Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-15 / 3. szám
VOLUME XIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1956 MÁRCIUS. NO. 3. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE Feladat és bíztatás (MÁRCIUS IDUSÁNAK TANÍTÁSA) Március Idusa évenkinti ünneplésének az a célja, hogy a nemzedékek lelkében elmélyítse és életté váltsa az első március 15-én meghirdetett emberi s nemzeti jogokat, a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméit. Hogy ezeket igazán megértsük, meg kell keresnünk legmélyebb gyökérzetüket. A TEREMTŐ AZ EMBERI ÉS NEMZETI JOGOK FORRÁSA. Az ember származási okmánya, a Teremtés Könyve szerint az Úristen képére és hasonlatosságára alkotta az embert. A halhatatlan lélek révén, amely ennek az isten-Ae emberi életnek a természettől adott legfelső fórumu közössége az állam. Azonban az emberi természet Alkotója az államot sem csupán önérdekü közösségnek gon dolta el, hanem társas lénynek szánta. Amikor a Teremtő országot ország mellé állított, azt akarta kifejezni, hogy az állam az egyetemes emberiségnek, az államok társadalmának tagja. Minden államot — kicsit és nagyot egyaránt — megillet az erkölcsi személy méltósága s bizonyos létjogok: függetlenség, stb. Az államoknak természetszabta kötelességük az emberi nem egyetemes közjavának munkálása, viszont létjogaikra kivétel nélkül tarthat-MfíQYfíR képiségnek hordozója, van az embernek minden teremtmény felett kimagasló méltósága. Mert nemcsak egyszerű tárgy és eszköz, hanem személyiség. Ebben az Isten alkotta személyiségben és emberméltóságban gyökerezik minden ember egyenlősége, szabadsága, jogalanyisága, valamint a közös teremtő Atyában testvérisége. A szabadság azonban nem szabadosságot és korlátnélküliséget jelent. A hordó számára sem korlát az abroncs. Ha széttörik az abroncs, elpusztul a hordó tartalma: libertate periit, hirdette találóan egy pannonhalmi festmény a letagadhatatlan valóságot. A szabadság korlátozását megkívánja a többiek érdeke, mert hiszen az ember Teremtője szándékából társas lény is . Eltulajdonithatatlan jogai birtokában lép be tagként a közösségbe. Kötelessége a közjó munkálása, viszont a közösségnek tisztelnie kell és érvényre segítenie kivétel nélkül minden tagjának emberi és állampolgári jogát, mert ez nemcsak egyetlen társadalmi osztály vagy párt kiváltsága. nak igényt. Nincsen csak ur és csak szolga nemzet. A KERESZTÉNYSÉG KÖZREMŰKÖDÉSE AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS MEGÚJÍTÁSÁBAN. A bűnbeesésben az emberméltóság eltékozolódott. Ennek következtében nemcsak az egyéni, de a közösségi élet egyensúlya is odalett. A zsarnokságba fulladt emberi együttélés válságát a kereszténység oldotta meg. A mindenkire kiterjedő megváltásban a bukott emberben eltorzult istenképmás újra felragyog. A bűn rabszolgaságából Krisztus vére árán kiváltott ember Isten gyermekeinek szabadságát nyeri el, lebontődnak a társadalmi válaszfalak és a felebaráti szeretetben testvérré lesz vallás, faj, állás, vagyon, származás tekintete nélkül minden ember. A testvériség tehát egységesíti az emberi nem családjává fűzi össze a népeket. És a nemzetek közötti önzés, erőszak és hasznosság-érdek helyett, a család törvényeit: a szeretet, igazságos-Nőjj, sóvárgott reményasztag... Magyar ég alatt régóta már nem repül más, csak sötét madár. Honnan szállnak, ki hajtja őket? Magyar gondot, sötét felhőket ki terel? A régi dicsőség kinek fáj? Ki perel a bőség, a szépség ősi birtokáért? Szent juss az, magyar unokáé. Őrült agyból kipattant eszme, sátáni csel, aranyért vesz meg lelkeket, sok Judásét s ezek a pénzen vett judásezredek elárulnak Istent és hazát. Az ősi föld legkissebb gazát is, mint néprablók véres zsoldját, lopva viszik, orozva hordják. És a bu sötét madara száll, kering. Árnya a kisértő sál átborong a Kárpátok ormán, fennakad templomok tornyán és gyászt lenget a világ felé. Ó, csak a népek megértenék fekete zászlónk lobogását, ahogy szivünk bus dobogását kottázza a kék égi lapra. Kis árva népet nem aratna a zsarnokság kaszája talán. A magyar jog Genfnek asztalán a világ ügyévé dagadna s ki népünk igazát tagadja a farizeus békegárda, rádöbbenne az igazságra. A szivébe nyilalna végre a magyar fájdalom. S az égre sóhajtott annyi imádságunk fehér gyöngye lenne váltságunk fenn az égi mérlegserpenyőn. S miről azt hittük fel se jön többé, ott tündökölne ismét a szent nap és szórna nekünk is még reménysugarat, hitet, békét s reánk vetítené fényes képét a diadalmas Szabadságnak. Szétpattanna a ravaszságnak népeket kínzó rabbilincse s nyilr a a kéz, hogy szerte hintse azt a szent magot, melyből kikéi a szeretet, mit nem öl ki tél s emberi ármány nem hervaszthat. Nőjj, nőjj sóvárgott reményasztag szenvedésünk sok keresztjéből, a sok millió keresztényből. Nőjj a mi fekete zászlónkból s abból a krisztusi pár szóból, mit mennyei szél vitt szerte-szét s kivirágzott, mint Hegyi Beszéd. New Orleans, 1956 március. CSIGHY SÁNDOR. ság és jog uralmát állítja. előírásait megfogalmazta, Evan« A kereszténység tehát az em- géliumában, az emberi jogok béri együttélésben visszaálitotta a Magna Chartájában örökérvényű Teremtő szándékát, a természetjog kötelezettséggel kihirdette. Ennek
