Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-10-15 / 10. szám

VOLUME XIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y„ 1956 OKTÓBER. NO. 10. SZÁM. A Suez-kérdés és korunk nemzetközi problémái (E cikk a szeptemberi lapzár­ta után érkezett, de elvi megál­lapításainál fogva nem vesztette el időszerűségét.) Nem a Suez-kérdés napi-politi­kai vonatkozásával foglalkozunk. Mi a probléma mélyére akarunk nézni. A Suez-krizissel kapcsolat­ban rá akarunk mutatni a nemzet­közi élet gyökérproblémáira, amelyeknek ez időrendben egyik legutolsó, de igen akut megnyil­vánulása. A SZERZŐDÉSEK SZENTSÉGE. A mindennapos élet az adott szóhoz való hűségre, az ígéret tel­jesítésére, a szerződésben vállalt kötelezettségek megtartására épül fel többek között. Ugyanígy a né­pek között való életben is elen­gedhetetlen követelmény a szer­ződések becsületes megtartása. “Pacta sunt servanda“ természet­jogi szabály, mindenkit kötelez. Természetesen módot kell találni a szerződések módosítására, amennyire erre szükség mutatko­zik, de a vállalt kötelezettségnek egyoldalú, önkényes felbontása nem fogadható el törvényes eljá­rásnak. Ha az emberek nem tartják meg adott szavukat, akkor bizonyta­lanná válik a mindennapos élet. Bizalmatlanokká válunk azzal szemben, aki felrúgja a megálla­podást. Akivel pedig bizalmatla­nok vagyunk, azzal bizony nehéz normális társadalmi életet élni. Ugyanígy van ez a népek közt is, de sokkal veszélyesebb, mert ez lehetetleníti a népek közti normá­lis életet, ami mindig a háború ve­szélyét hordja magában. Téves az a felfogás, amely az államnak ab­szolút szuverénitást tulajdonit s igy a saját akaratával vállalt szer­ződést akkor bontja fel, amikor érdekei ezt úgy kívánják. Az ál­lam nem abszolút szuverén, az ál­lamnak sem szabad mindent. Mi lenne, ha az állam bármit csele­kedhetnék s az mind törvényes lenne csak azért, mert az állam teszi azt. Az államot is köti a ter­mészetjog, amelynek egyik legelső előírása mindenki számára: tartsd meg az adott szót, pacta sunt servanda! Nasser máról-holnapra egyol­dalúan és önkényesen felbontott lejárta előtt 12 évvel olyan szer­ződést, amely nemcsak egy-két államot érint, hanem szinte az egész világot. Ezért ez az erősza­kos aktus alapjában renditette meg a nemzetközi élet amugyis meg­bolygatott egyensúlyát. Kivezető ut csak az lehet, hogy az államok elismerik a minden ál­lami megegyezés előtt is létező és kötelező természetjogi jogrendet, amely természetesen nemcsak Nassert kötelezi, hanem minden­kit kivétel nélkül! Ezért is ir a New York Times ezekben a kri­tikus napokban a szerződések szentségéről. A világnak saját tragédiájában rá kell eszmélni hogy a megtagadott s kisemmizett erkölcsi erők a világbéke egyik tartóoszlopa. OSZTATLAN VILÁG - OSZTATLAN BÉKE. A Teremtő alkotta az embert, a népeket és a nemzeteket. Ő akarta az ember társas természeté­ben az államot is, az emberi tár­sadalom politikai szervezetét. Épen ezért minden államot megil­let a Teremtő akaratából függet­lenség, szabadság. Ezeket nem hathatós földi szövetségestől kap­ták, tehát nem is rabolhatok el. Ugyanakkor az emberi nem egy. A Teremtő a különbözösség mellett ezt az egységet is akarta. Ez az egység, a népek egymásra­utaltsága, egymástól való kölcsö­nös függése, anyagiakban-szelle­­miekben-erkölcsiekben egyaránt, ma már letagadhatatlan tény. Az egymástól legmesszebbre lakó né­pek is egymás szomszédjaivá vál­tak. Ha akarjuk, ha nem, a dolgok a világban egymással összefügge­nek, minden kérdésnek nemzetközi kihatása van. Korunk egyik nagy problémája — épen azért, mert a kötelező egység mostanában lett annyira nyilvánvaló — az egység és kü­lönbözőség, a szolidaritás és szu­­verénitás, az egybetartozás és függetlenség közt a harmónia és a helyes rend megtalálása. Korunk egyik nagy problémája az önérdek és az egyetemes közjó kapcsolatá­nak és helyes viszonyának megta­lálása. A megoldás csak egy lehet: a kettő nem ellentétes, sőt egybe­tartoznak, egymást kiegészítik, tökéletesítik. Egyik a másik nélkül alig létezhetik. A kettő mint rész és egész nem megsemmisítik egy­mást, hanem kölcsönösen feltétele­zik és megkövetelik. S mivel a köz­jó mindig előbbre való az egyéni jónál, épen ezért a nemzetközi közjó szempontjai nem sikkadhat­nak el az államok eljárásaiban és megtartásában. Nasser önkényesen felbontotta az 1888-i szerződést, bekebelezte ezt a nemzetközileg oly fontos vi­­ziutat ( a suezi csatorna nemzet­közi jellegét már az 1866-os egyezmény is előírja: “A csatorna békében és háborúban egyaránt nyitva marad és szabad mindenki számára és sohasem lesz zár alá vetve”) és ezt azzal okolta meg, hogy jövedelméből épiti meg az asszuáni gátat. Itt megint megsé­rült egy olyan alapelv, amely a népek életében"' elengedhetetlen: az egyetemes közjóhoz való igazo­dásnak kötelezettsége. Itt tehát nem csupán Anglia és Franciaor­szág érdekéről van szó, a franci­áknak Nasser ellen Algír miatt is érzett ellenszenvéről, hanem a né­pek közösségének érdekéről, ame­lyet manapság a szertelen sovi­niszta önérdek veszélyeztet. Nas­­sernél is ez az eset: ezért ellenzi görcsösen a csatornának nemzet­közi hatóság vezetése alá való helyezését. Itt is csak egy a kiút: vissza kell térni a Teremtő világrendjéhez és tudomásul kell venni, hogy nem önmagunk vagyunk a földön, ha­nem testvéreket is adott az Isten, akikért felelősek is vagyunk. Újra hangsúlyozzuk, ez nemcsak Nas­­serre áll, hanem kivétel nélkül minden népet kötelez ez a parancs! NYUGAT-KELET FARKASSZEMET NÉZ. Ne áltassuk magunkat, hogy el­múlt a “hideg háború”. Ne csap­juk be magunkat azzal a hiedelem­mel, hogy Kruscsev Sztalin-gya­­lázó beszéde után immár minden jóra fordult. Ne örüljünk annak, hogy Moszkva gazdasági térre tette át akcióját, mert ha csak ez lenne, áthidalható volna. Az ellentét nemcsak katona-politikai, mert valahogyan csak ezen is le­hetne segíteni. Az ellentét ideoló­giai s itt áthidalhatatlan a szaka­dék. A szovjet bolsevizmus hom­lokegyenest tagadja mindazt, amit a kereszténységéhez hűtlen Nyu­gat még aposztáziája ellenére is vall és hirdet: a materializmus fe­lett álló spiritualista világ- és élet­rend valóságát. Nasser diktatórikus magatartá­sában, illetve az egész Suez-kér­­désnek Moszkvával való benső összefüggésében újra megnyilatko­zik Nyugat-Kelet mélyreható el­lentéte. Nem az első (Korea, In­dokina, Formoza, stb. megelőz­ték) és ki kell mondanunk: nem is lesz ez a legutolsó. A következő lépéseket már jó előre kitervezték, mint ahogyan a II. világháború alatt az 1945-ös és utána követ­t kező eseményeket. Meddig mehet ez igy? Ezt mi nem tudhatjuk. Egy azonban bizo­nyos, hogy az amugyis pattanásra érett húrokat a végtelenig nem le­het továbbfesziteni. Az az érzé­sünk, hogy a világ halad a lejtőn lefelé újabb tragédiája felé. Azok­nak pedig, akik egyedül és kizá­rólag mindent a háborútól várnak, azt mondjuk: hát az I. és a II. vi­lágháború megoldotta a nehézsé­geket? Ugye nem! Sőt, sokkal na­gyobb problémákat teremtett. Ne­künk az az érzésünk, hogy Nyugat Yaltától és Teherántól kezdve —' hogy csak ezt említsük — bizony­talan, kapkodó, tétovázó, pillanat­nyi szükségből szövetségesévé fo­gadta az emberiség ellenségét. Nyugat még nem találta meg ön­magát! EURÓPA - ÁZSIA EGYÜTT VAGY EGYMÁS ELLEN. A Suez-kérdésben az európai és ázsiai rendezetlen viszony is meg­nyilvánul a maga komoly formá­jában. Ezek a közel- és távolke­leti népek a nemrég elnyert füg­getlenség meg nem emésztett élve­zésében együtt éreznek s Nyugat­nak majdnem minden eljárásában a régi “elnyomás” jelentkezését látják. A Suez-problémában is a nyugati javaslatot igy értelmezik. A megoldás ott keresendő, hogy Európa és Ázsia rászorul egymás­ra és a világbéke a kettő együtt­működésére, nem pedig ellentét''”'" építhető csak fel. Ezt azonbar vább nem részletezzük, a londoni The Tablet augusztus 25-iki szá­mában tárgyilagosan elemzi ezt a nagy problémát. A Suez-kérdés nem elszigetelt ügy, nem egy hirtelen előállott felette kényes eset, hanem a mai nemzetközi rendezetlenség egyik krónikus megjelenése. A fő dolog az, hogy ilyen esetekben ne csu­pán a felmerült kérdés helyi” bajait orvosolják, hanem h etőleg a problémák mélyére n> janak, mert csak igy lehet ezt nek a vésztüzeknek egymás ui i való fellobbanását megelőzni 5 vi­lágunkat tragédiájába sodro lejtő­jén megállítani. Elenged tetlen alapfeltétel ehhez, hogy kivétel nélkül minden nép vallja és csele­­kedje azokat az erkölcsi elveket, amelyekre igyekeztünk rámutatni, mert ezek képezik a népek Terem­tő akarta együttélésének egyete­mesen közös alapjait. DR. MIHÁLYI GILBERT O. PRAEM. LEVELEKBŐL Sok-sok hálával és szeretettel köszönöm lapjuk állandó küldését. Bárcsak minél előbb itt lenne az idő, hogy jövendő királyunk, Ottó Őfelsége vezetésével, boldogabb jövendőre ébredne szegény leigá­­zott Magyar Nemzetünk! Szent Ferences-köszöntéssel és üdvözlettel. Ausztria. Fr. Sárkuty Imre O. F. M.

Next

/
Thumbnails
Contents