Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-15 / 1. szám

4 “K R Ó N I K A” 1956 január. az erősebbek elleni védelmét jelöl­ték meg. A genfi konferencia na­pirendjéről a Szovjet leszorította a rabországok ügyének tárgyalá­sát és Genfben, a Eidegháborus béke megteremtése kérdésénél semmi szerepet nem kapott az E. N, Mi volna, ha ezekután az E. N.-ben a gyengék védelmében felvetnék az európai rabországok ügyét? A Szovjet azonnal élne vétójogával! A gyengék védelmé­ről hogyan lehetne ekként szó? Ellenkezőleg, most felvették Ma­gyarország és három más rabor­szág bitorló kormányát is, ami egyenesen megcsúfolása a gyen­gék védelme alapgondolatának. A mostani felvételeket “célsze­rűségi szempontok” sugalták, mi­után Olaszország, Ausztria és más nemkommunista országok régóta sürgették felvételüket a nyugati hatalmaknál. De éppen most, ami­kor Genfben a Szovjet oly kono­kul arra az álláspontra helyezke­dett, hogy nem is tárgyal a rabor­szágok ügyéről, kelt kedvezőtlen hatást a szabadságszerető embe­reknél a rabországok bitorló kor­mányainak újbóli elismerésként ható felvétele, melyet e kormá- PATRONA HUNGÁRIÁÉ nyok a lapjaikban ugyancsak erő­sen, szinte gúnyosan játszottak fel azok ellen, akik a Nyugat gerin­ces fellépését várják hazájuk sza­badsága ügyében. .. Az E. N. kezd mindinkább ve­szíteni eredeti céljából és jelentő­ségéből, hatásköréből és a mostani csatlós-felvételek azok felfogása mellett szólnak, akik mind kevésb­­bé hiszik, hogy az E. N. mai össze­tételével és vétójogos szerkezeté­vel igazi békét hozhatna a világ­ban. Inkább azt szeretnék, ha a Nyugat levonná az alapításkor a Szovjetről táplált illúziói téves voltának konzekvenciáit s miután rájöttek arra, hogy két annyira homlokegyenest ellenkező célú csoport nem juthat sohasem zöld­ágra, nem ülnének tovább egy­­asztalnál a békéről tárgyalni azok­kal, kiknek nem a béke, de a kom­munista világuralom a céljuk és különválva megalkotnák a maguk egynemű, egységes nagy világ­­szervezetét, hogy valóban előre­jussanak a népek szabadsága, az igazságos, tartós béke kiküzdése utján. 1956-ban lesz Budavár felszabadításának 270-ik évfordulója! Irta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS volt országgyűlési képviselő. ‘"Patrona Hungáriáé”, Hellebranth Bertha szobormüve, melyet az amerikai nagyvárosok kiállitásain és a new yorki French Gallary-ben mutattak be. A szobor alkotóját Mindszenty vértanú bíboros édesany­jának szenvedése és az rabszolgasorsban sínylődő magyarság sorsa ihlette meg, mikor • elkészítette a “Patrona Hungariae”-t. Bertha és Elena de Hellebranth, a Ventnorban, Atlantic City mellett élő test­vérpár, kik szobraikkal és festményeikkel tekintélyes helyet foglalnak el Amerika művészvilágában. MINDSZENTY ÉVFORDULÓ-ÜNNEPSÉG Az Amerikai Magyar Katolikus Liga Karácsony másodnapján, Mindszenty József bíboros hercegprímás letartóztatása hetedik évfor­dulóján ünnepséget tartott a Szent István r. kát. egyházközség Fehér Termében. Az angolnyelvü szónoklatot Michael Prendergast, New York állam közbiztonsági igazgatója és a New York állami demokrata párt elnöke, ismert katolikus világi vezérférfiu mondotta. Prendergast an­nakidején a Catholic Welfare Committee hadisegély alapja egyik megbízottjaként hosszú ideig Budapesten tartózkodott a segély-szál- Ütmányok elosztása ügyében és alkalma volt személyesen megismerni a magyar egyházfejedelmet és rendíthetetlen antikommunista és nem­zeti szellemét. Most lelkes beszédben hódolt a magyar ellentállás leg­nagyobb történelmi hősének glóriás martiriuma és törhetetlensége előtt. Lelkes beszédet mondott dr. Szoó József, a Liga világi elnöke és Hajdú Német Lajos volt 1845-ös kisgazdapárti képviselő is. A “Hit Szava” énekkar Ft. dr. Kilián Csaba vezetése alatt nagy hatás­sal adott elő karácsonyi és más alkalmi énekeket. A most ránkköszöntött ujeszten­­dőben lesz a Callixtus pápa által, a kereszténységet fenyegető, tö­rök veszedelem elhárítására és fi­gyelmeztetésül elrendelt déli ha­rangszó és nagy nemzeti hősünk, Hunyadi János és társa, Kapisz­­tráni Szent János és seregei által aratott fényes, nándorfehérvári diadal 500 éves évfordulója. Rendezzünk ez évben, a világ min­den részében ünnepségeket, ve­gyünk részt, hívjunk meg azokra minél nagyobb számban külföldi­eket, seholse maradjon nyomtalan a fontos esemény. Legyünk ebben aktivak. De egy] reánk nézve még na­gyobb kihatású eseményről sem feledkezhetünk meg. Ez év szep­tember másodikén 270 esztendeje lesz, hogy Magyarország nagyobb részének 157 éves kegyetlen rab­sága után az egyesült keresztény seregek Budavárát a török igából felszabadították, Hunyadi János, a rózsafüzéres hős és Kapisztráni Szent János 1456-iki győzelme után 70 évre jött Mohács, az or­szág tönkretétele, sok-sok vérál­dozat, melyről éppúgy kötelesség emlékezni. És 1686-ban Budavár felszabadítása jelentette az ország újjászületését! Még sok mindenen kellett a nemzetnek keresztülmen­­xiie, de az újjászületés innen datá­lódik. Kapcsoljuk tehát össze ezt a két fontos dátumot. * * * Konstantinápoly eleste. 1453-ban a kereszténység megsemmisí­tésére előretörő, véres mohamedá­nizmus kezére került Konstantiná­poly, Byzánz, a Keletrómai Biro­dalomnak gőgös, elpuhult, intri­kákba poshadt, erkölcstelen fővá­rosa. Elesett a harcban a császár, Konstantinus Paleologus, a ke­resztény művészet pompás reme­ke, a Hagia Sofia templom muzul­mán mecset lett. A formaságokba merült ortodox egyház nem tudott életet önteni a pusztuló birodalom­ba. Byzánzi államférfi nyilatkoza­ta volt: “Inkább akarom a török turbánt, mint a pápai tiarát a vá­rosban látni.” Ez a város annak­idején a vitéz kereszteshadjárato­kat is ellenségesen fogadta. (Itt látszik a Pápaság államoktól füg­getlen lelkiségének nagy fontos­sága) Byzánz elestével nyitva volt az ut a Balkán és Europa szive felé. . . A Magyar Alföld felé. Hunyadi János, Kapisztrán, Skander albán bég, Ulászló kirá­lyunk, Brankovics szerb fejedelem harcai. Hollós Mátyás királyunk dicsőséges uralkodása és küzdel­mei ebből a nézőpontból hiába­­valóak lettek. Ők védték az egye­temes kereszténységet, mig hátul­ról az eretnek hussziták pusztítot­ták országunkat. A harc két irány­ban folyt. Az 1456-os, nándorfehérvári győzelem után 70 évre, 1526-ban jött Mohács, nemzeti tragédiánk. A Nyugat a reformáció harcaival volt elfoglalva. Luther ellenezte Magyarország megsegítését a tö­rökkel szemben. A fiatal Lajos ki­rály és 26000 magyar keresztény mártír vesztette életét a mohácsi csatatéren. Vájjon miért nem em­lékszünk meg róluk úgy, mint má­sokról? Az ország három részre bomlott, legnagyobb rész a töröké volt. Elpusztított mindent, járó­földre nem voltak falvak. (Ahova később nemzetiségeket telepítet­tek, az valamennyi magyar terület volt: lásd a térképet!) Mátyás ideje alatt Magyarország lakoséi­nak száma egyenlő volt az akkori Angliáéval: mi lett belőlük? Állan­dó harcok, sohasem biztos hatá­rok, betörések, a fiatalság ezreinek elhurcolása, akik janicsárként ke­rültek vissza, hogy édesanyjukat legyilkolják. Ez időkben a hazá­hoz való hűségnek Dobó István, Szondy György, Nádasdy Ferenc, Thurzó György, Jurisics Miklós, Juranics, Szelescsényi prímás, Es­terházy Miklós, Zrínyi Miklós, a költő és a szigetvári mártír Zrínyi Miklós, valamint a névte­lenek ezrei voltak az igazi minta­képei. . . Erdély közben a török­kel paktált. De a töröknek még ez sem volt elég! Meg akarta hódítani a ke­resztény Európát. A következő haditerv volt Bécs elfoglalása. Ha Bécset a török 1683-ban elfog­lalja, akkor Magyarország nagyon sokára szabadult volna meg a pusztulásból. Miként a pápák min­dig, XI. Innocentius (szobrát a Várban ledöntötték) a keresztény ség összefogása mellett buzdított, segített szellemileg és anyagilag. Mellette ott voltak: Lipót király, Sobiesky János, a vitéz lengyel király, Lotharingiai Károly, az ak­kor már nagyhírű keresztény hadvezér, Starhemberg Rüdiger és Marco Aviano, a pápa legátu­sa, aki ott buzdított a harcosok között, mint Kapisztrán. Kara Musztafa óriási seregét 1633 szeptember 12-én az egyesült ke­resztény seregek szétverték Bécs falai előtt. Ez volt a kezdete Ma­gyarország felszabadulásának! Felszabadítani Magyarországot, volt a jelszó. Innocent pápa fel­szólítására spanyol, bajor, osztrák, frank püspökök, kis itália fejedel­mek s a Waldeck hercegek hoz­tak adományaikat a hadjárat

Next

/
Thumbnails
Contents