Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-15 / 3. szám
1956 március. “KRÓNIK A” 7 ban meg kell állapítanunk, hogy a keresztény politikának eme rendszere tényleg nem sok eredményt mutatott. Az első keresztény alkotások között ott kell lennie az általános, titkos választások visszaállításának, a földreform komoly és sürgős végrehajtásának, a valóban rászoruló rokkantak ügye rendezésének. Keresztény törvényt akarunk látni, a vasárnapi munkaszünet lehető legteljesebb végrehajtására, a keresztény éra alatt még galádabban virágzó prostitúció elleni sokkal erélyesebb küzdelemre. Eltörlendők a katonai és államrendőrségi házassági kauciók. Büntető és kihágási törvénykönyvünkben a vallási és erkölcsvédelmi hiányos részek kiegészitendők, szigoritandók. Végrehajtandók a keresztényszociális programmpontok. A magyar keresztény politikának desztillációs idejét éljük, mely időszak még egy kissé folytatódni fog. E politikai lejáratói le fognak tűnni. A jövő bázisát a mostani keresztény ellenzékben látom, mely konzekvesen megőrizte a keresztényszociális programmot s keresztülment a vérkeresztségen. A Kereszténypárt és a keresztény ellenzék hamarosan egy táborban lesz. Kormányon-e vagy nem, ne jósoljuk meg, én jobban szeretném, ha még nem kormányon. A közeljövőben nagyfontosságu szerepe lesz a Keresztény Földmives- és Földmunkás-Szövetségnek is. A fenti pártok és szervezetek a Keresztényszociális Szakszervezetekkel együtt fognak egy erős, összeforrt keresztény politikai alakulást létrehozni, amely azután tényleg felveheti a Keresztény Centrum nevet, melynek első célja nem a mindenáron való guvernementalitás, hanem a keresztény tömegek összeforrasztása, politikai iskolázása arra az időre, amidőn egyetlen kereszténypárt, a Centrum fog küzdeni Andrews György A new yorki magyarság egyik ismert és tisztelt tagja volt Andrews György babagyáros, akinek halálhírét február 12-én, vasárnap délben pár órával váratlan halála után a magyar rádióállomás bejelentette, Kassán született, 1892 április havában. Ott végezte elemi és középiskoláit, majd a szabászatban képezte ki magát és még nem töltötte be 19-ik életévét, amikor már New Yorkban telepedik meg, hogy a varázslatos amerikai üzleti világban alapozza meg jövőjét. A mostanában érkezett magyar testvéreink talán el sem hiszik, hogy ennek a zavaros évszázadnak első és második évtizedében mily nehéz volt az amerikai nyelvet és szokásokat nem ismerő magyarnak (akkor greenhorn-nak becézték) elhelyezkedni. A férfi, női ruhaszakma tömegmunkásokat alkalmazott, egyéni tudásnak, nem sok hasznát vehette a szakember és a napi egy dollár munkabér, tehát heti hat dollár sem ösztökélte a finom férfi és női szabót arra, hogy valami remekművet készítsen. Andrews György szakismeretén kívül mást is hozott magával. Töretlen akaratot, Magyarországon szerzett műveltséget, szülei által belenevelt vallásos érzést és hitet az Istenben, hogy átfogja őt segíteni a kezdet nehézségein, ami meg is történt. Amikor már álláshoz jutott és húsz éves lett, megnősült. Neje, a szintén kassai születésű Mihalik Ilonka, méltó életpárjának bizonyult. Mig gyermekük nem volt, arra törekedtek, hogy tőkét teremtsenek, amivel önállósíthassák magukat. Ez sikerült is rövidesen és Andrews György feleségével lámpaernyő és babamühelyt nyitottak, amiből később nagy gyár lett. Házasságukból négy gyermek született, két fiú, két leány. Idősebb lányuk gyermekszülésből kifolyólag elhunyt, alig egy évvel a legkisebb Andrews fiúcska halála után. Ez a kettős csapás áshatta alá Andrews György szervezetét és okozta váratlan halálát. Életét ügyesen és okosan osztotta be. Példás férj, családapa, nagyapa, rokon, testvér és barát volt. Idejéből jutott mindenkinek. Tudott örülni és életnek és puha szive puhább lett, amikor arról volt szó, hogy egyesületeket, árvaházakat, magánosokat segíteni kellett. Nem olcsó reklámból csinálta, hiszen eltiltotta a nyilvános köszönéseket. Talán most, amikor e sorok íróját nem kötelezi a diszkréció, legyen szabad megemlíteni, hogy nem volt a new yorki babagyárba belépő babátkérő magyar és nem magyar, katholikus és nem katholikus kiküldött, akinek egyesülete, temploma ne kapott volna babákat tucatszámra különösen a karácsonyi ünnepek alkalmából. Nem csoda, hogy temetésén, a New Yorki Szent István templomban, a hitközség egyleti zászlóikkal, az apácarendek kiküldötteikkel, a magyar egyesületek hasonlóképpen képviseltették magukat. Az Amerikai Magyar Szövetség nemzetiszinü szallagos babérkoszorút küldött a koporsóra. A hárompapos gyászmise celebránsa Slezak Imre Szent Ferenc rendi plébános volt, szerpapja a Winfield, Mass.-ból ide érkezett Timko Method szintén ferencesatya, az alszerpap a brooklyni Father O’Connor plébános, akinek templomában Andrews Györgyné csaknem minden hétköznap reggel misét hallgatott. Sokan küldtek koszorút, még több volt a misekártya, A koporsót a család szemfedője borította, amely fehér rózsákból készült, középen vörös rózsákból a szív körvonala. Mert csupa szív ember volt Andrews György, aki most a longislandi St, John temető családi kriptájában elhunyt gyermekei, Lillian és George mellett nyugszik. TARCZ SÁNDOR. „Népek hazája, nagy világ, hozzád bátran kiált.. ” AZ OTTHON TRAGÉDIÁJA EGY LÁTOGATÓ BESZÁMOLÓJÁBAN. Százak nevében, akik a nyakamba borultak, összekulcsolt kezekkel könyörögtek, irom meg ezt a beszámolót kérve a segítséget a magyar nép számára. Már Budapesten csodát láttak úgy a mi egyszerű ruházatunkban, mint a sok nagy csomagban, amelyekben az itt összeszedett ruhaneműt vittük hozzátartozóinknak és ismerőseinknek. Szegény Budapest! Az egykor elegáns világváros ütött-kopott, piszkos utcákkal, sohsem tatarozott házakkal, rongyosan támolygó, éhes járókelőkkel. Keresnek, de az élelmiszer mesébe illő árért kapható csupán. Külsőleg ragyogó középületeket emelnek, rengeteget adnak a sportra, kitűnő dolguk van a kommunista propagandistáknak és a pártvezetőség tagjainak, de mások, ha halálra dolgozzák is magukat, csakis a lassú t.esti-lelki éh-halál elé néznek. A falun sem hallottam egyebet, mint azt, hogy hol van hát az a sok kimenekült magyar, hogy segítsenek. Hogyan juthatna el a mi hangunk Eisenhowerhez és a többi hatalom vezetőihez? És hogyan értesithetnők a Vasfüggönyön túl munkás testvéreinket “ne higyjetek a jól megfizetett kommunista propagandának! Mind hazugság! Ti szabad emberek vagytok, mi pedig kizsákmányolt rabszolgák! Ha ez igy megy, ha ez a véres vész hozzátok is átcsapna, a ti gyönyörű kultúrátok is elvész és ti magatok éhes-piszkos-kimerült igás állatokká lesztek lealjasitva!” Falun, ahol a munkás kora hajnaltól éjtszakáig dolgozik, az mind semmiért van. Egy mázsa búzáért, amelyet le KELL adni, 50 forintot kap a termelő. Ha égető szüksége van rá, visszavásárolhatja a kizsákmányoló államtól 350 forintért, tehát 300 forintért kell megvennie saját huzáját! Egy liter tejet le kell adnia 36 fillérért és esetleg (nem bizonyos, hogy engedik) visszaveheti 3 forintért. Ha nem adja le, 3 forintot kell fizetnie, A tehénnel szántanak is, néha alig ad tejet. Akkor a rengeteg pénzbírság járja. Húst nem is lehet kapni. A disznóhust le kell adni 5 forintért kilóját. Visszavehetik 40 forintért. Amikor meglátják a savanyu, ragadós kenyeret, 100 kenyérért kétszázan nyúlnak. 15 mázsa cukorrépáért kapnak 6 kiló cukrot. Rizsért, zsírért és olajért 60 kilométert is elutaznak, pedig félkilónál többet nem kap senki. Egészen apró zsemlye darabja 1.50 forit^f, a kenyér kilója 6 forint, 1 kiló zsir 40 forint, de nem kapható. Egy pár cipő 300 forint, harisnya 100 forinttól fölfelé. Kabát 1000 forintnál kezdődik. Még a múlt évben egy községi orvos szólt, hogy nincs elég orvosság. El akarták ezért fogni, de az orvos elbújt a nép között. így élt hosszú időn át. Jött egy amnesztia és az orvos hitt neki, előjött. Ekkor elfogták és 15 évi kényszermunkára ítélték. Tatabányán a legveszedelmesebb szénbányamunkában dolgozik. A felesége 4 havonként látogathatja meg egy negyed órára. Még csak kezet sem foghatnak. A férfi és az asszony mögött fegyveres katona áll őrt. Még sokat tudnék írni, de kezem reszket, szivem pedig csordultig telik szomorúsággal, ha arra gondolok, hogy mi mindent láttam és hallottam otthon. E pár sorba bele akartam sűríteni egész szenvedő népünk halálsikolyát és segélykiáltását. Hallják meg a külföldön élő magyarok és képviseljék ügyünket hathatósan a hatalmak vezetőinél. Segítsenek! Ha másért nem, hát legalább azért, hogy megsemmisítsék a kommunizmust, mielőtt elérné és elborítaná országaikat! EGY HOLLANDIAI MAGYAR ASSZONY. AZ ATOMKÉSZLETEK BEFAGYASZTÁSA? Eisenhower elnök március elsején válaszolt Bulganin orosz miniszterelnök február elsejei levelére, melyben rövid időn belül másodszor húsz éves barátsági szerződést ajánlott fel. Eisenhower álláspontja e kérdésben változatlan, vagyis mint előző levelében kifejtette, előbbrevalónak tartja a német egyesítést és a rabországi közszabadságok helyreállítását. Azonban attól, az egyik sajtókonferenciáján kinyilatkoztatott szándékától vezettetve, hogy a levelezést folytatni kívánja, egyezményt javasol, mely szerint az atom-anyagokat többé nem használnák “az atomfegyver-készletek növelésére”. Eisenhower hajlandó a jelenlegi atom- és hidrogénbomba készleteket befagyasztani, de ezt azon feltételhez köti, hogy Bulganin fogadja el az atombomba-telepek és egyéb katonai berendezések kölcsönös légi ellenőrzéséről szóló “nyitott égbolt” javaslatát. Bulganin úgy nyilatkozott, hogy Eisenhower válasza “érdekes és jó levél”, de diplomáciai körök attól tartanak, hogy a Szovjet továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy a katonai létszámokat is le kell szállítani, amiről Eisenhower azt mondja levelében, hogy “inkább a fegyverek, mint a katonák számát” kívánja leszállítani. Az atomellenőrzést hajlandó megfelelő biztonsági feltételek mellett kiterjesz-T i
