Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-15 / 3. szám
1956 március. “KRÓNIK A” 5 KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ 1 márciusán... Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. A magyarságnak két nagy nemzeti ünnepe hosszú és nagy történelmi idők folyamán alakult ki. Az első a régebbi: István király ünnepe, — az ezeréves Nagy- Magyarországra való emlékezés napja. Ha valaha szüksége volt a magyarságnak úgy az óhazai rabszolgaságban, mint a világ minden részébe szétszórtan, akkor a mostani időkben van szükség arra, hogy emlékezzünk. Ez az emlékezés ad erőt a további küzdelemre Nagy-Magyarországért és hitet a szebb és boldogabb jövőben. A másik magyar nemzeti ünnep Március Idusának ünnepe. Ez csak valamivel több, mint százesztendős ünnep. De a magyarság szivéhez éppen olyan közel áll, mint ama másik, amaz ősrégi: István király ünnepe. E sorok írója szerint Március Idusának legnagyobb jelentősége a felszabadulás. Már a régi rómaiak ünnepelték Március Idusát: a Tavasz megérkeztét, — a természetnek a Tél béklyóiból való felszabadulását. Ez az ünnep aztán jelképe, szimbóluma lett a Lélek tavaszának és a társadalmi felszabadulásnak. A NAGY MAGYAR FELSZABADULÁS: A JOBBÁGYSÁG ELTÖRLÉSE. Az 1789-ben megindult francia forradalmak legnagyobb vívmánya a jobbágyság eltörlése volt. Óriási vérontás jelezte ennek a forradalmi lépésnek útját. Franciaországból terjedt el a jobbágyság felszabaditásának gondolata mindenfelé. A jobbágyfelszabadítás Magyarországon nem fűződött vérontáshoz. A magyar nemesség megértette az uj idők szavát. És egyszivvel-lélekkel vitte keresztül a jobbágyfelszabadítást. Szivére ölelte ezzel a magyar nemesség nemcsak a magyar nemzetnek, hanem a testvérnépeknek is minden gyermekét. Hogy micsoda óriási jelentősége volt a jobbágyság eltörlésének abban az időben, azt akkor értjük meg igazán, ha megfigyeljük sok más népnek történetét. A felszabadítás útját ugyanis sokkal később választotta több európai nemzet. Itt csak egyet emlitünk meg: Oroszországot. Ebben a hatalmas birodalomban a jobbágyfelszabadítás 1908-ban történt. Ez is csak nagyon rövid időre. Mert nem egészen tiz esztendő múlva: 1917-ben, a vörös forradalom utján soha nem tapasztalt rabszolgaság szakadt Oroszországra, majd utána az öreg Európa egy részére és később más földrészekre is. AZ UJ RABSZOLGASÁG. Az emberiség életében még nem volt olyan borzalmas rabszolgaság, mint amilyen rászakadt az emberiségre a muszka vörös diktatúra által. Amikor először olvastunk az oroszországi népirtásról, az ukrajnai parasztság millióinak kitelepítéséről és lemészárlásáról, teljességgel hihetetlennek tűnt fel. Csak amikor újra és újra megerősítették a hirt, vettük észre lelkünk mélyéig megrendülve, hogy Oroszországban egy olyan iszonyatos rabszolgaság van, amilyenről soha nem hallottunk a történelem folyamán. Ezt az iszonyatos rabszolgaságot terjesztették a muszka vörös diktatúra zsarnokai az orosz határokon túl, magasan lobogtatva a sarló-kalapácsos vörös lobogót. SZÁZMILLIÓKAT DÖNTÖTT RABIGÁBA A VÖRÖS DIKTATÚRA. A nyugati hatalmak hatszázmillió személynek biztosították szabadságát. Ez alatt azt értjük, hogy a gyarmati sorsból önrendelkezési joggal felruházott államok polgárai lettek. Itt csak azt említjük meg, hogy az Egyesült Államok a Filippi-szigetek lakóinak biztosította szabadságát. Anglia visszavonult Indiából, Ceylonból és Burmából. Hollandia és más nyugati államok is nagy áldozatokat hoztak. Ezzel szemben Oroszország, társulva a kommunista Kínával, nyolcszázmillióra emelte a vörös rabigában nyomorgó emberiség számát. Itt nem akarjuk külön felsorolni az összes államokat, de ki kell emelnünk drága Magyarországunkat, amely szintén ott van a vörös rabszolgaság szörnyű táborában. HAZUGSÁGOK RENGETEGE Mindenütt, ahol a vörös terror felülkerekedett, megnyíltak nemcsak a kinzókamrák, hanem az internáló) táborok és a rabszolgamunkatáborok. Az életszínvonal zuhant. És jóllehet ez minden gondolkozó ember előtt nyilvánvaló, mégis a muszka vörös diktátorok mint földi paradicsomot igyekeznek beállítani az ő világukat. Ennek megvilágítására csak egy mondatot idézek Bulganin ama beszédéből, amelyet indiai és burmai utján Rangoon-ban tartott: “Mi a Szovjet Unióban hiszünk az egyenlőség principiumaiban és az önrendelkezési jogban, amelyet Lenin hirdetett.” Aligha fordult elő a történelem folyamán, hogy állami vezetők az igazságnak ilyen szörnyű meghamisítását hirdessék és az igazságot teljességgel meghamisítsák és meghazudtolják. Ezeknek az embereknek minden nyilatkozata és cselekedete teljességgel nélkülözi az erkölcsi alapot. Szegény Magyarországunkkal kapcsolatban azt a kijelentést tette egyik muszka főember, hogy vasfüggöny nincs is, azt csak a Nyugat találta ki. PRÁGA, BELGRAD, MOSZKVA A VÖRÖSÖK ERŐS VÁRAI! Igaz, hogy a távol-keleten, elsősorban Kínában vannak már várai a vörös diktatúrának, de ahhoz hasonló erősségei a vörös világuralmi törekvéseknek sehol sincsenek, mint az öreg Európában: Prágában, Belgrádban és Moszkvában. Te szent Szabadság, de megcsufolnak. Él szép emléke az áldott múltnak, mikor a most elnyomott árva nép, szép szabadságban élt. Mikor élete övé volt csupán, vér nem piroslott sújtó kancsukán, mely kinzott testébe vágott bele, maradt égő sebe. Mikor az égen szabad nap sütött, rut elnyomója nem vert és ütött. Az élete örömben telt, mullott. Máma szerte hullott. A sok munkatábor pokla elnyelt, annyi sok millió küzdő embert s kihűlt testét idegen föld hantja, fázóan takarja. Te Márciusnak vágyott világa, hová lett a népünk szabadsága? Alig élve, küzdve, mi lesz velünk? Ne hagyj el, Istenünk! Küldd Március, szabadság-szelét, a nagy világban fújja szerte szét, sok millió rab nép vágyva várja, legyen szabadsága. Oh, ne hagyd, nagy Isten, hogy a földön, szeretet, szabadság összedőljön. A gazság már több könnyet ontson és életet oltson. Szép Március az ördögé legyen. Vigság jöjjön minden völgyben, hegyen. Halálsikoly ne vágja a csöndet, töröld le a könnyet. Gyermek apjára vádat ne mondjon. Hóhér ártatlan vért már ne ontson. Tudja meg a gyermek van szabadság, nemcsak nehéz rabság. Van szén Hazánk, mely mindenünk nekünk. Van Hitünk és jóságos Istenünk, aki, tudjuk, minket el nem hagy, szép szabadságot ad. A rab nép és a bujdosó sereg, a szabadságért imát rebeg. Szívben a Hit és reménység él! lesz minden jobban még. Nem lesz mindig sötét a magyar ég, áldott Szabadság jön, — felderül még. Szűz Máriás zászló majd kibomlik, csend van . . . hajnalodik! Hollandia. KÉKY BARNA. Prágát azért tesszük előre, mert a nagyszláv vörös testvériségnek ez a központja még Moszkván is túl akar tenni nemcsak a vörös elvek hirdetésében, hanem az ipari termelésben és a hadseregek felszerelésében. Bizonyitéka ennek az, hogy az uj egyyptomi, de valószínűleg több arab állam hadseregét is ők szerelik fel napjainkban. És mégis fennen hirdetik, hogy az igazi haladásnak, demokráciának a vára Európa szivében Prága és megőrzője maga Csehország. A magyarságnak óriási feladata az, hogy felvilágosítsa a közvéleményt mindenhol erről a szörnyű félrevezetésről. Hiszen a dunai monarchiát és benne ötvenmillió lélek békés együttélését is elsősorban ők tették tönkre. & $ 3C A magyarság szivét nagy fájdalom töltötte el, amikor az angol világpolitika odáig jutott, hogy a belgrádi vörös erősségnek vezérét, Tito diktátort királyi fogadtatásban részesitette, anglia látogatása alkalmával. Lemészárolt százezrek vére fűződik ennek a szörnyű diktátornak kezéhez. És sajnos, a nyugati hatalmak arra készülnek, hogy Titot használják fel békeközvetitőnek Moszkva felé. * * * A vörös pusztításnak legfőbb vára azonban a muszka vörösek fellegvára: Moszkva. Onnan irányítják a vörös világhóditást. És jóllehet ez nyilvánvaló, Anglia a moszkvai vörösökkel szemben is odáig jutott, hogy a véreskezü muszka vörös fővezéreket ünnepélyesen fogadja az Angol Birodalom fővárosában: Londonban. Az egykori hatalmas angol királyi ház fogja vendégül látni a látogató vörösöket. A három vörös vár nagyon megerősödött. Nehéz lesz megdcnteni. Vájjon lesz-e a Nyugatnak olyan ereje, hogy diadalmat
