Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-11-15 / 11. szám
i I • (rs/0n ); 1956 november. •t , *r • t “KRÓNIKA’ A Hercegprímás első megszólalása szabadulása után Mindszenty József biboros-hercegprimást, Magyarország ellenállása fenkölt szellemű világ-jelképét magyar honvédek szabadították ki Felsőpetényen az ÁVH fogságából. A Kossuth-rádió október 31-én ismertette kiszabadításának körülményeit a MAGYAR HONVÉD cimü uj lap riportja alapján s elmondta, hogy a bíborost Balajta hadnagy, Spitz, Vajdai és Tóth főhadnagyok szabadították ki,' autója sofförje Rákóczky volt. Röviddel megérkezésük előtt egy szovjet tank akarta elvinni a bíborost, aki azonban nem volt hajlandó beszállani a tankba. Egy másik aznapi rádióadás megállapította, hogy ‘‘Mindszenty József útja Rétságtól Budapestig valósá-Angliának. A Nyugat védelmében örökké harcolnunk kellett. Most történik meg először, hogy Magyarország az összes kulturnemzetek rokonszenvének örvend.” “Mi nem vagyunk ellenségei senkinek, minden néppel és minden országgal békében akarunk élni. A régi értelemben vett nacionalizmust újra át kell értékelni. A nemzeti érzés sohase váljék ezután az országok közötti harccá, hanem legyen az igazság és a békés együttműködés biztosítéka. Virágozzék a nemzeti érzés az egész világon, a közös kultúra mezején. Mi magyarok úgy akarunk élni mint az európai nemzetek békéjének zászlóvivői. Nem mesterséges béke ez, hanem olyan béke, Eisenhowert újból megválasztották Dwight D. Eisenhower tábornokot november 6-án az amerikai nép lelkes szeretete három millióval nagyobb többséggel választotta vissza a világ jelenleg legnehezett hivatalába, mint első megválasztásakor, 1952-ben, amikor hat és fél millió szótöbbséggel győzött ellenjelöltje felett. Amerika népével együtt a magyarság is igaz szívvel kíván DWIGHT D. EISENHOWER erőt, egészséget, küldetéses ihletet, államférfim bölcsességet és nagyságot a mérhetetlen súlyú történelmi feladatok beteljesítéséhez, amelyeket Amerika világvezetői elhivatottságú célkitűzései jelentenek. Isten kegyelmes segítségét kéri számára, hogy nemzetének és a kommunizmus világdulása miatt szenvedő népeknek üdvére tovább folytathassa lelkes, nagy munkáját, kivivja a Szabadság Békéjét, amely után az elnyomott népek, köztük az ezer sebből vérző, kivérző magyar nép, a “Szabadság vagy Halál!”-népe oly kétségbeesetten kiált! gos diadalut volt. Rétság, Vác, Ujpst és a főváros népe könnyel és virággal várta a főpapot.'' A budapesti Kossuth-rádió és a győri Petőfi-rádió november 3-án, tehát közvetlenül az orosz támadás előtt, sugározta szét Mindszenty József drámai hatású be^ szédét. A rádió igy kezdte: “Mind szenty József bíboros, esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása fog szólni az egész világhoz és a magyar néphez.” Mindszenty József beszéde igazi államférfim megnyilatkozás volt és hosszú ideig útmutatás lesz a magyarság számára. Miután elmondta, hogy meggyőződésében ugyanaz ma is, aki nyolc év előtt volt s hogy, bárha a börtön megviselte, fizikailag és szellemileg egyaránt intakt, köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik mögéje állottak és szabadulását szorgalmazták, a Pápának, a katolikus egyház vezetőinek, a külömböző kormányoknak és parlamenteknek, a közönségnek, a világsajtónak és a rádióknak, majd a F. E. P. közlése szerint igy folytatta: “Kicsi nemzet vagyunk, de egyben elől járunk: nincs egyetlen nemzet sem, amely történelme folyamán annyit szenvedett volna, mint mi. Pedig ezelőtt 500 évvel a nándorfehérvári győzelem időpontjában, Magyarországnak any nyi lakosa volt, mint az akkori melyet a nemzetek közötti igaz barátság határoz meg. Távolabbra nézve: mi a kis nemzet, barátságban és kölcsönös megbecsülésben kívánunk élni a nagy Amerikai Egyesült Államokkal és a hatamas Szovjetunióval is egyaránt, jó szomszédi viszonyban Prágával, Bukaresttel, Varsóval és Belgráddal. A baráti megértés a mi jelenlegi válságos helyztünkben minden magyar szivét Ausztria felé irányítja.” “Most a mi helyzetünket az dönti el, hogy vájjon a 200 millós orosz birodalom úgy határoz-e, hogy határainkon belül álló csapatai itt fognak e maradni. Mi semlegesek vagyunk. Mi nem adunk okot az orosz birodalomnak a vérontásra. De vájjon eszébe jutott-e az orosz birodalom vezetőinek, hogy mi még jobban értékelhetjük az orosz népet, ha nem nyom el bennünket? Mi nem támadtuk meg Oroszországot és őszintén reméljük, hogy az orosz katonai erők visszavonása országunkból hamarosan megtörténik.” “Belső helyzetünket kritikussá teszi az a tény, hogy a termelés az egész országban megállt. Éhínségnek nézünk elébe. Egy csontbőrré fagyott nép vagyunk, mely a szabadságért harcolt. A munkát tehát az egész országban azonnal fel kell venni és el kell indítani a termelést. Ez a nemzeti élet továbbfejlődése szempontjából is szükséges. Értse meg mindenki, hogy a mi harcunk nem forradalom volt, hanem szabadságharc.” “1945-ben az elvesztett és számunkra értelmetlen háború után egy olyan rendszert erőszakoltak ránk, amelyet annak örökösei most megbélyegeznek. Ezt a rendszert a magyar nép elvetette magától s ezt az örökösöknek meg kell érteniök. Meg kell érteniök azt, hogy ez a mi harcunk szabadságharc volt, olyan, amelyhez hasonlót még nem vívtak a világon: ezt a harcot, a fiatal nemzedékkel az élén, a nemzet vivta azért, hogy maga dönthessen afölött, hogy hogyan kiván élni? A nép nem akarja tűrni, hogy törvénytelen vagy rejtett célok érdekében mindenéből kiforgassák. Visszaélések nélkül lefolytatandó uj választásokra van szükség, amelyeken minden párt indulhat. Ezeknek a választásoknak nemzetközi ellenőrzés alatt kell lefolyniok. Én minden párttól független vagyok és tisztségem folytán, felettük is állok. Óva intek minden magyart attól, hogy a nemzeti egységnek e szép napjai után pártküzdelmekkel és egyenetlenkedésekkel ezt az egységet újra felforgassák. Sok mindenre van ennek az országnak szüksége, de minél ^evesebb pártra és olyan kevés pártvezérre, amilyen kevés csak lehetséges. A politikusok maguk nem fontosak ma. A főgond a nemzet léte és mindennapi kenyere.” “A magánbosszut el kell kerülni, ki kell küszöbölni. Akik a bukott rendszerben résztvettek, felelni fognak tevékenységükért, mulasztásaikért, hibáikért és az általuk hozott hamis rendszabályokért. Nem emelek vádat senki ellen, mert ez is csak hátráltatná a munka és a termelés megindulását az országban. Ha a dolgok mennek tovább, ahonnan most látszik, akkor ez nem az én feladatom lesz. Minthogy alkotmányos országban élünk, melynek társadalmában nincsenek osztályok, bárha a magántulajdon alapján állunk, mégis azt kivánjuk, hogy a szociális érdekek állítsanak bizonyos korlátokat és a fejlődés maradjon demokratikus. A kultúrához szigorúan ragaszkodó, nemzeti szellemű nép és ország akarunk lenni; ezt kívánja az egész magyar nép.” “Mint a magyar katolikus egyház feje, kijelentem, hogy — amint azt a püspöki konferencia 1945- benN' megállapította — nem ellenezzük az eddigi igazságos haladást és minden téren tovább is kivánjuk fejleszteni egészséges szellemben, de régi, értékes, intézményeinket is fenn akarjuk tartani. Az ország hat és fél millió katolikus lakosának tájékoztatására
