Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-15 / 4. szám
4 “K R Ó N I K A” 1956 április. A félévezredes évforduló KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ 1956 junius 29-én lesz 500-ik évfordulója annak, hogy III-ik Kallixtus pápa a kereszténység védelmében meghirdette a BULLA ORATIONUM-ot és ezzel imahadjáratot rendelt el az egész keresztény világon, hogy a hivő nép az Izlám fenyegető veszedelmének elhárításához Isten segítségét kérje. A bulla egyik legjelentősebb és hatásaiban ma is élő rendelkezése az volt, hogy “valamennyi város, vidék és helység minden templomában nona és vesperás között... minden nap . . . harangozzanak, amint esténként Angelusra szoktak harangozni”, hogy minden hivő imádkozzék a fenyegetett kereszténység és a katolikus hit győzelméért. A BULLA ORATIONUM által elrendelt harangozásból fejlődött ki évszázadok folyamán a mai déli harangszó, a vele kapcsolatban elrendelt imádság pedig a reggeli és esti harangozáskor már szokásban volt Urangyalává alakult át. (Ennek a fejlődésnek történetét dr. Vecsey Lajos dolgozta fel “Az imádságok bullája és a déli harangszó" cimü munkájában és rövid összefoglalásban a Katolikus Szemle 1955 harmadik számában.) A magyar nép sorsa, története szorosan összefügg azokkal az eseményekkel, amelyek a BULLA ORATIONUM meghirdetését indokolttá tették. A török akkor Magyarország ellen vonultatta fel hadait s az ellenállás egyetlen tényezője Hunyadi János, Magyarország kormányzója volt, aki akkor már sok csatában mérte össze erején a török seregekkel. Őhozzá csatlakozott Kapisztrán Szent János kereszteseinek csapata. Hunyadi és Kapisztrán: egy hős és egy szent, a keresztény nép imájától kisérve, Nándorfehérvár felszabadításával megtörte az ellenség sokszoros erejét és megmentette a kereszténységet az Izlám pusztításaitól. Kallixtus pápa ujjongással fogadta a győzelem hírét és egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy a győzelmet az imahadjáratért adta meg az Isten: “Quibus orationibus non dubitamus omnipotentem Deum inclinatum hanc inopinatam victoriam concessisse". Az a körülmény, hogy a BULLA ORATIONUM kihirdetése Magyarországon a nándorfehérvári győzelem (1456 julius 22) után, 1456 novemberében történt, valamint a vele kapcsolatban elrendelt hálaadás, azt a hitet érlelte meg a magyar népben, hogy a déli harangszót a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelték el. Ha ez ebben a formában nem is felel meg a valóságnak, a kettő mégis szorosan összefügg egymással: a nándorfehérvári győzelem az első s egyik legszebb állomása a déli harangszó ötszázéves történetének. A győzelem emlékére III. Kallixtus az egész világra kiterjesztette Urunk színeváltozásának Ünnepét, (aug. 6) A magyar nép szent büszkeséggel őrzi szivében mindennek emlékét. Hunyadi Jánosban történelme egyik legnagyobb hadvezérét tiszteli, Kapisztrán Szent Jánost pedig szentjeinek sorába iktatva a magyar hadsereg védőszentjévé választotta. Kapisztrán ezenkívül örök szimbóluma az Apostoli Szentszék Magyarország iránt tanúsított szeretetének s annak a hathatós segítségnek, amellyel a pápák — különösen V. Miklós, III. Kallixtus, II. Pius — az “antemurale christianitatis"-t történeti hivatásában szüntelenül támogatták. A bulla jubileumával egybeesik Hunyadi János és Kapisztrán Szent János halálának 500-ik évfordulója is. Az első 1456 augusztus 11-én, a má sodik az év október 23-án halt meg. A BULLA ORATIONUM 500 éves jubileuma kedvező alkalom arra, hogy a keresztény világ figyelmét fölhívjuk a déli harangszó eredeti értelmére és céljára, annál is inkább, mivel a jubileum megdöbbentő történeti analógia idejére esik. Erre utal Szentatyánk is Kapisztrán Szent János halála évfordulója alkalmából irt apostoli levelében: “A mai idők nem kevésbé súlyosak s nem is bizonytalanabbak, mint az a kor, amelyben Kapisztrán Szent János élt". A világkommunizmus semmivel sem jelent kisebb veszedelmet a keresztény hit szempontjából, mint az Izlám akkori fenyegetése. A BULLA ORATIONUM jubileuma s az idő szava arra késztet, hogy felhívjuk a világ figyelmét a déli harangszó eredeti céljára és buzdítsuk híveinket a keresztény hit győzelméért és az üldözést szenvedőkért való imádságra. Amikor megszólal a déli harangszó találkozzanak a szabad és az üldözött Egyház tagjai az “Auxilium Christianorum" védőpalástja alatt, hogy a Szüzanya közbenjárása vessen végett a hitetlenségnek s rövidítse meg a szenvedésnek és üldöztetésnek napjait. Ezzel a déli harangszó célja és értelme megújul és gazdagodik, hatásosan buzdítja a híveket az imádságra, végül vigasztalás és erőforrás az üldözöttek számára, akik a harang megkondulásakor érezni fogják, hogy velük együtt és érettük százezrek és milliók imádkoznak. Szeretettel felszólítjuk tehát a főt. lelkészséget, hogy nemcsak lelkésztársainak és híveinek, hanem működési területe egyházi hatóságának figyelmét is hívja föl a déli harangszóval kapcsolatos újabb imahadjáratra s hasson oda, hogy az egyházi elöljáróság a hívek minél szélesebb körében elterjessze a déli harangszóra az üldözött keresztény népekért mondandó imát. Kérjük továbbá, hogy a jelentős történeti évfordulót az egyházi és világi hatóságokkal karöltve minél nagyobb nyilvánosság előtt ünnepeljék meg. Romában január 29-én több bíboros és más egyházi és világi előkelőség jelenlétében a Külföldi Magyarok Katolikus Akciója rendezett a sajtóban is élénk visszhangot keltő ünnepélyt. Németországban Frings kölni biborosérsek védnöksége alatt működik a jubileumi ünnepségek előkészítő bizottsága. Tudomásunk szerint Európában és Amerikában is többhelyütt történ-Dr. HERCZEGH JÓZSE] E sorok írója igen fontosnak tartja azt, hogy amikor olyan magyartárgyu könyv jelenik meg, amely a magyar igazságnak hirdetője, röviden ismertesse a Krónika hasábjain. Ezek az ismertetések nem nyúlhatnak hosszúra lapunk terjedelme miatt, de fel akarják hívni a figyelmet egy-egy ilyen könyvre, hogy mások is megszerezzék és megismerhessék ezeket a könyveket. THE TRUTH ABOUT CENTRAL EUROPE. Szalay Jeromosnak, a magyar katolikus klérus egyik kiváló tagjának, jelent meg Párisban egy nagyszerű könyve a fenti címen. Magyarra igy fordíthatnánk a könyv címét: Az Igazság Közép- Európáról. Ez a kötet az első része annak a munkának, amelyet még egy kötet fog követni, ezzel a címmel: “Unite or Perish.” A kettőnek összefoglaló cime: “Collection Danubia." lesz, A szerző már több, mint két évtizede igen jó nevet szerzett magának tartalmas könyveivel. A legutóbbi kötete csak gazdagítja jó hírnevét. Engedje az isteni Gondviselés, hogy a magyar igazság érdekében sokáig végezhesse nagyszerű munkáját. MARTON ÁRONNAK, ERDÉLY NAGY PÜSPÖKÉNEK ÉLETE. A könyvnek eredeti gondolata az, hogy az erdélyi magyarság életét a nagy erdélyi katolikus püspök, a mártír Márton Áron életének keretében ismerteti. Márton Áron Csikszentdomokoson, Erdélyben született 1896 augusztus 12-én. Buzgó katolikus szülők gyermeke volt. Az elemi iskola elvégzése után a Ferenc-rendiek iskolájába került Csiksomlyóba. Abba az iskolába tehát, amelyet valamikor a nagy Hunyadi alapított. A kitűnő nevelők már kora ifjúságában felismerték benne az isteni szikrát, amit igyekeztek gondosan kifejleszteni. Ennek azután az lett az eredménye, hogy amikor a Csíkszeredái kollégiumba került, mélyen átérezte a papi pályára való elhivatását. Onnan lépett be aztán a kisszemináriumba, Gyulafehérvárra. Papi tanulmányait azonban elakasztotta az első világháború. Bevonult katonának és mint hadnagy küzdötte végig az első világháborút. A legnehezebb küzdelmekben erősen összeforrt katonáival, akikben a hite; nek ezen a téren kezdeményezések. Kívánatos volna, hogy a hely sajtó és rádió is méltóképpen foglalkozzék ezzel a szimbolikus értelmében annyira időszerű nagy ma gyár évfordulóval. Roma, 1956 február 15. A KÜLFÖLDI MAGYAR KATOLIKUS AKCIÓ VEZETŐSÉGE. r, református lelkipásztor. és a reménységet ápolta és megtartotta. Az első világháború végén viszszatért Gyulafehérvárra, ahol elvégezte a theológiát. A theológusévek alatt nagy befolyást gyakorolt rá gróf Majláth Gusztáv Károly, nagy elődje az erdélyi püspöki székben. VIGASZTALÓ A NAGY NYOMORÚSÁGBAN. Márton Áron papi munkája akkor kezdődött Erdélyben, amikor a magyarságra a legszörnyübb tragédia nehezkedett. Ez pedig nem volt más, mint a magyarság tervszerű kiirtása, a román leigázók részéről. Itt csak néhány mondatot idézünk erről. “Amikor a román követ, Bratianu aláírta a trianoni békeparancsot, ezt a nyilatkozatot tette: “Most az egész világ meg fogja látni, hogy mikép tűnnek el a nemzeti kisebbségek Romániában." 1927-ben csak megismételte ezt a szörnyű szándékát ezekkel a szavakkal: “Ha valaki tiz esztendő múlva jön Kolozsvárra, én biztosíthatom arról, hogy nem fog találni magyar nemzeti kisebbséget." Maniu Gyula, a parasztpárt vezére, aki pedig egykor tagja volt a budapesti képviselőháznak, ezt mondotta: “Vagy ők (a magyarok), vagy mi!” Ezeket a szörnyű magyarpusztitó törekvéseket csak a szerb politikus hirdette hangosabban, amikor miniszterelnök volt 1926-ban, ezekkel a szavakkal: “A szerbek azt a hibát követték el, hogy nem intézték el egyszersmindenkorra a kisebbségeket, már a megszállás kezdetekor.” Értette ez alatt a magyarság teljes kipusztitását. A NAGY MAGYAR MARTÍR A PÜSPÖKI SZÉKBEN. Hosszúra nyúlna a könyvismertetés, hogyha kitérnénk arra a nagyszerű egyházi és egyháztársadalmi munkára, amelyet Márton Áron végzett a különböző erdélyi egyházközségekben. Éppen azért csak megemlítjük, hogy a kisebb egyházakban éppen úgy, mint a nagy kolozsvári katolikus egyházközségben olyan nagyszerű munkát végzett, hogy nemcsak a katolikus magyarság, hanem az egész erdélyi magyarság őt tekintette egyik legbátrabb vezérének és képviselőjének. Erre vonatkozólag csak azt említjük meg, hogy a csiksomlyói búcsúra százezer magyar zarándokolt Márton püspök elfogatása előtt, hogy őt meghallgassák. Ő valóban megértette a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak figyelmeztetését: “Erdély különböző egyházai kölcsönös szeretetben és tiszteletben i kell hogy éljenek egymással; eljöhet az idő, amikor egymás jogait kölcsönösen meg kell hogy véd. jék.” Utolsó bérmautját végezte a nagy mártír-püspök 1945-ben az ő szeretett székely népe körében. Ez útjáról junius 16-án tért vissza Gyulafehérvárra. A román kormány nem volt hajlandó tovább