Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-10-15 / 10. szám

1956 október. "KRÓNIKA” 5 létből, hogy ne tudják ellensú­lyozni a visszaéléseket. És kito­loncolták őket. Griger mandátuma Ember Sándoré lett. Idekünn vannak a tanuk: Milo­­tay István, a Magyarság főszer­kesztője, kinek lapja, a Magyar­ság akkor hasábokon és lapszá­mokon át tárgyalta az Ember Sán­­dor-választás visszaéléseit. És itt van tanúként az akkor a Csillag­hegyen lakott Havasy Gyula. Em­ber Sándornak tehát legkevesebb jogcíme van terrorról beszélni. Hogy mégis foglalkozom két tá­madó hangú levelével és körleve­lével ezt kötekedésével ő provo­kálta. Nem befolyásoltatva magun­kat, építünk. Dolgozunk egy uj Európáért és benne hazánk bol­dogságáért. Minden pártpolitiká­tól függetlenül. Mert a herten­­steini ünnep az egyetemes ma­gyarság ügyét szolgálta. KÓRÓDY KATONA JÁNOS. Emlékiinnepségek Washingtonban KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS HALÁLA 500-K ÉVFORDULÓ NAPJÁN. Hunyadi csatája Vérről álmodott a Duna és Száva. Nándor bástyáin magyar őrök árnya úgy ingott, lengett akár a kisértet. Az éj lázas volt, a szivek dobogtak. A szemek izzón, lángolva lobogtak, mint azé, akit halálra Ítéltek. Mohamed vágya már kitűzte büszkén a győzelmi zászlót, melynek ezüstjén úgy fénylett a gőg, mint hold a tó vizén. Kapisztrán szava, mint égő tüzparázs hitet gyújtott és eszményi lángolás szent borzongás ült a vitézek szivén. A korai gőgre ütött az óra, amikor Hunyadi kétszáz hajója legyűrte az ozmán óriási flottát. Török hullák roncsán híztak a halak, mig éljent zengtek vissza a várfalak, hová Kapisztrán vitézeit hozták. Felbuggyant a hit csodatevő kútja s megnyílt a várhoz a felmentés útja. Ölelték egymást keresztes és várnép, tömték a réseket, ágyút töltöttek s harcolni fegyvert s keresztet öltöttek, tudva, hogy rájuk kemény csata vár még. A bátor barát, Isten apostola, lelkeket edzett az ádáz ostroma s mély könyörgésre sokszor letérdepelt. Hunyadi vezér harci terveket szőtt szent meggyőződéssel, hogy biztosan győz kard és kereszt, ha egymással frigyre kelt. Golyók, kövek, nyilak vihara támad, mikor a dőlyfös Mohamed hadának parancsot ád a gyilkos támadásra. Egy “1 ézus Segitsre” ezer Allah harson, poklok veszettsége tombol a harcban és belejajdul az ostromlott bástya. Véres a harc és heve egyre vadul. Buzdít Kapisztrán s Hunyadi Hadúr szaporán ritkítja, vágja az ellent. A légben Jézus s Allah neve harcol, a halál sokezer életet sarcot, de még a zászló a várfokán fenn leng. Lángban, vérben, nyilak záporában, véres homlokkal a falak porában állja a harcot keményen a magyar. Mohamed bőszül a halottak sokán és mert a félhold nem leng a várfokán, véres támadásra uj tervet agyai. Gőgje nem bírja a csapások sorát. A sokezer hulla kevély mosolyát félelmetes vigyorrá torzítja el. Eddig mennyi a halott? Jelentsétek! adta parancsát sok ijedt vezérnek. Allah ölén pihen már Negyvenezer "Van még Százezer gőgje kiáltja s uj ezrek rohamát nyögi a bástya. A falakat ágyuk száza dúlja, mindenütt por, vér, sebek, halálhörgés, gyors nyilak süvitése, robaj, dörgés s a halál rohamát ezer kürt fújja. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga nevében Msgr. Szabó János elnök és Ft. Kiss Gyula alelnök körlevelet bocsájtott ki Kapisztrá­­ni Szent János halála 500-ik év­fordulójára. A közlemény többi közt ezeket mondja: "Az egész világ szeme Ameri­kán és a magyarok szeme— le­gyenek a Vasfüggönyön innen vagy a Vasfüggönyön túl raj­tunk, amerikai magyarokon. Ka­pisztrán és Hunyadi neve, a déli harangszó és a nándorfehérvári diadal ötszázéves évfordulója zsong most minden magyar lélek­ben. S mig mi, amerikai magyar katolikusok, kötelességünknek érezzük, hogy az évfordulót meg­ünnepeljük, a nagy világban szét­szórt és az óhazában szenvedő vé­reink azt várják, hogy a mi ünnep­ségünk mondja el a nagy világ­nak, mit jelent Kapisztrán, Hu­nyadi és a déli harangszó az egye­temes kereszténységnek. A Katolikus Liga érzi, hogy rajta a világ szeme és ezzel a tu­dattal tervezi és szervezi Was­hingtonban a Kapisztrán-Hunyadi ünnepélyt. Hogy a teljesítmény megfelel-e a várakozásnak, azt nem tudjuk. De egyet biztosan tu­dunk: a< Liga igyekszik a legjobbat és a legnagyobbat tenni. Kedden, október 23-án, Kapisztrán Szent János halálának ötszázadik évfor­dulóján lesz az ünnepély, mely két részből áll: a délelőtti ünnepélyes szentmiséből és a délutáni emlék­ünnepségből. A szentmisét az Apostoli Delegátus celebrálja a szentföldi bazilikában. A szentmi­se alatt a ferences kispapok éne­kelnek és Msgr. Cartwright, a Szent Máté katedrális plébánosa, prédikál. Az ünnepély második része este a John Carroll High School dísztermében folyik le O’Boyle érsek ur jelenlétében. Főtisztelendő Smith Ignác, a vi­lághírű domonkos szerzetes, a Ka­tolikus Egyetem dékánja, beszél Kapisztrán Szent Jánosról, mig Hunyadi Jánost Lane Tamás, tü­zérségi tábornok, a westpointi ka­tonai akadémia volt tanára, mél­tatja. "Márton Lajos Kapisztrán- Hunyadi festményének szentkép­­lenyomata elkészül a washingtoni ünnepélyre. A fehér-fekete lenyo­mat hátlapján pár szóval megem­lítjük, hogy a déli harangszó nem­csak a nándorfehérvári diadal em­léke, hanem felszólítás is, hogy uj keresztény győzelemért imád­kozzunk — a déli harangszóra imádkozzuk az Urangyalát, hogy a Vasfüggöny és a Bambusz-Füg­göny mögött üldözött kereszté­nyek felszabaduljanak. Ezt a kis ismertető felhívást követi az Ur­­angyala piros nyomásos szövege.” Hull a magyar és tizszerannyi török. Hunyadi hangja győzelmet mennydörög s harangok zengve kérlelik az Istent. Ádázul küzdenek, véreznek, hullnak. Az ozmánok kijjebb, kijjebb szorulnak, Allah gyenge már, hogy rajtuk segítsen. Utolsó tusára, ó szörnyű nézni, törtet egy török a bástyát elérni s félholdja már-már a csúcson lengedez. Dugonics Titusz, ki a veszélyt látja, az ozmán reményt hamar gyászra váltja s a vitézség bátor vértanúja lesz. A várfokáról le a szörnyű mélybe, mint vérző, haldokló csillag az éjbe zuhan a török, kezében a félhold. Hős Dugonics karja öleli őket a halál szárnyán mélybe repülőket s homlokán fénylő győzelmi babér volt. A szultán, ki a hősi tettet látja, maga is a harc hevébe vágtat, gőgje nem állja a magyar virtusát. De a csata sorsán tette nem segít. Es bár futni látja szétvert seregit, tovább dacol benne gőg és hiúság. Kapott sebével végül összeroskad. Hü vezérei köré sorakoznak, hogy még idejében életét mentsék. Elhaló hangon uj parancsot diktál: “Hü ozmán seregem, mind ami itt áll, tartson ki. Allah velünk, jó szerencsét. De a török ágyú többé nem dörög. A csata végén Hatvanezer török hulla bűzlik Nándor kapuja előtt. Mohamed bilincse, mit Nyugatnak szánt harangok imáján megtört s az ozmán győzelmet nem zengte szultáni regös.

Next

/
Thumbnails
Contents