Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-15 / 9. szám
8 “KRÓNIKA” 1956 szeptember. A vasfüggönyön túl nem változott semmi! vörös járomban nyögő árva magyarság helyzetét. Most próbáljuk meglátni azt is, milyennek mutatják be nemcsak Amerikát, hanem az egész Nyugatot a vörös rab' igában nyögő népeknek. Ezen a helyen Nikolai metropolitáról kell megemlékeznünk. Nemrégiben látogatást tett Amerikában, ahol az Egyházak Világtanácsa nagy előzékenységgel fogadta és megmutatta neki a mi amerikai életünket. Nemcsak az egyházi életet, hanem a gazdasági életet is. Az ő nyilatkozatát közöljük alábbi sorokban: ez mindennél világosabban beszél. Hogy nyilatkozatát megértsük, nem szabad elfelejteni azt, hogy amikor a vörös szovjet elkezdte az orosz orthodox egyház pusztítását, ő nyújtott segédkezet abban, hogy százezer orosz orthodox lelkipásztor jutott a pusztulás útjára, családjával együtt. Szörnytettei közül még csak egyet említünk meg e helyen. Ő volt az, aki nagy felköszöntőben üdvözölte Stalint és kívánt számára hosszú életet és jó egészséget, hogy teljességgel kiirthassa Ukrajnából a “német piszkot”. Százezres tömegek kerültek a pusztulás és halál útjára. A vörös muszka kormány elhalmozta sok-sok kitüntetéssel. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a Debreceni Tudományegyetem amely egykor a nagy kálvinista magyar mártír gróf Tisza István nevét viselte, odáig jutott, hogy felsőbb vörös nyomásra “diszdoktorrá” avatta a gyilkos pópát. Halljuk azért, mit mondott Nikolai metropolita, amikor visszatért amerikai útjáról a vörös igát huzó muszka nép körébe! “A tengeri szörnynek, a nagy octopusnak (az Egyesült Államoknak) éhes csápjai át akarják karolni az egész teremtett világot. A kapitalista Amerika, ez a fanatikus kéjnő, az uj Babylon próbálja elcsábitani a népeket és egy újabb háborút akar kezdeni. ” “A szirének a tengerentúlról szabadságról énekelnek, azonban csak fekete lelkiismerettel és elborult elmével lehet szabadságról beszélni egy olyan államban, mint Amerika, ahol meglincselik a népet, elrabolják a gyermekeket és gázbombákat szórnak a munkásokra. Elégetik a gabonát azok szemeláttára, akik éheznek. Azokat, akik a valódi szabadságot akarják megvalósítani, börtönbe vetik. Ott csinálják az ágyukat abból a célból, hogy emberi vér fürdőjébe fullasszák Görögország, Kina, Indonézia és Vietnam termékeny völgyeit. Az ő szabadságuk: szabadság a rablásra, a meghecstelenitésre és a gyilkosságra. A demokráciák hazája bűzlik az égő házak füstjétől, a széjjelrothadó emberi hullák nehéz bűzétől, remegés az élet az orgyilkos vezetők miatt.” (Herbert A. Philbrick: New York Herald Tribune, June 3, 1956.) A SZENTISTVÄNI KORONA VARÁZSA. Az igazi magyarságot ezer esztendő óta a Szentistváni Korona varázsa bátorítja és erősíti. A Los Angelesi Szent István templomban az idei István királykor azonban olyan esemény történt, amely napnál világosabban beszél arról, hogy a Szentistváni Korona varázsa idegeneket is magával ragad és lelkesít. A Szent István hitközségnek ir eredetű plébánosa szorgalmasan tanul magyarul és magyar imádságokkal emeli a hívek lelkét az ég felé. Az idei nagy magyar ünnepre ez a meleglelkü lelkipásztor meglepte magyar gyülekezetét azzal, hogy megcsináltatta a Magyar Királyi Korona hü mását és azt a magyar misén a templom szentélyében helyezte el, diszes hímzett párnán. Az ünnepi szolgálat után ünnepélyesen kivonultak a hívek sorfala között a Koronával. Könnyekig meg volt hatva minden jelenlévő. A templom előtti térségen megállt a hívők serege, hogy csodálattal és tisztelettel adózzék a Nagy- Magyarországot képviselő Királyi Korona másolatának. A meghatottságtól és a régi emlékektől buzdítva előlépett a sokaságból egy fiatal nő és áhitattal megcsókolta a Koronát. Ekkor megindult a zarándoklatnak is mondható menet: szép rendben és sorban a Koronához járultak a jelenlevő magyarok és csókkal illették a Királyi Korona mását. Uj hazánknak: Amerikának földjén is mindig érezzük az ezeréves Magyar Királyi Koronának varázsát és népeket összetartó erejét. A tradíció, a hagyomány él ma is a magyar lelkekben! * * * Nagy reménység és biztatás mindannyiónk számára, hogy gondos őrizet alatt megvan a Magyar Királyi Korona. Éppen ilyen biztatás a magyar jövendőre, hogy méltó örököse van a Koronának: Ottó őfelsége! Engedje az égi kegy, hogy a koronázás áldott ideje minél előbb elérkezzék és a magyarság, testvérnépeivel együtt egy áldásokban gazdag uj évezredre indulhasson el! ANGOL NYELVŰ KÖNYVECSKE A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADALRÓL. “A Christian Victory” címen ízléses kiállítású angol könyvecske jelent meg a Magyar Helikon kiadásában a nándorfehérvári győzelemről. Szerzője Dr. Harsányi András, a kiváló magyar író, Harsányi Zsolt fia Az első kiadás elfogyott, második kiadást kellett nyomni! Ez a könyvecske a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a dicsőséges nándorfehérvári csata 500-ik évfordulója alkalmából tájékoztassa a szabad világot Magyarország történelmi szerepéről, a Nyugat védelmében hozott rengeteg áldozatról. Ajándékozzuk meg vele külföldi barátainkat és ismerőseinket. A “Christian Victory” kapható és megrendelhető a kiadónál: Cim: Hungarian Helicon, Box 96, Toronto, Ont. Egy példány ára: 50 cent. Kéziratokat nem adunk vissza. Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. Mint az iráni volt miniszterelnök Mossadeg, valamint legújabban az egyiptomi államfő Naszer esete a szuezi csatornával kapcsolatban mutatja, a szovjet, illetve a Kreml vörös urai fáradtságot nem kímélve, éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy a NATO tagállamokat s általában a nyugati hatalmakat egymás ellen kijátszák és a világpolitikában zűrzavart idézzenek elő. Ha a józanul gondolkodó ember végiglapozza az elmúlt évek világpolitikai eseményeit, szinte magától jön reá, hogy minden egyes esetben a Kreml vörös urai és annak hóhérai állanak az egyes incidensek, zavarok és cselekmények hátterében— elképzelhetőleg markukba nevetve — miközben a világ békéjéről és szabadságáról szónokolnak. Arcátlanságuk mögött a gúny, az ördög és az embertelenség húzódik meg s az ilyen jellemmel bírók nem ismernek irgalmat még saját elvtársaikkal szemben sem. Hiszen láttuk, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan liquidálták a vörös uralom oszlopos tagjait mint amilyenek a dicső Szovjetben Kamenev, Zinovjev, Tuchacsevszki, Trotzki, Magyarországon pedig Rajk, Péter Gábor, Csehországban pedig Slanski és társai voltak. Emlékezzünk vissza a hirhedt Visinszkij “államügyészi'’ hóhér szerepére, amely annak idején az egész vörös hierarchiát rettegésben tartotta. De ne gondoljuk azt, hogy a tömeggyilkos és postarabló Sztálin halála óta a szovjetunióban vagy a csatlósállamokban a helyzet és a politikai cél megváltozott volna, mert ez nagy tévedés volna, mert a terror, a rabszolgaság, nemkülönben millió és millió szerencsétlen ember alacsony életnívója ugyanaz maradt, sőt sorsuk sok esetben még rosszabbodott. Eklatáns példának felhozhatjuk a poseni munkások sztrájkkal egybekötött általános felkelését ez év júliusában nem is szólva a keletnémetországi munkások 1954 junius 17-i felkelésről, mely napot a nyugatnémet kormány nemzeti ünnepnek nyilvánitotta. A prágai cseh egyetemi hallgatók lázadása a kiváltkép a szerencsétlen magyar testvéreink néma küzdelme és passiv resistentiája mind-mind segitségkérés és könyörgésként tűnnek fel előttünk s ezeknek valahol meghallgatásra kell találniok, ha nem akarjuk őket örökre elveszíteni. A nyugati államokban s általában a keresztény civilizált világban ismeretes, hogy a vasfüggönyön túli országokban az emberek életstandardja alig elképzelhető alacsony fokon áll. Csaknem minden államosítva van, kevés kivétellel mindenki az államkapitalizmusnak dolgozik. A lakosság élelmiszerellátása szűkös, a minőség rossz. Jellemző a kommunista rendszerre, hogy Budapest népének számtalanszor kenyérért, burgonyáért, cukorért avagy más élelemért hosszú sorokban kell ácsorognia, ami még a háborús Budapest idejében sem fordult elő. Az ellátás azonban a közszükségleti cikkekben sem kielégítő azaz nagyon hiányos: számtalanszor panaszkodnak az emberek, hogy szappant, cérnát, cipőtalpat, borotvapengét és egyébb, a mai élethez okvetlen szükséges cikkeket sokszor hetekig nem kapni. Nem is csoda, hogy a nép odahaza rongyosan, jobb esetben rosszul öltözve, éhesen jár-kel az utcán, szovjetnivóra sülyesztve. Ez tehát a szociális jólét, amelyről a vörös Kreml urai annyit prédikálnak: Az általános elszegényedés és a nyomorúságos nyomor! És akkor Bulganin és Kruscsovék még azt merik állítani, hogy Nyuga.tnémetországot azért nem engedik a kelei (szovjetzonabeli) Németországgal egyesíteni, mert féltik a szovjetzonabeli Németország szociális vívmányait!! Egy titkos népszavazás és egy szabad választás azonban egy csapásra megváltoztatná ezt a merőben szemtelen állítást. De viszont a Kreml urai nem is gondolnak erre, sőt eszük ágában sincsen, hogy az elnyomott népeket egy szabad titkos népszavazás utján megkérdezzék, hogy miképen óhajtják sorsukat intézni. A szovjetunió tudatában van annak, hogy az általa megszállt országokban úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés csakis az ő hatalmát és erejét szolgálja. A csatlósállamok termelése, amely ezen szerencsétlen népek életnívójának kontójára megy, a legtöbb esetben a szovjet-export politikai és hadászati céljait is szolgálja mint például Kina iparosítása, a Közelkeletnek és Északafrikának fegyverekkel és lőszerrel való ellátása, stb. Azon sem kell csodálkoznunk, ha a szovjet a közeljövőben az USA, Nagybritannia és egyéb szabad ipari államok veszedelmes konkurrensévé válik, hiszen az olcsó rabszolgamunkával előállított termelvényeket, jóval olcsóbb áron helyezheti el a világpiacon! Emellett ne felejtsük el, hogy a csatlósállamok megszállvatartása nemcsak gazdasági előnyt, azaz a csatlósállamok további kirablását, hanem egyúttal hadászatiig is előnyös pozíciót jelent a szovjet számára, különösen a szintén kommunista Titóval való megegyezés óta! A csatlósállamok tulajdonképen a szovjet ugródeszkái gyanánt szolgálnak egy további európai előnyomulás vagy térhódítás esetére. Ezzel azonban szembenáll a NATO s a szovjet leghőbb vágya, hogy a NATO-t szétugrassa, mert ez neki szabad utat jelent a még szabad Európába és Afrikába, sőt az egész szabad világ meghódítására. Az USA és a többi szabad népek államíérfiai tehát jól teszik, ha a szovjet mesterkedéseivel szemben résen állnak. Ne felejtsék el, hogy Sztálin halála óta misem változott a Szovjetunióban! ZÁDOR.
