Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-15 / 1. szám
1956 január. “KRÓNIK A” 3 pontoktól, mivel Amerikában a társadalmi és gazdaság-politikai viszonyok mélyen különböznek az európai viszonyoktól. Nem volna reális azt kivánni, hogy az európai életre amerikai arányokat alkalmazzunk; ennek ellenkezője persze épp oly téves lenne. Európa vezető államainak szociálpolitikáját szemlélve, az adott körülmények között igen jelentékeny teljesítmények tűnnek szemünkbe. Ez azonban semmiképen sem jelenti azt, hogy az összes intézkedések csodálatra méltók; Európában számos iskolapéldáját találjuk annak, hogy mit nem szabad valahogy elintézni. Mégis igazságtalan volna azt állítani — amiként ezt némelyek kétheti európai tartózkodás után teszik, —' hogy a régi világ szociális szempontból visszafelé halad. Sőt tény, hogy Európa éppen szociális téren volt leginkább irányadó és hogy a legtöbb szociális vivmányt az első világháború előtt törvények biztosították. Ezt a szociálpolitikát jelesül két tényező vitte előre: egyrészt a szociáldemokrata pártok, nem annyira marxista, mint inkább a Labour-alapon működők; ezeknek közéleti sikerei és parlamenti súlya előtérbe hozta a szociális kérdést; másrészt az egyházak, amennyiben tanításuk tudatában voltak, mint pld. XIII. Leó pápa Rerum Novarum cimü enciklikájában, mely a keresztény megújhodási mozgalom alapja lett. Az európai szociálpolitika egy nagy gyengéjévé vált különösen a legújabb időkben, hogy túl gyakran politikai pártok játéklabdájává lett. Ennek bizonyos időszakok folyamán voltak ugyan előnyei, azonban későbbi hátrányok az előnyöket legalább is ellensúlyozták. A szociálpolitikának nincs köze a pártpolitikához, amint ezt már a kiváló szakszervezeti férfiú, Gompers Sámuel is igen bölcsen felismerte. Olyan kérdés ez, mely az egész népet érdekli. Ha azonban belpolitikai küzdelem tárgyává lesz, felmerül olyan szövetségi, vagy gazdasági pártok keletkezésének veszélye, melyek a nép összérdeke helyett rendi, vagy gazdasági célkitűzések szolgálatában állanak. Tisztára munkáspártok keletkezését szükségszerűen parasztpártok keletkezése követeli, ami a parlamentarizmus lényegét veszélyezteti. Európában igy sajnos, gyakran az a helyzet állt elő, hogy nagyfontosságu szociálpolitikai lépéseket nem a közérdek figyelembevételével tettek, hanem egyedül pártpolitikai szempontok mérlegelésével. Európában a háború óta történt sorozatos államosítás beszédesen bizonyítja, milyen káros az ilyen eljárás. A számos esetben teljesen indokolatlan államosítások ugyanis erős kerékkötői lettek a szociális haladásnak és semmivel sem járultak hozzá a munkásság életszintjének vagy munkamódszereinek javításához. Az egyedüli különbség az lett, hogy az állam névtelen fogalma került az egyéni vállalkozó helyébe. Számos úttörő ujitás és a szociális kérdéseink kezelésében mutatkozó sok jóakarat ellenére mégis csak passziv a zárómérlegünk. Erőfeszítéseink nem értek el tartós és általános megoldást. Sikerültek ugyan részletmegoldások, de mindent egybevéve, ma Európában szinte kilátástalan problémákkal állunk szemben. Még nem találtuk meg a belső megbékéléshez vezető utat. Ennek oka egyszerű: s ez a gazdasági lehetetlenség. Európában ma gazdasági zsákutcában vagyunk, amely megakadályozza a tömegek életszintjének további emelését. Egyszerűen hiányzanak eszközeink és a hiányt a legnagyobb elme sem képes pótolni. Helyzetünk ismét csak azt bizonyítja, hogy az életet nem lehet légmentes zárt rekeszekbe szorítani; ez oly igazság, melyről túl gyakran szoktak megfeledkezni a politikusok. A szociális haladás éppenséggel csak egyidejű gazdasági emelkedés kapcsán lehetséges. Az életszint emeléséhez nem foghatunk hozzá, akkor, amikor a pénztárak üresek, amikor az állam és a közgazdaság nélkülözi a szükséges anyagi erőt, pedig nálunk, Európában ma ez az eset áll fenn. Szociálpolitikánk csak akkor válhat majd ismét haladóvá, ha gazdasági politikánkat ismét rendbe hozzuk. Ezt nem érheti el a Marshall-terv tömegsegélye. Mi európaiak, kétségtelenül nagy hálával tartozunk az Egyesült Államoknak a végső szükség idején nyújtott segélyért, de ez a segítség időbelileg korlátolt és kielégítő tartós állapotot képtelen előidézni. Európa szociális és gazdasági problémáit csak akkor lehet tökéletesen megoldani, ha Európának Oroszország által megszállt keleti része felszabadult és mint egyenrangú társ ismét beilleszkedhetett gazdasági életünkbe. Ezt azonban menten további lépésnek kell követnie: fel kell épiteni az európai gazdasági rendszert, meg kell szüntetni a belső európai vámokat. Mert Európa közgazdaságának csakis a jelenlegi fojtogató kereteket felváltó, lehetőleg tágas gazdasági terület biztosíthat uj életet, mely módot nyújt a szociálpolitikai kérdéseknek európai keretben való tartós megoldására. (Befejező rész következik.) LEVELEKBŐL Tisztelt Szerkesztőség! Értesítem önöket, hogy megérkeztem az Ii. S. A.-ba s családommal együtt Cleveland városában lakom. Ebből az alkalomból legelsősorban is mégegyszer hálás köszönetemet fejezem ki a Németországba küldött dijtalan Krónika számokért, Természetes most, hogy anyagi helyzetem megengedi ezt, én is előfizetője akarok lenni a Krónikának. Előfizetésre itt küldök kettő dollárt. Most még azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy amennyiben lehetséges, az eddig a cimemre küldött dijtalan példányokat egyik barátom csatolt cimére küldeni szíveskedjenek. Ő a Krónika lelkes barátja lévén, a megfelelő kezekbe fogja eljuttatni a küldött példányokat. Mély tisztelettel köszönti Önöket Cleveland, 1955 október. RIES MICHAEL. XII. Piusz pápa nagy, iránymutató szózata XII. Piusz pápa karácsonyi szózatában állást foglalt az atomfegyverek betiltása érdekében, természetesen teljesen hatékony ellenőrzés mellett. Ellenez egy feltétel nélküli, minden áron való együttlétezést a kommunista kormányokkal: az együttlétezés "nem jöhet létre a jog és igazság rovására”. Szót emelt az európai országok Európán kívüli gyarmatai népeinek szabadsága érdekében, mert, úgymond, annak megtagadásából csak egy harmadik fél profitálna, ami alatt kétségkívül a kommunista kormányokat értette. “A gyarmati népek mondotta, hálásak lesznek szabadságukért Európának, mig ha azt nem kapják meg, egy vak nacionalizmus káoszba és szolgaságba taszítaná őket”. E célzás szintén Moszkvára vonatkozik, amely a háttérből a nemzeti szabadság jelszavával szítja a lázadást a gyarmati népek között, hogy zavart és felfordulást keltsen és végül a kommunizmus jármába hajtsa őket, mint Észak Vietnamban (Indokina) történt. Őszentsége Eisenhower elnök kölcsönös légi inspekciós javaslatára is célzott és azt pártolni látszott. Mély béke-szeretettől áthatva, a fegyverkezések általános ellenőrzését is kívánta. Azonban megelőző kijelentése, amelyben elvetette a minden áron való coexistenciát és kihangsúlyozta, hogy a coexisztencia nem történhet a jog és igazság rovására, nem hagy kétséget aziránt, hogy előfeltételül tekinti a rabországok gyarmati balsorsának és a felkényszeritett kommunista rendszernek megszüntetését. A kommunizmus kérdésében kijelentette Őszentsége, hogy azt nem tekinti az emberiség fejlődése egyik szükséges szakaszának és Krisztus hitelve alapján elveti, mint társadalmi rendszert, amely ellenkezik a természetjoggal. Azonban, mondotta, elődeihez hasonlóan óvja ez ipari korszak keresztényeit olyan antikommunizmustól, amely ‘‘olyan szabadság jelszaván és védelmén alapszik, mely tartalom hijján van; ehelyett oly társadalom építését sürgetjük, amelyben az emberek biztonsága amaz erkölcsi renden nyugszik, amelynek szükségét már igen gyakran hangoztattuk és amely tekintettel van az igazi emberi természetre”. A szózat e részét akként értelmezik, hogy Őszentsége XIII. Leo, XI. Piusz és más pápák hires, szociális encyklika-leveleire hivatkozva, olyan társadalmi rendet lát szükségesnek, mely a szabadság mellett polgári életviszonyokat, elégedett helyzetet is biztosit a dolgozó embereknek. Mindezek alapján megállapítható, hogy Őszentsége minden fontos, nagy kérdésre kiterjedő, magasabb útmutatást adott a világnak e hatalmas szózatban, amely méltóan sorakozik előző, történelmi súlyú és prófétái erejű karácsonyi intelmeihez, nagy és fenkölt tanításaihoz. Sajnos, a világ egyharmadán felerőszakolt pogány téveszmék uralma dúl; Dulles külügyminiszter ismételten kijelentette, hogy Amerika sohasem fogja elsőül használni az atom- vagy hidrogénbombát, de Moszkva az atom-ellenőrzésre eddig mégcsak olyan garanciákat sem volt hallandó adni, amelyeket a védettség szempontjából komolyan lehetne mérlegelni, sem pedig nem hajlandó az együttlétezés azon feltételét teljesíteni, amely előbb a jog és igazság elégtételét kívánja... Hová fog igy jutni az emberiség?! A bitorlók az LN.-ben Az Egyesült Nemzetek New Yorkban tartott közgyűlése decemberben 16 országot vett fel uj tagul: Albániát, Jordániát, Írországot, Magyarországot, Olaszországot, Ausztriát, Romániát, Bulgáriát, Finnországot, Ceylont, Nepált, Líbiát, Kambodzsát, Laost, Portugált és Spanyolországot. A Szovjet Külső Mongolia, e kis tartománya felvételét is kívánta és mivel ez ellenzéssel találkozott, a többiek felvételét is megvétózta. Utóbb uj javaslatot terjesztett be, amelyben elállt Külső Mongolia felvételétől, de annak fejében — Japán felvételét vétózta meg s ez nagy emeltyű lehet még számára a Vörös Kina felvételének előmozdítására. Négy kommunista csatlóskormány, Albániáé, Bulgáriáé, Magyarországé és Romániáé tagja lett az E. N.-nek és ez kétségtelenül nem hat lelkesítőén a négy ország rabnépének kitartására, noha kommunista kormányok ezelőtt is tagjai voltak az E. N.-nek, igy maga a Szovjet és két tagországa, Ukrajna és Fehéroroszország, valamint Csehszlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia. Mindegyikben, épp úgy mint Portugálban és Spanyolországban, totalitárius a kormányrendszer, ami ellentétben áll az E. N. Charterének szellemével. Oroszországnak vétójoga is van és egyik alapítója volt az E. N.-nek, amely ekként már születési hibával jött a világra. De efölött akkor szemet hunytak, mert abban az illúzióban ringatództak, hogy a Szovjet békeszerető hatalom lesz, amely betartja a yaltai egyezményt és egyébként is kooperálni fog a világ nyugalma és békéje fenntartásában. Ehelyett azonban mihamar kiderült, hogy céljai nem változtak és Lenin szellemében világuralomra tör; egész sor országot rabolt el Yalta megszegésével, most is azon van, hogy Németországot vörössé tegye és befolyása alá vonja és egyebek között a Keleten Északvietnam kommunistává tétele után uj kommunista terjeszkedések érdekében folytat nyughatatlan aknamunkát. A béke megőrzése mellett az E. N. egyik főcéljául a gyengéknek
