Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-15 / 4. szám
6 “K R Ó N I K A” A RAJK-ESET AMIKOR AZ ÖRÖK ERKÖLCSI REND HELYETT A VÁLTOZÓ PÁRTPOLITIKA ÍTÉLKEZIK____ 1956 április. A VATIKÁN LAPJA MINDSZENTY REHABILITÁSÁRÓL » Az Osservatore Romano, a Szentszék napilapja az április 7'iki száma vezércikkében Stalin leértékelése kapcsán írja, hogy Moszkvának ez a politikai fogása valószínűleg nem fog a fogolyként ó'rzött Mindszenty bíboros hercegprímás és a többi bebörtönzött papok szabadságának visszaadására vezetni. Hangoztatja a vatikáni szócső, hogy nem lehet a hercegprímás és a többi egyházi férfiak “rehabilitására” számítani, noha az ellenük vezetett pörök sokkal inkább alapultak hamis adatokon, mint amelyeket kommunisták ellen folytattak le. LOOK, WHO IS TALKING! Adótartozások miatt lefoglalták a Daily Worker new yorki kommunista napilap berendezéseit, de pár nap múlva feloldották a zárlatot. A kommunisták a zárlat alatt táviratban tiltakoztak Eisenhower elnöknél és a történteket “a sajtószabadság sérelmének” minősitették. A zárlat feloldása után az első oldalon ez volt olvasható legnagyobb betűkkel: "Győzött a sajtószabadság!” Tipikus kommunista arcátlanság, amikor ők hivatkoznak a sajtószabadságra, holott a kommunizmus mindenütt, ahol hatalomba erőszakolta magát, a legnagyobb kíméletlenséggel irtotta ki a másvéleményü sajtót és börtönnel és bitóval dolgozik a gondolatszabadság teljes eltiprására! Még ők beszélnek! A KIVÉGZETT RAJK LÁSZLÓT és társait Rákosi Mátyás “rehabilitálta” Egerben tartott beszédében. Ez kétségtelenül moszkvai utasításra történt, a mostani taktika és kiváltképen a Titóval való kibékülés vonalán. Moszkva parancsa előtt egyaránt meghajolnak a helytartók mindegyik rabországban és ha holnap vagy holnapután megint fordul egyet a Kreml taktikája, tekintet nélkül arra, mi az igazság, ismét árulóknak fogják nevezni a kivégzetteket. Rákosi és a többi rabországi fő-cselédek mindig azt fogják tenni, amit a Kreml parancsol. Rákosi odáig megy a csatlóssága nyílt bevallásában, hogy azt mondja, Stalin rendőrminisztere, Beria, (vagyis maga Stalin) adta a vádanyagot (és persze az Ítéleti utasítást) Rajk ellen és ezért kellett kivégezni őket. Mi volt ez más, mint moszkvai beavatkozás Magyarország ügyeibe? Molotov, Kruscsev, Bulganin azonban folyton azzal térnek ki a rabországi szabad választások követelése elől, hogy nem szabad beavatkozni más országok belügyeibe. lljabb bizonyság ez, hogy nem szabadott volna a rabországokat felvenni az Egyesült Nemzetekbe. Hát függetlenek ezek? Csak független országok jogosultak a felvételre és az Egyesült Nemzetek chartere kimondja, hogy felvett országok ügyeibe beavatkozni nem szabad. így tehát most szinte jogtalanság volna számonkérni, miért rehabilitálták Rajkot és társait Moszkvának Titóval való kibékülése nyomán, Moszkva parancsára? Mint annakidején moszkvai beavatkozásra, Moszkvától felálliott vádak alapján történt Rajkék elitélése, úgy most is Moszkva utasítása. Moszkva beavatkozása oldotta fel Rajkot a vád alól. Rákosi, mint a per idején, úgy most is azzal, amit ez ügyben tett, elismerte Moszkva fennhatóságát, Magyarország vazallusságát. De azért Rákosiék azt kívánják, hogy az emberek "Szabadság”-gal köszöntsék egymást, "Szabad Nép” és "Szabad Ifjúság” a nevük a pártlapoknak, Rákosi a N. Y. Times munkatársának, Sulzbergernek adott legutóbbi nyilatkozatában fennen hirdette, hogy a kommunisták szabadságot hoztak Magyarországra és hoznak mindenüvé, ahol erőre tesznek szert és "felszabadított Magyarországot” ünnepeltek április 4-én! • * * • A JUGOSZLÁVIAI külügyminisztérium úgy nyilatkozott a Rajk-per vádlottainak rehabilitálásáról, hogy az "a közelmúlt fejleményeinek természetes és elkerülhetetlen következménye volt, mert az egész per hazug csalásra volt alapítva.” Rajk a tárgyaláson bűnösnek vallotta magát s ezt tették összes vádlottársai is. Rajk a tárgyalási végszavában maga kérte a halálbüntetést és igazat adott az ügyésznek: "Teljesen egyetértek önnel — mondotta —' és előre kijelenteni kivánom, hogy a bíróság ítéletét igazságosnak fogom elfogadni.” Rajk 40 éves és erdélyi szász származású volt. A Horthy-korszakban földalatti kommunista tevékenységet fejtett ki. A spanyol polgárháborúban Franco ellen harcolt. Nem tartozott azok közé, akik Rákosival együtt a Vörös Hadsereggel jöttek a Szovjetből Magyarországra s mint emlékezetes, a régi földalatti magyar kommunisták és a moszkvai jövevények között ellentétek álltak fenn a "felszabadulás” utáni években: akik otthon éveken át vállalták a földalatti mozgalom kockázatait, görbe szemmel nézték, hogy Rákosi és "moszkovita” orosz állampolgárságú társai (Gerő Ernő, Révai József, Nagy Imre, Farkas Mihály, Vass Zoltán, Gábor József, dr. Sik Endre, stb.) foglalják el előlük a vezető állásokat. Rajk a tárgyaláson azt vallotta, hogy tagja volt egy összeesküvésnek, amely “Szovjet ellenes mozgalmat akart sikerre vinni az öszszes népi demokráciákban és, mondotta, ha az összeesküvés sikerült volna, ő lett volna Magyarország “titoista miniszterelnöke”. Elismerte azt is, hogy Rákosi, Gerő Ernő és Farkas Mihály megölését tervezték. (A perben szintén vádlottként szerepelt Korondy Béla ezredes, azt vallotta, hogy c gyilkosságok előkészítésével ő volt megbízva.) Halálra Ítélték és kivégezték Pálffy Östreicher György tábornok, honvédségi felügyelőt, a katonapolitikai osztály hírhedt vezetőjét, aki az összeomlás előtt csak százados volt és szintén a moszkoviták ellenfeleihez tartozott, továbbá dr. Szőnyi Tibor pártszervezőt, Szalai Andrást, Szőnyi segédjét, dr. Szebeni Endre belügyi államtitkárt és Korondyt. Életfogytigtani börtönt kapott dr. Justus Pál volt szocdem pártügyvéd a rádió helyettes vezetője, Lázár Brankov egy Titoellenes jugoszláv diplomata, Milán Ognyenovics, a budapesti jugoszláviai követség egyik tisztviselője pedig kilenc évet kapott. Rákosi most bejelentette beszédében, hogy mindhármat szabadlábra fogják helyezni. Rákosi Berián kívül Péter Gáborra, az akkori idők véreskezü budapesti politikai rendőrfőnökére is hivatkozott, akit utóbb elmozdítottak állásából és 1954 márciusában "a magyar állam és a nép ellen” elkövetett bűneiért életfogytiglani börtönre ítéltek. Ezek a magyar állam és a nép ellen elkövetett förtelmes bűnök ha Moszkva rendeletére is, de közelebbről, kétségtelenül Rákosi utasítására mentek végbe. Ellene mégsem emelték ugyanazon vádakat, mint Péter Gábor ellen, pedig igazság szerint ott volna a helye Péter mellett, a börtön mélyén. Vájjon Rákosi ezúttal is megússza egy “Pardon, tévedtünk!” gesztussal a sorozatos emberölést? Kommunista államban, ahol nincs sem erkölcsi igazság, sem jogrend és tárgyilagos igazságszolgáltatás ez is lehetséges. . . . * * * RÁKOSI azt állította beszédében, hogy a per főként provokációkból (beugratásokból) származó bizonyítékokra támaszkodott és Rajk és társai igaztalan vád alapján ítéltettek el. A Sulzberger interjúban viszont azt mondotta Rákosi, hogy a per anyaga részben igaz, részben valótlan vádakból állt. Rajk már megfigyelés alatt volt, amikor külügyminiszterré nevezték ki, sőt közvetlen a letartóztatása előtt újból beválasztották a "parlamentbe” (egylistás választáson), mint dunántúli listavezetőt. Előzőleg 1946 óta drákóian kegyetlen belügyminiszter volt és vezetőszerepe volt a többi társadalmi osztályok letörése, politikai és gazdasági megsemmisítése körüli akciókban. Több száz egyesületet oszlatott fel, köztük az ifjúsági és vallási szervezeteket is teljes számban. A politikai rendőrség az ő hatáskörébe tartozott és része volt Mindszenty bíboros és társai letartóztatásában és kínvallatásaiban is. Előzőleg Pálffy Östreicher rel együtt a legnagyobb szigorúsággal vezette a letartóztatásokat a "Magyar Közösség” elleni öszszeesküvési” perben, amelynek Veress Lajos vezérezredes, a kivégzett Donáth György volt képviselő, Szentiványi Domokos volt diplomata és Mistéth Endre építésügyi miniszter, stb. voltak a vádlottai. Mindezek arra mutatnak, hogy Rajk dühödt, kegyetlen kommunista és Rákosinak nagyon aktív bűntársa volt a letartóztatása előtti években. Valóban meg akarta e dönteni Rákosit, hogy a helyére üljön, sohasem fog többé teljesen tisztázódni, de értelmi képességei tudatában nagyon realitás nélküli, naiv feltevésnek látszik, hogy Titoval szövetkezve akart volna hatalomra jutni Rákosival szemben, aki mögött ott állt Stalin és a megszálló orosz hadseregnek óriási apparátusa... Másrészről érthetetlen, hogy a tárgyaláson önmagát szinte fanatikusan vádoló vallomást tett és vádlottársai is beismerő vallomást tettek. Lehetséges, hogy Beria és Péter Gábor agent provokatőrökkel, beugratókkal lépre csalták őt és társait és a Rajkra féltékeny Rákosi készséggel támogatta e tőrbecsaló akciókat? Egy bizonyos: Rajkot és társait sohasem rehabilitálták volna, ha Kruscsev nem lazítja fel azt a stalini dogmát, hogy a különböző országok kommunistái teljes engedelmességgel, abszolút lojalitással tartoznak a Szovjetnek, a kommunista világcélok anyaországának és nem indit meg egy uj taktikai folyamatot a Titónál tett, 1955 nyári vezeklő, Canossa járó látogatással. Ez Kruscsev kijelentése szerint azon az alapon történt, hogy "nemcsak egy ut vezet a szociálizmushoz”, vagyis Stalin politikai hagyatéké azon pontjának megfelelően, hogy (tekintettel a superbombákra) keresni kell a népfrontos alakulások lehetőségét, a szocialistákkal és más baloldali elemekkel való együtt működést a parlamentáris utón való hatalomra jutás érdekében. Kommunista országban az igazságszolgáltatás pártatlansága ismeretlen fogalom. Az ítéleteket a "pártigazság”, a pártérdek szabja meg, ez pedig Moszkva taktikai cikk-cakkjától függ. Amikor Rajkot elfogták, a titoizmus vádjából fontak kötelet a nyakára, azóta Moszkva rehabilitálta a titoizmust, de közben egy csomó embert kivégeztek. . . Tito rehabilitálása azonban szintén csak átmeneti taktika, a Szovjet a kommunizmus világfrontja vezérének tekinti magát s fegyelmet vár el ha Titónál erre most nem is látszik súlyt fektetni. . . De ki tudja, holnap mi lesz a pártvonal, milyen uj pártigazságot diktál a taktika és kit fognak annak alapján mint bűnös árulót felakasztani?! • « * A TITOIZMUS ügyében Moszkva a magyarországi cselédeivel rehabilitáltathatja Rajkot, a
