Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-04-15 / 4. szám

8 “K R Ó N I K A” polyt akarta elérni. Sajnos, tervét nem sikerült teljesen végrehajtani. Magyarországon ugyan nagy volt a harci kedv, sőt IV. Jenő pápa Magyarországba küldte Cesarini bíborost Hunyadi fáradozásainak támogatására, de a szultán jómü­­ködő kémszervezete utján értesült az uj hadjárat tervéről. Hunyadi csak 1443 nyarán tudta körülbe­lül 30-35.000 főnyi seregét össze­szedni a /csak október közepén kelt át a Dunán Belgrádnál. Pár nap múlva már a Morava völgyé­ben találkozott kisebb török csa­pattal s november 3-án egy na­gyobb sereggel, amelyeket széjjel­vert. Hunyadi táborában volt ma­ga I. Ulászló király is és Cesarini bíboros. Nist hamar elfoglalták. Onnan azonban az előrenyomulás már lassabban ment. November végén Hunyadi Szófiába érkezett s most már sietni kellett, hogy a járhatatlan hegyi hágókon mie­lőbb eljussanak a Marica völgyé­be. Közben a törökök egyis erős csapata Hassan pasával elérte Hu­nyadi előnyomulási vonalát és de­cember 12-én megakadályozta a Cyrus L. Sulzberger, a N. Y. Times neves európai utazó ripor­tere Prágában meglátogatta An­­thonin Zapotoczky köztársasági elnököt, Budapesten pedig Rákosi Mátyást és a N. Y. Timesben be­számol a velük folytatott beszél­getésről. Elmondja Sulzberger, hogy Prá­gában épp úgy nyilvános mauzó­leumban, üveg koporsóban bebal­zsamozva az összes Szovjet-kitün­tetésekkel a mellén látható Ele­ment Gottwaldnak az 1948-as kommunista puccs utáni elnöknek holtteste, mint Moszkvában Leni­né és Staliné. Zapotoczky elnök a Hradsinban, székel, ahol a Habs­burgok laktak, ha meglátogatták Prágát és Gottwald előtt néhai Benes elnök rezideált. Zapotoczky 72 éves, szakszer­vezeti vezető, miniszterelnök és első párttitkár volt, mielőtt elnök lett. Csontos, szikár ember, látszik rajta, hogy valamikor fizikai mun­kás volt. Kijelentette Sulzberger­­nek, hogy semmiféle fontosabb változást nem vár. Amikor Malen­kov lett a miniszterelnök nem igen változtattak abban a kérdésben, hogy a nehéziparok vagy az ellá­tási iparok az előbbrevalóak e s igy Kruscsev jöttével nem sokat kellett átállitaniok Csehszlovákia ipari termelésében. Hangoztatta, hogy noha az irányzat az élek le­­tompitása, a mezőgazdasági kol­­lektiváíás (kolchozitás) nem las­­sudott le. “CSEHSZLOVÁKIA GEORGE WASHINGTONJA” “Csehszlovákia, írja Sulzberger, nemcsak kitartani kiván a jelenlegi utón, de Stalint továbbra is nagy embernek tartja, A moszkvai újra­értékelés dacára Zapotoczky a következőket mondotta nekem: Stalinnak nagy érdeme, hogy Le­hosszu utón kimerült és a csikorgó téli hidegtől sokat szenvedő ma­gyar csapat áttörését. Hunyadi ki­tért a törökök elől és Zlatica felé haladva Kunovicáig jutott. Itt ja­nuár első napjaiban Turkan bég elérte visszavonuló seregét, amely nek utóvédjét Brankovics György vezette. A bajbajutott Brankovics segítségére a király és Hunyadi visszafordultak és kemény harc­ban visszaverték a törököket. Ez a Kunovicánál aratott kétségtele­nül kitűnő győzelem azonban a hadjárat sorsát már nem fordíthat­ta jobbra. Hunyadi seregében éhínség ütötte fel a fejét, úgyhogy kénytelen volt Belgrádba vissza­térni. De a magyar sereg megje­lenése a Balkán közepén a törökö­ket annyira megfélemlítette, hogy a török lovasság csak néhány na­pig követte kisebb portyázó csa­patokkal Hunyadi elvonuló sere­gét és többet ütközetbe nem mert bocsátkozni. 1444 január 25-én Hunyadi seregével Belgrádba ér­kezett és megkezdte előkészületeit az újabb támadó hadjáratra. (Második fejezet következik) nin halála után folytatta a harcot a trotzkizmus ellen s iparosította a Szovjetuniót. A kollektiv veze­tés csökkenti a hibákat. Az egyéni vezetést bírálat érte és a hibák orvoslást nyernek. De ez nem je­lentheti Stalin érdemeinek megta­gadását, vagy lekicsinylését. Sta­lin mindig nagy ember marad a kommunista mozgalom és Cseh­szlovákia felszabadítása történel­mében. Prágai szobra ezt jelké­pezi. A legutóbbi fejlemények ezen nem változtatnak és nincs szán­dékunkban módosítani vélemé­nyünket.” A beszélgetés folyamán Zapo­toczky még Csehszlovákia George Washingtonjának is nevezte Sta­lint és Sulzberger felemlíti, hogy 1948 óta az összes Masaryk szob­rokat és egyéb emlékeket eltüntet­ték a közhelyekről. Benes ismert szólamával szem­ben, amelyben azt emlegette, hogy Csehszlovákia hid akar lenni a Nyugat és Kelet között, Zapotocz­ky kijelentette, hogy nem hidra van szükség, hanem minél több szocialista államra és nem szereti a kerítésen ülőket. MIÉRT TARTJA MAGÁT RÁKOSI? Rákosi Mátyás külsejéről és életrajzi adatairól Sulzberger is­mert dolgokat mond el s aztán megállapítja, hogy “rendkívül tar­tós” ember, túlélte a hosszú bör­tönéveket, a Kominternnél töltött évei alatti intrikákat. Tito elleni harcát, Stalin halálát, Malenkov “uj kurzusát” és ügyesen helyez­kedik Kruscsev formaváltozást je­lentő rezsimjében is. ‘‘Moszkvá­ban most, írja Sulzberger, a kol­lektiv vezetést és az egyszemélyes uralom végét hangsúlyozzák ki, de Rákosi Magyarország kommu­nista főnöke marad.” Sulzberger szóvá teszi, hogy Rákosi mindjárt beszélgetésük ele­jén hazudott neki, mert azt mond­ta, hogy mindig Rákosinak hívták, holott előzőleg a magyar külügy­minisztériumban felvilágosították, hogy Rákosit azelőtt Róthnak hív­ták és diákévei alatt magyarosí­totta meg a nevét. (Rákosi tényleg hazudott, de az sem igaz, hogy azelőtt Róthnak hívták. Egy bács­kai községben, Adán volt keres­kedő az apja, akinek neve Rosen­­krantz volt, miként azt John Gunther a hires amerikai riporter egy Rákosi interjúban, Rákosi be­mondása alapján meg is irta “In­side Europe” cimü könyvében.) “LIP SERVICE” Rákosi közölte vele, hogy le­rendelte az összes amerikai és an­gol lapokat, mert “folyton ugyan­azt a szemetet ismétlik.” Kijelen­tette, hogy a Stalin kérdésben teljesen egyetért Kruscsevvel és Mikoyannal. Azonban teszi hozzá Sulzberger, hivatali szobája tele van Stalin képekkel és rajzokkal, emlékekkel. Benyomása az, hogy Rákosi alkalmazkodik a kollektiv vezetés uj moszkvai vonalához, igy például az idei, április 4-iki “felszabaditási” ünnepet már nem az eddigi helyén, Stalin városli­geti szobránál, hanem másutt tart­ják, de ezt csak alkalmazkodó pártfegyelemből teszi. “Ajakszol­gálatot (lip service) teljesít Stalin hibáiról, Tito erényeiről és eddig kegyvesztett egykori magyar kol­legája, Kun Béla jó tulajdonságai­ról, de ne kérdezze senki, hogy mindezt mély meggyőződés dik­tálja e?” Rákosi optimista, — Írja Sulz­berger, — mindent csak a Kelet­től vár és elpusztithatatlannak érzi magát. ‘‘Napjainkban, mond­ta neki Rákosi, csak olyan hatalom tud elérni valamit, amelynek legalább százmillió lakosa van.” Tito nem beszélne igy, teszi hozzá Sulzberger. Egyebekben Rákosi, fejezi be első cikkét Sulzberger, hencegve beszélt arról, hogy a kommunisták sikereket érnek el, ha “nem is kel­lemesek Dulles számára” és azt hangoztatta, hogy a történelem az ő javukra dolgozik. Végül, mint az elején, újból hazudott, azt állítva, hogy a kommunizmus mindenfelé szabadságot hoz. Mármint az ő tótágas értelmezé­sük szerint, amely a kommuniz­must demokráciának, a rabságot pedig szabadságnak nevezi. . . . A SZALÁMI TAKTIKA. A cikknek folytatása jelent meg a Times következő számában, Sulzberger számos keresztkérdést tett fel Rákosinak, aki többi közt kijelentette, hogy a szalámi takti­ka nem volt az ő találmánya, mert minden jó pártnak feladata, hogy ellenzékét minél kisebbé csök­kentse és a kommunista párt is csak azt csinálta, amit ezek a pár­tok tesznek. Mindössze azt hall­gatta el, hogy a megszálló óriási orosz fegyveres túlérő védelme alatt szerződésszegő erőszakkal és csalással, megfélemlítéssel és gaz­sággal vitte keresztül az ellenzék élsorvasztását, börtönbe vagy emigrációba kényszeritétte mind­azon ellenfeleit, akik nem engedel­A N, Y. Times munkatársa kikérdezte Zapotoczkyt és Rákosit 1956 április. meskedtek az orosz fegyverektől támogatott akaratának. Ez való­ban nem volt nagy kunszt és nem oly eredeti módszer, hogy talál­mányként patentiroztatni kellene. Azelőtt is ismeretes volt, ököljog az igazi neve, A KATOLIKUSOK KÜZDELME. A katolikus egyházról is fölé­nyeskedő, gúnyos hangon beszél Rákosi és azt állítja róla, hogy “alkalmazkodik a helyzethez anél­kül, hogy elismerné befolyásának folytonos csökkenését”. Ezt is könnyen mondja, mikor a terror mellnek szegzett fegyveré­vel kényszeríti alkalmazkodásra a katolikus egyházat, amely Mind­­szenty bíborossal az élén, a börtön mártíroknak oly hatalmas számá­val tett tanúságot rendíthetetlen kommunizmus ellenességéről. A RAJK-ÜGY. A kérdésre, tévedésnek tartja e Rajk Lászlónak titoizmus vádja alatt történt kivégzését. Rákosi Beriára próbálja kenni a dolgot, miként Kruscsev Belgrádban szin­tén a kivégzett egykori politikai rendőrfőnökre tolta a felelősséget. Azt mondja Rákosi: “A Rajk ügy afféle mixed grill (vegyes sültek) volt. Beria és ügynökei mindig úgy dolgoztak, hogy az igazságot együtt szervírozták a hazugsággal. Ma már nem fordulnának elő ily perek. Ez olyan szakaszban tör­tént, amely már véget ért.” TITO. Titorol ezt mondotta: “Tito ügyében félrevezettek bennünket. Ez is a Beria-gang egyik müve volt. Beria arra törekedett, hogy gyengítse a szocialista államok egymással való kapcsolatát. Most igyekszünk elfelejteni ezt a kelle­metlen epizódot és megjavítani Jugoszláviával való viszonyukat: Utóvégre már Lenin megállapítot­ta, hogy minden ország a szocia­lizmus felé sodródik. Bocsásson meg, ha ebbe az Egyesült Államo­kat is beleértem. Minden ország a maga módján halad ebbe az irány­ba. Titonak teljesen igaza volt. Jugoszláviával való viszonyunk még nincs egészen rendben, de azon az utón van, hogy rendbe jön. Amint ez bekövetkezik, bol­dog volnék, ha én lehetnék az, aki visszahívja a Ivominformba.” STALIN. Stalinról Így nyilatkozott: “Tel­jesen osztjuk Kruscsev és Miko­­yan véleményét. Mindenki elkövet hibákat, — kivált amikor már öreg. Ez történt Stalin esetében is. Egy ember történelmi értékét csak úgy lehet megállapítani, ha bizonyos hosszabb időszakra te­kintünk vissza.” MARAD A RENDŐRÁLLAM. És a rendőrség? — kérdi Sulz­berger és Rákosi feleli: “Erős ál­lamnak nincs erős közigazgatási kézre szüksége s afelől nem lehet kétség, hogy a szocialista tábor minden országa erősödik. A rend­őrség kérdése szóba sem jött a moszkvai huszadik pártkongresz­­sziison. Kétségtelen, hogy amíg a kapitalista világ erős, szükségünk van erős államra és annak egyik

Next

/
Thumbnails
Contents