Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-15 / 3. szám
6 “K R Ó N I K A” 1956 március. A keresztény politika jövő perspektívái” vegyen felettük, és helyrehozza Yalta és Potsdam szörnyűségeit? LEHETSÉGES LESZ-E AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNAK BUDAPESTI GYŰLÉSE? A világ protestáns egyházainak és több orthodox egyházának hatalmas szervezete: az Egyházak Világtanácsa. Múlt számunkban megemlékeztünk nemcsak az Evanstonban (111.) tartott legutóbbi világgyülésről, hanem arról is, hogy a magyarországi protestáns egyházak nagy előkészületeket tettek arra, hogy e hatalmas világszervezet legközelebbi gyűlése Budapesten legyen. Az amerikai kormány azonban utazási tilalmat rendelt el az amerikai polgárok számára Magyarországra. Tette ezt azért, mert a budapesti vörös kormány két magyar állampolgárt, akik a két nagy amerikai sajtóhirszolgálatnak voltak tudósítói, börtönre ítélt; továbbá a budapesti amerikai követség több alkalmazottját éppen úgy ártatlanul elitélte, mint a sajtótudósitókat. Péter János debreceni püspök kijelentette: “A magyarországi beutazás tilalma miatt valószínűleg nem lehet megtartani Magyarországon az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülését.” Igaz ugyan, hogy a vörös kormány alaposan kihasználta volna a nyugati egyházi vezérférfiak látogatását saját propagandacéljaira, de viszont az árva magyar nép megérezhette volna, hogy a Nyugat nem felejtkezett el róla. Az egyházi férfiak látogatása és krisztusi bizonyságtétele erősítette volna a magyarság hitét. Erre pedig nagy szükség lett volna, mert hiszen az istenfélelmet és a Biblia örök igazságainak tanításait igyekeznek kirtani a vörösök hamis tanításaikkal, már a gyermekek és az ifjúság lelkében. AZ IGAZI FELSZABADULÁS. Március Idusának legnagyobb vívmánya Magyarországon a jobbágyfelszabadítás volt. Amikor erről emlékezünk a mai időnkben, akkor fájdalommal tölti el szivünket a jobbágyságnál százszorosán rosszabb szörnyűséges vörös rabszolgaság, amelyben szenved és gyötrődik az árva magyarság. Lesz-e felszabadulás és mikor? Az ezeréves magyar történelem tanításából világosan láthatjuk, hogy igazi felszabadulás a magyar nemzet és testvérnépei számára csakis az alkotmányos királyság keretében lehetséges. Három köztársaság csak diktatúrát és pusztulást hozott a jobbsorsra érdemes magyar népre. Egészen bizonyos, hogy egy negyedik köztársasággal való kísérletezés csak újabb diktatúrába és rabszolgaságba süllyesztené a magyarságot. Nincsen más kiút az igazi felszabaduláshoz, mint az alkotmányos királyság helyreállítása, Ottó Őfelsége bölcs vezetése alatt. A szabad földön élő magyarságnak feladata az, hogy bátran tegyen bizonyságot minden alkalommal, de különösen akkor, mikor Március Idusáról emlékezünk, a felszabadulás egyetlen útjáról. E címmel jelent meg 34 évvel ezelőtt Kórody Katona János akkori képviselőnek egy cikke a Magyar Kultúra ' 1922 augusztusi számában, a magyar katolicizmus nagy organizátorának. páter Bangha Bélának nagyon elterjedt lapjában. Szemben azon felületes és irányzatos vádakkal, hogy az 1918 -as és 1919-es forradalmak utáni ‘keresztény kurzus merőben reakciós kormánypárti többséget hozott, e cikk rávilágít a tény-igazságra, hogy azon időkben is voltak a keresztény irányzatnak olyan képviselői, akik kormány-állások és koncok hajhászása helyett, a népjogokért és szociális népjólétért megalkuvás nélkül harcoltak. Schlachta Margit, Grieger Miklós és mások, köztük Kóródy Katona János tartoztak ezek közé és nem véletlen, hogy a haladás e harcosai a legitimista táborból kerültek ki. . . Az átütő bizonyságot szolgáltató, ma dokumentáris jelentőségűnek mondható cikk igy hangzott: A lefolyt nemzetgyűlési választások a keresztény politika híveit speciálisan bennünket, katolikusokat alapos elmélyedésre intenek. Valósággal rendeznünk kell gondolatainkat azután a kábult harciküzdelem után, amelynek eredménye a mai parlament. * Csodálatos ország ez a mi Magyarországunk. Hasonló politikai fluktuációt akarva sem képes egyik európai állam parlamentje felmutatni. Angliában wight, vagy tory, a francia parlamentben radikális, szocialista, avagy katolikus, royalista, Németországban szociáldemokrata, junker, avagy centrumpárti valaki, az egyes pártok vereséget szenvedhetnek, mandátumaikból veszthetnek, de nem szűnnek meg, nem adják át helyüket uj politikai, alakulatoknak. Magyarországon 1906-ban a koalíciós kormány koalíciós többséget )hoz be, ez a többség még meg van, amidőn 1910-ben Khuen Héderváry kormányra jutván, kiirtja ezt a többséget. 1920-ban keresztény politikai többség jut be s ugyanazok, akik ezt a többséget megalkották, az 1922 május, júniusi választásnál mint ellenzékiek állják végig a kormánypárt hatalmi eszközeinek pergőtüzét. Akik stabilitást keresnek a magyar politikában, azok világnézeti és szociális alapokon fogják ezt megtalálni, ezirányban haladunk a világpolitikában tagadhatatlanul, ezirányban orientálódik az európai államok politikája. Egyesek minálunk politikai és magánbecsület között minél mélyebb árkot szeretnének ásni s apró elvfeladásokat megemlítésre sem tartanak érdemesnek. Hogy múltkor keresztényszociál-is allűrökben díszelegtem s ma elfogadom Bethlen csonka-választójogát — ezt némelyek magukra nézve természetesnek találják, emellett a választóközönség értelmetlenségéről és állhatatlanságáról panaszkodnak. Pedig a keresztény politikai elv, szerény nézetem szerint, a legprecízebben, leghatározottabban megállapitható tanokat és praktikus alkalmaztatást rejt magában. Normái tökéletesebbek a marxizmusénál, pedig a marxizmusnak minden apró nüánsza kidolgozott. Vannak-e tehát kritériumai a ma keresztény politikájának? Az első kritérium: a keresztény politika irányának, követeléseinek harmóniában kell lenni a keresztény tanokkal. Emberi jogok harmóniában vannak a kereszténységgel. Ha a kereszténység mindenkit testvérnek tekint, ha a keresztény erkölcsi rendben nincs megkülömböztetés férfi és nő között, nem ismerünk külön férfi és női morált, ha a keresztény erkölcsi felelősség kiterjed foglalkozásbeli és müveltségbeli megkülömböztetés nélkül mindenkire, akkor, ha a kereszténység alapján államberendezést, azaz politikát akarunk csinálni, ennek a keresztény politikának első feltétele elvi szempontból is: a minden nagykorút és épelméjüt megillető általános, titkos választói jog. De vannak más indokok is, amelyek a keresztény politikát az általános titkos választójoghoz kötik. A kereszténység egész eddigi élettartama alatt tömegmozgalom volt, ha szabad igy kifejezni magam. Ha a kereszténység mint politikai bázis szerepel, szintén a tömegekre kell támaszkodnia. Sőt mi több, ép a keresztényszociális elvek kell, hogy támaszai legyenek annak a néposztálynak, amely legjobban rászorul a támogatásra. Specialiter a magyar keresztény politika már első embrióban: a keresztény néppártban népmozgalom volt, amely azokra a tömegekre támaszkodott elsősorban, melyek a kereszténység egyik erőtartalékának bizonyultak. Azokat a keresztény politikusokat, akiket elvi meggyőződés nem vitt az általános titkos választójoghoz, oda kellett vinnie ha másnak nem, a taktikának. A keresztényellenes irányzatok ugyanis, mindig mint a népjogok védői kerülnek a fórumra s a kereszténységet a tömegek előtt reakciósnak, a népjólét és demokrácia ellenségének, a nagybirtok és tőke védőjének igyekeznek feltüntetni. A keresztény politikai elv ellenségei ma kárörvendve mutatnak reá a magát kereszténynek nevező egységes kormánypárt választójogi reakciójára s fennen hirdetik a keresztény politika antidemokratikus mivoltát. Ki az, aki magára veszi azt az ódiumot, hogy rámutassanak: nézzétek, a keresztény politika egyszer uralomra jutván nem jogokat ad, hanem jogoktól foszt. . . Szerintem politikai pártnak, csoportnak nincs joga felvenni a mai nehéz időkben a keresztény jelzőt, ha ezen cégér alatt a párt reakciót, osztálycélokat, nehéz idők óramutatójának visszatolását akar ná szolgálni, mert ezáltal a tömegek előtt a kereszténységnek magának is árt s a tömegek gyűlöletének teszi ki Krisztus tanát. A keresztény politikának azután teljesen korrupciómentesnek kell lenni s állandóan a közélet, gazdasági, politikai élet tisztaságát kell munkálnia. És itt ismét aggódva látjuk, hogy a legutóbb lefolyt országos választás keresztény erkölcsi szempontból rendkívüli károkat okozott. Az utóbbi két évben népünk nagy zöme megvetéssel beszélt azokról a régi választási hadjáratokról, melyekben a pénz, megfélemlítés, etetésitatás voltak a ható eszközök. Bíztunk benne, hogy ez az idő soha többé vissza nem jön. És mégis visszajött egy magát kereszténynek nevező kor akaratából, mely a titkosságot, — a korrupció s a választás előtti és utáni gyűlölködés ellenszerét — hatályon kívül helyezte. Egy hatalmon lévő keresztény politikai párt uralmát csak tisztességes eszközökkel, tiszta választásokkal, a választók meggyőződésére való appellálással tarthatja, illetve szerezheti meg. A keresztény politikai étikában nincs külömbség egyéni és politikai becsület, között s aki keresztény politikus létére machiavellista eszközöket enged meg a cél érdekében — nem keresztény politikus. Szóval a keresztény politikai pálya fokozottabb felelősséget, őszinte népszeretetet, a tömegekkel való állandó foglalkozást, a keresztény elveknek a politikában való teljes érvényesülését jelenti. # # # Elmélkedésre érdemes jelenség, hogy a régi keresztény politika emberei majdnem kizárólag ellenzéki padokon ülnek jelenleg s akik kormánytámogatók, azok sem tartoznak az egységes-párt kötelékébe. Ennek a pártnak személyi összetételére nézve elmondhatjuk, hogy azok alkotják, akik mindig fenn "úsztak” a magyar politikában. Ha levonták a múltnak konzekvenciáit, ezek a Saulusok még sokat használhatnának a nemzetnek. A demokratikus konzekvenciákat nem vonták le. Ez már tény. Vájjon a keresztény jelzőt meg fogják-e tartani? Az én hiedelmem az, hogy a keresztény jelzőt el fogják sekélyésiteni. De a magyar politika majd ismét visszalendül arra az útra, melyen volt, a világnézetek politikai küzdelmének útjára. * * * Az 1920 januári választás a keresztény politikában pyrrhusi győzelem volt. Ily többség behozatala nem volt hasznos a keresztény politika marandósága szempontjából, -hisz a külföldi erős keresztény parlamenti pártok fejlődése lépésről-lépésre, mandátumrólmandátumra való hódítást mutat. A politikai irányok egészséges fejlődése nem kíván hasonló ugrásokat. Ennek a győzelemnek megvan már a reakciója. Nagy katolikus városaink: Szeged, Győr, Pécs, Sopron szociáldemokrata képviselőket küldenek a parlamentbe. A keresztény politika megbukott — kiáltják ellenfeleink, mi tiltakozunk ellene, de magunk-
