Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-15 / 3. szám

2 “K R Ó N I K A” 1956 március. útmutatásnál indul cl a haladó kö­zös élet. AZ EGYHÁZ AZ EMBERI ÉS NEMZETI JOGOK SZOLGA LATÁBAN. Az Egyház küldetésénél fogva az emberi és nemzeti értékek szol­gálója. A liturgiában leomlik min­den rend- és rangkülönbség. Az oltár körül a legigazibb egyenlő­ség és a legszentebb testvériség valósul meg. Az egyházkormány­zatban sincs különbségtevés. Rab­szolgákból pápák is lettek. Az Egyház mindenkor igyekezett a társadalmat arra nevelni, hogy minden ember Isten adta méltósá­gát elismerje. Ennek egyik bi­zonysága az a levél, amelyben IV. Kelemen pápa 1266 január 21-én kéri IV. Bélát, hogy Timótot, bár alacsony származású, ismerje el zágrábi püspöknek. Ugorjunk egyet a történelem­ben. A 16. század végi felfedezé­sek nem egyszer a bennszülöttek leigázására vezettek. Védelmükre elsőnek az Egyház sietett. A do­monkos Vittoria a keresztény hit­es erkölcstan nevében hirdeti a bennszülöttek emberméltóságát, egyéni és nemzeti jogait. Ismét lépjünk át századokat. XIII. Leó a “Rerum Novarum”-ban a kapita­lista kizsákmányolás, XI. Pius a “Mit Brennender Sorge’’-ban a faj, XII. Pius a “Summi Pontifica­­tus”-ban és különösen 1942. kará­csonyi beszédében a totális állam ellen védi az elnyomott embert. Faulhaber, Serédi bíborosok a zsidódeportálás ellen, Mindszenty pedig a svábok kitelepítése ellen emelte fel tiltakozó szavát. New York kardinálisa a négerek egyen­jogúsítását sürgeti. Korunk az önkényuralmi rend­szerek garázdálkodásának kor­szaka. Ezek egyrészt elszakítják az embert méltóságuk Gyökerétől, el­kobozzák személyiségük veleszüle­­letett jogait, a faj, állam és osztály rabjává süllyesztik. Másrészt pe­­dig megtagadják a népeket is ösz­­szekapcsoló egyenlőség-testvéri­­ség-jog rendjét. Önmagukat ural­kodásra hivatottaknak játsszák ki, másokat szolganépekké minősí­tenek, sőt, nem egynek létjogát is tagadva, kiirtásra Ítélik. Ebben a kíméletlen barbárságban az Egy­ház különösen éber őrzője az em­beriség alapértékeinek. Elég XII. Pius pápa karácsonyi rádiószóza­taira gondolnunk, vagy a villám­­háború győzelmeitől elbizakodott hitleri csapatoktól megszállt Bel­­gium-HoIlandia-Luxemburg ural­kodóihoz 1940. május 10-én inté­zett táviratokra, amelyekben XII. Pius az erőszak félelmétől elné­mult Európában egyedül tiltako­zott az Isten adta nemzeti jogok megsértése ellen. Különben pedig napjaink csődjének gyökeres or­­voslásaképen állandóan sürgeti az emberiség visszatérését a közös Atyához, aki az emberméltóság­nak, egyéni-nemzeti jogoknak, va­lamint az emberi együttélés béké­jének forrása és záloga. A vissza­térést, barbárból emberré, ember­ből istenszabásu emberré válást ezért tette ismételi intelmeiben a végveszélybe jutott nemzedékünk elodázhatatlan kötelességévé. PRO DEO ET LIBERTATE. Az eddigiekből világos, hogy a minden emberre és népre egyfor­mán kiterjedő jogokat, a szabad­­ság-egyenlősg-testvériség eszmé­nyeit nem forradalmak és szabad­sághősök találták ki, hanem a Te­remtő irta az emberszivekbe, Krisztus szerezte vissza és az Egyház az őrzőjük. Március Idusa tehát nem koreszmék ünnepe, nem magyarkodás, Habsburg-szidás, vagy a forradalom dicsőítésének alkalma, hanem evangéliumi jogok ünnepe. 48 magyarjai a legembe­­nbb és legkeresztényibb jogok harcosai. Ezért tette az első már­cius Idusán Petőfi nemzete nevé­ben a szabadságesküt Istenre, ezért vívják az egyén és nemzet Isten adta jogaiért szabadsághar­cukat a legnagyobb zsarnokot, a sátánt tipró Asszonynak, hazánk Pátronájának “máriás” lobogói alatt pro Deo et libertate. Épen ebben rejlik március Idu­sának 100 év múltán is elévülhe­tetlen tanítása, amely elsősorban feladatvállalás: az örök keresz­tény elveknek és eszméknek kell harcosaivá szegődnünk, ha a világ s benne hazánk jobb ügyét akar­juk szolgálni. Eléggé tapasztal­tuk, hogy egyéni-nemzeti jogok, szabadság-egyenlőség^testvériség a Teremtő elgondolta tisztaságá­ban és teljességében csak ott való­sulhatnak meg, ahol hisznek Isten­ben, az élet legfőbb Törvényho­zójában. Hiába a legszentebb jo­gok és eszmék törvénybeiktatása a francia forradalomban vagy a magyar köztársaság alkotmányá­ban, hiába az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának beve­zető nyilatkozata, hiába az UNO gazdasági és szociális Bizottságá­nak emberi jogok Kodexe, hiába Karfákban - Atlanti Charta ~ való lerögzitése, Isten nélkül, val­­las erkölcsi alap nélkül csak for­radalmi jelszó és veszedelmes ha­zugság, ahogy Auschwitz, Dachau Mauthausen, Katyn, Szibéria és a demokrácia álarcában közeledett ujbarbárság embertelenségei bizo­nyítják. Ezért az ateizmus lélek­fojtó es szabadságot elkobzó vég­veszélyében különösen fontos az Istenhit elmélyítése a szivekben és az Egyház munkájának igény­lésé. Minél jobban helyet kap Is­ten az élet minden fórumán, minél inkább teret engedünk az Egyház áldásos működésének, annál in­kább sikerül oly emberhez méltó eletet teremteni, amelyben e jogok es eszmék nemcsak ajkon hordott megtévesztő frázisok lesznek, ha­nem a Teremtő szándéka szerint megilletnek mindenkit s amelyek­hez törvényes ok nélkül senki sem merészel hozzányúlni, 1956-ban a “Talpra magyar, hiv a haza, itt az idő, most vagy soha!” 1848 keresztény eszméinek megalkuvás­nélküli vállalására szólítja Puszta­szer-Aranybulla -Tripartium - Rá­kóczi népét. De március Idusa nemcsak fela­datot jelent, hanem BIZTATÁST is. Az elnyomás és szolgasors soha nem gondolt embertelenségében Istentől kapott jogaink elrablása az Égre kiált. A magyar feltáma­dásban és az elnyomott népek fel­­szabadulásában való törhetetlen hitünk ezért nem álom, nemcsak Nyugat segítségén alapszik, ha­nem mindenekelőtt abban a szent me99yó'ződésben, amelyet épen 48 példáz nekünk, hogy Istent és az igazságot ideig-óráig lehet tagad­ni, de megsemmisíteni nem. Ügyünk Isten ügye, mellettünk az igazság ereje. Harcunk ma is, mint történelmünkben mindig, pro Deo et libertate! Ezért hazátlanságban, a szolgaság bilincseiben s a nem­zetet elnyelő sir szélén is az uj honfoglalásra és országépitésre el­hivatottak rendületlen bizakodá­sával újítja meg Szent István meg­fogyott, de meg nem tört népe a hősi elődök szent fogadkozását: “A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” DR. MIHÁLYI GILBERT O. Praem. Nándorfehérvár jubileumi üzenete Irta: P. SZELÉNYI IMRE teológiai tanár, szkv. táb. főlelkész. Tagadhatatlan tény, hogy a ha­za és a nemzet az isteni Gondvi­selés alapján fiziológiai, erkölcsi és szellemi egység a történelmi küldetés titkos világában! Ezért lehettünk: Kárpát-nép, Nyugat védői és a Kereszténység védő­bástyái! Ezek nemcsak személyek­től kapott kitüntető, emberi titu­lusok, de a történelmi helytállá­sunk, hősi szolgálataink és nem­zeti önzetlen áldozatainknak reá­lis és méltó megállapításai, tisztelt tényei és történelmi cselekedetek. Más szóval: harcaink, erőfeszíté­seink a civilizáció és a kultúra védelmében, nemcsak nemzeti lé­tünket és jövőnket védték, de mint nép, az egyetemes emberiségnek és kultúrának is szolgálatokat tet­tünk! Vagyis nem voltunk sovi­niszták és nacionalisták, mert tá­volabb láttunk s nem az izolacio­­nisták önző és számitó kitéré­seivel huztuk és nyújtottuk éle­tünket az áldott Dunavölgyében! Helytálltunk, mert nemzeti külde­tésünk tudata élő valóság volt, nemzeti rátartiságunk tényeken és tényekben gyökerezett s áldozata­ink tüzében és fényében izzott tisztává; mit magyar öntudatnak, magyar világszemléletnek nevez­tünk! Ha most történelmi távlatba ál­lítjuk be hősi múltúnkat, úgy az örök természtjog alapján megta­láljuk őseink bölcs tömörülését és e9Ységbe kovácsolódását a Vér­szerződés nemzeti-szertartásában, jogi aktusában. A hét törzs, hét vezére belátva a jövő véres és küzdelmes távlataiba, határozottan döntöttek jogi alapon, hogy Ár­pád a főhatalom képviselője (esz­mei és akarati döntések!) és a serlegbe csurgatott vezéri vér a törzseket, most már fiziológiailag is egyesítette! Amúgy is egyenes ágon leszármazott, avagy befoga­dott (kabarok) törzsekről volt szó! így a nemzeti egység megte­remtéséhez szükséges feltételek, mint: terület, nép, szellem, vezető­­s^9- (jogi keret) anyagi javak, törvények és a cél, mind meq vol­tak! Árpád, mint törzseink megvá­lasztott vezére kettős alapon ve­zethette népét: 1. mint népének vérségi vezére, egyetemes atyja, törzseink valamennyi tagjával: apáival, anyáival, gyermekeivel szerves és fiziológiai egységben volt. 2. mint megválasztott és elis­mert vezér, államfő, kapott hatal­mánál fogva erkölcsileg és hatalmi adottságával irányította és egyesí­tette népét! Magyar és magyarok közt, de kimagaslott közöttük em­beri tulajdonságaival is s igy, mint vezéri, elsőszülött, fajának minta­képe, törzseinek éltető eleme nö­velte és erősítette uj nemzetét! Ez a természetes és emberi jogi­alkotás és törzsi együttes emelke­dik fel Szent Istvánban a termé­szetfeletti megszentelődés maga­sába, akiben a keresztényi hitnek erői és áldásai, eminens módon bontakoztak ki és termelték ki az ideális magyar, keresztény király, államfő s megszentelődött magyar ember karizmos értékeit. II. Szil­veszter pápától kapott koronával és adott kiváltságaival (apostoli király, kettős kereszt, püspöksége­ket alapitó egyházi joga) a nyu­gati keresztény világ jogi elisme­rését is megkapta! A küldött Ko­ronát kevesen értették meg és még napjainkban is, csak nemzeti fej­lődési alapon igyekeznek a Szent Koronának jogi alapokat adni, amelyben a nemzet szuvereniása és függetlensége van jogilag ki­dolgozva. Mi elfogadjuk a nem­zeti látás későbbi megérzéseit is, de sokkal mélyebb jogi-alapot Iá­­tunk a Szent Koronában! Szerintünk a II. Szilveszter pá­pától küldött Korona szellemi ha­gyaték, szellemi kapcsolat, azzal, akitől minden jog származik, Is­tennel, aki természetfeletti hatások eszközévé tette és Krisztus He­lyettesén keresztül küldötte. Csak­is, ezt akarta a nagy II. Szilvesz­ter pápa kihangsúlyozni, annál is inkább, mert Apostolnak nevezte, püspökségeket alapitó jogkörrel is felruházta, kettős keresztet vittek a magyar apostoli király előtt! Innént érthető a magyar Herceg­prímások zászlósúri jogköre is! Ezt később, sokan nemzeti, jogi kegynek, elismerésnek tüntették fel. Asztrik: királyt koronázott! Ezt, mint apostol-utód, mint esz­tergomi érsek végezte! Az apos­tolutód, a pápa szavai után: Apostolt koronázott a magyarok királyává! A testi-lelki összetett természe­tünk és nemzeti küldetésünk, va­lami felemelő ideálokban egyesül­tek igy, ami felett hosszú évtize­dekig őrködött a szent magyar, az apostol magyar és a jövőbe látó magyar! Szeretetének és kegyele­­tes életének jósága, áldásai és har­cai természetszerűen átáradtak az intéger nemzetre és mindarra, amit kultúrának, szellemnek, vi­lágnézetnek, hazaszeretetnek, jö­vőbiztosításnak és területi civili­zációnak, magyar mentalitásnak nevezünk! A következő századok titokzatos módon tovább hordoz­ták és éltették a nemzetet s min­den bajban az ö szelleme lehelt belénk hitet, adott erőt és bizal­mat, ha baj volt! így kristályodott

Next

/
Thumbnails
Contents