Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-15 / 4. szám
1956 április. “K R Ó N I K A” 3 Stalin a moszkvai pellengéren.. STALINTÓL mind inkább distancirozni akarják magukat Moszkva jelenlegi urai, le akarják magukról rázni terror-rémségei terhét és továbbra is buzgólkodnak egykor földi istenként imádott vezérük emlékének sárbarántásán. Kruscsev első párttitkár az orosz pártkongresszus február 25-i titkos ülésén beszédet mondott, melyben néhai Stalint, mint véres zsarnokot festette le, aki ha valakit fogadott, az illető abban sem lehetett biztos, hogy élve jön ki tőle, A Pravda és nyomában a Szovjet többi lapja nyiltan “átértékelte”, ledegradálta Stalint. Kruscsev többi közt azzal vádolta Stalint, hogy nemcsak kommunista elméleti tudósokat, Lenin forradalmár társait tétette el láb alól, hanem a hadsereg sok olyan magasrangu tisztjét is, akikben nem bizott meg vagy akikre féltékeny volt. Kruscsev beszéde e részét úgy magyarázzák, hogy elégtétel adás akart lenni a mind több jelentőséghez jutó tábornokoknak, akik közül maga Zsukov tábornagy, hadügyminiszter is egyik kegyvesztett számüzöttje volt (sokáig Odessában) a stalini korszaknak. Állítólag Kruscsev azzal is vádolja Stalint, hogy “amikor Hitler megtámadta a Szovjetet, Stalin, dacára annak, hogy nyugati körök (Churchill) idejekorán értesítették, az orosz hadsereg felkészületlen volt és Stalin fejétvesztve, gyáván elmenekült Moszkvából.” A beszéd hire Georgiában, Stalin szülőföldjén, kivált az egyetemi ifjúságban tiltakozást és tüntetéseket hivott ki, mire nagy tisztogatást rendeztek az egyetemen, elcsapták a tüntetések vezetőit, sőt talán stalini módszerrel is hallgattatták el őket. . . Egyes raborszógok kommunista főnökei egyelőre óvatosak, mert nem tudni, nem-e hoz megint ellenkező fordulatot a moszkvai taktika. Kétségtelen, hogy úgy a Szovjet, mint a külső országok Stalin imádatára nevelt kommunistáit zavarba hozta, hogy az évtizedekig csalhatatlan, nagy embernek és történelmi hősnek dicsőitett Stalinról most azt állítják, hogy tele volt emberi gyengeségekkel, hiúsággal, vérengző gonoszsággal. * * * KRUSCSEV és társai normalizálni akarják a szabad országokkal való viszonyukat, hogy azok feleslegesnek lássák a védelmi felkészülést, szoros politikai és katonai szövetkezést, a NATO-t, költséges fegyverkezést és ne a kommunistákban lássák a közös halálos ellenségüket, hanem újból egymással keveredjenek ellentétekbe és vetélkedésekbe. Kruscsev a hamis bolsi béke-propagandájuk szempontjából is célszerűnek látja Stalin megtagadását. Teszi ezt annál inkább, mert Stalin a politikai hagyatékában azt rendelte, hogy a nemkommunista országok közt egyenetlenségeket kell szítani, hogy lehetőleg uj háborúkba sodródjanak egymással. Stalin kívánta azt is, hogy újítsák fel a harmincas évek népfront politikáját, mert az atom- és hidrogénbombák korszakában uj világháború tulkockázatos lehet s ajánlatosabb volna a szocialisták és más radikálisok felhasználásával, népfrontos koalícióval, parlamentáris utón szerezni meg a közhatalmat Europa szabad országaiban. Hátha Jépre lehet csalni a szociáldemokratákat Stalin megtagadásával, aki gyűlölte őket és külpolitikája az évtizedek folyamán rengeteg ártalmat hozott számukra? Stalinnak a világ előtti megtagadása tehát félrevezető maszlag. Remélni kell, hogy mindazok, akiknek szánva volt, nem veszik be. Sem a nyugati vezető hatalmak és NATO-beli szövetségeseik, sem a “semlegesek”, akiknek számát Stalin megtagadása révén is szaporítani reméli Moszkva, sem a szociáldemokraták. Végzetes volna, ha bedőlnének, hiszen azonkívül, hogy taktikai okokból detrónizálták Stalint, semmi, teljességgel semmisem változott: a világ kommunistává tétele ma is Kruscsevnek a kongresszusi beszédében nyiltan és eltökélten vallott célja. A szabad világnak ezt kell szem előtt tartania, mert ha százszor is megjátsszák Stalin megtagadása kutyakomédiáját, csakis ez lényeges és döntg. Mint mostanában hallani egyszerű, világos észjárású, öreg amerikai magyarok között, majd ha Kruscsev megbélyegzi Stalinnak a yaltai szerződés gaz megszegésével elkövetett országragadozásait, visszaadják a rabországok teljes szabadságát, hazaviszik katonáikat az orosz határok mögé s többet nem avatkoznak be más világrészek, országok ügyeibe, akkor majd elhisszük, hogy tényleg más lett Moszkva, de addig nem! Stalinnak e főbenjáró bűnét azonban Kruscsev sohasem fogja kifogásolni. . . * # # TERMÉSZETESEN belpolitikai, sőt kommunista elvi szempontok is tanácsolták az egyszemélyes diktatúrával való felcserélését. Fölöttekép sok elkeseredés gyűlt fel nemcsak a rabországokban, de bent a Szovjetben is a Stalin évtizedei alatti államrabszolga-rendszer, nyomorúság és jogtalanság, emberi kiszolgáltatottság miatt és Kruscsev a véres múlttól is szabadulni akar azzal, hogy mindezek ódiumát a halottra keni. Belsőleg sem változott semmi Stalin halála óta. Ma is ugyanaz az emberi kiszolgáltatottság áll fenn a Szovjetben, teljes a jogtalanság, miként Stalin alatt volt. Sőt azt is láthatják az oroszok és láthatja a világ, hogy a kollektiv diktatúrát gyakorló központi bizottsági prezidium kivétel nélkül olyan emberekből áll, kik mint Kruscsev, Bulganin, Molotov, Malenkov, Kaganovics, Mikoyan, stb., régtől fogva Stalin legközelebbi munkatársai, — bűntársai, cinkosai voltak. És Stalin halála óta is számos bebörtönzés és kivégzés történt, köztük a Beriáé is. A nyilvánosság kizárásával lefolytatott “bírósági tárgyaláson’’ vagy tárgyalási formaságok mellőzésével hozott határozat döntött emberek életéről, REPARÁLJÁK STALIN TÖBBI BŰNEIT IS! Stalin vérengző zsarnok voltának beismerése igazán őszinte, igazán komoly csak úgy lehet és akkor lesz, ha Stalin minden bűnét, amit még lehet: jóváteszik! És a legelső: visszatérni az aláirt szerződések megtartásához. Nem elég, hogy a londoni lefegyverzési konferencián Eisenhower javaslatáról tudomást vesznek, stb., mert ez mind csak taktika, a lenini világhóditó-tan szabatos alkalmazása (maga a Stalin-gyalázás is), hanem követeljük, tegyék jóvá az egész vonalon Stalin bűneit és vétkeit, amelyeket megfontoltan elkövetett az emberiség ellen. A lengyel kommunisták, most nyiltan bevallják, hogy a katyni tömegmészárlást Stalin parancsára hajtották végre. De ez csak egy Stalin tömérdek bűnei közül. Stalin az emberiség legnagyobb bűnözője! Ezt persze mi, leigázott népek tudtuk és éreztük bőrünkön. Tehát nekünk Kruscsev valójában semmi újat nem mondott. De ez a beismerő, őszinte, egyszer valójában igazat mondó beszéd azt mutatja, hogy valami forr a szovjetkommunizmus mélyén. A szabad világnak kötelessége lenne kérni tőlük: Logikus, hogy menjenek végig Stalin összes bűnein és reparálják valamennyit. Mert ha nem, mindez csak taktika, amely igy még borzalmasabb önmagában és lesz eredményeiben, mint a stalini gyilkosuralom. sorsáról; nemcsak Stalin keze csöpögött vértől, de emberek vére tapad Kruscsev és társai kezéhez is! Nincs ma sem semmiféle olyan polgári jog a Szovjetben, amely magától értetődő a Nyugat demokratikus államaiban és továbbra sincs más, mint egylistás választás, egypártrendszer és haláltábor. Hogy Stalin helyét állítólag kollektiv diktatúra foglalta el, csak a főnévi egyesszámnak többesszámmá változását jelenti: a zsarnok helyére zsarnokok jövőnek! Kruscsev úgy akarja feltüntetni, hogy a stalini korszak a maga törteiméivel elmúlt. De elegendők-e ehhez a szavak, üres frázisok minden tett, rendszer-változtató cselekedet nélkül akár a bel-, akár a külpolitikában? A “Stalin legenda” szétrombolása nem ad felmentést a cinkosainak, akik ma is Stalin rendszerét, terveit folytatják, egyelőre társascégi alapon. Ki tudja mit hoz a holnap, kivált ha a mai aránylag nyugalmas helyzetet a diktatúra szempontjából aggodalmas jelenségek váltanák fel? Nem e alkalmaznák a terrort, vérengzést, kegyetlenséget épp úgy, mint Stalin tette? Vagy ha Kruscsev meggyanúsítana egyes személyeket, vagy csoportokat, hogy állására, hatalmára törnek, nem e tétetné el őket az útból, mint Stalin cselekedte oly sokakkal? A totalitárius diktatúra nem adhat mást csak mi lényege: jogfosztó zsarnokságot, terrort, kegyetlenséget. Elitélnie erkölcsi illetékessége csak annak van, aki százszázalékosan elvet minden akár egyéni, akár társas diktatúrát és a szabad népakarati többség jogai alapján áll, Kruscsevnek és társainak tehát legkevésbbé. Stalin tizenkilenc volt, Kruscsev ma is egyhijján húsz! És kérdés, nem e lehet bumeráng ez a politika, amely leleplezi, hogy Stalin hamis bálvány és korlátlan diktatúrája egy szentnek és sérhetetlennek kikiáltott gyilkos kényur tobzódása volt, amit otthon az ellenforradalmárok titokban, a Nyugaton pedig a szabad emberek nyiltan eddig is állítottak, de most maguk a hátramaradt főmunkatársai hirdetik fennen. . . . A tömegek látják azt is, hogy a központi bizottság uralma sem egyéb diktatúránál, hiszen nekik továbbra sincs beleszólásuk, nincs szabad választási lehetőségük. A tömegeknek nem kell semmiféle diktatúra és ugylehet, Kruscsev és társai önmaguk alatt vágják a fát. A tömegek megmozdulásától azonban nem kell félniök, — amig a hadsereg tábornokai velük tartanak. . . . * * * A REGNUM MARIANUM templomot romboltatták le annakidején Stalin magyarországi cselédjei, hogy helyére óriásszobrot emeljenek bálványuknak és eszményképüknek, milliók gyilkosának. Megírtuk akkor, hogy hiába tüntették el a templomot a Damjanich utca végéről, a Városligetből és csúfították el a magyar főváros e kies pontját az istentelen és embertelen kommunizmus Dsingisz khánjának erkölcsileg és művészileg egyaránt visszataszító másával, mintegy jelképéül Magyarország bolsevizálásának, — a lelkekben sohasem lesznek képesek lerombolni a Regnum Marianum eszményét, túl fog azokban élni minden feltukmált bálványt, hamis faragott képet. . . S ime, alig múlt el néhány esztendő, a bálványszobor ingadozik talapzatán, eredetijének bebalzsamozott maradványai pedig kényes kérdést gondot jelentenek hátramaradt cinkosainak, Kruscsev és társainak, miként távolithatnák el Lenin mellől, a Kreml falánál lévő mauzóleumból? Stalin szobra talán egyideig még ott fog állni a Városligetben, mint Magyarország térdre-kényszeritettségének, kommunista gyarmati hódoltságának jelképe, de akármennyire ködös is ma a jövendő láthatára, hitten hisszük: ledől még a szörny-szobor és helyébe feltámad a Regnum Marianum, — Mária Országa! CENTRUM PRESS Könyv- és papirkereskedés, modern nyomda 1578 EGLINTON AVE., WEST Toronto, Ont. Canada, a Krónikára előfizetéseket elfogad Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek.
