Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-15 / 10. szám
A “KRÓNIKA” 1956 október. Válasz a hertensteini ünnep elleni támadásra nista párt fiiggetlenülését az ország felszabadulása követné, holott Tito nem akarja, hogy szomszédországaiban helyreálljon a nemzeti szabadság és a polgári társadalom rendje, hanem hogy ne álljon egymagában mint független kommunista. Kelet felé pedig azzal gyakorol nyomást, hogy ő a jobbik kommunista, mert a rabnemzetek kommunista pártjainak függetlenitése megnyugtató és népfrontbacsábitó volna a szabadvilági szocialista elemekre és ezzel elősegítené, siettetné Europa még szabad részének kommunista uralom alá kerülését, a kommunizmus világuralmi céljai beteljesülését. Tito szerencselovag és koczkázatoktól sem riad vissza, mig Molotovék nem akarják a már birtokukban levőt kockáztatni, ily kockázat nélkül óvatos fondorlatokkal akarnak előbbrejutni a végcél utján. A rabországi élet “liberalizálása,” ami egyáltalán nem jelenti maguknak a rabnépeknek a kommunizmus alóli felszabadulását, ha esetleg hoz is némi enyhülést a terrorban és e megélhetési nehézségekben, távolabbi, történelmi perspektívából, a szabadságuk szempontjából inkább ártalmas és veszedelmes, mert hamis látszatokat kelthet kifelé, mint befelé. Csökkentheti a Nyugat szolidaritásra való hajlamát, holott annak izmosodása volna kívánatos és a rabnépek fiai egyrészében netán elaltathatja vagy legalább is elbágyaszthatja a szabadság vágyát. De, — ismételjük, amit többször irtunk, — a Szovjet urai nem akarnak az “átkozott” Sztálin által összerabolt óriásbirodalom felosztásán elnökölni, a Szovjet önmagától sohasem fog külső és belső függetlenséget engedélyezni a rabnépeknek, nem is szólva arról, hogy a kommunista pártok “függetlensége” amugysem volna, nem is lehetne igazi. A Szovjet nem tűrné. . . És ezt Tito is tudja. A rabnépek szabadsága szempontjából újólag hangoztatnunk kell: Nem bízunk Tito kóklerkedéseiben, semmi jót nem várunk tőle. A rabnépek szabadságát csak úgy lehet remélni, ha Amerika a sarkára áll és erélyesen élére állítja a yaltai szerződésszegés ügyét, követeli annak teljes jóvátételét, a Szovjet és kreatúrái kivonulását Magyarországból és a többi rabországokból és utána teljesen szabad pártalakitások lehetőségével, teljesen szabad választásokat nyugati ellenőrzés alatt. ÜZENET AZ ÓHAZÁBA. A Szabad Európa Rádió (Radio Free Europe) közli: A new! yorki magyar osztály több, mint 2 év óta ingyen közvetíti az amerikai és kanadai magyarok családi üzeneteit a vasfüggöny mögött élő hozzátartozóikhoz, rokonaikhoz, barátaikhoz. Nemcsak Magyarországra lehet üzenni, hanem a vasfüggöny mögött mindenhova, ahol magyarok élnek. Miden üzenni akaró amerikai és kanadai magyarnak örömmel állunk rendelkezésére. Forduljanak tehát bizalommal (levélben, vagy telefonon) e címre: Radio Free Europe, Hungarin Desk, 110 West 57th Street, 2nd Floor, New York 19, N. Y. A fényesen sikerült szeptember másodikai hertensteini ünnep nem szolgált pártpolitikai célokat, hanem kizárólag történelmi jellegű volt. Pártkülönbség nélkül hivatalos volt arra minden magyar. Ezt előre hangsúlyoztuk a Krónikában. Ezt a történelmi célt szolgálták cikkeim, melyek ‘‘Tudod e mit jelent a harangszó?” cim alatt jelentek meg a Vaterland luzerni napilapban, a Luxemburg Postban és a Krone-ban (Graz). A Vaterlandban a cikkel leközöltem Vajdahunyad várának képét. E cikkekben és a meghívó szövegben teljes képét adtam a török veszedelemnek. Ezer és ezer külföldi nyert ilymódon tájékoztatást a magyar szerepről a keresztény Europa védelmében. A magyar történelem két ragyogó csillaga: Kapisztrán és Hunyadi János egymás mellett szerepelt. Hogy egyiknek neve előbb szerepelt, az nem sérthette a másikat. Ez a két név elválaszthatatlan. A müncheni Zentralkomité junius 29-i, német szövegű meghívójában is Kapisztrán, a szent neve volt elől. ■Hogy miért ünnepeltük Budavár visszavételét a 270-ik évfordulóján? Azért mert most jött. Most, amikor hazánk szörnyű elnyomatás alatt szenved. Hogy erőt merítsünk belőle. Hiszem, hogy harminc év múlva az akkor élő szabad magyarság otthon meg fogja ünnepelni a 300-ik évfordulót. Nem tagadva le nem tagadható érdemeket. * * * Ebbe az ünnepségbe és meghivó szövegbe kötött bele az emigráció kritizálásra berendezkedett, tétlen tagja, Ember Sándor. Ő volt az egyetlen, aki írásban kötött bele faragatlan és jogásziatlan kifejezésekkel sértegetve. Ő akarja megvédeni Hunyadi dicsőségét velem szemben? Nem követem őt a kifejezésekben, ezeknek fölötte állok. Még hozzá, nem is ismeri az eseményeket, mert azt mondja, hogy Savoyái Jenőt “detronizáltuk”, mert nevét Lothringern Károly és a magyar Petneházy után sorotuk fel. Ő nem tudja, hogy Savoyai Jenő ott harcolt Buda bevételénél, de akkor még 23 éves fiatalember volt s hadvezéri Csillaga később az országot felszabadító hadjáratban Harsánynál és Zentánál ragyogott fel. Ember Sándor meg akarja tépázni Lothringern Károly érdemeit, aki magyar indigenatust szerzett és 1684-ben Pozsonyban a magyar Rendek előtt lelkesítő beszédet tartott a felszabadulás mellett. Egyesült keresztény erők vettek részt az ország felszabadításában. A dicsőséges párkányi csata eldöléséig ott volt a vitéz Sobieski János lengyel király a seregével. Tizenötezer magyar harcolt Budavár ostrománál, — dacára a magyar vérveszteségnek, tizenötezer magyar, akikben nagyobb volt az ország felszabadításának akarata, mint a széthúzás és a törökkel való cimboraság. E hősöket ne ünnepelnők? Ezek elhomályosítanák Hunyadit? Vájjon most nem lennénk e hálásak, ha az országot amerikai segítség együttműködésünkkel felszabadítaná? * • • Az 1945 előtti időkben volt egy társaság otthon, mely merész módon nem átallotta kétségbevonni azon magyarok magyar hazafiságát, akik nemzetünk boldogulását más utón látták, mint ők és az örökletes apostoli királyság hívei voltak. Magyar lelkünk mélyén megsértve, ökölbeszorult kézzel kellett tűrnünk, hogy ‘‘feketesárga”, “svarcgelb” "lakáj” nevekkel illették lapjaikban, beszédeikben az örökletes apostoli magyar királyság híveit, a legitimistákat. Becsületes magyar embereket. A közönséges demagógia minden eszköze megengedett volt ellenünk és minden eszköze a választási visszaéléseknek. Elmentek az ősz Apponyi Ailbertné megköpködöséséig is. A magyar népet hosasem kérdezték meg e teljesen szabad népszavazás utján, ellene vagy mellette van e az örökletes királyságnak. Sem 1921-ben, sem 1946-ban. Mindkét esetben idegen nyomásra döntöttek! Az egyszerű magyar gazdaember kritikája illett reájuk: "Jó, hogy legalább maguk beszélnek a királyról. Tudja, azóta van itt annyi kiskirály, amióta hiányzik az igazi krály!” * * # Most, hogy ez a provokáció felvetette, tényeket óhajtunk megállapítani. Mi legitimisták sohasem, seholsem helyeztük előtérbe a királyság visszaállítását az ország teljes szabadsága visszaállításának és akkor az otthoni magyarság szabad akaratnyilvánításának. Őfelsége és mi, legitimisták a szabad hazában tiszta népszavazást kívánunk az ország államformájáról. A detronizációs törvényt az akkori magyar nemzetgyűlés 1921- ben a nagy- és kisantant erőszakos nyomására hozta. Mi, legitimisták nem vettünk részt a szomorú megszavazásban. Apponyival együtt kivonultunk a teremből. Hogy a törvény külső erőszakra hozatott, azt megmondja a törvényhez tartozó, vele szorosan összefüggő Indokolás. Ez az álláspontja vitéz Horthy Miklós kormányzónak is emlékirataiban. Ez a törvény érvénytelen. Sötét foltja történelmünknek. Az ilyen erőszakolt törvényt el- vagy nem elfogadni, már tényleg a hazafiság kérdése. . . : Ezt a törvényt annakidején a parlamentnek természetesen nullifikálni, megsemmisíteni szükséges. De ez csak formaság már. Az 1946-os köztársasági törvényt Szovjet-csapatok jelenlétében, diktaturás kormányzat alatt hozták, Ez eleget mond. Ember Sándor tévedésével szemben: a Szentkorona — jogi Személyiség. Övé az osztatlan magyar föld. Tagjai: a Nemzet és a Király. A Nemzet, melynek minden tagját megilleti a tiszta választói jog és annak szabad gyakorlása, — Ember Sándor! A király elsőszülött fiát apja halála pillanatától mindig megillette a "Felség” cim. Királyi jogait természetesen csak a koronázás után gyakorolhatta, és addig is, megillette a “Felség” cím. Ez az eset II. Ottó örökös-király esetében. Logikus és észszerű. Mi itt, távol a hazától őrizzük az ősi hagyományokat azon törekvéssel, hogy a királyság szociális tartalmú királyság lesz. Mi, legitimisták sohasem fogjuk kétségbevonni azok magyar hazafiságát, akik más véleményen vannak. Mi a meggyőzés eszközével élünk. Mi sohasem fogjuk letagadni'egy Castaldo, Karaffa vagy Básta véres tetteit, de a kassai vértanukat sem. A mi nagyapáink is ott harcoltak 1848-49-ben. De csak a gyűlölet képes az elődök bűneiért az utódokat felelőssé vonni. * * * Ember Sándor horthybb akar lenni vitéz Horthy Miklós kormányzónál, aki emlékirataiban kijelenti, hogy szívesen látja a Dunamedence állami szövetsége élén a Habsburg Házat. Megtépázza I. Ferenc József idejét, akinek korszakáról vitéz Horthy Miklós a legnemesebben ir. Túl akar tenni Kossuthon is, aki azt irta, hogy szívesen látná a Habsburgokat a magyar trónon, ha kizárólag magyar királyok lennének. Ember Sándor jobb hazafi akar lenni nemzetünknek a világ által becsült nagy államférfiénál, gróf Apponyi Albertnál, aki küzdött az önálló nemzeti hadseregért, de hü volt az uralkodóházhoz. Mindszenty József bíboros hercegprimásnál is jobb hazafi ő, a Prímásnál, aki az örökletes apostoli királyság rendületlen hive volt mindig. Ember Sándor a nemzethüség rovására menő cselekedetről mer beszélni. Ugyanaz a hang, mint a fentebb jelzett társaságé, melyről már azt hittük, hogy kihalt. Ezt visszautasítom. Én az első és második kommün alatti börtönömmel és életem egész tevékenységével bizonyítottam hazámhoz és fajtámhoz tartozó hűségemet. * * * De vájjon van e Ember Sándornak jogcíme ily hangon irni? Emlékezzünk csak vissza. Ember Sándor hírhedt időközi választására a békésmegyeri kerületben. Az 1945 előtti évtizedeknek ez volt a legbotrányosabb választása. Griger Miklós, a kiváló keresztény-szociális, legitimista pap volt az ellenjelöltje Ember Sándor hivatalos jelöltnek. Hozzá képest kitűnő koponya. Mellette volt a kisgazdáktól kezdve az egész ellenzék. Ember Sándor mellett volt az egész hivatali apparátus, erőszak, megfélemlités. Egyedülálló volt ez a választás. A végén az ellenzéknek a kerületben tartózkodó politikusait saját hazájukban kitiltotta a rendőrség a békésmegyei kerü-
