Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-04-15 / 4. szám

4 “K R Ó N I K A” 1956 április. A félévezredes évforduló KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ 1956 junius 29-én lesz 500-ik évfordulója annak, hogy III-ik Kallixtus pápa a kereszténység védelmében meghirdette a BULLA ORATIONUM-ot és ezzel ima­hadjáratot rendelt el az egész ke­resztény világon, hogy a hivő nép az Izlám fenyegető veszedelmének elhárításához Isten segítségét kér­je. A bulla egyik legjelentősebb és hatásaiban ma is élő rendelkezése az volt, hogy “valamennyi város, vidék és helység minden templo­mában nona és vesperás között... minden nap . . . harangozzanak, amint esténként Angelusra szoktak harangozni”, hogy minden hivő imádkozzék a fenyegetett keresz­ténység és a katolikus hit győzel­méért. A BULLA ORATIONUM ál­tal elrendelt harangozásból fejlő­dött ki évszázadok folyamán a mai déli harangszó, a vele kapcsolat­ban elrendelt imádság pedig a reggeli és esti harangozáskor már szokásban volt Urangyalává ala­kult át. (Ennek a fejlődésnek tör­ténetét dr. Vecsey Lajos dolgozta fel “Az imádságok bullája és a déli harangszó" cimü munkájában és rövid összefoglalásban a Katolikus Szemle 1955 harmadik számában.) A magyar nép sorsa, története szorosan összefügg azokkal az eseményekkel, amelyek a BULLA ORATIONUM meghirdetését in­dokolttá tették. A török akkor Magyarország ellen vonultatta fel hadait s az ellenállás egyetlen té­nyezője Hunyadi János, Magyar­­ország kormányzója volt, aki ak­kor már sok csatában mérte össze erején a török seregekkel. Őhozzá csatlakozott Kapisztrán Szent Já­nos kereszteseinek csapata. Hu­nyadi és Kapisztrán: egy hős és egy szent, a keresztény nép imájá­tól kisérve, Nándorfehérvár fel­szabadításával megtörte az ellen­ség sokszoros erejét és megmen­tette a kereszténységet az Izlám pusztításaitól. Kallixtus pápa uj­­jongással fogadta a győzelem hí­rét és egy pillanatra sem kételke­dett abban, hogy a győzelmet az imahadjáratért adta meg az Isten: “Quibus orationibus non dubita­mus omnipotentem Deum inclina­tum hanc inopinatam victoriam concessisse". Az a körülmény, hogy a BULLA ORATIONUM kihirdetése Ma­gyarországon a nándorfehérvári győzelem (1456 julius 22) után, 1456 novemberében történt, vala­mint a vele kapcsolatban elrendelt hálaadás, azt a hitet érlelte meg a magyar népben, hogy a déli ha­rangszót a nándorfehérvári győ­zelem emlékére rendelték el. Ha ez ebben a formában nem is felel meg a valóságnak, a kettő mégis szorosan összefügg egymással: a nándorfehérvári győzelem az első s egyik legszebb állomása a déli harangszó ötszázéves történeté­nek. A győzelem emlékére III. Kallixtus az egész világra kiter­jesztette Urunk színeváltozásának Ünnepét, (aug. 6) A magyar nép szent büszkeség­gel őrzi szivében mindennek em­lékét. Hunyadi Jánosban történel­me egyik legnagyobb hadvezérét tiszteli, Kapisztrán Szent Jánost pedig szentjeinek sorába iktatva a magyar hadsereg védőszentjévé választotta. Kapisztrán ezenkívül örök szimbóluma az Apostoli Szentszék Magyarország iránt ta­núsított szeretetének s annak a hathatós segítségnek, amellyel a pápák — különösen V. Miklós, III. Kallixtus, II. Pius — az “ante­murale christianitatis"-t történeti hivatásában szüntelenül támogat­ták. A bulla jubileumával egybe­esik Hunyadi János és Kapisztrán Szent János halálának 500-ik év­fordulója is. Az első 1456 augusz­tus 11-én, a má sodik az év októ­ber 23-án halt meg. A BULLA ORATIONUM 500 éves jubileuma kedvező alkalom arra, hogy a keresztény világ fi­gyelmét fölhívjuk a déli harang­szó eredeti értelmére és céljára, annál is inkább, mivel a jubileum megdöbbentő történeti analógia idejére esik. Erre utal Szentatyánk is Kapisztrán Szent János halála évfordulója alkalmából irt apostoli levelében: “A mai idők nem ke­vésbé súlyosak s nem is bizony­talanabbak, mint az a kor, amely­ben Kapisztrán Szent János élt". A világkommunizmus semmivel sem jelent kisebb veszedelmet a keresztény hit szempontjából, mint az Izlám akkori fenyegetése. A BULLA ORATIONUM ju­bileuma s az idő szava arra kész­tet, hogy felhívjuk a világ figyel­mét a déli harangszó eredeti cél­jára és buzdítsuk híveinket a ke­resztény hit győzelméért és az ül­dözést szenvedőkért való imád­ságra. Amikor megszólal a déli harangszó találkozzanak a szabad és az üldözött Egyház tagjai az “Auxilium Christianorum" védő­palástja alatt, hogy a Szüzanya közbenjárása vessen végett a hitet­lenségnek s rövidítse meg a szen­vedésnek és üldöztetésnek napja­it. Ezzel a déli harangszó célja és értelme megújul és gazdagodik, hatásosan buzdítja a híveket az imádságra, végül vigasztalás és erőforrás az üldözöttek számára, akik a harang megkondulásakor érezni fogják, hogy velük együtt és érettük százezrek és milliók imádkoznak. Szeretettel felszólítjuk tehát a főt. lelkészséget, hogy nemcsak lelkésztársainak és híveinek, ha­nem működési területe egyházi hatóságának figyelmét is hívja föl a déli harangszóval kapcsolatos újabb imahadjáratra s hasson oda, hogy az egyházi elöljáróság a hí­vek minél szélesebb körében elter­jessze a déli harangszóra az üldö­zött keresztény népekért mondan­dó imát. Kérjük továbbá, hogy a jelentős történeti évfordulót az egyházi és világi hatóságokkal karöltve minél nagyobb nyilvános­ság előtt ünnepeljék meg. Romá­ban január 29-én több bíboros és más egyházi és világi előkelőség jelenlétében a Külföldi Magyarok Katolikus Akciója rendezett a sajtóban is élénk visszhangot keltő ünnepélyt. Németországban Frings kölni biborosérsek védnök­sége alatt működik a jubileumi ünnepségek előkészítő bizottsága. Tudomásunk szerint Európában és Amerikában is többhelyütt történ-Dr. HERCZEGH JÓZSE] E sorok írója igen fontosnak tartja azt, hogy amikor olyan magyartárgyu könyv jelenik meg, amely a magyar igazságnak hir­detője, röviden ismertesse a Kró­nika hasábjain. Ezek az ismerte­tések nem nyúlhatnak hosszúra lapunk terjedelme miatt, de fel akarják hívni a figyelmet egy-egy ilyen könyvre, hogy mások is megszerezzék és megismerhessék ezeket a könyveket. THE TRUTH ABOUT CENTRAL EUROPE. Szalay Jeromosnak, a magyar katolikus klérus egyik kiváló tag­jának, jelent meg Párisban egy nagyszerű könyve a fenti címen. Magyarra igy fordíthatnánk a könyv címét: Az Igazság Közép- Európáról. Ez a kötet az első része annak a munkának, amelyet még egy kötet fog követni, ezzel a címmel: “Unite or Perish.” A kettőnek összefoglaló cime: “Collection Danubia." lesz, A szerző már több, mint két év­tizede igen jó nevet szerzett magá­nak tartalmas könyveivel. A legu­tóbbi kötete csak gazdagítja jó hír­nevét. Engedje az isteni Gondvise­lés, hogy a magyar igazság érde­kében sokáig végezhesse nagysze­rű munkáját. MARTON ÁRONNAK, ER­DÉLY NAGY PÜSPÖKÉNEK ÉLETE. A könyvnek eredeti gondolata az, hogy az erdélyi magyarság életét a nagy erdélyi katolikus püspök, a mártír Márton Áron életének keretében ismerteti. Már­ton Áron Csikszentdomokoson, Erdélyben született 1896 augusz­tus 12-én. Buzgó katolikus szülők gyermeke volt. Az elemi iskola el­végzése után a Ferenc-rendiek is­kolájába került Csiksomlyóba. Abba az iskolába tehát, amelyet valamikor a nagy Hunyadi alapí­tott. A kitűnő nevelők már kora ifjúságában felismerték benne az isteni szikrát, amit igyekeztek gondosan kifejleszteni. Ennek azu­tán az lett az eredménye, hogy amikor a Csíkszeredái kollégiumba került, mélyen átérezte a papi pá­lyára való elhivatását. Onnan lé­pett be aztán a kisszemináriumba, Gyulafehérvárra. Papi tanulmá­nyait azonban elakasztotta az első világháború. Bevonult katonának és mint hadnagy küzdötte végig az első világháborút. A legnehe­zebb küzdelmekben erősen össze­forrt katonáival, akikben a hite; nek ezen a téren kezdeményezé­sek. Kívánatos volna, hogy a hely sajtó és rádió is méltóképpen fog­lalkozzék ezzel a szimbolikus értel­mében annyira időszerű nagy ma gyár évfordulóval. Roma, 1956 február 15. A KÜLFÖLDI MAGYAR KATOLIKUS AKCIÓ VEZETŐSÉGE. r, református lelkipásztor. és a reménységet ápolta és meg­tartotta. Az első világháború végén visz­­szatért Gyulafehérvárra, ahol el­végezte a theológiát. A theológus­­évek alatt nagy befolyást gyako­rolt rá gróf Majláth Gusztáv Ká­roly, nagy elődje az erdélyi püs­pöki székben. VIGASZTALÓ A NAGY NYOMORÚSÁGBAN. Márton Áron papi munkája ak­kor kezdődött Erdélyben, amikor a magyarságra a legszörnyübb tragédia nehezkedett. Ez pedig nem volt más, mint a magyarság tervszerű kiirtása, a román leigá­­zók részéről. Itt csak néhány mon­datot idézünk erről. “Amikor a román követ, Bratia­­nu aláírta a trianoni békeparan­csot, ezt a nyilatkozatot tette: “Most az egész világ meg fogja látni, hogy mikép tűnnek el a nem­zeti kisebbségek Romániában." 1927-ben csak megismételte ezt a szörnyű szándékát ezekkel a sza­vakkal: “Ha valaki tiz esztendő múlva jön Kolozsvárra, én bizto­síthatom arról, hogy nem fog ta­lálni magyar nemzeti kisebbséget." Maniu Gyula, a parasztpárt vezé­re, aki pedig egykor tagja volt a budapesti képviselőháznak, ezt mondotta: “Vagy ők (a ma­gyarok), vagy mi!” Ezeket a szörnyű magyarpusz­­titó törekvéseket csak a szerb po­litikus hirdette hangosabban, ami­kor miniszterelnök volt 1926-ban, ezekkel a szavakkal: “A szerbek azt a hibát követték el, hogy nem intézték el egyszersmindenkorra a kisebbségeket, már a megszállás kezdetekor.” Értette ez alatt a magyarság teljes kipusztitását. A NAGY MAGYAR MARTÍR A PÜSPÖKI SZÉKBEN. Hosszúra nyúlna a könyvismer­tetés, hogyha kitérnénk arra a nagyszerű egyházi és egyháztársa­dalmi munkára, amelyet Márton Áron végzett a különböző erdélyi egyházközségekben. Éppen azért csak megemlítjük, hogy a kisebb egyházakban éppen úgy, mint a nagy kolozsvári katolikus egyház­­községben olyan nagyszerű mun­kát végzett, hogy nemcsak a ka­tolikus magyarság, hanem az egész erdélyi magyarság őt tekintette egyik legbátrabb vezérének és képviselőjének. Erre vonatkozólag csak azt említjük meg, hogy a csiksomlyói búcsúra százezer ma­gyar zarándokolt Márton püspök elfogatása előtt, hogy őt meghall­gassák. Ő valóban megértette a nagy erdélyi fejedelemnek, Beth­len Gábornak figyelmeztetését: “Erdély különböző egyházai köl­csönös szeretetben és tiszteletben i kell hogy éljenek egymással; el­jöhet az idő, amikor egymás jogait kölcsönösen meg kell hogy véd­­. jék.” Utolsó bérmautját végezte a nagy mártír-püspök 1945-ben az ő szeretett székely népe körében. Ez útjáról junius 16-án tért vissza Gyulafehérvárra. A román kor­mány nem volt hajlandó tovább

Next

/
Thumbnails
Contents