Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-15 / 10. szám
6 “KRÓNIKA” 1956 október. Hunyadi győzelmét hirdeti Róma minden temploma és hatalmas dómja. Nyugat népe örül, vigad, ünnepel. Csak a haza ormán leng a sötét fátyol, Hunyadi meghalt, a magyar gyászol, győzelme csillagi sorra tűnnek el. Nem tud megnőni hatalmasnak, szépnek. A Ma fátyolát szét hiába téped, holnap a sors keze újabbat rak rá. Pogányok csatáján folyik el vére s minden hü cseppért hűtlenség a bére azoktól, akikért egykor hullató. Ott vérzik most is a szégyen keresztjén s drága véréből egyre többet vesztvén halál rozsdája ül az ős ugarra. Ezredév fáját kopasztják az évek, kilobban lángja Hunyadi nevének és csak a pernye hull le a magyarra. Babér helyett pernye, fekete fátum. Bus rabság igáját nyögi a hátunk, mit Nándornál Nyugatról levetettünk. Azóta is csatázunk, vérzünk, halunk. Éhes keselyük lesik ravatalunk, sötét végzetként keringve felettünk. Pogány keselyű “hess” el a szent testről. Galamb szálljon a vérző Budapestről, jog és szabadság zöld lombját hozza. A nándori hősök megváltó vére szabjon uj határt, amelynek kövére Isten a béke jelét aranyozza. CSIGHY SÁNDOR. 200,000 magyar tüntető felvonulása a rendszer ellen Október 6-án történelmileg egyedülálló, kísérteties drámai esemény ment végbe Budapesten. Kiásták a titoizmus és “amerikai kémszolgálat” címén 1950-ben halálra ítélt és kivégzett Rajk László kommunista vezér, volt bel- majd külügyminiszter, Pálfi Ösztreicher György tábornok honvédségi főfelügyelő és katonapolitikai osztályvezető, dr. Szőnyi Tibor pártszervező-irodai főnök és helyettese, Szalai András holttestét és három órai közszemlére-tétel után hivatalos ünnepi dísszel újból eltemették. Csak egyes katonai disz-őrségek és pártküldöttségek voltak kirendelve, de több mint kétszázezer ember vett részt. Mint a nagy amerikai hírügynökségek tudósításai jelentik, nem csoportosan, hanem egyenként jöttek és oly óriási tömeggé nőttek, amilyent régen látott Budapest. Bécsben tartózkodó diplomaták kijelentették, hogy a hatalmas arányú felvonulás kétségtelenül spontán tüntetés volt a kommunizmus és gyalázatos terror-biróságai ellen, amelyek annyi igazságtalan, kegyetlen szenvedést zúdítottak a magyar nemzetre. A holttesteket a Kerepesi úti temetőben, a Kossuth Mauzóleum előtt helyezték ravatalra és valami uj kommunista “Pantheonban” temették el. Az előttük elvonuló hosszú sorokból többen virágot is tettek a koporsókra, nyilván nem is az egyébként más szereplései miatt sötét emlékű Rajk László iránti kegyeletből, hanem elfojtásra kényszerült, rendszer-ellenes érzelmeik kifejezéséül. Rajk László és társai ellen Moszkva utasítására rendezték meg a nagy kirakatpert, melyen Rajk azt vallotta, hogy foglalkozott Titóval való szövetkezés gondolatával, bűnösnek mondotta magát s kérte kivégzését. Azóta a Kremlnek Titóval történt kibékülése és Kruscsev azon deklarációja következtében, amely —látszólag — hatályon kívül helyezte azt a pártdoktrinát, hogy minden külföldi párt teljes lojalitással és alárendeltséggel tartozik Moszkvának, a Tito iránti rokonszenv megszűnt pártbün ’lenni. Rákosi, a Rajk per szinre-alkalmazója közben megbukott és Moszkva ezt az önállósági látszatot taktikai okokból, legalább egyelőre, fenn akarja tartani. Rákosi utódja,v a hasonszőrű Gerő Ernő, alkalmasint Tito követelésére s Moszkva parancsára, hosszabb halogatás után most megrendezte az exhumálást és teljes tiszteletadás melletti ünnepélyes, újbóli elhantolást. Megjelent Dobi István köztársasági elnök és Hegedűs András miniszterelnök, mig Gerő távolmaradt, állítólag mert még nem tért vissza a Szovjetből. Rajk özvegye, Julia a kivégzettek hozzátartozóitól külön helyen állt. A pártból Rákosi követelésére kizárt Nagy Imre volt miniszterelnök, akinek a kormányra való visszahelyezését Tito állítólag sürgette Yaltában, odament az özvegyhez, átölelte és megcsókolta. A gyászbeszédet Apró Antal h. miniszterelnök, a “Hazafias Népfront” elnöke mondotta. “Sohasem töltöttünk be, úgymond, tragikusabb kötelességet, mint amikor most rehabilitáljuk halott elvtársainkat, akiket nem tudunk feltámasztani. Mélyen fájlaljuk a rosszindulatú rágalmakat, amelyek mártirságukra vezettek. Szám adásra vontuk és fogjuk vonni, akik felelősek sorsukért. Soha többé nem szabad ily szörnyűségeknek megtörténniök”. A továbbiakban támadta a személyi kultuszt és Stalin hibáit, valamint azoknak magyarországi utánzóit. Vájjon ott van e azok között, akiknek jövőbeli számadásra-vonásáról Apró Antal beszélt, Rákosi Mátyás is? * * » Az igazi mártírokról, Mindszenty bíboros, annyi más börtönszenvedő és a rendszer elleni összeesküvés, kémkedés és más igaztalan vádakkal kivégzettek elleni bűnökről most sincs szó.. . De még lesz! KALIFORNIAI MESSZELATO Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Amerika népét elsősorban a novemberi választások érdeklik. Nemcsak a sajtó, de a rádió is a választás problémáival foglalkozik csaknem kizárólag. így azután az európai problémák és köztük árva Magyarországunk sorsa a háttérbe szőrű. Ez nem ment fel azonban bennünket, külföldre szakadt magyarokat, ama nagy kötelesség alól, hogy a szenvedő magyar nemzet sorsát kitárjuk a világ elé. Sőt, ha mások hallgatnak, nekünk a legszentebb küldetésünk az, hogy hirdessük a trianoni és párisi sötét sirba helyezett magyar igazság uj életre való keltését: a magyar feltámadást! MINDENT VISSZA! Az európai események közül a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot az a tény, hogy Németország és Franciaország uj egyezséget kötött a Saar-medence Németországhoz való visszacsatolása ügyében. Ennek a megállapodásnak nagyon nagy jelentősége van, mert hiszen ipari szempontból rendkívül nagy fontossága van a gazdag Saar-vidéknek. El fog ugyan múlni néhány esztendő, amig a teljes visszacsatolás megtörténik, azonban a megújult német gazdasági élet számára óriási előnyöket jelent a szerződés. Németország tehát nem mond le semmiről. Ugyanez áll a keletnémetországi részekre is. A nemzeti érzés olyan erős Németországban, hogy egy olyan kormánynak, amely lemondana ősrégi német területekről, a biztos bukás lenne a sorsa. A nagy német nemzetnek ez a határozott állásfoglalása nagy figyelmeztetés a magyarság számára. Amint a németség nem mondhat le ősi területeiről, úgy a magyarság se mondhat le a békeparancsok által elrabolt területekről. Az óhazai magyarság némaságra van ítélve. A magyarságtól idegen mai vörös vezetők, hogy pozíciójukat tarthassák, hajlandók a nagy történelmi jogokról lemondani és a dicső magyar multat megtagadni. Az igazi magyarság azonban szive mélyén hordozza az ezeréves Nagy-Magyarország minden emlékét és szebb jövővel biztató reményét. Lobogtassuk magasan a címeres magyar lobogót és köve** teljük: Igazságot Magyarországnak! — Mindent Vissza! ÚJABB BALKÁN-SZÖVETSÉG KÉSZÜL? A világsajtót heteken keresztül foglalkoztatja a vörös diktátornak, Titónak oroszországi látogatása. Annál feltűnőbb volt ez a látogatás, mivel Kruscsev, a muszka vörös főmogul e látogatás előtt hosszabb időt töltött “Titó-szláviában”. Oroszországban, Yaltában nagy tanácskozások voltak, amelyen egy fontos magyar küldöttség is résztvett, a mai magyarországi vörös uralom fővezérének, Gerőnek vezetésével. A titkos tárgyalásokról nem sok szivárgott ki. Azonban október 15-ére nagy magyar küldöttség megy Belgrádba, a függő kérdések megbeszélésére. Ez a finom kifejezés, ugylehet, azt jelenti, hogy Tito láncára fűzik a mi szegény magyar népünket. Talán egy újabb Balkán-szövetség, vagy Duna-szövetség készül, Tito vezetése alatt? Aggódva figyeljük ezeket az eseményeket. EZERÉVES PARANCS: A KÁRPÁTMEDENCE EGYSÉGE! Közel egy évezrede lesz már annak, hogy Nagy-Magyarország első koronás királya: István király meglátta a Kárpátvonal óriási jelentőségét és a Kárpátmedence egységét. Csodálatos bölcsességgel fektette le ennek az egységnek alapjait. Valahányszor ez az egység megbomlott, nemcsak a magyarságra, hanem a testvérnépekre is óriási szenvedések szakadtak. Az első világháborút megelőző időkben a magyar politikusok közül többen a szentistváni Magyarország helyére a Duna-szövetség, vagy esetleg Balkán-szövetség gondolatát propagálták. E sorok írója is sok előadást hallgatott meg és sok ismertetést olvasott erről a kérdésről. Jászi Oszkár volt az, aki fennen hirdette a kossuthi Duna-szövetség felújításának szükségességét. És Uram! Istenem! Mi lett a Kossuth-Jászi-féle Duna-szövetségből? Először a magyargyilkos Kisantant született meg belőle. Sötét foltja marad mindörökre a nyugati politikának, hogy ezt a magyargyilkos szervezetet, mint Nagyantant, teljes erejével támogatta. Vájjon nem ilyesféle Dunaszövetség készül-e most ismét, Tito vezetésével, orosz követelésre? Hozzájárulnak-e egy ilyen újabb magyarpusztitáshoz a nyugati hatalmak? Az elnémított hazai magyarság helyett a külföldre szakadt magyarságnak óriási feladata az, hogy ez újabb szörnyű pusztulás helyett fennen hirdesse a nagy
