Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-15 / 4. szám
1956 április. “KRÓNIKA” 5 tűrni magyarmentő munkáját. Azzal az ürüggyel rendelték Bukarestbe, hogy jelen kell lennie annak az alkotmánytervezetnek a kidolgozásán, amely a katolikus egyház számára készül. Junius 21-én taxiba ült, hogy Tövis vasúti állomásról gyorsvonattal folytassa útját Bukarestbe. Mielőtt Tövisre érkezett, a taxi-soffőr megállította kocsiját és kijelentette, hogy letört a motorja. Nemsowára ezután egy másik autó érkezett oda s ennek utasai kiszálltak a kocsiból és felszólitották a püspököt és titkárát, hogy szálljanak be az ő kocsijukba. Azóta nincs semmi biztos hir róla. A MAGYARMENTÉS NEHÉZ MUNKÁJA. Popescu Stelian még 1918 novemberében mint igazságügyminiszter, kijelentette, amikor a román csapatok bevonultak Erdélybe, hogy a nagy cél: "Kiirtani a magyarságnak még az emlékét is Erdélyben!” Ez megkezdődött a birtokrablással, amelyet birtokreform néven hajtottak végre. Ezt követte az iparengedélyek megvonása, tönkretéve ezáltal sok-sokezer magyar kisiparos egzisztenciát. A tisztviselő-osztályt a nyelvvizsgákkal és Ó-Romániába való kitelepítésekkel tették tönkre. A magyar iskolák kétharmadát elvették és azokban a kizárólagos románnyelvű tanítást rendelték el. A magánvállalatokat azzal tették tönkre, hogy a részvények háromnegyedét románoknak kellett átadni és ilyen arányban kellett alkalmazni a tisztviselőket és munkásokat is. Ehhez járult sok templom elrablása; a szerzetes- és apácarendek feloszlatása, a tanítóképzők bezárása és a kolozsvári nagy egyetem elorzása. Koldusszegénynyé tették nemcsak az egész magyarságot, hanem az összes intézményeket is, mert elrabolták azokat a birtokadományokat, amelyeket bölcs erdélyi fejedelmek és vezérek, meg a nagy magyar királyok adományoztak. Még az árvaházakat is kivették a magyarság kezéből. így tették tönkre az öszszes magyar felekezeti iskolákat Mindezt az iszonyatosságot a reform és a fejlődés nevében hirdették és követték el. A legszörnyübb dolog, hogy Párisban, a Carnegie Alap rendezésében, illetve előadásaiban hirdették ezeket a szörnyűségeket, mint az igazság diadalát. A román propaganda alaposan félrevezette a nyugati közvéleményt és a magyarságnak egyedül kellett állani a borzalmas viharokat. A Népliga genfi központjához beküldött panaszokat eltussolták a nyugati hatalmak képviselői. UT A FELTÁMADÁS FELÉ. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a húsvéti ünnepek áldott hangulata uralkodik lelkűnkön. Lehetetlen leíennünk Szalay Jeromos könyvét ama hit nélkül, hogy az a nép, amely annyit szenvedett és eddig kibírta a nagj/pénteki keresztre-feszitést, az örök pusztulás sírjába tétessék. El kell jönni a feltámadásnak; a Husvétnak! Csakis a lelki értékek, a krisztusi tanítás örök igazságai tudják megmenteni és megtartani az árva magyarságot. A külföldre szakadt magyarságnak azonban óriási küldetése van. Az egész nyugati közvéleményt fel kell világosítani arról a szörnyűségről, ami a magyar népet, de vele együtt a testvérnépeket is érte az által, hogy hamis propagandával a kisantant emberei félrevezették a békekötésre egybegyűlt politikusokat. Az ilyen könyvnek, mint amilyen Szalay Jeromos könyve, ott kell lenni mindenhol, ahol angolul olvasnak, főképpen pedig a könyvtárakban. Az amerikai magyarság van olyan anyagi helyzetben, hogy ennek a könyvnek egy-egy példányát szépen beköttetve, oda ajándékozza sok-sok könyvtárnak. Aki egy borítékban beküld két dollárt a szerző címére, megkezdheti ezt a munkát. A cim a következő: 9, rue des Deuex- Gares; Paris Xe (France). A KORONÁS MAGYAR CÍMER BIZTATÁSA. A detroiti magyarság márciusi ünnepén a református egyház nagytermében olyan gyönyörű koronás magyar címer volt a színpadon, hogy külön meg kell emlékeznünk róla. Dicséret illesse azt a magyar művészt, akinek leikéből fakadt a gondolat s akinek keze megalkotta a remek magyar szimbólumot. Az ujságtudósitások azt írják, hogy még aligha volt a detroiti magyarságnak ilyen gyönyörű márciusi ünnepe, mint az idei. Egész bizonyos, hogy a nemes hangulat kialakulásához nagyban hozzájárult ez a művészi alkotás. Amikor örömmel adunk hirt erről, annál szomorúbban kell beszámolnunk egy másik, félhavonként megjelenő újság cikkéről, amely névaláírás nélkül látott napvilágot. Ebből a cikkből idézzük az alábbi mondatot: “Múltúnknak oly sok tragédiája és annyi gyásza tapad István király koronájához, hogy azt legszívesebben a Nemzeti Muzeum ereklyetárának díszhelyére szánnánk.” Nagyon sajnáljuk, hogy a cikk névtelenül jelent meg és igy nem tudjuk kioktatni annak íróját hamis megállapításainak hiábavalóságairól. A történelmi igazság az, hogy a szentistváni Nagy-Magyarországot, tehát nemcsak a szorosan vett magyarságot, hanem a magyarság testvérnépeit is olyan csodálatos egységben tartotta meg a királyi korona varázsa, amelyhez hasonló tényt csak az angol birodalom története és az északi királyságok élete mutat. Ezért utasítjuk vissza a névtelen cikk írójának tudatlanságra valló, szerencsétlen köhécselését. Mi fennen hirdetjük az ezeréves igazságot: Nagy-Magyarország feltámadása az ezeréves királyi korona gondolatához és tanaihoz fűződik. Megrendithetetlen hittel hisszük, hogy el fog jönni a magyar feltámadás áldott Hús vét ja: a koronázás a budavári Mátyás-templomban. Ott fog ragyogni a magyar királyi korona annak méltó várományosa: Ottó Őfelsége nemes homlokán! Schlachta Margit üzenete Ha szeretjük szegény szülőföldünket, egy órára sem szabad felednünk, hogy részekre osztva, kétharmad-része idegen országok birtokába jutott és a megmaradt egy-harmadnyi csonk lelkében, nyelvében, erkölcseiben és hitében programmszerü kommunista mérgezési folyamat alatt áll. Feltámasztása és megmentése egy bármily nagyméretű egyszerű aktussal vagy áldozattal lehetetlen. Csupán folyamatos, — talán egy emberöltőt átfogó, — cselekvés-sorozat vezethet eredményre. Ennek megvalósítása tervszerű élet-programmot tételez fel. Érvényesüléséért meg kell küzdenünk, nemcsak a napi feladatok terhével és az élet sodratával, hanem az idővel, mint ellenséggel, mely hangtalanul homályosit, ernyeszt és győz. Hogy mindezt legyőzzük, azért van szükség tervszerű élet-programmra, melynek magában kell foglalnia a következőket: 1. Szivünkben meg kell tartanunk szülő-hazánkhoz való hűségűnket. Ez nem ellenkezik az uj haza szeretetével. Polgáresküt átvevő bírák rendszerint megemlítik, hogy becsülik az uj polgárokban annak a hazának szeretetét, melytől életüket, vérüket, tanulságukat kapták és melyeken az uj hazában való létük épül. 2. A lelkűnkben való magyarság megtartásának feltételei, hogy dolgozó tagjai legyünk vallásos alapon álló magyar egyesületeknek (tehát nem totalitárius alakulatoknak, melyek matérialista alapon állnak), hogy olvassunk magyar könyveket, újságokat, naptárokat. 3. Hogy minden alkalmat megragadjunk arra, hogy ébrentartsuk illetékes fórumok elkiismeretét, mely kötelezi őket arra, hogy a rabországok szabadságáért síkra szálljanak. Választások alkalmával kisürgessük a képviselőknél és szenátoroknál, hogy programmjukba felvegyék a rabnemzetek felszabadítását. 4. Hogy gyermekeinket tanítsuk magyarul imádkozni, adjunk kezükbe magyar imakönyvet, tanítsuk őket rendszeresen magyarul írni, olvasni, ismertessük meg velük a lelkesítő magyar történelmet, hazánk nagy szerepét a törökök ellen való küzdelemben és szoktassuk őket jó szellemű, magyar újságok olvasásához. Járassuk őket szombati és nyári magyar iskolába, esetleg adjuk be őket magyar otthonokba, mint amilyen a Piaristák vezetése alatt álló Derby-i otthon. Nagyszerűen építő tényező a család együttes reggeli, étkezés előtti-utáni és esti imája és a családi rózsafüzér, melyet őseink kardjuk markolatán hordtak a csatákban. írassuk be őket jó szellemű magyar ifjúsági szervezetekbe is. 5. Támogassuk az otthoniakat a létért való küzdelmükben. A külföldre szakadtakat segítsük abban, hogy kijöhessenek a U. S. A.-ba, aminek érdekében forduljunk a War Relief Service Központjához, vagy helyi fiókjaihoz. (Diocesan Resettlement Committee of Catholic Charities, vagy Church World Services.) 6. Létesítsünk akárcsak filléres otthoni perselyeinkben begyült kis összegekből alapot arra az időre, melyben az Ur Isten leveszi hazánkról a csapást és a külföldre kiömlött magyarság, mely az öt világrészbe szétszóródott, mint szervezetten összetartozó egység döntően alátámaszthatja anyagiakkal az erkölcsi, kulturális és gazdasági romokon való újjáépítést. SEGÍTSEN MEG BENNÜNKET EBBEN A JÓSÁGOS ISTEN, AKINEK GONDVISELÉSÉBŐL HAZÁNKAT KAPTUK. SLACHTA MARGIT. Utánam jöttek mind a virágok. Mind csupa régi vigasztaló. Az egyik éppen a Tiszától jött, az meg ott a Szamostól való. Elhozták ide a magyar rétet. Kis falunk képe is itt ragyog. Láttán a fénylő gyönyörűségnek a gond is meglépett, itt hagyott. Bódit az illat, a hazai szag, álmot, valót összecserélek és bokrétás jókedvében lelkem régi házak udvarába téved. Ráköszönök rácsos ablakokra, szagolom az elhervadt rózsát, aranyeső-jégeső hull rám, viruló múlt, könnyes valóság. Utánam jöttek mind a virágok, mind régi kedves vigasztaló. . . . Csak a szahadság nem tud kinyílni onnan a véres romok alól. New Orleans, 195,6. CSIGHY SÁNDOR.
