Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-10-15 / 10. szám

1956 október. KRÓNIKA” igazságot: Ezeréves parancs: A Kárpátmedence egysége! SZÁZEZREK TÜNTETTEK BUDAPESTEN A KOMMU­NISTA ZSARNOKSÁG ELLEN A budapesti Kerepesi-temető­­ben, a Kossuth-mauzoleum bejá­rata elé helyezték el Rajk Lász­lónak és társainak jeltelen sírjaik­ból kiásott koporsóit, hogy vég­tisztességet adjanak nekik. A két­százezres tömeg felvonulása egy nagyszerű, spontán néma tüntetés volt a kommunizmus ellen. Á némaságra ítélt magyar nép a temetéseket használja fék arra, hogy a gyűlölt vörös zsarnokság ellen tüntessen. A közelmúltból itt csak két nagy temetést emlitünk fel. Az egyik a halhatatlan nagy magyar írónak, Herczeg Ferenc­nek temetése volt. A temetésen nem jelenhettek meg nagy magyar tömegek a vörös terror miatt. Azonban az első éjszakán a teme­tés után valóságos zarándoklat in­dult meg a sirhoz és reggelre ha­talmas virághegy borította a drá­ga sirhalmot. A másik temetés nemcsak az óhazai, hanem az amerikai ma­gyarság kedvelt művésznőjének, Fedák Sárinak temetése volt. Ha­talmas tömeg kisérte utolsó útjára a nagy művésznőt. A nyitott sír­nál — mint egy ember — kezdte énekelni a gyászoló közönség a "János Vitéz” egyik legismertebb melódiáját a Zsazsa legkedvesebb szerepéből: “Egy rózsaszál szeb­ben beszél. . .” És hullottak tíz­ezrével a rószaszálak a drága sir­­hantra. ~ Bécsi diplomaták is megerősí­tik: Rajknak és társainak temeté­sén a kétszázezres tömeg a mai gyilkos vörös rendszer ellen vo­nult fel és tüntetett némán! A VÖRÖS CSILLAG ALATT NINCS IGAZSÁGSZOLGÁL­TATÁS! A vörös bíráskodás éppen olyan igazságtalan Ítéleteket hoz napja­inkban, mint kezdetben. Példának hozzuk fel a poznani lengyelek esetét. Junius 28-án volt Poznan­ban az a nagyszabású lázadás, amely kenyeret és szabadságot követelt és amelynek hire bejárta az egész világot. Most folynak a kihallgatások és most vannak az itéletkihirdetések. Tiz lengyel résztvevő ügyét tárgyalják, akik fiatalok, 18-25 évesek. Azzal vá­dolják őket, hogy leszerelték a rendőröket, megtámadták a had­sereg tankjait, feldöntöíték a vil­lamosokat, megostromolták a középületeket és kiszabadították a foglyokat. A feszültség akkor volt a leg­nagyobb a tárgyalóteremben, ahol kétszázan voltak jelen, amidőn Kaczinsky 19 éves ifjú összerop­pant lelkileg a vádlottak padján. Elmondta, hogy a rendőrök na­gyon megverték őt elfogatása után, dacára annak, hogy önként jelentkezett a rendőrségen vallo­mástételre. Azokat a vallomáso­kat, amelyeket veréssel kikénysze­­ritettek belőle, visszavonta. Kaczinsky vallomása alatt Kli­­meczky Antal, egy másik vádlott felállott és durva szavakkal, ordít­va lehordta a rendőrséget. Amikor egy rendőr vissza akarta rántani a helyére, Klimeczky rákiáltott: “Vedd le a kezedet rólam, te mocskos disznó”. Kaczinsky nő­vére, aki jelen volt a tárgyaláson, hisztérikusan kiabált: “Atyánk meghalt Lengyelországért 1939- ben és most jobban el vagyunk nyomva, mint bármikor”. Amikor ezeket a szavakat kimondta, any­­nyira elvesztette önuralmát, hogy a biró megszakittatta a tárgyalást és kiürittette a tárgyalótermet. Ez a tárgyalás hü képét adja a vörös csillag alatti igazságszolgál­tatásnak. Legyen az Lengyelor­szágban, vagy a szerencsétlen ma­gyar honban. Ilyenmódon Ítélték el a magyar mártírok ezreit, akiket soha nem rehabilitáltak, pedig tel­jességgel ártatlanok voltak. RENDELTESSÜK MEG A KÖNYVTÁRAK SZÁMÁRA SHUSTER PROFESSZOR KÖNYVÉT. Most jelent meg George N. Shuster tanárnak, a new yorki Hunter College elnökének könyve Mindszenty Józsefről. A könyv ci­me: In Silence I Speak, A mártír kardinálisról ilyen nagyszerű könyv még nem jelent meg Amerikában. A legnagyobb tárgyilagossággal ismerteti a ma­gyarországi vörösek Ítélkezését Mindszenty felett. Ismerteti a hosszú tárgyalás minden hamissá­gát, majd a bebörtönzést és a nagy kardinális szenvedéseit és hősies magatartását. Az amerikai nyilvános könyv­tárak szívesen megrendelnek egy ilyen nagyszerű iró tollából kike­rülő könyvet. Árva magyar né­pünknek nagy szolgálatot tesz mindenki, aki a könyvtára szá­mára megrendelteti és minden­képpen terjeszti ezt a nagyszerű munkát. tjí Hő imánkban kérjük az Egek Urát, hogy hozza el minél előbb azt az áldott időt, amidőn Mind­szenty kardinális kiszabadul a bör­tönből és elfoglalja a hercegpri­­mási széket Esztergomban, Mert ha ez elkövetkezik, akkor a többi börtönben ártatlanul . sínylődő gyermeke Nagy-Magyarország­­nak szintén kiszabadul és munkál­­kodhatik egy szebb jövőért. Jól tudjuk, hogy ez a fordulat szinte csodával határos. De az ezeréves magyar történelem folyamán az isteni kegyelem olyan csodákat tett már a magyarsággal és test­vérnépeivel, amelyekhez hasonlót alig találunk más népek életében. Nagyok a nemzet megpróbáltatá­sai s igy nagyok az isteni csoda­tételek is! Nem kétségbeeséssel nézünk azért a magyar nemzet jövendője felé, hanem bizva-bizunk abban az isteni kegyelemben, amely ezer esztendőn keresztül csodálatosan vezette úgy a magyar nemzetet, mint testvérnépeit. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, —­­friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York 7i FATHER DEÉSI IPOLY. Mint már legutóbbi számunkban jelentettük, father Deésy Ipoly, O. F. M., a fairfieldi Szent Imre r. kát. egyházközség plébánosa most ünnepelte Erdélyben történt pappá szentelése negyedszázados évfordulóját, amely alkalomból számosán keresték fel lelkes jókivá­­nataikkal a jeles lelki hithirdetőt, egyházi írót és szónokot. Október 7-én avatták fel a kibővített fairfieldi magyar katolikus egyházi iskolát, amelyet Deésy atya elődje nagyemlékű Biró Benedek plébános kezdett és Deésy atya nagy é§ odaadó munkával tovább fej­lesztett, gyarapítva a kiváló amerikai magyar keresztény tanintézetek számát. Méltóbban nem is koronázhatta volna meg 25 esztendős papi munkáját. Szivből gratulálunk a magyarság érdekét szolgáló munká­jához és további szép eredményeket kívánunk! DR. REMÉNYI JÓZSEF HALÁLA. Dr. Reményi József, a neves magyar amerikai iró, műfordító és esztétikus, a clevelandi Western Reserve Universitynek közel há­rom évtizede irodalmi tanára Clevelanden hirtelen elhunyt 64 éves korában. Reményi pozsonyi katolikus polgárcsalád sarja s Budapesten kezdte pályáját. A tizes évek elején a New York kávéház egykori hires “irodalmi erkélyéről” indult a világba, mint ifjú iró és újságíró és 1914-ben kötött ki Amerikában. Itt több mint négy évtizeden át kivá­lóan értékes újságírói és irodalmi munkásságot fejtett ki angol, mint magyar nyelven, mindig tiszta irodalmi eszközökkel, irodalmi színvo­nalon. Sok kiváló angolnyelvü munkát fordított magyarra és sok ma­gyar írót népszerűsített jeles fordításaival az angol nyelvű olvasó kö­zönség előtt. Mint egyetemi tanár is áldásos, nagy tevékenységet fejtett ki. A gyakorlati politikától szinte teljesen távoltartotta magát és ennek köszönhette, hogy az amerikai magyarság minden rétegével jó kap­csolatai voltak. Amerikánus társadalmi és irodalmi körökben is sok barátja, tisztelője volt. Méltó képviselője volt itt az újkori magyar kultúrának. Halála nagy vesztesége az amerikai magyar szellemi világnak, amely kevés hasonló magas képzettségű, igazi humanista szellemiségű íróval ren­delkezik. Egyik utolsó versét itt közöljük: NÉHA AZ ÉJT IS MEGÉRTEM Néha az éjt is megértem, fekete fogait, velük csillagba harap. És száját, melyből kinő rettenete, csak költő érti vagy a gályarab. Néha az éjt is megértem, fájdalmát az öröknek, ha mély a setétje. A szűzi éjt, mely a balsors hatalmát elfogadja s bubánat a kéje. Megértem, mikor szerencsétlent elrejt, mikor hold nélkül rejtélyeket megfejt s utján elvesznek a kisértetek. De nem kell az éj, mikor sunyi csendje szivem fényére oson, hogy elcsenje a nap hitét s mindazt, mi láng lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents