Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-11-15 / 11. szám

12 “KRÓNIKA 1956 november. Anticommunist AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY Kommunista-ellenes KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA" Hungarian Press 370— 7th AVE. SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK 1, N.Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY — 10c. — EGY PÉLDÁNY ARA alapokmányáról, amely szerint a tagországok kötelezik magukat, hogy a közszabadságok teljességét adják meg polgáraiknak. * • • ÚTBAN A VÉGSŐ GYŐZELEM! A november 4-ére virradó hajnalon szivettépően, történelmileg párját ritkitóan önfeláldozóvá fordult a néhány napig győzelmes magyar forradalom helyzete. Az orosz túlerő az utóbbi napokban külföldről mintegy 200,000 főre kiegészitett csapataival és 4600 tank­kal, kegyetlenül akcióba lépett úgy Budapest, mint a többi vidéki na­gyobb városok és katonai gócpontok ellen, hogy óriási erejével lehen­gerelje a felkelést, megdöntse a forradalmat. Nagy Imre és kormá­nyának tagjai a jugoszláv követségre menekültek. A forradalmat ve­zető generálisokat, Maiéter Pál tábornok, uj hadügyminisztert, Kovács István tábornok, vezérkari főnököt és még öt tábornokot, az oroszok orvul magukhoz hivták azon ürüggyel, hogy a kivonulási kö­veteléseikről akarnak tárgyalni s aztán letartóztatták. E hitvány tőr­­becsalás óta nincs hir róluk. A főváros és a vidéki központok legnagyobb része újra az oroszok és a Nagy Imre helyébe kinevezett Kádár János bábminisz­­terelnök alá került. A forradalmárok azonban Budapesten és a vidék fő-pontjain, többhelyütt hősiesen harcolva még e sorok Írásakor is kitartanak s az óriási túlerővel szemben guerilla harcot folytatnak. A N. Y. Times szerint Nagy Imre azon lépése, amellyel Ma­gyarország bejelentette a varsói egyezményből való kilépését és sem­legességét, továbbá messzemenő belpolitikai engedmény ígéretei (sza­bad választások, stb.) “csak növelték az oroszok szándékát, hogy tel­jes erővel leverik a forradalmat." A Szovjet-sajtó azzal vádolta Nagy Imre kormányát, amelyben Kovács Béla s Tildy Zoltán is résztvettek, hogy “hajlandó volt szabaddá tenni a megszüntetett, régi pártokat és emiatt attól kellett tartani, hogy visszatér a burzsoa rendszer s Ma­gyarország külpolitikailag elszakad a Szovjettől.” A Szovjet úgy ir­tózik szabad választásoktól, amelyeken antikommunista, polgári pár­tok is résztvehetnek, mint kecske a késtől és azért csapta el Nagy Imrét és rendezte meg az uj vérfürdőt, tömegmészárlást, hogy ne ér­vényesülhessen a magyar népnek a kommunista rendszerre és a csat­­lósságra halálos ítéletet jelentő többségi akarata! John McCormack, a N. Y. Timesnek az egész felszabadulási kísérlet alatt Budapesten dolgozó tudósítója irta a Timesben, hogy “a magyar forradalom baja az volt, hogy kezdettől szembenállt a kommunizmus minden fajtájával, a titoizmussal is, mig Lengyelor­szágban Gomulka nem ment túl a titoizmus vonalán, sőt beleegyezett a további megszállásba s ezzel elérte a mozgósított lengyelországi orosz haderő visszavonását, elkerülte a vérontást, Nagy Imre tovább­­menő engedményei azonban világossá tették az oroszok előtt, hogy ha Nagy Imre szabad választásokat tarthatna, a nép zöme Nagy Imre és a titoizmus ellen, a szabadság rendszere mellett szavazna.” De lehetett e a titoizmussal is szembenálló magyar népnek más célja, mint hogy elsöpörje a kommunizmus minden fajtáját s elérje felszabadulását?! A forradalmárok, — értelmiségiek, munkások, földművesek, az ifjúság szine-java, amelyen nem fogott a kommunista propaganda mérge, — nem tettek eleget az amnesztia-csalétekkel köritétt kapi­­tulációs felhívásnak. Csak Nagy Imre szabad választásokról, orosz kivonulásról és semlegességről tett ígéretei betartása esetére hajlan­dók abbahagyni a harcot. Nem adták meg magukat és támogatja e követeléseiket az általános sztrájk, amely ma is tart. A Kádár-báb­kormány mellett csak maroknyi kommunista klikk áll, velük szemben pedig az ország egész népe! Kádár kommunista kormányában csak kommunisták vannak, többi közt Marosán György, Rónai Sándor v. köztársasági elnök (mindketten szociáldemokratából vedlettek át.) Kossá István, Apró Antal, Minnich Ferenc (Kun Béla budapesti rendőrfőnöke), Kovács István és mások. Miként vélnek kormányozhatni egy országot, amely nek szabadságharcát a behívott oroszok segítsége utján tízezrek el­pusztításával próbálják legyűrni, el sem képzelhető. A guerilla-harcok nem szűntek meg, a sztrájk megbénít mindent, nem szűnik és elveszi a lehetőséget attól, hogy Moszkva kommunista bábkormánya képes legyen fenntartani az ország gazdasági, közigazgatási, stb. életfolya­matát, továbbra is kiszolgálhassa Moszkvát és fenntarthassa a kom­munizmust. A magyar nép elszánt, kitartó harca tovább folyik és most már nem áll meg a sztrájkkal kikényszeritett győzelemig, a népakarat szabad független Magyarországa kivívásáig. Jön már a kutyára dér, útban az Igazság, — lesz ünnep a világon! • • PEYER KÁROLY HALÁLA. Peyer Károly régi magyar szociáldemokrata vezér a kommu­nistákkal szembeni emigrációban, New Yorkban hirtelen elhunyt 76. éves korában. Több mint ötven éve vitt szerepet a magyar munkásmozgalom­ban és neve összeforrott annak az utóbbi félszázadbeli viszontagságos történelmével. Mint frontkatona harcolt az első világháborúban. Ami­kor a németek 1944 március 19-én megszállták Magyarországot, kép­viselői mentelmi joga semmibevételével a mauthauseni internáló tá­borba hurcolták. Rákosi Mátyással kezdettől hadilábon állt és az elsők között menekült el Magyarországból, ahol távollétében nyolc évi bör­tönre Ítélték. Többször, igen hálátlan helyzetekben volt miniszter és sok éven át mint főtitkár működött a szakszervezetek élén. Mindenkor mérsékelt szociáldemokrata volt és nem egyszer jutott neki az a szerep, hogy helyrehozni igyekezzék mások hibáit, enyhitsen a mások által elköve­tett, súlyos bakklövések tragikus következményein. Legértékesebb tevékenysége a század első másfél évtizedére esik, amikor nagy munkát fejtett ki a munkások jobb bérei, jobb élet­feltételei és az általános titkos választójog kivívásáért folyt harcokban. A munkások jobb életviszonyai megteremtésében és az általános vá­lasztójogért folytatott, ma szinte hihetetlennek tűnő küzdelmekben a Peyer Károlynak elismerendő érdemeik voltak s tagadhatatlan, hogy az európai munkások nagyrészének jobb bérekhez, jobb életviszonyok­hoz és jogokhoz jutása és ebből folyó, politikai lehiggadása nagy fok­ban nekik köszönhető. A távozó, érdemes öreg harcostól kegyeletes tisztelettel vsznek búcsút azok is, akik nemcsak egy, de minden osztály, az egyetemes nemzet boldogságát tartják szem előtt. SEGÍTSÜK AZ EMIGRÁLT SZABADSÁGHARCOSOKAT! \ Magas-állású amerikai közéleti személyiségek és neves ma­gyarok vezetése alatt, a magyar szabadságharc kitörése óta nagy ered­ménnyel működik a FIRST AID FOR HUNGARY, mint az ado­mány-gyűjtés központi szervezete. Küldjük pénzadományainkat az emigráns szabadságharcosok orvosság- és egyéb segélye céljára e címre: FIRST AID FOR HUNGARY, 163 East 83rd Street, New York City, 25, N. Y. Tel. RE 8-8285. Adományok küldhetők az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS LIGA (30 East 30th Street, New York City) utján is. November 4-én Eisenhower elnök táviratot intézett Bulganin­­hoz, kérve, hogy az orosz csapatok távozzanak Magyarország terüle­téről és adják meg a lehetőséget a magyar népnek, hogy maga vá­laszthassa meg kormányát. Bulganin azt válaszolta, hogy a forrada­lom a Szovjet és Magyarország belügye és másnak semmi köze hozzá. Ugyanezt a hamis érvet használták a Szovjet delegátusai, So­bolev és Kuznecov az Egyesült Nemzetek összehívott rendkívüli köz­gyűlésén, amelynek határozatai csak ajánlás jellegével bimak, de vé­tómentesek, mig előzőleg a biztonsági tanácsban a Szovjet megvétózta a határozatot. A közgyűlés határozatát a 76 tagország közül 50 sza­vazta meg. Felhívja a Szovjetet, tartózkodjék minden, különösen fegy­veres beavatkozástól Magyarország ügyeibe és vonuljon ki Magyar­­országból, de ellenkező esetre semmiféle megtorlást nem helyez kilá­tásba. Felkéri Hammarskjöld E. N.-főtitkárt, megfigyelőknek Ma­gyarországra való kiküldése utján indítson vizsgálatot a Magyaror­szágon lejátszódott események ügyében. A Szovjet válaszra sem érdemesítette e fogak nélküli határo­zatot és kitart amellett, hogy a forradalom belügy és Kádár János kormánya hívására avatkozott be újra. Mondani sem kell, hogy nem belügy, hanem Yalta és az 1947 február 10-iki békeszerződés, nem­zetközi egyezmények megszegésének ügye, nem is szólva az E. N. A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika független lap s a világ minden részében élő, szabad magyarok közt közkézen forog. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltétlenül mindenben lapunk álláspontját. A Krónika sem a múltban, sem most soha semmiféle anyagi támogatást senkitől, semmilyen forrásból nem kapott és nem kap. Tizenharmadik éve amerikai magyar alapítója áldozatos erőfeszítéséből, tartja fenn magát, hogy hazafias hivatását betölthesse. Évek sora óta több ezrével küldjük a lapot a világban szétszórva élő honfitársaink­nak, tekintet nélkül arra, volt vagy van-e módjukban az előfizetési dijat beküldeni. A jövőben is örömmel küldjük tovább a lapot min­denkinek, de kérjük lapunk azon olvasóit, barátait, AKIK TEHETIK, hogy előfizetések beküldésével és uj előfizetők szerzésével könnyítsék meg a Krónika terheit. Csatlakozzunk a Krónika táborához, a restaurációnak, a törvén nyes magyar királyság maradandó, virágzó, történelmi s egyben korszerűen szociális megújulásának harcosai sorába!

Next

/
Thumbnails
Contents