ugyanazon év decemberében indult a háború utáni, első magyar gyermekcsoport, 500 gyermek Hollandiába. Olsthoorn mindig gondoskodott arról, hogy a magyar gyermekek holland nevelőszülőket kapjanak, i A "Stichting” vezetőségét nagy csalódás érte 1948-ben: 500 főnyi gyermekcsoport állt készen a budapesti állomáson Hollandiába .való utazásra. De a hatalom uj birtokosai betiltották az elutazást. Hiába tiltakozott a magyar kormánynál Olsthoorn, nem sikerült határozatuk megváltoztatását kieszközölni. Mindszenty hercegprímás bebörtönzése előtt három hónappal beszélt Olsthoorn-nal s ezt a kérést intézte hozzá: “Ne felejtsd el szegény népemet a nehéz időkben/' Ennek az intelemnek a jegyében tért vissza Olsthoorn Hollandiába és kereste a módját annak, hogy miképpen folytathassa az elnyomott magyar nép felsegitésére irányuló munkásságát. így látott hozzá: “Összekéregetett” 150,000 holl. forintot öt éven belül és abból hatalmas méretű segitőakciót alapított. Mindez összeget — melynek nagyobb része, azaz kb. 1100,000 holl. írt. — az utolsó évben gyűlt be, arra fordította, hogy többek között 4,000 drb. csomagot küldjön, ruházattal és élelmiszerrel szükségben lévő magyarok számára Magyarországra és vagy .10,000 ilyen csomagot — főleg Karácsony felé — a menekült-táborokba, Németországba és Ausztriába s 800 db. drága orvossággal telt csomag Magyarországra, olyan orvosságokat, amelyet ott nem kaphatók vagy megfizethetetlenek, amit a Stichting-hez beérkezett köszönőlevelek százai is tanúsítanak. Ez által .százakat mentett meg a haláltól. Munkásságának egy másik tere volt a menekülttáborok gyermeklakóinak Hollandiába való kihozatala, üdülésre. Ebben kb. 325 kis menekült vehetett részt. Nem felejtette el Olsthoorn a menekülttáborok lelkészeinek vagy lelkészjelöltjeinek sorsát sem: kaptak könyveket tanulmányaikhoz, kegy. szereket és papiruhákat. Ebben még jugoszláviai kolostorok is részesültek. Nem is kell kihangsúlyozni, hogy a magyarság milyen nagyra értékeli ezt az emberszerető szivén kívül időrabló tevékenységet is. A “Stichting Hulp voor Hongarije’’ vezetője és munkatársai meghoztak minden áldozatot. Mindazok nevében is, akiket a Staichting segített, köszönetünk kifejezése az a magas kitüntetés, amely Olsthoorn urat a Szent Sir Lovagrend lovagjává avatta. Megérdemelt kitüntetés. Amsterdam, 1956 április. FORRAI ZOLTÁN. PIARISTA BÁL NEW YORKBAN. A Magyar Piarista Diákszövetség a new yorki Hotel Plaza Nagy Báltermében, Kristály és Baroktermében rendezte meg idei bálját. Közel 1000 személy az amerikai és magyar társasági élet vezetői közül jelent meg a bálon, hogy egy hamisítatlan fényes pesti bál hangulatát élvezze. A piarista bálok kétségtelenül erkölcsi erősbbödést jelentettek a magyarság számára, de társadalmi eseményt a vezető külföldi körök számára is, mert a résztvevők hetven százaléka külföldi volt. Nem kis munka volt a rendező gárda, a Diákszövetség vezetői számára, hogy ezzel a külföldi elit réteggel erkölcsi elismerésben és anyagi juttatásokban egyaránt megkedveltesse, felkaroltassa a menekült magyarság ügyét. Ennek látható eredménye, az a magyar vezetés álló piarista iskola és konviktus, mely az ősszel nyilik meg Philadelphiában s ahonnan sok magyar ifjú nyer tökéletes nevelést, majdan felszabaduló szülőhazája javára. LESZÁLLÍTOTT ÁRON Csighy Sándor legutóbb megjelent, nagysikerű verseskönyve! Az emigráció legigazabb és legmüvészibb költője megkapó alkotásainak tárháza! Megrendelhető most $1.50 árban a szerzőnél, 1717 Jackson Ave., New Orleans, La. Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. A RABORSZAGOK ES A TITOIZMUS Dulles külügyminiszter az április 24-íki sajtókonferenciáján egy feltett kérdésre nyilatkozott, van e kilátás arra, hogy a rabországok rendszere átalakul titoizmussá, nemzeti kommunizmussá? A kérdés igy hangzott: “Van e valami jel arra, hogy az oroszok módosítják a rabországokkal való viszonyukat?’’. Dulles ezt válaszolta: — Nincs semmi jel arra, hogy az oroszok módosítják e viszonyt. De mondhatni, hogy némi jelek vannak arra, hogy a fölöttük való uralom kissé gyengül. Nem mintha az oroszok ezt akarnák, de mert a Szovjet politikában bekövetkezett változások bizonyos jutalomban részesítették a titoizmust és a titoizmusnak a Szovjet által történt elismerése bizonyos zavaró hatást gyakorol a Szovjetnek a csatlósok feletti uralmára, akik azt gondolják, hogy Tito mindkét világtól (a Nyugattól és Kelettől) a legjobbat kapja és ez ellen a Szovjet többé nem emel kifogást, miért ne követhetnék tehát ők is ezt az utat? Ezért azt gondolom, hogy mialatt a Szovjet nem nyilvánít semmiféle hajlamot ez országok feletti uralma feladására, ez uralma mégis lazul. * * * Mint ismeretes, C. L. Sulzberger, a N. Y. Times európai külpolitikai munkatársa legutóbb sorra felkereste a rabországokat és benyomásai alapján a Timesben javasolta, hogy arra kell törekedni, titoizmusok létesüljenek a rabországokban. Azonban, eltekintve mindattól, amitől nem lehet eltekinteni, arról elfelejt értesíteni, hogy miként volna ez keresztülvihető például a hatalmas túlerővel megszállt Magyarországon, ahol Rákosi és társai Moszkva legszolgaibb cselédei? Mint régen hangoztatjuk, a titoizmus sem kell a magyar népnek és a többi rabnépeknek, mert szintén kommunizmus, vagyis szabadság és jogrendnélküli rabló rendszer. A rabországokban csak a Nyugat tevőleges segítségével érhető el változás és ha ez egyszer bekövetkezik, a titoista kommunizmus nem lesz közbeeső állomás, hanem remélhetőleg, az akciók lendülete meg sem áll az igazi célig, a nemzeti és emberi szabadság teljességéig! Horváth Sándor O.P. EGY MAGYAR EGYHÁZTUDÓS EMLÉKE. Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ. Pater Horváth Sándorral, a domonkos rendnek az egész világon egyik legkiválóbb tagjával, sok évvel ezelőtt, egy somogymegyei kúrián találkoztam. A kúria körül elterülő mintabirtok tulajdonosa, egy szociális tevékenységéről és jószívűségéről közismert arisztokrata hölgy volt, aki legnagyobb örömét abban találta, ha olyan személyeket hívhatott meg kastélyába, akik a vallásos és tudományos életben tűntek ki. Sándor atya, igy neveztük mindig, minden évben eljött ide. Súlyos cukorbajban szenvedett és ezért külön diétás ételeket kellett neki készíteni. A ház úrnőjének azonban ugyancsak erélyesen kellett ügyelnie arra, hogy Sándor atya, lebilincselő egyéniségével, ne vesztegesse meg a ház személyzetét a diéta megkerülésére. Délutánonként hosszú sétákra ment a nagy tudós. Legtöbbször nem volt kifogása az ellen, ha egyikünk, vagy másikunk ilyenkor elkísérte. így ismertem meg én is és ezek az órák aztán felejthetetlenek maradtak részemre. * * * Sándor atya gondozását legjobban az erősen haladó szociális felfogása jellemezte. Aquinói Szent Tamást, a katolikus bölcseletnek legkiválóbb alakját kevesen ismerték oly jól, mint ő. Talán innen eredt az ő mély alázata és fogékonysága a szociális eszmék iránt, mely előadásait és beszélgetéseit betöltötte. Annak a haladó szociális szellemnek, amelynek Prohászka püspök, majd Bangha pater voltak hirdetői, a tudományos szintézisét, ez a végtelen szerény, magába élő, a nyilvánosságtól mindig visszahúzódó szerzetes dolgozta ki, magányos, lassú, kitartó munkával. Társadalomtudományi, társadalombölcseleti, államtudományi éskölcstani munkásságát a természetjogra alapozta. “A természetjog a tételes joggal szemben mindig elsődleges és az erkölcsi principium hordozója” állapítja meg Horváth Sándor a természetjoggal foglalkozó alapvető müvében: “A Természetjog Rendező Szerepe”ben. Egy másik világhírű munkája, melyet, mint az előbbit is, németre, angolra és franciára lefordítanak, “A Tulajdon Aquinói Szent Tamás szerint”. A magántulajdonról igy ir benne Sándor atya: “A magántulajdon nemcsak jogot, hanem kötelességet jelent és önmagát korlátoznia kell”. # * * # Horváth Sándor O. P. a domonkos rend magyarországi volt tartományfőnöke, a budapesti és több külföldi egyetem professzora, nagy szegénységben, a székesfehérvári papi otthonban halt meg. Halála előtt néhány héttel még arról érkezett hir, hogy a budapesti rákkutató intézetben van kivizsgáláson. Az Egyesült Államokból ekkor többen, azonnal csomagot küldtek neki. Lelki egyensúlyát, belső derűjét, éles ítélőképességét, türelmes jóságát —’ ezek voltak az ő jellegzetes jellemvonásai — nem törték meg a nélkülözések. Utolsé, hatalmas müve “A Társadalom és Erkölcs Viszonya”-ról egy évvel ezelőtt jelent meg a svájci freibourgi egyetem kiadásában. Amikor rendjét 1949-ben a kommunista rendszer a többi szerzetes rendekkel együtt feloszlatta, T
